A gonosz argentin törpe és a kopasz
csipkejózsika esete
Az egész csapat letaglózva állt a folyosón. Okura nagyokat
nyelt, miközben Yoko azt–a–rinocérosz–ürülékit
mormolásai a levegőbe vesztek. Még Ryo is üveges tekintettel
bambult előre. Maru pedig ördögi vihogást hallatott.
– Su…
– Hívjatok ezentúl Hozé Subarinnyónak. — közölte a
bandavezér, miközben igazított egyet fekete, fodros ingén.
A csapat többi tagját egyszerre verte ki a hideg veríték. Ez
lehetetlen. Ez teljességgel lehetetlen.
– Szerintem kifejezetten jól áll nekem a bajusz. —
magyarázta Subaru a fiúk megrökönyödését látva. — Jól
illik az arcberendezésemhez. Ugye, Ryo?
Nishikido Ryo bal szemöldöke ebben a pillanatban remegni
kezdett, majd érdekes táncot lejtett.
– Ezt igennek veszem. Ez a kis mexikói kiruccanás határozottan
jót tett az idegeimnek — nyugtázta a törpe a
szemöldök–ficánkolást. — Apropó, Yassu nem táncolsz
velem? Egy tangó, egy icipici tangó velem? — azzal a
kalapjából elővett instant (tüskementes) vörös
rózsaszálat a szájába tette.
**
Miközben Subarut az egész Kanjani kiközösítette, Koki a
tükör előtt próbálgatta legújabb szerzeményét. Amikor
megpillantotta a halvány rózsaszín ruhadarabot a kirakatban,
azonnal tudta, hogy meg kell kaparintania. A gyűjteménye
legújabb habos–babos darabja kitűnően követte a fiú
alakját, mintha ráöntötték volna. Az új ruhanemű keltette
nagy izgalomban azonban megfeledkezett arról, hogy magára
zárja az ajtót. Az extázistól pedig Kamenashi Kazuya
kopogását sem hallotta. Így esett, hogy egy perccel a
boldogság után, két bociszem elhűlten meredt rá.
– Koki! Mi az a…? — kezdte a fiú, de mielőtt befejezhette
volna a mondandóját, a másik kirohant az öltözőből.
Futott, amennyire csak bírt. Egy–két ember lézengett a
folyosókon, így kisebb feltűnés nélkül menekült fel a tetőre,
ahol reményei szerint az emberekkel való találkozásnak az
esélye nulla.
Lekuporodott az egyik sarokba, és lábait körülölelve
szipogni kezdett. Kame olyan gonosz. Ő nem értheti, hogy ez
milyen érzés.
**
Subaru halk nyöszörgésre lett figyelmes. Elindult a szomorú
hang irányába. Miután azonosította a zajforrást,
kikerekedtek a szemeit.
– Egy hercegnőnek nem szabad sírnia. — mondta magabiztosan,
majd odanyújtotta a fiúnak azt a bizonyos instant vörös
rózsát.
– Oh. — tekintett fel Koki. — Én nem fogadgatom el. Én. Én
nem vagyok hercegnő.
– Dehogynem. — mosolyogta negédesen az argentin törpe.
– De… Nekem még hajam sincs. — karolta át a lábait ismét
a fiú.
Ekkor a törpe levágódott a megszeppent Kat–tun tag mellé,
majd a rózsaszálat a fiú ruhájába tűzte.
– A hercegnőség nem lokni kérdése. Én sem a bajszom miatt
vagyok latin muzsikus.
– Köszönöm. — suttogta Koki.
**
Három hét elteltével is az egész JE azon filozofált, hogy
Subaru és Koki mióta kerültek ilyen jó viszonyba. Bár Subaru
bajusz–fétise megszűnt és megborotválkozott, és Kamén
kívül senki sem látta Kokit rózsaszínben, valami mások
számára ismeretlen bizsergés keringett kettőjük között az
éterben.
|