Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Sok boldogságot kívánunk! ^^

Gratulálunk!

Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.

Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.

Cím: Az a bűvös harmincas szám
Író: Miya-bi
Páros: Reita (the GazettE) — Nao (alice nine.)
Történet: Nao betölti a harmincat, és emiatt maga alá kerül rendesen. Beül egy bárba, ahol iszogatni kezd, igazán nem akar berúgni, de végül kicsit kótyagosra sikerül magát leinnia. Itt lép a képbe Reita, aki csak betér iszogatni egy útszéli pubba. A dobos mellé ül, beszélgetni kezdenek, végül Nao már annyira be van rúgva, hogy nem tud egy értelmes mondatot se kibökni. A basszeros úgy gondolja, hogy jó móka lehet belőle, és haza viszi. Mindkettőjükbe volt épp annyi pia, hogy túl messzire menjenek. Másnap döbbenek csak rá, hogy mi is történt kettejük között.
Figyelmeztetés: szexuális tartalom, OOC karakterek
Korhatár: 18
Megjegyzés: a fiúk nem állnak a tulajdonomban.

A bűvös harmincas szám

Gyönyörű napsütéses július harmincegyedike volt. Murai Naoyuki éppen ezen a napon ünnepelte a harmincadik születésnapját. Sosem szerette, hogy ő a legidősebb a bandában. Minden egyes születésnapján csak tettette, hogy mennyire örül. Nem volt azzal baj, hogy a fiúkkal volt, hogy buliztak egyet, de nem érezte azt, hogy ő korban igazán közéjük tartozna. Próbált mindig jópofa, mókás lenni, hogy valamennyire más legyen az egész, hogy fiatalabbnak érezze magát, de ez az évek során egyre inkább elhalványult.

Amint betöltötte a harmincat, úgy döntött, hogy nem kell neki buli, inkább elmegy valahova egyedül ünnepelni, iszogatni. Betért egy útba eső kocsmába, ahol leült a pulthoz. Rendelt magának egy pohár whiskyt, amit csöndben, ráérősen kortyolgatott.

Elmerengett azon, hogy eddig milyen jól ment a sora. Szerették, na nem mintha most kevesebb rajongója lenne, de észrevette, hogy itt-ott el-eltűnnek. Nem tudta, hogy mire vélje, hisz ugyanúgy dolgoztak, mint rendesen. Talán az új számok, a kinézet nem tetszik a rajongóknak, vagy valami más? Lassan már maga se tudta.

Olykor saját magát sem értette, mivel voltak nála sokkal idősebb zenészek is, akik a mai napig megállják a helyüket. Tudta, hogy az arca nem változott, ugyanolyan sima és gyermekded volt, mint eddig. A teste öregedett, de nagyon gyorsan. Többet fájt a háta, az ízületei, fáradékonyabb volt, ami a csapat minőségére is mehetett volna. Magát okolta mindazért, hogy annyit romlott az ismertségük. Mindent meg tett azért, hogy ezen változtasson, minél előbb.

Miközben magában mérlegelt, a kelleténél kicsit több whisky fogyott el. Érezte, hogy már fejbe csapta az erős ital. Tudta, hogy le kellett volna állnia, de rendelt még egy kört.

Eközben a pubba megérkezett egy másik PSC-s zenész, mégpedig Reita a the GazettE-ből. Látta, hogy Nao a pultnál ült, így gondolta csatlakozik hozzá, ha már egyedül van. Odasétált, és leült mellé. A dobos nagy nehezen ráemelte tekintetét, végül csak egy mosolyt ejtett. Reita biccentett egyet, mire Nao is hasonlókkal köszönt. Kiszedte az alacsonyabb kezéből a poharat, hogy beleszagolhasson. Amint tudatosult benne, hogy ez whisky a csapos felé nézett.

— Nekem is egyet — mondta, amit pár perc múlva már meg is kapott.

Csöndben iszogattak egy ideig, mikor végül Reita törte meg a csöndet.

— Miért búslakodsz Pooh-san? — kérdezte, utána belekortyolt a whiskyjébe.

Nao csak egy lesajnáló pillantást vetett felé.

— Mintha nem tudnád épp elég jól — csóválta meg a fejét, fáradtan. — Ma töltöttem be a harmincat.
— Ennyi? — nevette el magát a basszusgitáros.
— Ne röhögj — vágott sértett képet a dobos.

Reita tovább nevetett, mire kapott egy jó nagy tockost. Hatalmas szemekkel meredt a mellette ülőre, aki nyugodtan gurította le az utolsó korty whiskyt a torkán. A szőke ezt végig is nézte, szemrebbenés nélkül. Követte a whisky útját, jól szemügyre vette, ahogy a dobos ádámcsutkája kidudorodik, emelkedik, majd visszasüllyed. Akaratlanul is, de Reita nyelt egy nagyot a látványtól.

Pár órával később, Nao már a lábán is alig tudott megállni, nem ám, hogy még egy normális mondatot kipréseljen magából. Reitában is volt azért nem kevés, de ő annyira nem volt berúgva, mint a társa. A dobos helyett is ő mérlegelt, végül arra jutott, hogy elviszi magához. Tudta, hogy Nao merre lakik, de ma szórakozni akart. Az első felvonás már meg volt.

Felkanalazta barátját a székről, majd elindult vele, persze előtte kifizette az összes elfogyasztott italt. Betette a kocsijába, gondosan becsatolta, utána ő is beült. Hátradőlt az ülésben, elindította a kocsit, azután Naóra nézett.

— Ugye nem kell hánynod? — vonta fel a szemöldökét, de válasz már nem is jött, mert a dobos bealudt.

Nem hajtott túl gyorsan, de túl lassan sem, pont jó tempóval rótta az utcákat. Amint odaért a panelhoz, amiben lakott, leparkolt a saját helyére. Kiszállt a kocsiból, utána Naót is kiszedte, aki közben felébredt.

— Reih... — nyögte ki, nagy nehezen.
— Hm? — csukta be a lábával a kocsiajtót a basszeros.
— Hol vagyok?
— Nálam — indult is el.

A dobos nem kérdezett többet, csak fejét barátja vállára hajtotta, és lehunyta a szemeit. Perceken belül már csak azt lehetett hallani az egész épületben, hogy Reita cipője kopog, Nao meg szuszog. Érdekes elegyet alkottak ők így ketten. Lépcsőzni kellett, mivel a lift már hetek óta rossz volt. Reita hiába próbálta elintézni, a házmester nagy ívben szart az egészre. A dobos csak akkor ébredt fel, mikor már az ajtóban álltak. Nyöszörgött egy kicsit, majd átkarolta a szőke nyakát. Nagy ügyeskedések árán kinyílt az ajtó, így be tudtak menni. Naót egyenesen a hálószobába vitte, és lerakta a fekete selyemmel borított ágyra. A kis micimaci rögtön elkényelmesedett rajta, betakarta magát, végül perceken belül aludt is.

Reita fogott egy bokszert, és átsétált a fürdőszobába. Gondolta, hogy lefekvés előtt még lefürdik. Sajnos belátta, annak semmi esélye, hogy Naóval hancúrozzon egyet. Levette a ruhákat, amik rajta voltak, bedobta őket a szennyes kosárba, aztán beállt a zuhany alá. Kellemes hőfokú vizet folyatott magára. Hátra hajtotta a fejét, hogy akadálytalanul végig folyhasson felsőtestén az éltető elem. Sosem volt meleg létére nőies típus, nem mintha kötelező lett volna, csak az ismerőseihez képest. Egy gyenge pontja volt viszont. Szeretett hosszú ideig állni a zuhanyzóban, zenét hallgatva, folyatva magára a kellemesen forró vizet. A zene most kimaradt, mert nem akarta Naót felkelteni.

Hirtelen annyit érzett csak, hogy egy forró test simult hozzá, és két kéz csúszott a hasára, amik görcsösen kezdték el szorítani. Hátra nézett, így pillantotta meg a még kómás Naót, aki fejét a hátára hajtotta. Elmosolyodott rajta, és hagyta, egy szót sem szólt.

— Reita... — törte meg a csendet Nao halk hangja.
— Igen?
— Miért ölellek? — Erre a basszeros akaratlanul, de elnevette magát.
— Azt csak te tudhatod.
— De nem tudom...
— Akkor... — fordult meg a szorító kezek gyűrűjében. — Csináljunk valami olyat, ami jó lesz, rendben?

A dobos értetlenül nézett, végül csak bólintott egyet. Reita kapva kapott az alkalmon, és megcsókolta őt. Nao megrökönyödve bámulta a lehunyt szemeket. Nem értette, hogy Reita miért támadta le ilyen hirtelen. Miután pár perc múlva sem szűnt a vad csók, engedett a basszerosnak. Résnyire nyitotta ajkait, mire az rögtön szájába tolta nyelvét, hogy feltérképezhesse. A csók nem volt lágy, vadul tépték egymás ajkait. Kezeik is elindultak másodpercek múlva. A dobos keze Reita hátára csúszott, míg a másiké, Nao fenekére. Hirtelen az alacsonyabb elszakadt a finom ajkaktól.

— Ne itt... — nézett más merre.

A basszeros csak bólintott, utána elzárta a csapot.

Úgy öt perc múlva már az ágyon voltak. Nao elterült a fekete anyagon, míg Reita fölé emelkedett. Végigsimított az alatta fekvő micimaci oldalán, majd annak nyakára hajolt. Forró csókokat nyomott a fehér bőrre, mire az rögtön libabőrös lett. Reita csak egy mosolyt engedett, utána lejjebb haladt a dobos felsőtestére. Mindkét mellbimbóját körülményesen kényeztette, addig, amíg azok teljesen kemények nem lettek. Nao erre csak nyöszörögni tudott.

A basszeros nem sokáig szórakozott, így társa perceken belül már ajkai közt is volt. Hangos nyögéseket csalt ki belőle Reita őrjítő nyelvtechnikája. Mikor megérezte magában a férfi első ujját, rögtön felszisszent. Nézte a látványt, ami elé tárult. A szőke nem hagyta abba kényeztetését, miközben ujjai egyre csak benne mozogtak.

Amikor már három új tágította, kezdett elmúlni az a szédítő fájdalom. A kényeztetés viszont eltűnt, Reita már inkább azzal volt elfoglalva, hogy keressen még egy tubus síkosítót, mert az előzőben már kevés volt.

Percek múlva Reita már Naóban mozgott, aki hangosan nyögdécselt alatta. Nem érzett még soha ilyen nemű vágyat senki iránt. Számára Reita új volt, és tökéletes. Nem gondolta volna soha, hogy egyszer az ő ágyában fog kikötni.

A dobos görcsösen szorította a basszeros vállát, miközben az mozgott benne, egyre észveszejtőbb tempóban. Testük teljesen egybeolvadt, lélegzetük, zihálásuk egy volt. Egyikük se érzett ilyen vibrálást évek óta. Nem akarták megszakítani a gyönyört. Próbálták húzni, Reita többször lelassította a tempóját, viszont azzal csak saját magukat kínozták.

Mindketten egy hangos nyögéssel élveztek el. A szőke a dobos mellkasára zuhant, és hangosan kezdtek zihálni. Miután a légzésük normalizálódott, Reita kihúzódott Naóból, és szorosan mellé feküdt. Egymáshoz bújtak, betakarták magukat, és egymást ölelve léptek az álmok mezejére...

***

A nap sziporkázóan sütött be a vékony függönyön keresztül, így gyönyörűen megvilágítva a két nyugodtan alvó, egymást szorosan ölelő testet. A takaró már nem igen fedte őket, csak épp, hogy csípőjükig takart. Nao kezdett előbb ébredezni. Nyöszörgött, miközben kicsit ficánkolt, de ezzel csak azt érte el, hogy Reita még szorosabban ölelte. Mikor kinyitotta a szemeit, nem hitt a látványnak. Suzuki Akira mellett feküdt, az ő testét ölelte. Nem emlékezett semmire abból, ami tegnap este történt, de valahogy nem is akarta tudni.

A basszeros is lassan ébredezni kezdett. Mikor kinyitotta a szemeit, meg sem lepődött azon, hogy Nao mellette fekszik. Szimplán kikelt mellőle, kiszedett egy szálat a cigis dobozából, és az ablakhoz állt. Rágyújtott, a füstöt ráérősen fújta ki. A dobos csak nézte őt, magára húzva a takarót, teljesen eltakarva vele testét.

Félt megkérdezni, hogy tegnap este az volt-e, amire gondolt, de végül mégis csak rákérdezett.

— Reita... mi tegnap este... — szólalt meg halkan.
— Igen, mi tegnap este lefeküdtünk egymással — fújta ki a füstöt a basszeros.

Nao szíve összeszorult, arca piros színt vett fel, így inkább elfordította balra. Nem merte elhinni, hogy lefeküdtek egymással...

— Emlékszel? — tette fel a második kérdést, ami motoszkált benne.
— Igen, részletekre, bennem nem volt annyi pia, mint benned — vont vállat.

A dobos még mindig nem mert a másikra nézni. Frusztrálta az egész helyzet. Amikor Reita visszamászott mellé, rögtön zavarba jött, már maga se tudta, hogy miért. Talán azért, mert a nagy Akira feküdt mellette, akiről a csapattársai már annyit áradoztak neki.

— És, ha gondolod, elmondom a részleteket is.

Nao nem szólt semmit, így Reita úgy gondolta, hogy igennek veszi, és mesélni kezdett.

A dobosnak csak pár számon akadt meg a tekintete.

— Várj... — fogta meg a basszeros kezét.
— Mi az?
— Harminc percig bírtuk, tizenegy óra harminc perckor mentünk el, és ez mind akkor történt, mikor betöltöttem a harmincat?
— Öh... aha — vakarta meg a fejét Reita.

Nao eldőlt az ágyon, majd elnevette magát.

— Harminc Reitával álmodtam, nem értettem, hogy miért, de most már igen — nevette, már kínjában.

A szőke csak megcsóválta a fejét, majd nyomott Nao ajkaira egy csókot, aki rögtön átkarolta a nyakát. Miután levált ajkairól, elkezdte a dobos hófehér bőrét csókokkal elborítani. Egészen harmincig ment el, utána abbahagyta. Mosolyogva néztek mindketten egymásra.

Egyikük se bánta meg, hogy így alakult a július harmincegyedikéjük, és az utána elkövetkezendő sok-sok többi nap...