Saga kétségbeesetten keresi a tökéletes ajándékot, de
néha annak a legnehezebb találni valamit, akit a legjobban
szeretünk - mert már olyan sok mindent adtunk így is. Saga is
épp így van ezzel, vajon sikerül mégis csak meglepnie Torát?
Ezt a kis rövid történetet ajánlom Cissynek, a kis
születésnaposnak! Puszi, Gackt^^
Boldog születésnapot!
Már napok, hetek, hónapok óta keresgélt valami megfelelő után
— tulajdonképpen a legutóbbi születésnap óta, amikor
szintén ennyit vacillált, hogy végül olyasmit vegyen, aminek
Tora még csak nem is örült.
De ebben az évben másként lesz — határozta el Saga
magában, majd újult lelkesedéssel vetette be magát a
következő üzletbe, ami már a kirakatból azt sejttette, hogy
nem itt lel rá álmai ajándékára.
Nos, nem is tévedett olyan sokat, de persze, egy próbát azért
megért — kétli, hogy Tora egy rózsaszín bögrét szeretne,
rajta egy mosolygó gitárral, ami fölött a szövegbuborékban
— ami mellesleg találóan egy szivecskét formáz — az áll
még találóbban, hogy „Szeretlek!”. Bah, még hogy ilyen
ocsmányságot vegyen, milyen ízléstelen.
Akkor ékszert? Nem, van neki elég. Plüss? Röhej, nem kis
tizenéves kislány. Gitárt? Abból is van sok, és nem is
fogadná el. Valami szexuális segédeszközt? Kimerítették
már ezt a témát is.
Mindenképp valami személyes kell, és eddig mindig sikerült is
találnia — de ez alkalommal nem akart neki összejönni, s
így egyre idegesebb lett. Talán, ha még csak a hónap elején
járna az idő, nem is aggódott volna ennyire, vagy ha még
lenne egy hét, vagy csak egy kibaszott nap! De nem.
Aznap estig kellett volna találnia valamit, épp ezért rótta
már órák óta a köröket Shibuyában — sikertelenül,
persze. A következő ajándékboltba egyre levertebben tért be,
kezdte elveszteni a reményt, hogy talál bármit is. Szinte
ugyanazokat látta — viccesnek szánt bögre, toll, könyv,
ékszer, feliratos zoknik, miniatürizált hangszerek, kis
szobrocskák, fura dísztárgyak. Csakhogy egyik sem
emlékeztette őt Torára.
Saga lemondóan felsóhajtott, majd eldöntötte, hogy bemegy a
következő boltba, aminek T betűvel kezdődik a neve — csak
hogy valahogy referáljon Torára, ugye. Még viszonylag örült
is neki, hogy a szerencsés véletlennek köszönhetően nem egy
fehérnemű üzletbe keveredett, hanem egy italboltba.
- A legjobb bort kérem — fordult egy sóhajtással az
eladóhoz, aki kivételes lelkesedéssel kezdte magyarázni
melyik évjárat és fajta között mi is a különbség, melyik
milyen alkalomhoz illik, de Saga valahol a tizedik fajta között
elvesztette a fonalat. — A legjobbat, kérem — szakította
félbe a férfit viszonylag udvariasan, majd végül a kiszemelt
bort becsomagoltatta, kifizette — tetemes összeget hagyva maga
mögött -, és elindult Torához.
Mély sóhajokkal telt az útja, ez az ajándékvásárlás nem
neki való, sosem tudja eldönteni, mit vegyen - bezzeg mikor
csak véletlenszerűen meglát valamit, és egyből eszébe jut
róla valaki, mondjuk Nao, vagy Tora, sokkal egyszerűbb.
Mert akkor nincs nyomás.
És akkor hirtelen, mikor lefékezett a pirosnál, beugrott neki
— a tökéletes ajándék, ami biztosan kellemes emlék lesz
majd később, és igazán izgalmas lesz az este is, persze.
Sietősen megfordult, és megkereste a legközelebbi olyan
üzletet, ahol árulhatnak olyat, ami neki kell. Minden perc
fontos volt, hamarosan már bezárnak a boltok, túl sokáig vesződött
a keresgéléssel — még az aznapi próbát is kihagyta e
miatt!
Fél órával később viszont elégedetten hajtott hazafelé —
még épp zárás előtt odaért, és meg tudta venni. Sikerrel
járt — a kérdés már csak a terv további része.
Ahogy megérkezett a lakás elé, s kiszállt az autóból, előkapta
a telefonját, és tárcsázott.
- Tora, otthon vagy? — kérdezte izgatottan, mire a gitáros
csak annyit mondott méltatlankodva, hogy persze, hol máshol
lenne. — Ettől féltem — sóhajtotta Saga. — Figyelj,
megtennéd, hogy elmész pár percre valahova?
- Mégis hova?
- Mit tudom én, a parkba! — mordult fel Saga türelmetlenül.
- Jól van, jól van, csak nyugi — szólalt meg Tora kedveskedő
hangon, ugyanis nagyon is tudta, vagy legalábbis sejtette, mire
készül a másik — vagyis hogy milyen alkalomból.
Tora szó nélkül felkapta a kabátját, a mobilját, a cigis
dobozát és az öngyújtóját, és percekkel később már lent
is volt a közeli parkban, jókedvűen szívogatva a
cigarettáját.
Saga, amint meglátta, hogy a másik szavához hűen kijött,
már rohant is befelé, hogy minél hamarabb előkészítse a
terepet.
A hálóba érve ledobálta a ruháit, a bort az
éjjeliszekrényre tette, majd felfeküdt az ágyra, és azon
gondolkodott idegesen, hogy mégis hova tegye a masnit — mert
hogy azt vett.
Elvégre, mi is lehetne jobb ajándék, mint ő maga? Kicsit talán
egomán feltételezés, de hát nem így van?
Már csak egy kérdés maradt tehát — a masni helye.
Először a nyakára kötötte, de belátta, hogy béna — akár
egy pudlinak. A következő a dereka volt, de az meg olyan
semmilyen volt. Kicsit lejjebb csúsztatta, de a csípőjén még
annyira sem mutatott, viszont... viszont ahogy még lejjebb,
belátta, hogy esetleg ott lenne a legjobb helye.
De az nem túlzás? Mármint persze, erotikusnak szánja ezt az
egészet, de azért eléggé obszcén, hogy a farkára kösse a
masnit, főleg úgy, hogy jelenlegi lankadt állapotában elég
bénán mutatna rajta egy bokréta.
Akkor nincs mit tenni, egy megoldás maradt...
Míg egyik kezében a szalagot szorongatta, a másikban immáron
a farkát, megpróbálta kellőképp merev állapotba hozni
ahhoz, hogy egy szép masni kerülhessen rá. Nem volt nehéz
dolga, főleg úgy nem, hogy a szülinapos előző esti akciójának
emléke is besegített neki benne. Pár perccel később majdnem
elvesztve önuralmát „túlerekcionálta” magát, és kis
híja volt, hogy az estének lőjenek.
Fel-felszisszenve végül csak magára küzdötte azt a
nyavalyás masnit, csakhogy azzal nem számolt, hogy a selyem,
ami kissé ráfeszült merevedésére igazán izgató érzés
lesz, már-már túlságosan is izgató — bár egy jó pont,
hogy mereven tartja férfiasságát.
Nem tudta viszont, hogy most hívja-e fel Torát, hogy jöhet,
vagy csak várjon itt, de végül utóbbi mellett döntött —
vár. Addig is szépen egy megfelelő pozícióba vágja magát,
mint például — ha már erotika, akkor csinálja is jól, ugye
— az ajtó felé fordulva az oldalára fekszik, bal
könyökével megtámaszkodik, és a jobb lábát kissé
felhúzza, hogy jól látszódjon — mert ugye erotika! — a
feneke, és így az ánusza is. Igen, Saga szerint ez épp
megfelelő póz, ráadásul valószínűleg Tora rendesen meg
fogja neki hálálni az ajándékot — neki mindenesetre
lennének ötletei.
Végül is alig pár perc várakozás után meghallotta a
bejárati ajtó nyitódását majd csukódását, és
hirtelenjében izgatott lett. Heves lélegzet, mellkas rengető
szívdobogás, és... és az egyre merevebb farka, igen.
- Saga-chan? — hallotta meg Tora kiáltását, mire furcsán
rekedtes hangon visszakiáltotta, hogy a hálóban van.
Sűrű lábdobogás, majd nyílt az ajtó, és feltűnt Tora
alakja, akinek pillantása bár először Saga arcára esett,
hamarosan már egész más területeket simogatott végig
tekintetével.
- Mm... Saga-chan, látom, készültél valamivel — jegyezte
meg csillogó szemekkel, mire Saga hirtelenjében elkapta
pillantását, és szabad kezével elindult férfiassága felé,
hogy eltakarja, de Tora még idejében elé lépett, és elkapta
a kezét.
- Én csak... - nyelt egy nagyot Saga. — Nem tudtam, mit
vegyek, és végül... hát ez... szóval gondoltam... izé, na...
hogy miért ne — kezdett el magyarázkodni össze-vissza,
miközben Tora keze vágyakozva végigsimított a vállán, teste
vonalán, ujjaival végigzongorázva Saga csípőjén, majd
felhúzott lábán, s mikor visszafelé elért egy bizonyos
pontot kezével, Sagába hirtelen beléforrt a magyarázat, és
csak felnyögni volt képes.
- Hidd el, ennél jobb ajándékot nem is adhattál volna —
suttogta Saga fülébe, majd finoman végignyalt a basszeros
lüktető ütőerén, s végül fogai közé vette a másik
alsóajkát.
- Kissé aggódtam, hogy nem fogok kitalálni semmit — jegyezte
meg még Saga, de bármi, amit még mondani akart volna, már
elnyelte Tora szája, nyelve játéka az övével.
Tora egy hirtelen mozdulattal hanyatt döntötte Sagát az
ágyra, és föléje magasodott, bal kezével megkeresve a
masnit, s húzott rajta egy finomat, kiváltva a másikból egy
kéjes sóhajt.
- Örülök, hogy ezt csak nekem csomagoltad be ilyen szépen —
suttogta Saga füléhez hajolva, majd még finoman beleharapott a
másik nyakába.
- Boldog születésnapot, Tora! — nyögte Saga, miközben Tora
immáron a nyakáról a mellkasa ingerlésére tért át, s még
épp eszébe jutott, mielőtt végképp elvesztette volna az
eszét a másik kényeztetése nyomán, hogy már tudja, egy év
múlva milyen vonalon induljon el, mikor megint
ajándékvásárlásra kerülne sor...
Remélem, tetszett nektek, főleg neked Cissy! Mint mondtam,
nehezen jött így össze a betegség közepette, de valamit csak
sikerült kihoznom belőle.xD Puszi:)
» Vélemény
|