Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: Akai Ito
Mûfaj: one-shot
Fandom: Jrock, Kagrra,
Korhatár: 12
Jogok: nincs hozzá jogom :]

A nagymamám sokszor mesélt régi, csodálatos történeteket démonokról, hercegnõkrõl, hõsökrõl, akik legyõzve a gonoszt, vagy önmagukat, boldoggá tettek másokat. ... akár saját boldogságuk árán is.

Mesélt arról, hogy mindenkinek megvan az igazi párja, és egy vörös fonál köt össze bennünket láthatatlanul a lelkünk másik felével. Vannak szerencsések, akik megtalálják egymást, vannak, akik több életen át keresnek, kutatnak és vannak, akiknek ez sohasem adatik meg — de általában mindenki próbálkozik.

Én már látom a fonalamat...


...


Jó barátok és jó zenészek voltunk mi hárman. Igazán kedveltem Naót és Izumit, de bevallom õszintén, eleinte sóvárogtam a hangszeres tudásukért, ami nekem nem adatott meg — de azzal vigasztaltam magam, hogy az én „hangszerem” mindig velem van és ér annyit, mint az övék. Miután csatlakozott hozzánk Akiya és Shin, úgy éreztem, hogy kiteljesedtem. Lüktetett bennem a sok gondolat, a szövegeim és a dalaik egymásra találtak — igazi alkotó munka volt a szó legtisztább értelmében — és ez csak tovább inspirált. Olyan volt, mint amikor a tûzre olajat öntenek és még nagyobb lángok lobbannak fel, minden pattog, szikrázik és te csak egyre vágyod ezt a fénylõ perzselést — még, még, még...

Életem csodálatos tíz évét köszönhetem nekik.


Azt hiszem, kezdetben nem akartam észrevenni az egészet. Nem akartam látni a jeleket és „fogni az adást”. Süket és vak voltam, vagy csak az akartam lenni. Izumi egyre többet forgolódott Nao körül, bolondozott és külön programokat akart vele, de falakba ütközött. Nao egy lépéssel sem akarta közelebb engedni magához, mint ahol eddig volt: kamaszkori haver, bandatag és barát.

Szegény Izumi, nagyon lassan vette a lapot.

Nao pedig engem vett célba.

Elõször nem is tulajdonítottam nagyobb jelentõséget annak, hogy idõnként parodizált — úgy, mint máskor. Heccelt, kóstolgatott — úgy, mint máskor. A buszon, az étteremben mellém ült — úgy, mint máskor... és mégis. Valami megváltozott.

Izumi egyre furcsábban viselkedett velem szemben és talán ez volt az a lökés, miután elkezdtem figyelni az eseményeket.

Amikor észrevettem Nao rajongó pillantását magamon, megláthattam dobosunk elboruló tekintetét.

Amikor a nagy lakli tõlem kérdezte meg, hogy jól áll-e neki a fellépõ ruha, Izumi fülébõl dõlt a féltékenység füstje.

Teljesen bizonytalan vagyok abban, hogy ki, mikor szeretett bele, kibe. Lassan bontakozott ki, vagy hirtelen lobbant fel — de valami félre csúszott, az biztos.

Nem éreztem, hogy vonzódnék Naóhoz, meg sem fordult a fejemben, hogy: mi lenne, ha... — úgy gondoltam, hogy szerelmet könnyebben találok, mint két ilyen jó barátot és ez az egész nem ér meg annyit, hogy rámenjünk. Számomra elképzelhetetlen volt, hogy Izumit vagy Naot elveszítsem.

Nem viszonoztam a kedveskedõ gesztusokat, maradtam az a csipkelõdõ, saját feje után menõ férfi, akit már régóta ismertek és megszoktak, de közben láttam, ahogy a másik kettõ szenved, és mindegyik másért — fájt végig néznem.

Lassan az együttesünk is meghalt. Nem abban az értelemben, hogy kiégtünk — de ebbõl a stílusból - amit megteremtettünk -, kihoztunk mindent, és nem láttuk a továbblépés lehetõségét. Végül közösen döntöttünk az mellett, hogy próbáljunk meg új utakon járni, hisz valamennyien fiatalok vagyunk még arra, hogy emlékkoncertekbõl éljünk.

Izumi tett még egy utolsó kétségbeesett próbát, hogy Nao szívét maga felé fordítsa és kerek-perec megmondta neki, hogy szerelmes belé, de a kínos hallgatás, amit válaszul kapott már csak arra volt jó, hogy minden dühét beleadva kimondja a fájdalmas szavakat: Soha többé nem akarlak látni! Egyikõtöket sem!
Abban reménykedtem, hogy majd néhány hét vagy egy-két hónap múlva változik a helyzet, de eltelt lassan egy év, és csak a halálhírem hozta újra össze õket.


Láttam, hogy a szomorúságuk õszinte volt, Nao halkan sírt és Izumi könnyei is értem potyogtak — jó érzés volt nézni, ahogy sajnálnak engem és önmagukat is, mert többet már nem beszélhetnek, nem zenélhetnek velem - de hiszem, hogy emlékezni fognak a hangomra és megmarad az, amit közösen álmodtunk és alkottunk meg.


....


Két hónappal a temetésem után Izumi felkereste Naot, hogy beszállna-e egy kis hétvégi zenélésbe, amit egy-két haverjával hozna össze. Néhány ismert instrumentális számot játszanának, csak a saját kedvükre és basszeros híján vannak. A válasz nem sokáig késett, feltört Nao zenész énje - igent mondott.

Érdekes, én nem érzem azt a határtalan vágyat, hogy újra énekeljek, megint éljek.

Nem akarok újra születni. Nekem ez már az örökkévalóság kezdete, amiben mindig is reménykedtem.

... de boldogsággal tölt el kettõjük zene iránti szeretete. Remélem ez a csapat is idõvel színpadra állhat majd.
Nyugodj meg Nao, figyelni foglak, figyelni fogok rátok, ahogy kérted.

...

Február van, a szerelmesek hónapja, de sok zenésztársam mostanában ünnepli a születésnapját is — közöttük van, a számomra oly kedves két barátom, Nao és Izumi, akik mára találkozót beszéltek meg.

Adok számukra egy búcsúajándékot.


Összekötöm kettõjük vörös fonalát, és eltépem az enyémet...







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016