köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Cím: Akai Ito
Műfaj: one-shot
Fandom: Jrock, Kagrra,
Korhatár: 12
Jogok: nincs hozzá jogom :]

A nagymamám sokszor mesélt régi, csodálatos történeteket démonokról, hercegnőkről, hősökről, akik legyőzve a gonoszt, vagy önmagukat, boldoggá tettek másokat. ... akár saját boldogságuk árán is.

Mesélt arról, hogy mindenkinek megvan az igazi párja, és egy vörös fonál köt össze bennünket láthatatlanul a lelkünk másik felével. Vannak szerencsések, akik megtalálják egymást, vannak, akik több életen át keresnek, kutatnak és vannak, akiknek ez sohasem adatik meg — de általában mindenki próbálkozik.

Én már látom a fonalamat...


...


Jó barátok és jó zenészek voltunk mi hárman. Igazán kedveltem Naót és Izumit, de bevallom őszintén, eleinte sóvárogtam a hangszeres tudásukért, ami nekem nem adatott meg — de azzal vigasztaltam magam, hogy az én „hangszerem” mindig velem van és ér annyit, mint az övék. Miután csatlakozott hozzánk Akiya és Shin, úgy éreztem, hogy kiteljesedtem. Lüktetett bennem a sok gondolat, a szövegeim és a dalaik egymásra találtak — igazi alkotó munka volt a szó legtisztább értelmében — és ez csak tovább inspirált. Olyan volt, mint amikor a tűzre olajat öntenek és még nagyobb lángok lobbannak fel, minden pattog, szikrázik és te csak egyre vágyod ezt a fénylő perzselést — még, még, még...

Életem csodálatos tíz évét köszönhetem nekik.


Azt hiszem, kezdetben nem akartam észrevenni az egészet. Nem akartam látni a jeleket és „fogni az adást”. Süket és vak voltam, vagy csak az akartam lenni. Izumi egyre többet forgolódott Nao körül, bolondozott és külön programokat akart vele, de falakba ütközött. Nao egy lépéssel sem akarta közelebb engedni magához, mint ahol eddig volt: kamaszkori haver, bandatag és barát.

Szegény Izumi, nagyon lassan vette a lapot.

Nao pedig engem vett célba.

Először nem is tulajdonítottam nagyobb jelentőséget annak, hogy időnként parodizált — úgy, mint máskor. Heccelt, kóstolgatott — úgy, mint máskor. A buszon, az étteremben mellém ült — úgy, mint máskor... és mégis. Valami megváltozott.

Izumi egyre furcsábban viselkedett velem szemben és talán ez volt az a lökés, miután elkezdtem figyelni az eseményeket.

Amikor észrevettem Nao rajongó pillantását magamon, megláthattam dobosunk elboruló tekintetét.

Amikor a nagy lakli tőlem kérdezte meg, hogy jól áll-e neki a fellépő ruha, Izumi füléből dőlt a féltékenység füstje.

Teljesen bizonytalan vagyok abban, hogy ki, mikor szeretett bele, kibe. Lassan bontakozott ki, vagy hirtelen lobbant fel — de valami félre csúszott, az biztos.

Nem éreztem, hogy vonzódnék Naóhoz, meg sem fordult a fejemben, hogy: mi lenne, ha... — úgy gondoltam, hogy szerelmet könnyebben találok, mint két ilyen jó barátot és ez az egész nem ér meg annyit, hogy rámenjünk. Számomra elképzelhetetlen volt, hogy Izumit vagy Naot elveszítsem.

Nem viszonoztam a kedveskedő gesztusokat, maradtam az a csipkelődő, saját feje után menő férfi, akit már régóta ismertek és megszoktak, de közben láttam, ahogy a másik kettő szenved, és mindegyik másért — fájt végig néznem.

Lassan az együttesünk is meghalt. Nem abban az értelemben, hogy kiégtünk — de ebből a stílusból - amit megteremtettünk -, kihoztunk mindent, és nem láttuk a továbblépés lehetőségét. Végül közösen döntöttünk az mellett, hogy próbáljunk meg új utakon járni, hisz valamennyien fiatalok vagyunk még arra, hogy emlékkoncertekből éljünk.

Izumi tett még egy utolsó kétségbeesett próbát, hogy Nao szívét maga felé fordítsa és kerek-perec megmondta neki, hogy szerelmes belé, de a kínos hallgatás, amit válaszul kapott már csak arra volt jó, hogy minden dühét beleadva kimondja a fájdalmas szavakat: Soha többé nem akarlak látni! Egyikőtöket sem!
Abban reménykedtem, hogy majd néhány hét vagy egy-két hónap múlva változik a helyzet, de eltelt lassan egy év, és csak a halálhírem hozta újra össze őket.


Láttam, hogy a szomorúságuk őszinte volt, Nao halkan sírt és Izumi könnyei is értem potyogtak — jó érzés volt nézni, ahogy sajnálnak engem és önmagukat is, mert többet már nem beszélhetnek, nem zenélhetnek velem - de hiszem, hogy emlékezni fognak a hangomra és megmarad az, amit közösen álmodtunk és alkottunk meg.


....


Két hónappal a temetésem után Izumi felkereste Naot, hogy beszállna-e egy kis hétvégi zenélésbe, amit egy-két haverjával hozna össze. Néhány ismert instrumentális számot játszanának, csak a saját kedvükre és basszeros híján vannak. A válasz nem sokáig késett, feltört Nao zenész énje - igent mondott.

Érdekes, én nem érzem azt a határtalan vágyat, hogy újra énekeljek, megint éljek.

Nem akarok újra születni. Nekem ez már az örökkévalóság kezdete, amiben mindig is reménykedtem.

... de boldogsággal tölt el kettőjük zene iránti szeretete. Remélem ez a csapat is idővel színpadra állhat majd.
Nyugodj meg Nao, figyelni foglak, figyelni fogok rátok, ahogy kérted.

...

Február van, a szerelmesek hónapja, de sok zenésztársam mostanában ünnepli a születésnapját is — közöttük van, a számomra oly kedves két barátom, Nao és Izumi, akik mára találkozót beszéltek meg.

Adok számukra egy búcsúajándékot.


Összekötöm kettőjük vörös fonalát, és eltépem az enyémet...






Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022