Páros: Nishikido Ryo/Okura Tadayoshi
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: Slash!
Egyéb: Boldog egy éves szülinapot extrás omoinak ^^ Két
harmad részt Tacchon, egy harmad részt Ryo szemszögéből ^^
Szóval mindenki megfeledkezett rólam... Tudom, hogy nem
fontos. Csak egy nap. Pont mint a többi...
Leülök a laptopom elé, és megírom a mai jweb bejegyzést.
Megköszönöm a sok rajongói levelet. Nekik eszükbe jutottam a
többieknek miért nem?! A csapattársaim és állításuk
szerint szeretnek... Lebiggyesztett szájjal gépelek. Nem
vártam nagy bulit, vagy tortából előugró nyuszi füles
lányt, csak egy kellemes közös ivászatot, kivételesen
másnap reggel a saját, és nem Yasu ágyában ébredve (ő közelebb
lakik Oszaka belső részéhez, mint én, és különben is anyám
még mindig nem látott részegen...). Vagy egy vacsora... Egy
süti... Kávé? De hogy semmi!!! Csüggedten zárom le a
laptopot és a yukatámban elnyúlok a futonon. Ha senkinek sem
hiányzom a születésnapomon, akkor a legjobb lenne átaludni a
maradék részét... - Micsoda egy álomszuszék vagy Okura!
- Uhm? - még félig alszom, de mintha Ryo-chan hangját
hallanám közvetlenül a fülemnél... a lehelete csiklandoz.
- Átaludni a születésnapodat? Hiszen még csak koraeste
van!
- De nem hívtatok... - duzzogok és a másik oldalamra
fordulok.
- Mert hallottad volna, hogy a shinkanszenen vagyok...
- Csak miattam jöttél?
- Igen...
- Tényleg? - sandítok rá, mire elmosolyodik, lehajol és
megcsókol. Cigaretta íze van, mint mindig. Elhúzódom tőle
és felülök, hogy ne kelljen annyit hajolnia hozzám. Közelebb
húzódom, és ajkam az ajkára szorítom. Úgy hiányzott. Egy
hete nem találkoztunk és ilyenkor szinte elvonási tüneteim
vannak. Minél gyorsabban ruha nélkül szeretném őt tudni, de
lefogja a kezem, és elhúzódik. - Hé, ha letéped a pólóm,
nem lesz miben hazamennem... hol marad a türelem? - ezért a
fajta mosolyáért fangörlök tömegei szokták elhajítani a
bugyijukat, én meg a józan eszemet...
- Nincs. Kérlek Ryo-chan... - a szeme elkerekedik, majd a
hátamra dönt, és már a nyakamat kóstolgatja. Fogalmam sincs,
hogy miért indul be ennyire a Ryo-chantól, de meglehetősen sok
férfimosdós pillanatokat szerzett, hogy szinte mindig így
hívom... A yukata immáron legyűrve a derekamig szeretőm pedig
a mellbimbómat szívogatja. Imádom, amikor ezt csinálja, csak
azt nem szeretem, hogy a szája nem tud minden helyen ott lenni,
mert ebben a pillanatban speciel legalább annyira
kibírhatatlanul kívánom a csókját, mint azt, hogy még
lejjebb kalandozzon nyelvével. Felhúzom magamhoz egy csókra,
és megemlékszem a kezével, ami azonnal söpri is félre a
maradék anyagot, és benyúl az alsóm alá. Imádom, ahogy
kézbe veszi és erősen végigsimít merevségemen. Ajka
elszakad az enyémtől, újra nyakamat kényezteti, de nem
bánom, csak hátra vetett fejjel pihegek és hagyom, hogy
kényeztessen. Mozdul a csípőm, és lököm magam a kezébe
egyre gyorsabban. Szorosan fog körül, miközben fogával
karcolja a fülem mögötti érzékeny bőrt. Mintha az egész
testem lüktetne a kielégülésért. Ryo ismét az ajkamhoz
hajol és nyelvével simogatja a nyelvem. Csak egy pillanat.
Érzem, hogy el fogok élvezni és már be is következik.
Megfeszülök, Ryo pedig tovább simogat, míg az orgazmus
utóremegései is elmúlnak. Az ágyam mellől szed papír
zsebkendőt és megtörölgeti a kezét, majd mellém gördül.
Ránézek. Még mindig kapkodom a levegőt. Puhán megcsókol. -
Ezek szerint jó volt.
- Jó ám... - válaszolom, és rendesen megcsókolom. Túl
heves vagyok, összekoccan a fogunk. Szelídíteni próbál és
hagyom magam. Csak annyira szakadunk el, amíg leveszem róla a
pólóját, és már a farmerjét gombolom. Merevsége pont olyan
türelmetlenül feszül nadrágjának, mint amilyen
türelmetlenül én meg akarom végre érinteni. A gondolatra,
hogy pillanatok múlva a számba vehetem, újra merevedni kezdek.
Lehúzom a nadrágját és az alsóját. A párnámat és a
karját a feje mögé teszi. Várja a műsort, mert tudja, hogy
mire készülök... A lábai közé térdelek, és végig a
szemébe nézve a számba veszem merevségét. Eleinte
bátortalan voltam, és rengeteget bénáztam, de most már
imádom őt mélyen a számba engedni. Most még sem ezt teszem,
csak a tetejét veszem a számba és a nyelvemmel játszom a
felszínén. Csípőjével lök egyet mintha így akarná
jelezni, hogy mélyebbre kívánkozik. Engedek a kérésének és
hagyom, hogy úgy vegyen birtokba, ahogy akar. - Állj! - szól
rám egy idő után és elhúzza a fejem. Hasra fekszem mellette
és egyértelműen nézek rá. - Hogy te ma milyen...
- ... közönséges vagyok?
- Valami hasonló jutott eszembe csak durvább... - a
kézkrémemért nyúl, én pedig felemelem a csípőm. Krémes
ujjával végigsimít bejáratomon, bal kezével megfogja az
állam, és teljesen kitekeredik a fejem, hogy meg tudjon
csókolni, de nem bánom. A szája annyira forró, hogy kedvem
lenne elütni lassan puhatolózó ujjait és kérni, hogy
hatoljon belém. Egy ujja belém csúszik, és felnyögök az
élménytől. Annyira hiányzott már. - ... mondjuk az, hogy
ribanc - súgja a fülembe, és biztos, hogy egy másik
pillanatban ezért elküldöm a jó fenébe, de most csak jobban
feltüzel. Annyira lassúnak és túl óvatosnak érzem. -
Kérlek...
- Hát lehet neked ellenállni? - kérdezi és egy utolsó
puszit nyom a számra. Tökéletesen érzem, ahogy merevségét a
bejáratomhoz illeszti, bal keze a csípőmön, erősen tart,
jobb kezével magát igazítja belém. Lassan nyomul előre. Fáj,
de pontosan tudom, hogy pillanatokon belül fantasztikus lesz.
Teljesen bennem van. Egy pillanatig csak a hátamra dőlve piheg,
majd megmozdul. Szinte teljesen kihúzza magát, majd erősen
vissza. Felkiáltok az élménytől, és segítek neki
ellentétesen mozdulva. Hangosan veszi a levegőt, fogával a
gerincem mentén harapdál, bal keze lecsúszik a derekamról,
és merevedésem köré kulcsolja ujjait. Olyan jó érzés...
Gyorsít, gondolkozni se tudok, csak az élvezetre koncentrálok,
és elégedetlenül nyögök fel, amikor megint lassít. -
Fordulj meg, látni akarlak. Kihúzódik belőlem. A hátamra
gördülök, és széttárom a lábamat, szinte azonnal megint
belém csúszik, és ott folytatja az erőteljes lökéseket ahol
abbahagyta. A fejemet hátra vetve nyöszörgök annyira jó.
Lassan komótosan simogatom magam, az csak a plusz, az igazi
élvezet az, ahogy Ryo bennem minden lökésnél újra és újra
megérinti a prosztatámat. Ajka ismét a nyakamon. Ha nem
lennék részeg az élvezettől biztosan szólnék neki, hogy
túl sok lila folt lesz rajtam, de most nem érdekel. Megcsókol.
Szája az enyémen nyelvével behatolást imitál ajkaim közé.
Ajakját ajkamra szorítva mélyen megcsókol. Még mindig saját
ízét ízlelgeti számból, és érezhetően csak még jobban
felizgul tőle. Még gyorsabban mozog bennem. Észre se vettem
mikor kezdtem el gyorsabban masszírozni merevségem, de már
csak arra eszmélek, hogy pillanatok választanak el egy
orgazmustól. - El fogok...
- Én is - nyögi vissza. Pár simítás és másodszorra is
elélvezek, az összetéveszthetetlen ködön keresztül még
érzem, ahogy Ryo párszor belém hatol, majd ő is elélvez.
~ O ~
Kihúzódóm belőle. Az arca kipirult és ösztönösen
közel bújik hozzám. Próbál a bőröm lenni... Mintha
tudnánk közelebb lenni az előbbinél. - Csak egy perc és
mehetünk zuhahmmm... - a mondat vége morgásba fullad és
elszunnyad. Csak nézem a kipirult moolygó arcot. Hihetetlen,
mint egy jóllakott óvodás, pedig remélem, az óvodások nem művelnek
ilyesmit... Pár méterrel arrébb megcsörren a nadrágom.
Felpattanok, és felveszem a telefonomat. - Szia Yasu!
- Naah itt vagy már? Mehetünk Tacchon~hoz? Biztos nagyon
magányos szegényke, egész nap nem is kerestük, csak mert az
kérted! Kegyetlen vagy ám Ryo!
- Már itt vagyok nála... egy kicsit privát ünnepeltünk.
Most alszik, gyertek két óra múlva!
- Mi már ott vagy?! Nishikido Ryo ha ez azt jelenti, hogy...
- Akkor két óra múlva! - vágok közbe és lecsapom a
telefont. Tadayoshi keze még álmában is értem kutat.
Visszamászok mellé a futonra, és ahogy megérzi a testem
melegét közel bújik hozzám. - Kivel beszéltél?
- Hé azt hittem alszol!
- Nem. Kivel beszéltél?
- Yasuval. Két óra és itt vannak értünk, hogy menjünk
ünnepelni, szóval bő egy órát alhatsz.
- Nem felejtettetek el? - emeli fel a fejét és csillognak a
szemei az örömtől.
- Hülye. Még jó hogy nem! Nah aludj! - húzom vissza
magamhoz.
- Uhm! Ez most csak jó. Átölelni őt egy ilyen fontos
napon. Ünnep. Az egyik legszebb, mert ennek a napnak
köszönhetem az ő létezését is...
- Boldog szülinapot! - súgom a feje tetejének, adok a
hajába egy puszit és szorosan átölelem. Két órával később
sikerül meglepnünk a barátainkat, ugyanis mind a ketten
elaludtunk...
» Vélemény
|