köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Egy kisfiú egy egyedi, misztikus dobozt talál a padláson, tele zsírkrétákkal, ceruzákkal és papírokkal. Amit viszont nem tud, hogy a doboz olyasvalakié, aki álmokat készít.
YunJae novella, ugyanakkor azonban AU, vagyis a Dong Bang Shin Ki ezen történet szerint nem létezik.

A történet fordítás, eredeti írója sesshy18, a történet angol verziója megtalálható ide kattintva.
A fordításra engedélyt kaptam.


Dreamatist ~ Álomfestő


Új házba költözni sosem volt szórakoztató. Össze kell pakolnod mindent a régi házban, és átvinni őket az újba; igazán stresszes dolog. És mikor még gyerek vagy, új barátokat kell szerezned a környéken és az iskolában.

A kis, hét éves Yunhónak nehezen ment az új barátok szerzése. Megpróbálni odamenni hozzájuk, jó benyomást kelteni, elérni, hogy jól nézz ki, és remélni, hogy nem utasítanak el. Ijesztő bekerülni egy új környezetbe. Annyira szerette volna, ha visszamehet régi otthonába. De az édesapja jobb munkát kapott, valahol messze.

A kisfiú sóhajtott. Ahogy az új otthonuk felé tartottak, ő hátul ült; megszámolt minden villanypóznát, ami mellett elhaladtak. A szülei érthetetlen üzleti dolgokról beszélgettek, ami Yunhót nem igazán érdekelte. Villanyoszlopokat számolni szórakoztatóbb, mint holmi unalmas beszélgetés!
Végül elérték új otthonukat.

Yunho összesen harmincöt villanyoszlopot számolt.

*****

- Megjöttünk! - jelentette ki boldogan az édesapja, miközben kinyitotta az ajtót családjának. Yunho körbenézett az új lakásban. Sokkal nagyobb volt, mint a régi; ez jó pontot jelentett a kisfiúnál. Belépett a nagy nappaliba, ahol dobozok vették körül. A színek kellemes, üdvözlő hangulatot árasztottak.
A következő szobában hatalmas lépcsőket látott.

- Yunho-hun. - Az édesanyja odasétált hozzá, és megsimogatta a fejét. - Miért nem mész fel, és nézed meg a szobádat? Van négy plusz szoba, amik közül választhatsz.
A kisfiú elgondolkodott.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem kaphatom meg a legnagyobb szobát?
Az édesanyja elnevette magát a kérdésen.
- Így igaz, az anyu és apu szobája.
Yunho bólogatott, majd felszaladt a lépcsőn, hogy megnézze a szobákat.
- Légy óvatos! - kiabálta az édesanyja.

*****

Egy hosszú folyosó volt az első, amit Yunho látott. Elképzelte, ahogy hosszú versenyeket rendez majd a játékautóival. Minden ajtó mögé benézett, ami helyiségekhez vezetett; raktárakhoz, fürdőszobákhoz, és végül megtalálta a legnagyobb szobát, amire szüksége volt.
Elsétált a folyosó másik végéig, ahol egy újabb lépcsősort talált. A kisfiú csodálkozott, miért van harmadik emelet is; azt hitte, csak két emelet van.
Yunho odafutott a lépcsőhöz, és felszaladt rajta, hogy szembetalálja magát egy ajtóval. Lassan kinyitotta, mire az nyikorgó hangot adott, jelezve, hogy régóta nem nyitották ki.

Mikor teljesen kinyílt, Yunho besétált a szobába, és rájött, hogy megtalálta a padlást. Talán ez lehetne az ő szobája! A mérete neki épp megfelelt, a szüleinek azonban nem. Ez azt jelentette, hogy nincs több jóéjt-puszi, ha itt fog aludni. Igaz, elég nagy por volt odafent.
A padláson volt négy barna doboz egy halomban, de ami igazán felkeltette Yunho érdeklődését, az egy kék-arany doboz volt, egy csillag alakú ékkővel a tetején. A kíváncsi fiú lassan felemelte, ámulva a szépségén. Kinyitotta a dobozt, amiben kis rajzok, matricák, ceruzák, gombok, és hasonló dolgok voltak.

Azon tűnődött, kié lehet a doboz. Mielőtt tovább gondolkodhatott volna, az édesanyja hívta a második emeletről.
- Yunho? Merre vagy? Segítened kell kipakolni!
- Megyek, anya! - Gyorsan magához vette a dobozt, és lement a lépcsőn.

*****

Az este felváltotta a kék eget sötétségével és ragyogó csillagaival. Yunho ágya pont úgy helyezkedett el a szobájában, hogy látta az új házukhoz közeli parkot. Elege volt a kipakolásból, és a hatalmas szobák berendezéséből.
Felnövő fiúként keményen kellett dolgoznia, hogy segítsen az anyukájának, és büszkévé tegye az édesapját!

A fáradt fiú az éjjeliszekrényre tette a különleges dobozát. Még mindig érdekelte, kié lehet. Ahogy figyelte a kék-arany dobozt, Yunho lassan álomba merült.

- Hé!
Szuszogás.
- Hé, Te! Ébresztő, álomszuszék!
További szuszogás.
- Igazán mélyen alszol, nem igaz?
Egy kisebb ütés.
- Au! - Yunho felriadt álmából, és megdörzsölte az imént megsérült fejét. - Ezt meg miért csináltad? Én... - nem tudta befejezni a mondatot. A fiú, aki nagyjából vele egy idős lehetett, vele szemben ült, csillagmintás pizsamában. - Áááááá! - Yunho leesett az ágyról.

A csillag-pizsamás fiú kuncogott.
- Jól vagy?
- Lehet, hogy vérzik a fejem... - Yunho ellenőrizte, van-e vér.
- Jaj, ne! Remélem, nem! Nagyon sajnálom! - A csillag-pizsamás fiú lebiggyesztette az ajkait, és felpattant az ágyról, hogy megnézze Yunho sérülését.
- Jól van! Jól van! Túlélem. De Te ki vagy? Miért vagy a szobámban? - kérdezte Yunho kíváncsian.

- Oh, én ostoba! Nem mondtam el a nevem. A nevem Jaejoong. Álomfestő vagyok. A doboz, ami az éjjeliszekrényeden van, az enyém - mosolygott.
Yunho megdöbbenve pislogott.
- Álomfestő? Mi az az Álomfestő?
- Oh, még sosem hallottál róla?
Yunho megrázta a fejét.
- Álmokat készítek.
- Álmokat készítesz?
- Igen! Az a doboz, ha beleteszek egy rajzot, az megjelenik valaki álmában, amiben én is benne vagyok. De itt felejtettem a dobozt, mikor új házba költöztünk. Szóval most eljöttem érte.

Yunho ismét ledöbbent.
- Azt akarod mondani, hogy igazi vagy?
Jaejoong nevetett.
- Persze, buta! Mikor alszom, bárki álmában megjelenhetek.
- Oh, szóval egy álomban vagyunk? Nem vagyunk ébren?
- Nem. Itt minden csak álom.
- Nos, ha ez egy álom, hogyan fog visszakerülni hozzád a doboz a valóságban? - mutatott rá Yunho.
- Oh... - Yunhónak igaza volt, ez csak álom, és esélytelen volt visszaszereznie a dobozt a valóságban. - Mondasz valamit... - Jaejoong elszomorodott. - Akkor most hogyan készítsek álmokat? A nélkül a doboz nélkül többé nem leszek képes álmokat létrehozni az embereknek - sóhajtott.

Yunho elgondolkodott egy pillanatra, aztán eszébe jutott valami.
- Mi lenne, ha elvinném neked a dobozt?
A szomorú Álomfestő megrázta a fejét.
- Nem tudod, hol lakom, és nagyon messze élek tőled.
- Mi lenne, ha elküldeném postán? - vetett fel újabb ötletet Yunho.
- Mit mondanál a szüleidnek? Nem mondhatod nekik, hogy egy fiú álmodban azt mondta, küldd el neki a dobozt. Azt hinnék, megőrültél, és túl sok cukrot ettél. - Jaejoong ismét kuncogott.
- Igazad van... Nem tudom, mi mást tehetnénk. - Megpróbált előrukkolni valamivel. Egy darabig nézte a dobozt, aztán eszébe jutott egy nagyszerű ötlet. - Nos, amíg nem tudod visszaszerezni a dobozt a valóságban, miért nem használod az álmaidban, és készítesz álmokat, miközben Te is álmodsz? - A feje is megfájdult a magyarázattól.
- Ez egy jó ötlet, de a valóságban a doboz nálad van, ami azt jelenti, hogy ez a Te álmaidban marad, nem számít, mit teszek. - Jaejoong mélyet sóhajtott. - Most mit tegyek?

- Nos, van ég egy ötletem. - Yunho megsimogatta a szomorú fiút. - Mivel sehogy sem tudod visszaszerezni a dobozt, miért nem jössz el az álmaimba, hogy elkészítsd az álmokat másoknak? Nem bánnám, ha megoszthatnám valakivel az álmaimat.
Az Álomfestő csillogó szemekkel nézett fel Yunhóra. - Tényleg? Nem gond? Nem akarlak zavarni... - Yunho boldogan bólogatott. - Köszönöm szépen! - Jaejoong megölelte őt. - Te vagy a legjobb... uhm... Mi a neved?
- Yunho.
- Köszönöm, Yunnie! - Szorosan megölelte. - Nagyszerű tudni, hogy a dobozom biztonságban van, valakinél, akiben bízhatok. Megbízhatok benned, igaz?
Yunho elpirult a Jaejoongtól kapott becenéven.
- Bízhatsz bennem. Én leszek az álomlovagod!
Jaejoong nevetett Yunho fogadalmán. Boldog volt, hogy egy ilyen csodálatos személlyel találkozott, még ha csak álmaiban is. Remek lett volna valósággá változtatni őket.

*****

Ahogy múltak a napok az álomdoboz felfedezése óta, Yunho és Jaejoong elkezdtek kommunikálni álmaikban. Jaejoong elmagyarázta a kíváncsi fiúnak, hogyan készít álmokat a rajzaival. Elmondta, hogy nagyon szereti megrajzolni és kiszínezni az elképzelt álmokat. Azt is elmondta Yunhónak, hogyan kapta ezt a képességet a nagypapájától, és hogyan vált ő is Álomfestővé.

Yunhót igazán lenyűgözte az egész. Mindenki előtt titokban tartotta ezt a csodálatos, de furcsa barátságot. Mikor álmukban találkoztak, együtt dolgoztak, hogy elkészítsék a legszebb álmokat, amiket csak ki tudtak találni, hogy gondoskodjanak azokról, akiknek igazán szükségük volt egy kis lelkesítésre. Yunho kitalált valamit, Jaejoong megrajzolta, majd közösen kiszínezték; a varázs pedig működött.

Jaejoong nem is lehetett volna boldogabb, mint ezzel a kisfiúval és a kreatív ötleteivel. Legjobb barátja volt az ′Álom Asszisztens′ a nehéz munka során. Az Álomfestő kíváncsi volt, találkozhatnak-e valaha a valóságban. Nagyon remélte, hogy igen.

Iskola után Yunho fáradtan, de boldogan ért haza. A barátjának köszönhetően továbbiakat szerzett az iskolában. Most már nem kellett aggódnia, hogy egyedül lesz a szünetekben, vagy ebédidő alatt. Besétált a konyhába, ahol együtt találta szüleit, boldogan nevetve ebédkészítés közben.

- Anya, apa, megjöttem! - mondta a kisfiú.
Mindketten fiuk felé fordultak, és visszaköszöntek.
- Üdv itthon, Yunho!
- Hogy ment az iskola, fiam? - Az édesapja megsimogatta a fejét.
- Nagyon jó volt! Szereztem új barátokat!
Ez jó hír volt a szüleinek. Kíváncsiak voltak, mi motiválta őt, hogy odamenjen, és beszélgessen a többiekkel.
- Örülök, hogy ezt hallom. - Az apja az órájára pillantott. - Oh, most már mennem kell, egy óra múlva találkozóm van. - Yunho figyelte, ahogy édesapja puszit ad anyukája szájára. - Szeretlek, hun. Jövök, amint tudok.

Az édesanyja megismételte azt a bizonyos szót. Apukája ismét megsimogatta Yunho fejét, és elsietett a találkozóra. A kisfiú mindig elcsodálkozott a szeretet jelentésén. Emlékezett, hogy anyukája azt mondta, több különböző szeretet létezik. Testvéri szeretet, baráti szeretet, szülő-gyermek szeretet, és a legerősebb, a szerelem. Legalábbis az anyukája így hívta.
Egy pillanatig Jaejoongra gondolt, és eltűnődött, vajon közöttük milyen szeretet van? Baráti szeretet? Testvéri szeretet? Családtagoknak kell lenniük, hogy testvéri szeretet lehessen közöttük?
De mi a helyzet a szerelemmel; ezt sosem értette. Anyukája azt mondta, meg fogja érteni, ha idősebb lesz, de a kíváncsi fiú nem tudott várni. Talán Jaejoong segíthet!

*****

Yunho álmaiban a két fiú épp egy puha felhőn való alvásról készítettek történetet, ahol a csillagok voltak az éjjeli lámpák. Yunho félbehagyta a rajzolást, és úgy döntött, itt az idő megkérdezni Jaejoongot.
- Jae?
- Igen, Yunnie? - Jaejoong nem hagyta abba a rajzolást.
- Kedvelsz engem?
- Persze! Csodálatos barát vagy!
- I-igen, de... - Yunho hezitált. - Lenne egy kérdésem.
Az Álomfestő felfüggesztette a rajzolást, és ránézett a most már piruló fiúra.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Te tudod, milyen érzés a szerelem? - Yunho kissé félrefordult.
- Áh, Yunnie, még túl kicsik vagyunk, hogy tudjuk! De nem, nem tudom, milyen érzés szerelmesnek lenni.

A piruló fiú ismét hezitált, mielőtt sort kerített volna a következő mondatára.
- Nagyon szeretném tudni, milyen érzés. Emlékszem, anya azt mondta, ha igazán szeretsz valakit, mondhatod neki, hogy szeretlek. Azt mondta, jó érzés hallani.
Jaejoong bólogatott.
- Nos, még ha túl kicsik is vagyunk hozzá, úgy érzed, szerelmes vagy valakibe, Yunnie? - kérdezte kíváncsian.
Ez kissé kínos volt a kisfiúnak.
- Talán... - mondta, és nyelt egyet.
- Ki? Ki? Ki az, Yunnie? - érdeklődött az Álomfestő türelmetlenül.
- T-Te...? - Yunho átszaladt az ágy másik oldalára, és elbújt.
Jaejoong meglepetésében elejtette a ceruzáját. Úgy érezte, pillangók költöztek a hasába, még ha a barátja nem is mondta ki azt a bizonyos szót. Szóval ilyen szerelmesnek lenni? De hát ők még túl fiatalok! Leblokkolt.

Jaejoong végül átmászott az ágyon, hogy a bujkáló fiú mellé kerüljön.
- Hogy érezheted ezt, ha nem is találkozhatunk a valóságban?
Yunho erről megfeledkezett.
- Várj, hiszen Te Álomfestő vagy! Valóra tudod váltani! Hát nem válnak valóra az álmok?
- De Yunnie, én csak álmokat készítek, nem kívánságokat. Azt hiszem, valóra váltani majdhogynem lehetetlen lenne - sóhajtott. Nincs elég ereje, hogy csodát tegyen, ha megtehetné, jobbá tenné a világot.
- Meg tudod csinálni, Jae! Ha elhisszük, és igazán bízunk benne, akkor valóra válhat!
Jaejoong kezdte érteni Yunho motivációját. Talán tényleg meg tudja csinálni, ha minden erejét összeszedi.

Még ha meg is kérnék a szüleiket, hinnének nekik? Jaejoong titokban tartotta szülei elől a képességét, hogy megelőzze az esetleges kellemetlen szituációkat. Ez volt az egyetlen esélye.

*****

Jaejoong és Yunho úgy kezdték el valóra váltani végső álmukat, hogy lerajzolták azokat a helyeket, ahová el szeretnének menni. Yunho mindig is el szeretett volna menni Disneylandbe; tökéletes hely a kisfiúknak, hogy jól érezzék magukat, felüljenek a hintákra, és találkozzanak a Disney karakterekkel. Jaejoong szeretett volna elmenni egy nagy parkba, ahol hintázhatnak, csúszdázhatnak, és mászókázhatnak együtt. Minden lerajzoltak, amit csak el tudtak képzelni, figyelve az álmaikban megjelenő képeket.
Ez lesz az eddigi legnagyszerűbb kaland!

Viszont...

Minél többet használta Jaejoong a képességét, annál kevesebb Yunhóval közös álom jelent meg előtte. Az Álomfestő túlhajszolta magát, hogy valóra váltsa az álmukat. Ahogy teltek a napok, Yunho egyre halványabban látta őt. Aggódott, hogy Jaejoong beteg lesz, vagy ami még rosszabb; elveszíti a képességét, hogy álmokat készítsen.

És végül megtörtént.

Az álma rémálommá vált. Álmában Jaejoongot várta. A szobája sötét volt, és hideg. Nem látott semmilyen színt maga körül. Az egész hely kihalt volt; se nevetés, se beszéd, csak ő, egyedül.
Talán Jaejoong túl fáradt volt, és kivett egy szabad éjszakát - gondolta Yunho. Vagy talán még ébren van, és valami nagyon fontosat csinál. Gondolkodjunk pozitívan! Vagy talán meg akarja lepni azzal, hogy előbukkan a semmiből, és ráugrik?
Akkor talán várnia kellene.

De Jaejoong nem jelent meg.

Napok, hetek, hónapok teltek el. A színes falevelek lehullottak a földre, hogy letakarhassa őket a várost befedő hó. Jaejoong soha nem tért vissza Yunho álmaiba. Yunho szomorú volt; biztos volt benne, hogy történt valami Jaejoonggal.

Épp egy álomban járt, sírva. Eddig ez a rémálma volt a legrosszabb. Ha kergeti egy szörny, az semmiség ahhoz képest, ha elveszít valakit. Elveszített egy barátot, valakit, aki közel állt a szívéhez és az álmaihoz, szó szerint. Nem akarta feladni. Talán Jaejoong megpróbál majd kapcsolatba lépni vele a valóságban? Megtörténhet.

Vagy talán mégsem...

*****

Tizenöt évvel később...

Az immáron huszonhárom éves Yunho egyetemi diák volt, művészet szakon. Jaejoong eltűnése után Yunho nem tudta abbahagyni a rajzolást. Fontossá vált az életében, és Yunho az idő múlásával egyre jobbá vált. Bármilyen alkotást el tudott készíteni; tradicionálist, digitálist, festményt, bármit. Miután leérettségizett a középiskolában, ő és a szülei, valamint a húga elköltöztek egy másik városba, hogy közel legyenek az egyetemhez. Emellett az apukája is magasabb beosztásba került a cégénél, így ez újabb jó ok volt a költözésre.

A fiatal fiú egy kávézóban dolgozott. Ízléses hely volt, kitűnő választás egy iskolai szünethez. A falon függő képek közül néhányat Yunho rajzolt; a főnöke nagy rajongója volt a munkáinak. Szerette az érzést, amikor az emberek a rajzait dicsérték.

Este kilenckor ért haza a forgalmas kávézóból. Gyorsan lezuhanyozott, átöltözött, és sóhajtva bedőlt az ágyába. Igazán kényelmes volt, puha...
Becsukta a szemét, és álomba merült.

Egy álom jelent meg Yunho előtt. Egy halvány, de ragyogó fényt, és egy épületet látott. Az épület ismerősnek tűnt számára; mintha már látta volna korábban a főutcán. Úgy nézett ki, mint... egy művészeti bolt! De hirtelen az álom áthelyeződött a régi szobájába, ahol hat évvel ezelőtt lakott, mikor új lakásba költöztek.

Körbenézett a félig elsötétített szobában, és észrevett egy kék-arany dobozt az asztalon. Yunho lassan odasétált a dobozhoz, és felnyitotta a tetejét. Hirtelen rajzok repültek ki belőle, fényes színeikkel körberagyogva a fiút. A jelenet lenyűgöző volt!
De ekkor meghallotta egy gyerek hangját, ahogy őt szólítja.
- Yunho - egy ismeretlen hang hívta.
Lehetséges, hogy...?
- Jaejoong! Jaejoong!
Ő kell, hogy legyen, talán végre visszatért? Bár visszajönne! Tovább kiabálta a fiú nevét, de az álom elhalványult... ismét.

Yunho lassan felébredt álmából, a saját szobájában találta magát. Felült az ágyában, és végigfuttatta az ujjait a haján. Csak egy egyszerű álom volt? Egy álom, ami tényleg csak álom? Felsóhajtott.
Egyre kevésbé hitt benne, hogy találkozhat azzal, akibe beleszeretett. Igen, beleszeretett Jaejoongba. Megértette az érzéseit, mikor felnőtt, és randizni kezdett; ez sosem hagyta nyugodni. Annyira nagyon várni akart rá, de nem tudta, meddig lesz képes erre.

De várjunk egy percet, mi a helyzet az épülettel az álmában? Ez valamiféle üzenet, hogy menjen oda? Nem akarta figyelmen kívül hagyni; talán meg kellene keresnie azt az épületet.

*****

Elérkezett egy újabb nap, ami egy újabb rutin kezdetét is jelentette. Az időjárás nagyszerű volt, az emberek lelkesen kezdték napjukat. Yunho a buszon ült, és ismét a villanyoszlopokat számolta, amik mellett elhaladt.
Elrejtette a táskáját, hogy biztos lehessen benne, a doboz biztonságban van nála. A busz hirtelen megállt, elérve a főutcát, ami Yunho célállomása volt.
A fiú leszállt a buszról, és sétálni kezdett a népes járdákon. Reggelente sok ember volt az utcákon, mind céljuk felé haladtak. Néhányan megálltak reggelizni, vagy elintézték a bevásárlást, de a legtöbben munkába, vagy iskolába siettek. Yunho szerencséjére, neki ma mindkettőtől szabadnapja volt.

Néhány pillanattal később a fiatal művész megállt a keresett épület, a művészeti bolt előtt. Nagy levegőt vett, és fel-alá járkált a halványpiros épület előtt. Volt egy nagy ablak kirakattal, hogy mindenki láthassa a színes alkotásokat. A stílus nagyon hasonlított Jaejoong rajzaihoz.

Ahogy Yunho kinyitotta az ajtót, harangszó hallatszott, hogy jelezze a tulajdonosnak a vevő érkezését. Az üzlet belseje nagyszerűen volt dekorálva. Krémszínekkel, és kellemesen sötét motívumokkal a hely nagyon gazdagnak és ízlésesnek tűnt.

A sorok között halomban álltak a gazdag színvilágú képek, arra várva, hogy eladják őket. Yunho szóhoz sem jutott a rajzokon tükröződő kreativitást látva; biztos, hogy az alkotó keményen dolgozott az elkészítésükkel.

Körbepillantott, hátha talál valakit a boltban, de sehol senki.
- Hello? - kezdte hangosan. - Van itt valaki?
Semmi válasz. Yunho észrevett egy lépcsőt, ami a második emeletre vezetett. Talán odafent van valaki?

Yunho felsétált a második emeletre, ahol egy raktárszoba volt, képkeretek számára. Alaposan körbenézett a teremben, de még mindig nem talált senkit.
Figyelmen kívül hagyva, hogy ez akár birtokháborításnak is számíthat, Yunho odasétált egy régi asztalhoz, amin egy befejezetlen rajz pihent. A rajzon két csillag szerepelt, egy kék dobozra rajzolva, gombokkal, matricákkal, és kis zsírkrétákkal körbevéve.

Várjunk csak! Ez a doboz...
Yunho elővette a dobozt a táskájából. Lehetséges lenne...

- Yunho? - hallott hirtelen egy férfihangot. De a hang ismerős volt számára. Yunho lassan megfordult; egy gyönyörű fiú állt vele szemben. A puha, krémszínű bőre, a gyönyörű szemei, a puha, csókolni való ajkai. Ő... nem... ő?
- J-Jaejoong? - Yunho mozdulni sem tudott. Ez most egy álom? Már nem tudta megmondani. Ennyi év után képtelen volt megmondani, valóra válik-e az álma, vagy sem. Letette a dobozt, és remegve, de szorosan megölelte Jaejoongot.
A fiú kuncogott.
- Én vagyok. Hé! Meg kellett volna várnod a válaszomat, mielőtt rám ugrasz. Mi történt volna, ha nem Jaejoong vagyok?
- Idióta! Hol voltál? Tudod, meddig vártam, hogy visszagyere? Tizenöt évig! Mi történt? Miért nem jöttél vissza? Miért? - Még szorosabban ölelte Jaejoongot.

- Yunnie... - Ez a becenév pillangókat csalt Yunho hasába. - Emlékszel, hogy szerettél volna velem lenni a valóságban? Egész idő alatt ezen dolgoztam, kerestelek. Elkezdtem elveszíteni a képességeimet, csak hogy ezt a végső álmot valóra válthassam. Veled akartam lenni. Minden nap próbáltam kapcsolatba lépni veled, de sosem sikerült. Megbetegedtem, mert túlhajszoltam magam. De akkor eszembe jutott, hogy azt mondtad, hiszel bennünk, szóval beleadtam mindent. Minden rajz, amit itt látsz, része az álmomnak, hogy közös életem legyen veled. Az emberek azt hiszik, egyszerűen csak nagyon kreatív vagyok, és soha nem fogják megtudni, milyen jelentés van minden egyes kép mögött.

Yunho megszólalni sem tudott Jaejoong magyarázatát követően. Ennyi éven át mindketten keményen dolgoztak a rajzaikon és az álmaikon, hogy megtalálják egymást, és soha nem felejtettek el hinni ennek a napnak az eljövetelében.

- Mivel már felnőttünk, és tudjuk, mit jelent a szerelem... ki fogod mondani? - mosolygott Jaejoong.
A magasabb fiú is elmosolyodott, és mindkét kezét a gyönyörű fiú arcára simította.
- Szeretlek. - Lehajolt, és mélyen megcsókolta a puha ajkakat. Jaejoong behunyta a szemét, és átölelte Yunho nyakát, miközben Yunho áthelyezte karjait a másik derekára. Addig csókolták egymást, míg az elválás szükségszerűvé nem vált; mindketten elhúzódtak, és egymás szemébe néztek.

- Sosem gondoltam volna, hogy a kis Yunho, akit ismertem, képes lesz így csókolni - nevetett, nekidöntve homlokát Yunhóénak.
- Én viszont mindig tudtam, hogy a kis Jaejoong ajkai puhák és édesek. - Elnevette magát, mikor Jaejoong puszit nyomott a szájára az előző mondatért. - Jae, még mindig Álomfestő vagy?
Jaejoong megrázta a fejét.
- Elvesztettem a képességem, hogy álmokat készítsek. De legalább létrehoztam egy olyan álmot, ami valósággá vált, és ez mindent megért.

Egy igazi, valóra vált álom volt.


Vége


Fordítói megjegyzés;
Nos, azt hiszem, már értitek, miért akartam mindenképpen lefordítani ezt a történetet. Általában megelégszem azzal, hogy én értem az angol fanfictionöket, de ez más volt... Azt akartam, hogy mindenkihez eljusson ez a csoda!
Utólag bánom, hogy sokáig hagytam a fordítást a gépemen porosodni; ennek oka valójában az író hozzáállása volt, aki bár adott engedélyt a fordításra, de kifejezetten undok, barátságtalan, amolyan nemtörődöm stílusban válaszolt minden levelemre. Ekkor, bár a történet már le volt fordítva, elvesztettem az érdeklődésem a publikálása iránt, de úgy gondolom, az író személyisége ide vagy oda, ez a fanfiction megérdemli, hogy minél többen olvashassák, mivel valóban gyönyörű.
Remélem, nektek is ugyanúgy tetszik, mint nekem, és képes voltam hűen visszaadni legalább töredékét annak a varázslatnak, ami ezekben a sorokban rejlik. (:






Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022