Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪


Párosítás: Shinya [Dir en grey] / saját szereplő
Figyelmeztetés: humor, fluff
Megjegyzés:
1. Szeretettel Blackfieldnek, borzasztóan megkésve, de talán törve (annyira) nem.
2. Egy végtelenül egyszerű történet arról, mikor Shinya modellnek állt.



- Elnézést, kérhetnék egy aláírást?
Shinya megrezzen. Érti a kérdést, vagy legalábbis az aláírás szót, csak azt nem, hogy honnan jött. Vagyis inkább azt nem, hogy miért toporog előtte ez a külföldi, és egyáltalán miért bámul rá.
- Tőlem? - kérdez vissza. Aztán rájön, hogy nyilván ezt a külföldi még annyira sem érti, mint ő az angolt, úgyhogy inkább óvatosan önmagára mutat.
- Igen, magától - bólint a férfi. - Egy barátnak lesz, nagy rajongója.
Shinya megérti a barát szót. És azt is, hogy rajongó. Tehát nem neki lesz, hanem valaki másnak, és így hirtelen Shinya fejében összeáll a kép: egy visító lányt képzel maga elé, aki ezek szerint hallgatja a zenéjüket, és aki nyilván ezzel fog majd felvágni az interneten; legjobb esetben csak a tumblrön, rosszabban még a twitteren is.
- Barátnő? - kérdez vissza a legjobb tudása szerint, hogy biztosra menjen, és hogy elég érdeklődőnek tűnjön.
- Ó, nem a barátnőm - nevet fel az idegen. - Meleg vagyok.
Szóval meleg. Vagy mégsem, csak ő értette félre, de egy biztos, ez az ember nem fog előle tágítani addig, amíg meg nem kapja az aláírást, úgyhogy vesz egy nagy levegőt, és egy pillanatra megpróbálja elfelejteni, milyen következményei lesznek ennek az egésznek. Elvégre Die is szokott néha félrelépni. Nagyobbakat is. És nem is annyira csak néha.
- Köszönöm, ez nagyon kedves - mosolyodik el a külföldi, aztán összehajtva zsebre teszi a papírlapot.

Shinya hamar kiveri a fejéből a közjátékot. Elvégre nem azért van ma itt, hogy híres rocksztár legyen, neki ennél sokkal fontosabb feladata van: bizonyítania kell. A többieknek, hogy ő is képes másra, aztán a kollégáknak, hogy képes legalább annyira ritmusosan vonulni, mint ők, nem utolsó sorban pedig a tervezőnek, aki megtisztelte őt a bizalmával. Úgyhogy úton az öltöző felé végig a járást gyakorolja, azt a kifacsart fajtát, amit alig két napja mutattak neki a többiek, és közben... Közben rájön, hogy talán mégis inkább zenésznek kellett volna maradnia - alapítani egy másik bandát, vagy legalább kétszer annyi vendégszereplést vállalni, mint amennyit eddig vállalt.

Mégis hirtelen otthon érzi magát, amint beteszi a lábát az öltözőbe. Megmagyarázhatatlan módon, de elvarázsolja a nyüzsgés, aztán a sminkes, aki kérdés nélkül nyomja le a legközelebb eső székre, és anélkül, hogy előtte valaha is találkoztak volna, egyszerre elkezdi felvinni az arcára a bőrszínéhez tökéletesen illő alapozót. Shinya pedig úgy figyeli a varázslatot, mint egy gyerek, aki életében először látja Cseburaskát.

- Láttátok az amerikait? - szólal meg hirtelen fennhangon az egyik lány, körülbelül négy székkel odébb.
Shinyának pedig ismét eszébe jut a közjáték. Az, hogy ő látta az amerikait, sőt, beszélt is vele, ráadásul aláírást is adott, amiért valószínűleg majd leszedi a fejét a menedzsment. Összehúzza hát magát, már amennyire azt egy profi sminkes keze alatt lehet, és elkezd hallgatózni.
- Úgy tudom, európai - mondja valaki Shinya háta mögött.
- Az mindegy - nevet fel egy harmadik a terem másik végében -, a lényeg az, hogy jól néz ki.
Shinya azonnal megpróbál rá visszaemlékezni. Hogy valóban jól nézett-e ki, vagy egyáltalán kinézett-e valahogy, de akárhogyan töri a fejét, csak addig jut, hogy magas volt és kék szemű. Ami, ha jobban belegondol, tulajdonképpen itt, ebben az országban, a különlegesen néz ki szinonimája, nem pedig a jólé.
- Nem tudtam, hogy külföldi modellek is lesznek - jegyzi meg a következő.
- Én úgy hallottam, nem szakmabeli, csak a tervező ismerőse - szólal meg ismét egy, valahol jó messze.
- Kár - sóhajt fel a Shinya mellett ülő lány. - Szívesen vonultam volna vele.
Shinya pedig hirtelen ezt is elképzeli. Nem a lányt, hanem saját magát, amint az európai oldalán vonul végig a kifutón, és bár nincs előtte az idegen teljes testfelépítése, mégis tetszik neki, amit lát. Elvégre stílusos volt a megjelenése: nem túl hivalkodó, de nem is egyszerű fekete-fehér, olyané, akin látszik, hogy jó családban nevelkedett, és nem feltétlenül mondaná meg róla első ránézésre, hogy meleg.
- Komolyan? - áll meg a sminkes kezében az ecset.
Shinya pedig rájön, vagyis inkább a rá szegeződő teremnyi szempárból kikövetkezteti, hogy a legutolsó szót nem csak gondolta, hanem hangosan ki is mondta.

Fél percbe telik, mire újra elkezd nyüzsögni a terem. Valójában persze majdnem egy perc kell hozzá, de Shinya megpróbál úgy tenni, mint aki nem számolta magában a kínos csend másodperceit, és határozottan nem foglalkozni azzal, hogy az eredetileg tervezett észrevétlenségének ő maga tett keresztbe. Aztán arra gondol, hogy ennél rosszabb már úgysem lehet. Vagyis igen, ha elbotlik a saját lábában vonulás közben, vagy esetleg olyan lendületesen kapja le magáról a kabátot, hogy azzal együtt a nézőközönségbe zuhan... De igazából mindegy is; Shinya úgy érzi, így vagy úgy, de katasztrófális lesz az este, és ez a többiek fülébe is vissza fog jutni.

Mégis megpróbálja kihozni magából a maximumot. A sminkes és a fodrász persze ezt anélkül is megteszik, hogy Shinya külön kérné őket rá, ő pedig titokban jegyzetet készít az iPaden. Először is felírja a tökéletes alapozót, számmal együtt, aztán jön a szemceruza, ami nem kenődik és nem maszatolódik, hogy Kaorunak is legyen némi haszna az ő kiruccanásából, majd pedig pontosan feljegyzi azt is, melyik tincsnek hol a helye, mit merre kell fésülni, és mivel érheti el, hogy minden ott maradjon azon a helyen, ahova igazította. Aztán még pár perc, és elkészül egy öt oldalas jegyzet - egy kifutóképes Shinyával együtt.

Alig fél óra van hátra a show kezdetéig. Ami jóval kevesebb felkészülési idő, mint amire eredetileg számított, de honnan tudhatta volna, hogy a divatbemutatók világa némiképpen különbözik a koncertekétől, és hogy itt a beállás nem aznap van, hanem akár napokkal korábban. Idegesen dobol hát ültében az ujjaival a combján, miközben megpróbálja fejben újra és újra lejátszani magában, melyik láb jön melyik után és milyen ütemben. Elvégre ha a koncertek előtt ez bejön, akkor itt is be kell, és különben is, egy kis koncentráció még sosem ártott meg.
- Ez Bartók lesz. Vagy legalábbis valami, ami nagyon hasonlít a Kékszakállra.
Shinya ismét megrezzen. Mert csak nagyjából érti, és mert ismét a külföldi az. Az európai, aki a tervező ismerőse, és aki meleg.
- Nem klasszikus, igaz?
Shinya ösztönösen megrázza a fejét. Érti, hogy klasszikus, Bartók után mi más jöhetne, csak azt nem, az idegen miért pont ezt hozza témába. Egyértelmű, hogy fogalma sincs róla, mennyire eltévesztette az ajtót - még ha Yoshiki ülne itt, rendben lenne egy ilyen kérdés, de Shinyát nem egészen ebből a fából faragták.
- Ne haragudjon - szabadkozik hirtelen az európai -, igazán nem akartam megzavarni a koncentrációban, csak... Nem igazán ismerek itt senki. Ráadásul fogalmam sincs, hogyan és miről illik beszélgetni a modellekkel.
Shinya pislog kettőt, mert nagyjából minden második szót sikerült megértenie, vagy talán még annyit sem. De persze ha már ennyit beszélt hozzá valaki, akkor illő lenne legalább arról tájékoztatni, hogy sem a klasszikusokhoz, sem az angol nyelvhez nem ért ennyire, úgyhogy Shinya kétségbeesetten megpróbálja összerakni magában azt a pár szót, amivel kimagyarázhatná magát.
- Én... - szólal meg bátortalanul, de szerencséjére ezzel egyidőben a tervező bukkan fel a semmiből.
- Látom, megismerkedtetek - mondja, Shinya pedig már megint csak nagyjából érti, mi történik.
- Azt azért nem mondanám - nevet fel az európai, mire Shinya úgy érzi, eljött az a pillanat, ahol ő már végleg elveszett.
És ezt természetesen a tervező is észreveszi, ugyanis azonnal átvált japánra. Így hát Shinya megtudja, hogy az idegen neve Thomas, Thomas pedig német, és semmi köze nincs a divatvilághoz, csak egy konferencia miatt érkezett a városba.
- Örvendek - nyújtja Thomas Shinya felé a kezét, mikor a tervező hivatalosan is bemutatja őket egymásnak.
Shinya pedig rájön, hogy ezelől ugyanúgy nem menekülhet, mint a VIP-találkozós kézfogások elől.

Szerencsére a kézfogás elég kurta és jelentéktelen ahhoz, hogy a következő pillanatban már ne is emlékezzen rá. Legalábbis Shinya ezt mondja magának, hogy minél előbb sikerüljön kiverni a fejéből, de az igazság az, hogy valószínűleg még órákkal később is égetni fogja majd a tenyerét, mint minden idegen kézfogása. Még akkor is, ha Thomas egészen értelmesnek tűnik, vagy legalábbis sokkal normálisabbnak, mint azok az európaiak, akikkel eddig találkozott.
- Örülök, hogy bemutathatlak titeket egymásnak - szólal meg hirtelen a tervező. - Tudom, hogy ez nem igazán a te világod, Shinya, de így legalább van már egy beszélgetőpartnered. Biztos vagyok benne, hogy sok közös témátok van - magyarázza. - Tudtad, hogy Thomas atomfizikus?
Shinya nyel egyet. Ezek szerint Thomas nem csak egészen értelmes és normális, hanem Thomas kifejezett okos és kifejezetten normális - legalábbis Shinya okosról és normálisról alkotott definíciói szerint. Viszont ha ez így van, akkor most került csak igazán bajba és szégyenbe.
- Azt hiszem, egy komoly beszélgetéshez az én angolom igencsak hiányos - fejti ki azonnal aggályait a további ismerkedéssel kapcsolatban.
- Hát, akkor beszélgessetek komolytalanul! - nevet fel a tervező, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnik a tömegben.

Shinya ijedten pislog az idegenre. Nem azért, mert európai, és ki tudja, mire képes egy magas, szőke, kékszemű, kellemesen szálkás izomzatú, német származású európai, és nem is azért, mert ki tudja, ugyan miről lehet vagy szokás beszélgetni egy atomfizikussal, hanem azért, mert hirtelen fogalma sincs, hogyan kell egyáltalán beszélgetni. Bármilyen nyelven is.
- Elmehetek, ha zavarok - szólal meg hirtelen Thomas.
- Ne... Kérem - vágja rá egyszerre az első két angol szót, ami eszébe jut, és aminek elméletileg maradásra kellene bírnia a másikat.
- Nem beszélsz angolul - állapítja meg Thomas.
- Nem - rázza meg a fejét Shinya, és közben nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.
Ez volt az első mondat, aminek minden szavát értette végre, de egyben az is, amivel végleg elásta magát az atomfizikus előtt. Pedig akár még lehetett is volna belőle valami... Mondjuk egy kellemes beszélgetés, ami eltereli a figyelmét arról a tényről, hogy már csak huszonegy perc és nagyjából negyven másodperc van a show kezdetéig.
- Na, várj! - mutatja fel hirtelen Thomas a mutatóujját, aztán a előhúzza a zsebéből a telefonját. - Mindenre van megoldás.
Shinya elkerekedett szemekkel nézi, mi történik éppen. Ahogy Thomas nyomkodja a telefonját, aztán ahogy elmosolyodik, majdhogynem már diadalittasan, majd ahogy elkezd a telefonjához beszélni - valami érthetetlen nyelven, ami már egyáltalán nem angol.
- Szia! Thomas vagyok. Német - szólal meg hirtelen a másik telefonja kettejük között japánul, aztán a mobil az ő orra alá kerül.
- Szia! - nyögi Shinya az anyanyelvén. - Shinya, dobos.
- Tudom - fordítja nem sokkal később a telefon, miután Thomas röviden hozzá beszél németül. - Kértem tőled autogram, emlékezni?
Shinya felnevet. Egyrészt kislányos zavarában, mert eszébe jut, hogy Thomas tényleg felismerte őt, a dobost, másrészt azért, mert mulatságosnak találja a fordítóprogram tört japánját. Thomas pedig azonnal elkezd vele együtt nevetni, mintha belelátna az ő gondolataiba, és mintha hirtelen nem is létezne kettejük között semmilyen nyelvi akadály, és akár órákon át képesek lennének beszélgetni egymással. Amiről Shinyának viszont ismét azonnal eszébe jut, hogy már csak alig...
- Tizennyolc perc harminc másodperc.
Ennyi van hátra a show kezdetéig. Thomas pedig visszakérdez, hogy mi, mire Shinya a kifutó irányába mutat, aztán két ujjal elkezd a levegőben egy sétáló embert imitálni.
- Ó, a show - állapítja meg Thomas azonnal.
Shinya pedig... Shinya pedig rájön, hogy valószínűleg vonzódik az intelligens emberekhez. Nagyon vonzódik. Főleg akkor, ha magasak, szőkék, kékszeműek és kellemesen szálkás izomzatúak.

Így hát menekülőre fogja a dolgot. Még azelőtt, hogy mindezt az arcáról is le lehetne olvasni, és még azelőtt, hogy pár perc ismeretség után egyszerűen csak rávetné magát a másikra. Elvégre ez Die stílusa, nem az övé, és az igazat megvallva, Die-nak sokkal jobban áll, mint ahogy neki állna. Úgyhogy Shinya a legjobb tudása szerint megpróbálja kézzel-lábbal és az okostelefonnal együtt elmagyarázni Thomasnak, hogy neki hamarosan jelenése van a kifutón, aztán választ sem várna egyszerűen csak otthagyja a másikat.

És persze megpróbál nem hasra esni. Sem menekülés közben, sem pedig utána, mikor már élesben megy a dolog, és neki hosszú métereket kell sétálnia villogó fények és vakuk tüzében, ami aztán valami csodával határos módon egészen jól sikerül - legalábbis Shinya így érzi, mikor visszaérkezik a függöny mögé. Az egyik asszisztens kezébe adja a kabátot, amit végül pont kellő lendülettel sikerült a vállára csapni vonulás közben, aztán megigazítja magán a nadrágot és az inget, majd beáll a helyére a végső közös sétára várakozók sorában. És közben csak arra gondol, hogy milyen kifogással fogja majd kimenteni magát az afterparty alól.

Most már nem bánja, hogy elfogadta a meghívást, elvégre pont úgy sikerült a bemutatkozása a kifutón, ahogy kellett: nem volt benne hiba, nem rontott ritmust és nem botlott el a saját lábában, és ennyi elég is neki ahhoz, hogy a többiek orra alá dörgölje. Megkapta, amiért jött, és minden pluszban eltöltött perc csak vesztegetné az amúgy is drága idejét, ezért alighogy másodszorra is lelép a kifutóról, máris az öltözőben találja magát a kezében sminklemosóval átitatott vattapamaccsal és a saját, hétköznapi ruháival.
- Csak nem gondolod, hogy nem jössz el az afterra? - szólal meg egy ismerős hang a háta mögött.
- Ne haragudj - pördül meg Shinya a tengelye körül, és kezd el szabadkozni -, de tudod, holnap este koncert, és nekem még gyakorolnom kell.
- Gyakorolnod? - nevet fel a tervező. - Ne szórakozz velem, Shinya, mióta gyakorolsz te koncertek előtt?
- Hát mióta... - nyel egy nagyot. - Mióta...
- Nem mehetsz el, nem hagyhatsz pont most cserben - mondja a tervező.
- Hogy érted, hogy cserben? - húzza fel a szemöldökét Shinya.
- Szegény Thomas egyedül fogja magát érezni. Te is tudod, hogy nem szórakoztathatom őt egész este, nekem más kötelezettségeim is vannak, ő viszont nem ismer itt senkit, csak engem meg téged.
- Engem sem ismer - ellenkezik egyszerre Shinya.
- Az nem számít - legyint a tervező. - Te legalább már váltottál vele két szót a többiekkel ellentétben. Különben is te vagy az egyetlen, aki elég művelt és intelligens hozzá.
- Ez igazán hízelgő, de mint mondtam, nekem...
- Neked? Neked talán nem tetszik a magas, jóképű, szőke, kékszemű német?
- De! - vágja rá azonnal Shinya, aztán szíve szerint a nyelvét vágná le, amiért ezzel gyakorlatilag igent mondott az ajánlatra.
Arra, hogy ő legyen a magas, szőke, kékszemű német kísérője az este további részében.

Így hát nem sokkal később egy okostelefon fölött találja magát, miközben egy kék szempár szegeződik rá. Egy igencsak vonzó, kerek, csillogó szempár, amiben minden egyes alkalommal, mikor a telefon fordít, nevetés csillan, mert a készülék ugyan próbálkozik, de Shinya és Thomas kénytelen rájönni, hogy a bonyolultabb mondatokba már az első pár szónál beletörik a bicskája.
- Azt hiszem, fordítás nem tökéletes - mondja a telefon, Shinya pedig bólint egyet.
Elvégre közel tíz perc alatt jutottak el az időjárástól a fánkokig, miközben éppen arról próbálta volna kérdezni a másikat, pontosan honnan is ismeri a tervezőt.
- Sajnálom, nem beszélek angolul - mondja aztán Shinya, mert ez a mondat legalább még neki is biztosan megy, és mert tulajdonképpen így is érez.
Sajnálja, hogy a nyelv az akadály, hogy pont ez áll kettejük közé, és magában ezredszerre is megfogadja, hogy végre nekiül rendesen. Elvégre ha Die képes, pont Die a csapatból, akkor neki sem jelenthet problémát, hogy legalább ilyen helyzetekre elég nyelvtudást szerezzen.
- Nem kell - legyint Thomas mosolyogva, aztán hirtelen megragadja Shinya kezét és elkezdi maga után húzni.

Shinya megállapítja, hogy ez más, mint a kézfogás volt. Nem érez kényszert arra, hogy kirántsa a kezét a másikéból, nem égeti, mint ahogy egy másik idegen égetné, és legfőképpen nem gondolja azt, hogy ne bízhatna meg benne. Alig pár órája találkozott vele életében először, de mégis úgy kapaszkodik a másikba, mintha már évek óta ezt tenné, és ez az a pillanat, ahol Shinya rájön, hogy végleg elvesztette a józan eszét. Azt, amelyik irtózik az idegenektől, és azt, amelyik egyáltalán nem hisz a mások által annyira nagyra értékelt érintésben.

Nem sokkal később a tetőn találja magát. Thomas még mindig fogja kezét, a másik karját pedig hirtelen az égre emeli, aztán... Aztán szinte azonnal vissza is húzza.
- Itt nem látszanak a csillagok - állapítja meg csalódottan.
Shinya pedig felnevet. Nevet azon, hogy egy atomfizikus is lehet ennyire naiv, mert azt hitte, Tokióban látszanak a csillagok, és nevet a szituáción, amibe kerültek. Egy rossz mangában érzi magát, ahol az írónak még csak annyira sem futotta a kreativitásából, hogy legalább a Skytreet válassza a randevú helyszínéül egy középmagas épület helyett, és ahol még az a leheletnyi romantika is, amire esélyük lenne a főszereplőknek, megsemmisül, mikor hirtelen elkezd zuhogni az eső.

Persze ezen már Thomas is csak nevet. Kacagva húzza ismét maga után Shinyát, egészen a legközelebbi beugróig, de mire odaérnek, Shinyából már így is csavarni lehet a vizet. Aztán a háta valahogyan a falnak ütközik, Thomas pedig hirtelen elé kerül. Alig pár centire, annyira, amennyibe Shinya azonnal bele is pirul, és mint az ócska manga főszereplője, még a szemét is lesüti, miközben végig az jár az eszében, hogy ezért mennyire kinevetnék a többiek. Azért, ahogy szinte remeg a térde, ahogy alig kap levegőt, és ahogy a pulzusa legalább annyira az egekbe szökik, mintha most dobolta volna le az Infernót és a Relevationt mondjuk tízszer egymás után.
- Erre nem számítottam - szólal meg hirtelen Thomas, mire Shinya testén végigfut a borzongás.
Az a jóféle, az az izgalommal teli, mint mikor megérzi valaki olyannak a leheletét a bőrén, aki eléggé szimpatikus neki. Mondjuk annyira, ha most például Thomas véletlenül hozzá érne, és a füle mögé tűrne egy nedves tincset, ami az arcát takarja, akkor egyáltalán nem ellenkezne. Sőt. Talán még azt is hagyná, hogy megcsókolja.
És mikor Thomas valóban így is tesz, Shinya lába alól kifut a talaj.

A csók egészen izgalmas. Más, mint amihez Shinya szokott, de nem biztos benne, hogy azért, mert egy vadidegennel teszi azt, akit alig pár órája ismer, vagy azért, mert az európaiak ennyire másként csókolnak. Ízlelgeti hát egy kicsit, miközben megpróbál rátalálni a helyes ritmusra, de alighogy kezdene belejönni, Thomas elhúzódik tőle.
- Ne haragudj - mondja azonnal, Shinya pedig nem érti.
Nem azt, amit mondott, mert ennyire azért még neki is megy az angol, hanem azt, hogy miért kér bocsánatot. Elvégre balga dolog lenne azt gondolni, hogy nem akarták mindketten ezt a csókot, és még balgább dolog lenne azt hinni, hogy nem volt jó.
- Miért? - kérdez vissza Shinya azonnal.
- Nem szokásom idegeneket letámadni. Most valószínűleg azt hiszed rólam, hogy minden szembejövő csinos pofira azonnal rávetem magam... Pedig biztosíthatlak róla, hogy ez közel sincs így.
Shinya pislog kettőt. Megpróbálja értelmezni a másik monológját, de a legtöbb, amire jut, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem érti, mit is mondott neki a másik. Így hát fogja magát, egyszerűen csak belenyúl a másik zsebébe, hogy elővegye a telefonját, amin a fordítóprogram van, mire Thomas nyög egyet.
- Te aztán egyáltalán nem vagy szívbajos - kerekednek el Thomas szemei.
- Nem értem - mondja Shinya angolul, mire a másik megrázza a fejét.
Aztán kiveszi a kezéből a telefonját, elindítja a fordítóprogramot, és elkezd hozzá beszélni:
- Én általában nem támad idegenek. Azt hihetnéd, elmegy minden csinos idegen, pedig nem.
Shinyából kiszalad egy ó. Olyan félhangosan, kontrolálatlanul, mert ő bizony elmenne, nagyjából minden értelemben, de ezek szerint az egész egy nagy félreértés volt, és Thomas valójában semmit sem akar tőle.
- Rosszat mondottam? - fordítja a telefon Shinya felé.
- Én azt hinni, akar velem elmenni - mondja aztán a készülék, miután Shinya őszintén kifakad.
- Akar, akar! - vágja rá azonnal kánonban Thomas és a készülék, mire Shinya végleg kezdi elveszteni a fonalat.
Egyszer nem akar, aztán mégis akar, ő pedig nem tudja eldönteni, hogy most a fordítóprogram járatja a bolondját velük, vagy tényleg nem képes egy ennyire intelligens emberrel dűlőre jutni azon, hogy lefeküdjenek-e egymással, vagy se.
- Csak ez nem helyes dolog.

Shinya ismét felnevet. Megkönnyebbülten, mert hirtelen eszébe jut, hogy ők, az európaiak és az amerikaiak, teljesen máshogyan működnek, mint itt az átlagemberek. Ők bizony szeretnek egymás körül táncolni napokig, mire bármi is történik, és biztosan összezavarodnak, ha valaki azonnal felajánlja magát. Pedig nincs ebben semmi rossz. Legalábbis Shinya szerint, mert ha valaki vagy valami tetszik neki, akkor feleslegesen vesztegetné bármi mással is az időt, ráér arra akkor is, ha meg is szeretné tartani azt, ami megtetszett neki. Így hát úgy dönt, ez a helyes pillanat arra, hogy átvegye az irányítást, kivegye a telefont Thomas kezéből, és úgy csúsztassa azt vissza a másik zsebébe, hogy ő ismét nyögjön egyet.
- Hotel? - kérdezi aztán tőle.
Thomas pedig bólint. Aztán hozzáteszi, hogy azonnal.

 

Három napot töltenek együtt. Kettőt gyakorlatilag az ágyban, egy felet a fürdőszobában a kádban, egy másik felet pedig a Skytreen, mielőtt Thomas végleg hazautazik arról a konferenciáról, amire végül Shinya miatt egyáltalán nem ment el. Aztán csak íméleket váltanak. Néha naponta, néha csak heti egyszer, mert Shinya lassan kezd az irodában dolgozó angol fordító agyára menni, majd lassan még ritkábban, mert Thomasnak nagyon sok a munkája. És Shinyának ez határozottan nem tetszik.

Persze a többiek elől titkolja. Egyszer sem beszél róla, mert tudja, hogy úgyis kinevetnék, és mert biztos benne, hogy onnantól csak ő és a német atomfizikus lenne a téma. Ő, a banda legfurcsább tagja, akinek valószínűleg nem csak akkor ment el a józan esze, amikor azt hitte, hogy van esélye mondellként, hanem akkor is, amikor azt hitte, hogy egy egyéjszakás, intelligens európaiból majd több is lesz, mint három éjszaka. Mondjuk Thomas hirtelen átköltözik Japánba, aztán nem sokkal később meg beköltözik az ő lakásába, vesznek egy kutyát, és úgy fognak élni, mint egy teljesen normális család. Azt az aprócska tény leszámítva, hogy ebben igazából semmi normális nincs. Sem az, hogy ő, a dobos, modellnek állt, sem az, hogy az első divatbemutatóján összeismerkedik egy külföldivel, aki ráadásul európai és atomfizikus. Mert akárhonnan is nézi, akárhogyan is forgatja a dolgot, mint egy Rubik-kockát, Shinya pontosan tudja és érzi, hogy mindaz, ami vele történt azon a divatbemutatón, annyira szürreális, hogyha az egy festmény lenne, arra a képre bizony egy műgyűjtő sem áldozna pénzt.

Aztán végül az sem találja normálisnak, hogy Thomas két hét csend után hirtelen azzal küld neki egy üzenetet, hogy nemsokára Tokióba érkezik egy konferenciára, és igazán örülne neki, ha összefutnának. Persze Shinya egyszerre tudja, hogy az összefutásnak valószínűleg ágyban összegabalyodás lesz a vége, de ha másért nem, hát ezért biztosan megérte annak idején modellnek állni. Még akkor is, ha Kyo így is csak kuncogott rajta egy sort, mikor a bemutatóról készült amúgy tökéletes felvétel napvilágot látott.

Így hát Shinya izgatottan készül a nagy napra, és még izgatottabban ébred azon a nagy napon, mikor végre kimehet Thomas elé a repülőtérre. Pontosan azt a ruhát veszi fel, amiben a másik először meglátta, mert az nem lehet, hogy másodszorra ne tetsszen meg neki ugyanannyira, majd a haját is úgy fésüli, ahogy akkor volt. És vár. Egy Cseburaskával az egyik zsebében, mert kabala nélkül egy ilyen fontos találkozóra elindulni elég nagy felelőtlenség lenne a részéről, miközben a másikban a telefonját szorongatja, amire már akkor rákerült a fordítóprogram, mikor a másik hazarepült. Közben pedig abban reménykedik, hogy a magas, jóképű, szőke, kékszemű német, aki kifejezetten okos és kifejezetten normális, az elmúlt hónapok alatt nem lett kevésbé meleg, és még mindig szeretne vele azonnal elmenni, a szó minden létező értelmében.

Aztán Thomas kilép az ajtón. Shinyának pedig ismét elakad a lélegzete, mint azon az estén a tetőn, és hirtelen rámarkol a zsebében lapuló Cseburaskára. Nem mintha ettől jobb lenne, nem mintha, ettől könnyebben kapna levegőt vagy kevésbé remegne a térde, de legalább van mibe kapaszkodnia, míg a másik odaér hozzá.
- Örülök, hogy újra látlak - szólalnak meg végül mindketten egyszerre.
Shinya németül, Thomas pedig japánul. Aztán felnevetnek.
- Németül tanulsz? - kérdezi Thomas mosolyogva.
- Te pedig japánul - állapítja meg Shinya.

És Thomas ezúttal már nem szívbajos európai - úgy, ahogy vannak, a repülőtér kellős közepén csókolja szájon Shinyát.



Köszönöm, hogy elolvastad! :)







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016