Egy kisfiú egy egyedi, misztikus dobozt talál a padláson,
tele zsírkrétákkal, ceruzákkal és papírokkal. Amit viszont
nem tud, hogy a doboz olyasvalakié, aki álmokat készít.
YunJae novella, ugyanakkor azonban AU, vagyis a Dong Bang Shin Ki
ezen történet szerint nem létezik.
A történet fordítás, eredeti írója sesshy18, a
történet angol verziója megtalálható ide kattintva.
A fordításra engedélyt kaptam.
Dreamatist ~ Álomfestő
Új házba költözni sosem volt szórakoztató. Össze kell
pakolnod mindent a régi házban, és átvinni őket az újba;
igazán stresszes dolog. És mikor még gyerek vagy, új
barátokat kell szerezned a környéken és az iskolában.
A kis, hét éves Yunhónak nehezen ment az új barátok
szerzése. Megpróbálni odamenni hozzájuk, jó benyomást
kelteni, elérni, hogy jól nézz ki, és remélni, hogy nem
utasítanak el. Ijesztő bekerülni egy új környezetbe. Annyira
szerette volna, ha visszamehet régi otthonába. De az édesapja
jobb munkát kapott, valahol messze.
A kisfiú sóhajtott. Ahogy az új otthonuk felé tartottak, ő hátul
ült; megszámolt minden villanypóznát, ami mellett elhaladtak.
A szülei érthetetlen üzleti dolgokról beszélgettek, ami
Yunhót nem igazán érdekelte. Villanyoszlopokat számolni
szórakoztatóbb, mint holmi unalmas beszélgetés!
Végül elérték új otthonukat.
Yunho összesen harmincöt villanyoszlopot számolt.
*****
- Megjöttünk! - jelentette ki boldogan az édesapja, miközben
kinyitotta az ajtót családjának. Yunho körbenézett az új
lakásban. Sokkal nagyobb volt, mint a régi; ez jó pontot
jelentett a kisfiúnál. Belépett a nagy nappaliba, ahol dobozok
vették körül. A színek kellemes, üdvözlő hangulatot
árasztottak.
A következő szobában hatalmas lépcsőket látott.
- Yunho-hun. - Az édesanyja odasétált hozzá, és megsimogatta
a fejét. - Miért nem mész fel, és nézed meg a szobádat? Van
négy plusz szoba, amik közül választhatsz.
A kisfiú elgondolkodott.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem kaphatom meg a legnagyobb
szobát?
Az édesanyja elnevette magát a kérdésen.
- Így igaz, az anyu és apu szobája.
Yunho bólogatott, majd felszaladt a lépcsőn, hogy megnézze a
szobákat.
- Légy óvatos! - kiabálta az édesanyja.
*****
Egy hosszú folyosó volt az első, amit Yunho látott.
Elképzelte, ahogy hosszú versenyeket rendez majd a
játékautóival. Minden ajtó mögé benézett, ami
helyiségekhez vezetett; raktárakhoz, fürdőszobákhoz, és
végül megtalálta a legnagyobb szobát, amire szüksége volt.
Elsétált a folyosó másik végéig, ahol egy újabb lépcsősort
talált. A kisfiú csodálkozott, miért van harmadik emelet is;
azt hitte, csak két emelet van.
Yunho odafutott a lépcsőhöz, és felszaladt rajta, hogy
szembetalálja magát egy ajtóval. Lassan kinyitotta, mire az
nyikorgó hangot adott, jelezve, hogy régóta nem nyitották ki.
Mikor teljesen kinyílt, Yunho besétált a szobába, és
rájött, hogy megtalálta a padlást. Talán ez lehetne az ő
szobája! A mérete neki épp megfelelt, a szüleinek azonban
nem. Ez azt jelentette, hogy nincs több jóéjt-puszi, ha itt
fog aludni. Igaz, elég nagy por volt odafent.
A padláson volt négy barna doboz egy halomban, de ami igazán
felkeltette Yunho érdeklődését, az egy kék-arany doboz volt,
egy csillag alakú ékkővel a tetején. A kíváncsi fiú lassan
felemelte, ámulva a szépségén. Kinyitotta a dobozt, amiben
kis rajzok, matricák, ceruzák, gombok, és hasonló dolgok
voltak.
Azon tűnődött, kié lehet a doboz. Mielőtt tovább
gondolkodhatott volna, az édesanyja hívta a második emeletről.
- Yunho? Merre vagy? Segítened kell kipakolni!
- Megyek, anya! - Gyorsan magához vette a dobozt, és lement a
lépcsőn.
*****
Az este felváltotta a kék eget sötétségével és ragyogó
csillagaival. Yunho ágya pont úgy helyezkedett el a
szobájában, hogy látta az új házukhoz közeli parkot. Elege
volt a kipakolásból, és a hatalmas szobák berendezéséből.
Felnövő fiúként keményen kellett dolgoznia, hogy segítsen
az anyukájának, és büszkévé tegye az édesapját!
A fáradt fiú az éjjeliszekrényre tette a különleges
dobozát. Még mindig érdekelte, kié lehet. Ahogy figyelte a
kék-arany dobozt, Yunho lassan álomba merült.
- Hé!
Szuszogás.
- Hé, Te! Ébresztő, álomszuszék!
További szuszogás.
- Igazán mélyen alszol, nem igaz?
Egy kisebb ütés.
- Au! - Yunho felriadt álmából, és megdörzsölte az imént
megsérült fejét. - Ezt meg miért csináltad? Én... - nem
tudta befejezni a mondatot. A fiú, aki nagyjából vele egy idős
lehetett, vele szemben ült, csillagmintás pizsamában. -
Áááááá! - Yunho leesett az ágyról.
A csillag-pizsamás fiú kuncogott.
- Jól vagy?
- Lehet, hogy vérzik a fejem... - Yunho ellenőrizte, van-e vér.
- Jaj, ne! Remélem, nem! Nagyon sajnálom! - A csillag-pizsamás
fiú lebiggyesztette az ajkait, és felpattant az ágyról, hogy
megnézze Yunho sérülését.
- Jól van! Jól van! Túlélem. De Te ki vagy? Miért vagy a
szobámban? - kérdezte Yunho kíváncsian.
- Oh, én ostoba! Nem mondtam el a nevem. A nevem Jaejoong.
Álomfestő vagyok. A doboz, ami az éjjeliszekrényeden van, az
enyém - mosolygott.
Yunho megdöbbenve pislogott.
- Álomfestő? Mi az az Álomfestő?
- Oh, még sosem hallottál róla?
Yunho megrázta a fejét.
- Álmokat készítek.
- Álmokat készítesz?
- Igen! Az a doboz, ha beleteszek egy rajzot, az megjelenik
valaki álmában, amiben én is benne vagyok. De itt felejtettem
a dobozt, mikor új házba költöztünk. Szóval most eljöttem
érte.
Yunho ismét ledöbbent.
- Azt akarod mondani, hogy igazi vagy?
Jaejoong nevetett.
- Persze, buta! Mikor alszom, bárki álmában megjelenhetek.
- Oh, szóval egy álomban vagyunk? Nem vagyunk ébren?
- Nem. Itt minden csak álom.
- Nos, ha ez egy álom, hogyan fog visszakerülni hozzád a doboz
a valóságban? - mutatott rá Yunho.
- Oh... - Yunhónak igaza volt, ez csak álom, és esélytelen
volt visszaszereznie a dobozt a valóságban. - Mondasz
valamit... - Jaejoong elszomorodott. - Akkor most hogyan
készítsek álmokat? A nélkül a doboz nélkül többé nem
leszek képes álmokat létrehozni az embereknek - sóhajtott.
Yunho elgondolkodott egy pillanatra, aztán eszébe jutott
valami.
- Mi lenne, ha elvinném neked a dobozt?
A szomorú Álomfestő megrázta a fejét.
- Nem tudod, hol lakom, és nagyon messze élek tőled.
- Mi lenne, ha elküldeném postán? - vetett fel újabb ötletet
Yunho.
- Mit mondanál a szüleidnek? Nem mondhatod nekik, hogy egy fiú
álmodban azt mondta, küldd el neki a dobozt. Azt hinnék, megőrültél,
és túl sok cukrot ettél. - Jaejoong ismét kuncogott.
- Igazad van... Nem tudom, mi mást tehetnénk. - Megpróbált előrukkolni
valamivel. Egy darabig nézte a dobozt, aztán eszébe jutott egy
nagyszerű ötlet. - Nos, amíg nem tudod visszaszerezni a dobozt
a valóságban, miért nem használod az álmaidban, és
készítesz álmokat, miközben Te is álmodsz? - A feje is
megfájdult a magyarázattól.
- Ez egy jó ötlet, de a valóságban a doboz nálad van, ami
azt jelenti, hogy ez a Te álmaidban marad, nem számít, mit
teszek. - Jaejoong mélyet sóhajtott. - Most mit tegyek?
- Nos, van ég egy ötletem. - Yunho megsimogatta a szomorú
fiút. - Mivel sehogy sem tudod visszaszerezni a dobozt, miért
nem jössz el az álmaimba, hogy elkészítsd az álmokat
másoknak? Nem bánnám, ha megoszthatnám valakivel az
álmaimat.
Az Álomfestő csillogó szemekkel nézett fel Yunhóra. -
Tényleg? Nem gond? Nem akarlak zavarni... - Yunho boldogan
bólogatott. - Köszönöm szépen! - Jaejoong megölelte őt. -
Te vagy a legjobb... uhm... Mi a neved?
- Yunho.
- Köszönöm, Yunnie! - Szorosan megölelte. - Nagyszerű tudni,
hogy a dobozom biztonságban van, valakinél, akiben bízhatok.
Megbízhatok benned, igaz?
Yunho elpirult a Jaejoongtól kapott becenéven.
- Bízhatsz bennem. Én leszek az álomlovagod!
Jaejoong nevetett Yunho fogadalmán. Boldog volt, hogy egy ilyen
csodálatos személlyel találkozott, még ha csak álmaiban is.
Remek lett volna valósággá változtatni őket.
*****
Ahogy múltak a napok az álomdoboz felfedezése óta, Yunho és
Jaejoong elkezdtek kommunikálni álmaikban. Jaejoong
elmagyarázta a kíváncsi fiúnak, hogyan készít álmokat a
rajzaival. Elmondta, hogy nagyon szereti megrajzolni és
kiszínezni az elképzelt álmokat. Azt is elmondta Yunhónak,
hogyan kapta ezt a képességet a nagypapájától, és hogyan
vált ő is Álomfestővé.
Yunhót igazán lenyűgözte az egész. Mindenki előtt titokban
tartotta ezt a csodálatos, de furcsa barátságot. Mikor
álmukban találkoztak, együtt dolgoztak, hogy elkészítsék a
legszebb álmokat, amiket csak ki tudtak találni, hogy
gondoskodjanak azokról, akiknek igazán szükségük volt egy
kis lelkesítésre. Yunho kitalált valamit, Jaejoong
megrajzolta, majd közösen kiszínezték; a varázs pedig működött.
Jaejoong nem is lehetett volna boldogabb, mint ezzel a kisfiúval
és a kreatív ötleteivel. Legjobb barátja volt az ′Álom
Asszisztens′ a nehéz munka során. Az Álomfestő kíváncsi
volt, találkozhatnak-e valaha a valóságban. Nagyon remélte,
hogy igen.
Iskola után Yunho fáradtan, de boldogan ért haza. A
barátjának köszönhetően továbbiakat szerzett az iskolában.
Most már nem kellett aggódnia, hogy egyedül lesz a
szünetekben, vagy ebédidő alatt. Besétált a konyhába, ahol
együtt találta szüleit, boldogan nevetve ebédkészítés
közben.
- Anya, apa, megjöttem! - mondta a kisfiú.
Mindketten fiuk felé fordultak, és visszaköszöntek.
- Üdv itthon, Yunho!
- Hogy ment az iskola, fiam? - Az édesapja megsimogatta a
fejét.
- Nagyon jó volt! Szereztem új barátokat!
Ez jó hír volt a szüleinek. Kíváncsiak voltak, mi motiválta
őt, hogy odamenjen, és beszélgessen a többiekkel.
- Örülök, hogy ezt hallom. - Az apja az órájára pillantott.
- Oh, most már mennem kell, egy óra múlva találkozóm van. -
Yunho figyelte, ahogy édesapja puszit ad anyukája szájára. -
Szeretlek, hun. Jövök, amint tudok.
Az édesanyja megismételte azt a bizonyos szót. Apukája ismét
megsimogatta Yunho fejét, és elsietett a találkozóra. A
kisfiú mindig elcsodálkozott a szeretet jelentésén.
Emlékezett, hogy anyukája azt mondta, több különböző
szeretet létezik. Testvéri szeretet, baráti szeretet, szülő-gyermek
szeretet, és a legerősebb, a szerelem. Legalábbis az anyukája
így hívta.
Egy pillanatig Jaejoongra gondolt, és eltűnődött, vajon
közöttük milyen szeretet van? Baráti szeretet? Testvéri
szeretet? Családtagoknak kell lenniük, hogy testvéri szeretet
lehessen közöttük?
De mi a helyzet a szerelemmel; ezt sosem értette. Anyukája azt
mondta, meg fogja érteni, ha idősebb lesz, de a kíváncsi fiú
nem tudott várni. Talán Jaejoong segíthet!
*****
Yunho álmaiban a két fiú épp egy puha felhőn való
alvásról készítettek történetet, ahol a csillagok voltak az
éjjeli lámpák. Yunho félbehagyta a rajzolást, és úgy
döntött, itt az idő megkérdezni Jaejoongot.
- Jae?
- Igen, Yunnie? - Jaejoong nem hagyta abba a rajzolást.
- Kedvelsz engem?
- Persze! Csodálatos barát vagy!
- I-igen, de... - Yunho hezitált. - Lenne egy kérdésem.
Az Álomfestő felfüggesztette a rajzolást, és ránézett a
most már piruló fiúra.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Te tudod, milyen érzés a szerelem? - Yunho kissé
félrefordult.
- Áh, Yunnie, még túl kicsik vagyunk, hogy tudjuk! De nem, nem
tudom, milyen érzés szerelmesnek lenni.
A piruló fiú ismét hezitált, mielőtt sort kerített volna a
következő mondatára.
- Nagyon szeretném tudni, milyen érzés. Emlékszem, anya azt
mondta, ha igazán szeretsz valakit, mondhatod neki, hogy
szeretlek. Azt mondta, jó érzés hallani.
Jaejoong bólogatott.
- Nos, még ha túl kicsik is vagyunk hozzá, úgy érzed,
szerelmes vagy valakibe, Yunnie? - kérdezte kíváncsian.
Ez kissé kínos volt a kisfiúnak.
- Talán... - mondta, és nyelt egyet.
- Ki? Ki? Ki az, Yunnie? - érdeklődött az Álomfestő türelmetlenül.
- T-Te...? - Yunho átszaladt az ágy másik oldalára, és
elbújt.
Jaejoong meglepetésében elejtette a ceruzáját. Úgy érezte,
pillangók költöztek a hasába, még ha a barátja nem is
mondta ki azt a bizonyos szót. Szóval ilyen szerelmesnek lenni?
De hát ők még túl fiatalok! Leblokkolt.
Jaejoong végül átmászott az ágyon, hogy a bujkáló fiú
mellé kerüljön.
- Hogy érezheted ezt, ha nem is találkozhatunk a valóságban?
Yunho erről megfeledkezett.
- Várj, hiszen Te Álomfestő vagy! Valóra tudod váltani! Hát
nem válnak valóra az álmok?
- De Yunnie, én csak álmokat készítek, nem kívánságokat.
Azt hiszem, valóra váltani majdhogynem lehetetlen lenne -
sóhajtott. Nincs elég ereje, hogy csodát tegyen, ha
megtehetné, jobbá tenné a világot.
- Meg tudod csinálni, Jae! Ha elhisszük, és igazán bízunk
benne, akkor valóra válhat!
Jaejoong kezdte érteni Yunho motivációját. Talán tényleg
meg tudja csinálni, ha minden erejét összeszedi.
Még ha meg is kérnék a szüleiket, hinnének nekik? Jaejoong
titokban tartotta szülei elől a képességét, hogy megelőzze
az esetleges kellemetlen szituációkat. Ez volt az egyetlen
esélye.
*****
Jaejoong és Yunho úgy kezdték el valóra váltani végső
álmukat, hogy lerajzolták azokat a helyeket, ahová el
szeretnének menni. Yunho mindig is el szeretett volna menni
Disneylandbe; tökéletes hely a kisfiúknak, hogy jól érezzék
magukat, felüljenek a hintákra, és találkozzanak a Disney
karakterekkel. Jaejoong szeretett volna elmenni egy nagy parkba,
ahol hintázhatnak, csúszdázhatnak, és mászókázhatnak
együtt. Minden lerajzoltak, amit csak el tudtak képzelni,
figyelve az álmaikban megjelenő képeket.
Ez lesz az eddigi legnagyszerűbb kaland!
Viszont...
Minél többet használta Jaejoong a képességét, annál
kevesebb Yunhóval közös álom jelent meg előtte. Az Álomfestő
túlhajszolta magát, hogy valóra váltsa az álmukat. Ahogy
teltek a napok, Yunho egyre halványabban látta őt. Aggódott,
hogy Jaejoong beteg lesz, vagy ami még rosszabb; elveszíti a
képességét, hogy álmokat készítsen.
És végül megtörtént.
Az álma rémálommá vált. Álmában Jaejoongot várta. A
szobája sötét volt, és hideg. Nem látott semmilyen színt
maga körül. Az egész hely kihalt volt; se nevetés, se
beszéd, csak ő, egyedül.
Talán Jaejoong túl fáradt volt, és kivett egy szabad
éjszakát - gondolta Yunho. Vagy talán még ébren van, és
valami nagyon fontosat csinál. Gondolkodjunk pozitívan! Vagy
talán meg akarja lepni azzal, hogy előbukkan a semmiből, és
ráugrik?
Akkor talán várnia kellene.
De Jaejoong nem jelent meg.
Napok, hetek, hónapok teltek el. A színes falevelek lehullottak
a földre, hogy letakarhassa őket a várost befedő hó.
Jaejoong soha nem tért vissza Yunho álmaiba. Yunho szomorú
volt; biztos volt benne, hogy történt valami Jaejoonggal.
Épp egy álomban járt, sírva. Eddig ez a rémálma volt a
legrosszabb. Ha kergeti egy szörny, az semmiség ahhoz képest,
ha elveszít valakit. Elveszített egy barátot, valakit, aki
közel állt a szívéhez és az álmaihoz, szó szerint. Nem
akarta feladni. Talán Jaejoong megpróbál majd kapcsolatba
lépni vele a valóságban? Megtörténhet.
Vagy talán mégsem...
*****
Tizenöt évvel később...
Az immáron huszonhárom éves Yunho egyetemi diák volt, művészet
szakon. Jaejoong eltűnése után Yunho nem tudta abbahagyni a
rajzolást. Fontossá vált az életében, és Yunho az idő múlásával
egyre jobbá vált. Bármilyen alkotást el tudott készíteni;
tradicionálist, digitálist, festményt, bármit. Miután
leérettségizett a középiskolában, ő és a szülei, valamint
a húga elköltöztek egy másik városba, hogy közel legyenek
az egyetemhez. Emellett az apukája is magasabb beosztásba
került a cégénél, így ez újabb jó ok volt a költözésre.
A fiatal fiú egy kávézóban dolgozott. Ízléses hely volt,
kitűnő választás egy iskolai szünethez. A falon függő képek
közül néhányat Yunho rajzolt; a főnöke nagy rajongója volt
a munkáinak. Szerette az érzést, amikor az emberek a rajzait
dicsérték.
Este kilenckor ért haza a forgalmas kávézóból. Gyorsan
lezuhanyozott, átöltözött, és sóhajtva bedőlt az ágyába.
Igazán kényelmes volt, puha...
Becsukta a szemét, és álomba merült.
Egy álom jelent meg Yunho előtt. Egy halvány, de ragyogó
fényt, és egy épületet látott. Az épület ismerősnek tűnt
számára; mintha már látta volna korábban a főutcán. Úgy
nézett ki, mint... egy művészeti bolt! De hirtelen az álom
áthelyeződött a régi szobájába, ahol hat évvel ezelőtt
lakott, mikor új lakásba költöztek.
Körbenézett a félig elsötétített szobában, és észrevett
egy kék-arany dobozt az asztalon. Yunho lassan odasétált a
dobozhoz, és felnyitotta a tetejét. Hirtelen rajzok repültek
ki belőle, fényes színeikkel körberagyogva a fiút. A jelenet
lenyűgöző volt!
De ekkor meghallotta egy gyerek hangját, ahogy őt szólítja.
- Yunho - egy ismeretlen hang hívta.
Lehetséges, hogy...?
- Jaejoong! Jaejoong!
Ő kell, hogy legyen, talán végre visszatért? Bár
visszajönne! Tovább kiabálta a fiú nevét, de az álom
elhalványult... ismét.
Yunho lassan felébredt álmából, a saját szobájában
találta magát. Felült az ágyában, és végigfuttatta az
ujjait a haján. Csak egy egyszerű álom volt? Egy álom, ami
tényleg csak álom? Felsóhajtott.
Egyre kevésbé hitt benne, hogy találkozhat azzal, akibe
beleszeretett. Igen, beleszeretett Jaejoongba. Megértette az
érzéseit, mikor felnőtt, és randizni kezdett; ez sosem hagyta
nyugodni. Annyira nagyon várni akart rá, de nem tudta, meddig
lesz képes erre.
De várjunk egy percet, mi a helyzet az épülettel az álmában?
Ez valamiféle üzenet, hogy menjen oda? Nem akarta figyelmen
kívül hagyni; talán meg kellene keresnie azt az épületet.
*****
Elérkezett egy újabb nap, ami egy újabb rutin kezdetét is
jelentette. Az időjárás nagyszerű volt, az emberek lelkesen
kezdték napjukat. Yunho a buszon ült, és ismét a
villanyoszlopokat számolta, amik mellett elhaladt.
Elrejtette a táskáját, hogy biztos lehessen benne, a doboz
biztonságban van nála. A busz hirtelen megállt, elérve a főutcát,
ami Yunho célállomása volt.
A fiú leszállt a buszról, és sétálni kezdett a népes
járdákon. Reggelente sok ember volt az utcákon, mind céljuk
felé haladtak. Néhányan megálltak reggelizni, vagy
elintézték a bevásárlást, de a legtöbben munkába, vagy
iskolába siettek. Yunho szerencséjére, neki ma mindkettőtől
szabadnapja volt.
Néhány pillanattal később a fiatal művész megállt a
keresett épület, a művészeti bolt előtt. Nagy levegőt vett,
és fel-alá járkált a halványpiros épület előtt. Volt egy
nagy ablak kirakattal, hogy mindenki láthassa a színes
alkotásokat. A stílus nagyon hasonlított Jaejoong rajzaihoz.
Ahogy Yunho kinyitotta az ajtót, harangszó hallatszott, hogy
jelezze a tulajdonosnak a vevő érkezését. Az üzlet belseje
nagyszerűen volt dekorálva. Krémszínekkel, és kellemesen
sötét motívumokkal a hely nagyon gazdagnak és ízlésesnek tűnt.
A sorok között halomban álltak a gazdag színvilágú képek,
arra várva, hogy eladják őket. Yunho szóhoz sem jutott a
rajzokon tükröződő kreativitást látva; biztos, hogy az
alkotó keményen dolgozott az elkészítésükkel.
Körbepillantott, hátha talál valakit a boltban, de sehol
senki.
- Hello? - kezdte hangosan. - Van itt valaki?
Semmi válasz. Yunho észrevett egy lépcsőt, ami a második
emeletre vezetett. Talán odafent van valaki?
Yunho felsétált a második emeletre, ahol egy raktárszoba
volt, képkeretek számára. Alaposan körbenézett a teremben,
de még mindig nem talált senkit.
Figyelmen kívül hagyva, hogy ez akár birtokháborításnak is
számíthat, Yunho odasétált egy régi asztalhoz, amin egy
befejezetlen rajz pihent. A rajzon két csillag szerepelt, egy
kék dobozra rajzolva, gombokkal, matricákkal, és kis
zsírkrétákkal körbevéve.
Várjunk csak! Ez a doboz...
Yunho elővette a dobozt a táskájából. Lehetséges lenne...
- Yunho? - hallott hirtelen egy férfihangot. De a hang ismerős
volt számára. Yunho lassan megfordult; egy gyönyörű fiú
állt vele szemben. A puha, krémszínű bőre, a gyönyörű
szemei, a puha, csókolni való ajkai. Ő... nem... ő?
- J-Jaejoong? - Yunho mozdulni sem tudott. Ez most egy álom?
Már nem tudta megmondani. Ennyi év után képtelen volt
megmondani, valóra válik-e az álma, vagy sem. Letette a
dobozt, és remegve, de szorosan megölelte Jaejoongot.
A fiú kuncogott.
- Én vagyok. Hé! Meg kellett volna várnod a válaszomat, mielőtt
rám ugrasz. Mi történt volna, ha nem Jaejoong vagyok?
- Idióta! Hol voltál? Tudod, meddig vártam, hogy visszagyere?
Tizenöt évig! Mi történt? Miért nem jöttél vissza? Miért?
- Még szorosabban ölelte Jaejoongot.
- Yunnie... - Ez a becenév pillangókat csalt Yunho hasába. -
Emlékszel, hogy szerettél volna velem lenni a valóságban?
Egész idő alatt ezen dolgoztam, kerestelek. Elkezdtem elveszíteni
a képességeimet, csak hogy ezt a végső álmot valóra
válthassam. Veled akartam lenni. Minden nap próbáltam
kapcsolatba lépni veled, de sosem sikerült. Megbetegedtem, mert
túlhajszoltam magam. De akkor eszembe jutott, hogy azt mondtad,
hiszel bennünk, szóval beleadtam mindent. Minden rajz, amit itt
látsz, része az álmomnak, hogy közös életem legyen veled.
Az emberek azt hiszik, egyszerűen csak nagyon kreatív vagyok,
és soha nem fogják megtudni, milyen jelentés van minden egyes
kép mögött.
Yunho megszólalni sem tudott Jaejoong magyarázatát követően.
Ennyi éven át mindketten keményen dolgoztak a rajzaikon és az
álmaikon, hogy megtalálják egymást, és soha nem felejtettek
el hinni ennek a napnak az eljövetelében.
- Mivel már felnőttünk, és tudjuk, mit jelent a szerelem...
ki fogod mondani? - mosolygott Jaejoong.
A magasabb fiú is elmosolyodott, és mindkét kezét a gyönyörű
fiú arcára simította.
- Szeretlek. - Lehajolt, és mélyen megcsókolta a puha ajkakat.
Jaejoong behunyta a szemét, és átölelte Yunho nyakát,
miközben Yunho áthelyezte karjait a másik derekára. Addig
csókolták egymást, míg az elválás szükségszerűvé nem
vált; mindketten elhúzódtak, és egymás szemébe néztek.
- Sosem gondoltam volna, hogy a kis Yunho, akit ismertem, képes
lesz így csókolni - nevetett, nekidöntve homlokát
Yunhóénak.
- Én viszont mindig tudtam, hogy a kis Jaejoong ajkai puhák és
édesek. - Elnevette magát, mikor Jaejoong puszit nyomott a
szájára az előző mondatért. - Jae, még mindig Álomfestő
vagy?
Jaejoong megrázta a fejét.
- Elvesztettem a képességem, hogy álmokat készítsek. De
legalább létrehoztam egy olyan álmot, ami valósággá vált,
és ez mindent megért.
Egy igazi, valóra vált álom volt.
Vége
Fordítói megjegyzés;
Nos, azt hiszem, már értitek, miért akartam mindenképpen
lefordítani ezt a történetet. Általában megelégszem azzal,
hogy én értem az angol fanfictionöket, de ez más volt... Azt
akartam, hogy mindenkihez eljusson ez a csoda!
Utólag bánom, hogy sokáig hagytam a fordítást a gépemen
porosodni; ennek oka valójában az író hozzáállása volt,
aki bár adott engedélyt a fordításra, de kifejezetten undok,
barátságtalan, amolyan nemtörődöm stílusban válaszolt
minden levelemre. Ekkor, bár a történet már le volt
fordítva, elvesztettem az érdeklődésem a publikálása
iránt, de úgy gondolom, az író személyisége ide vagy oda,
ez a fanfiction megérdemli, hogy minél többen olvashassák,
mivel valóban gyönyörű.
Remélem, nektek is ugyanúgy tetszik, mint nekem, és képes
voltam hűen visszaadni legalább töredékét annak a
varázslatnak, ami ezekben a sorokban rejlik. (:
|