köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

KameDa one-shot. Fordítás!

Egy álomban Kaménak randevúja van Uedával, és tudja, hogy ez olyasmi, ami soha nem történhet meg a valóságban.

A fordítás a szerző engedélyével történt, az eredeti történetet megtaláljátok itt: Katt!






Kezdettől fogva tudta, hogy egy álom volt. Nem azért, mert bármilyen módon valótlannak tűnt volna — az átlagos ruháit viselte, a szokásos táskája volt nála, tele mindenféle átlagos dologgal, és egy taxi vitte el a város egy azon részére, amit remekül ismert, bár csak néhányszor járt ott, egy éve. Eddig a pontig minden tökéletesen normálisnak tűnt és olyan volt, mint mindig, kivéve persze a tényt, hogy ott volt a Tűzijáték fesztivál miatt, ami csak néhány alkalommal került megrendezésre a nyáron. Mindig ugyan úgy ment oda — először, gyerekként a szülei vitték, később pedig, mivel idősebb lett, saját maga ment vagy a barátaival, esetleg partnerrel. Valami békés, megnyugtató várta ott, amiért évről évre visszatért oda — arra az érzésre emlékeztette, ami minden alkalommal eltöltötte őt, mikor belépett az aprócska templomba a szülei lakhelyétől nem messze.

Természetesen most minden más lett. Még mindig barátokkal járt, ám partnert vinni teljesen elképzelhetetlen volt, és ez sokáig így is maradt. Őszintén szólva összesen egy vagy két lányt vitt magával a fesztivál meglátogatására eddig, és ez is nagyon régen történt utoljára — még mindig emlékezett, milyen ideges volt, miközben felfelé sétáltak hozzá a szép yukatáikban, hogyan mosolygott rá a lány, amit egy szomorú mosoly követett részéről, mikor fiatal fiúként gondolt magára. Akkor még annyi minden volt, amit nem tudott...

Most, az álmában, papírlámpások világították meg a kicsi ösvényt az árusok bódéi és a fák között, az emberek tradicionális ruhákban sétáltak mellettük, ettek és nevettek. Igen, határozottan egy álom volt, mert senki nem nézett rá, súgott össze a háta mögött, vett tudomást róla — senki sem tudta, ki ő. Kame megállt a fák alatt, egy kicsit fázva a félhomályban, és a sétáló párokat figyelte, azt kívánva, bár ne jött volna ide egyedül. Aztán, egy kéz csúszott finoman a vállára, amitől megfordult, hogy az éppen rá mosolygó Uedával találja szemben magát.

Azelőtt Kame soha sem kívánta ilyen nagyon, hogy egy álomról kiderüljön, valóság. Ueda is a szokásos ruháit viselte, úgy nézett ki, mintha egy rendes munkanapra készült volna táncpróbával vagy felvételkészítéssel. A lámpások halvány fényében az ezüst fülbevaló a bal fülében szinte ragyogott, és Kame arra eszmélt, hogy egy pillanatig azt nézi.

- Sokáig vártál? — Némi aggodalom ült Ueda szemeiben — talán Kame magányosságának érzése valahogy láthatóvá vált —, Kame pedig azonnal megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem! Örülök, hogy eljöttél.

Ueda mosolygott, aztán közelebb férkőzött Kaméhoz, mivel sok ember próbált keresztül jutni rajtuk egyszerre. Amikor eljöttek onnan, Ueda körbepillantott a fákra, az árusokra, az emberekre.

- Szóval ez az a hely, ahová a szüleiddel jártál, amikor gyerek voltál? Kellemes.

Kame egy kicsit zavartan, de elmosolyodott.

- Hé, neked nincsenek ilyen helyeid?

Ueda rá emelte a tekintetét.

- De... és azt akarom, hogy valamikor megnézd őket.

Néhány másodpercig csendben álltak egymás mellett, azt latolgatva, mit mondjanak következőnek. Kaménak aztán eszébe jutott.

- Menjünk, szerezzünk yakitorit, mielőtt kezdődik a tűzijáték, itt árulják a legjobb yakitorit a világon!

Ueda mosolygott, bólintott, és együtt sétáltak az aprócska yakitoris standok felé, ahol egy öreg férfi, aki fogatlan mosolyt villantott rájuk, átadta nekik az ételt, miközben Kame rájött, hogy ugyanaz a férfi, aki neki és a családjának minden évben a Tűzijáték fesztivál alatt ételt adott el, amikor kicsi volt. Gyorsan ettek — Ueda láthatóan azt gondolta, éppen olyan finom, mint amilyennek Kame remélte —, majd egy nyitott részre sétáltak a folyónál, ahol már sok ember gyülekezett, hogy megnézze a tűzijátékot. Lányok karoltak barátaikba, yukatában játszó gyerekek futkostak körülöttük, Kame és Ueda pedig talált egy üres részt egy fa alatt, ahonnan remek kilátásuk nyílt anélkül, hogy túl közel lettek volna más emberekhez. Mialatt elkezdődött a tűzijáték, egyikük sem mondott semmit, csak csendben figyeltek, hálásan azért, hogy meg tudtak osztani egy ilyen gyönyörű élményt. Ueda egyik karját Kame köré fonta, kis idő után pedig Kame is Ueda vállára merte hajtani a fejét. Nem beszéltek, és senki nem nézett rájuk. Kame boldog volt.

Ezt követően szereztek megint yakitorit, csak mert olyan jó volt, és később, pont, mielőtt eljött volna az indulás ideje, megosztoztak egy olyan lédús görögdinnye darabon, aminek édes cseppjei a kezeikre és a földre hullottak — mert igazságosnak kell lenni. Aztán, miközben elbúcsúztak és készültek elfordulni egymástól, Kame odahajolt és arcon csókolta Uedát. Alakította azt, ami soha nem volt igazi, hisz azt tehette, amit egész éjszaka tenni akart. És mert ez egy álom volt, Ueda elmosolyodott és megfogta a kezét; azt mondta, csodálatos volt ez az alkalom, és hogy reméli, hamarosan megint csinálhatnak együtt valami ilyesmit. Kame szíve erősen vert a mellkasában és nem tudta, mit várt Uedától, mit tegyen, csak azt tudta, nem bírná elviselni, ha Ueda most elmenne, mert ez volt az egyetlen alkalom, amire valaha volna esélyük, és ez sosem ismétlődne meg... Ezután, mikor felnézett, Ueda már nem volt ott, és Kame bármerre nézett, mindenhol emberek szobroztak, a gyönyörű tűzijátékot nézték, ami még mindig megvilágította az égboltot, míg Kame ott állt egyedül, mindennemű remény nélkül keresve Uedát a tömegben. Könnyek hullottak a szeméből, majd az ágyában ébredt, és tudta, hogy sírt álmában. Néhány óra múlva a stúdióban kellett volna lennie, ahol Ueda azokkal a szemekkel nézett volna rá, amikbe Kame beleszeretett — a szemekkel, amik soha sem néznék őt úgy, ahogy éjjel tették, a fesztiválon. Találkozna Uedával és beszélgetnének, nevetnének, dolgoznának — de Ueda soha nem menne vele megnézni Tokyo leggyönyörűbb tűzijátékát egy forró, nyári éjszaka, és ez volt az, amiért Kame nem tudta abbahagyni a sírást.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022