Butterfly
Fandom: Johnny's Entertainment(félig^^')
Páros: Gackt/Ueda Tatsuya
Korhatár: nincs... tudom tudom, így meg se éri elolvasni
Figyelmeztetések: Slash utalás szintjén... meg meg meg... hát... nem ez a fő büszkeségem...
Francba!
Elkeseredetten huppanok le a földre a rosszul sikerült forgás
után.
Vagy százszor megpróbáltam, zsibog a lábfejem, és még
mindig nem megy.
Nem értem, a többieknek annyira egyszerű... Junno a hátraszaltót
is úgy csinálja, mintha csak vicc lenne.
Feltápászkodom, és szembenézek az egész falat betakaró
tükörrel, kéjesen végignyalom a szám, és körzöm a csípőmmel.
Nevetséges...
Miért van az, hogy ha ezt Kame, vagy Jin csinálja, akkor őrült
módon visítanak a nők, tőlem meg olyanok ezek a mozdulatok,
mintha egy ötéves kislány próbálgatná a csáberejét?!
- GYŰLÖLÖK TÁNCOLNI!
- Pedig nem is olyan rossz, mint hiszed... - rémülten meredek a
tükörben látszódó alakra. Hanyagul a falnak dől, fekete
bőrnadrág van rajta, fekete ing, sötét napszemüveg, haja az
arcába hullik...
- Ho... é... én... jó... na... Jó napot kívánok Gackt-san!
- hajolok meg a férfi felé fordulva, Mire ő gúnyosan
elmosolyodik.
- Neked is jó napot Ueda-san... sajnálom, hogy megzavartalak a
gyakorlásban.
- Semmi... semmi baj. Úgyse ment túl jól - állok idegesen
egyik lábamról a másikra.
Azért aki velem szemben áll mégiscsak Gackt Camui...
- Legyél biztos abban, hogy jó vagy. Hidd el, a többieknek
sincs jobb mozgása, mint neked, csak élvezik, és
magabiztosabbak. A te tested legalább olyan csinos fegyver, mint
Kamenashi-sané... - mondja, és lassan közelebb jön hozzám.
Lassan mozog, mint egy prédára leső nagymacska.
Zavartan kapom el róla a szemem és nézek le a földre.
Gackt azt mondta, hogy szép vagyok... mondták már páran, de
ritkán jövök ettől ennyire zavarba.
- Fordulj meg - mondja halkan, és én akaratomon kívül nézek
farkasszemet a tükörrel. Gackt leveszi a szemüvegét. Egy
hihetetlen kék szempár néz rám. Tudom hogy kontaktlencse,
tudom, hogy nem valóság, mint ahogy maga Gackt is egy ugyan
olyan jól kitalált valaki, mint mi vagyunk, de nem érdekel.
Az egyetlen különbség, hogy ő legalább önmagát találhatta
ki. Nekünk ennyi sem jutott.
Zsebreteszi a szemüvegét,majd csípőmre teszi a kezét és
szorosan mögém áll.
- Mi... mo... mit csinál? - kérdezem és nyelek egy hatalmasat.
Borzasztóan zavarba hoz a közelsége.
- Nyugalom - mosolyog rám,- engedd el magad. Csukd be a szemed
és gondolj egy dallamra... - szorosan zárom a szemem és
koncentrálok. Az első, ami eszembe jut a Butterfly refrénje...
mindig zavart, hogy Jin annyira bűvöl közben mindenkit,
annyira erőteljes, én meg ott botladozom mellette...
- Megvan?
- A Butterfly...
- Kezd el énekelni...
Veszek egy mély levegőt... és...
Many types of stories talking place in the world
irodorarete
Right now our greed still exist between us
mitasarenai mama de
Ahogy tartja a csípőmet, együtt kezdünk el táncolni a
dallamra. A testével irányít, mozgat, szinte egybeolvadunk.
nee yasashii sugata ni kokoro kakimawasareteku
sono senaka ga kirei sugite marude
midareteku BUTTERFLY
Észre se veszem, mikor kezdek el magamtól táncolni, de
egyszer csak már nincs szükségem az irányítására.
A fejemben ott hallom Jin szövegét, már nem énekelek, csak
állok a tükörrel szemben, a szemem nyitva és táncolok.
Úgy ahogy ők szoktak, felszabadultan, és már-már obszcén
módon, szexuális utalások tömkelegével telt mozdulatokkal.
Néz engem a tükörben, és zavartam megállok.
- Látod Ueda-san, megy ez...
- Én... nem tudom... hogyan... - furcsán üres a fejem, és
gyorsan ver a szívem. Visszalép mögém, és végig a szemembe
nézve a fülemhez hajol, úgy súgja szavait.
- Jobban hasonlítunk, mint hinnéd. Te tündéreket látsz, én
szörnyeket... ott vannak mindenhol, te kinn élsz a fényben,
csöndben figyeled a röpdöső tündérkéket, de tudom, hogy
egyre többször látsz démonokat... a tündérek eltűnnek
lassan, és nem látsz majd mást, mint sötétséget, a maga
összes teremtményével... Én is régen láttam már tündért...
- simít végig az arcomon, és nem tudom elszakítani a
tekintetem tőle...
Honnan tudja?
Honnan tud a rémálmokról, arról hogy...
- Gackt-san... - suttogom magam elé halkan.
- Tat-chan! Tat-chan! UEDA TATSUYA !! Ébredj már fel!
Nakamaru rázza a karomat. Egy autóban ülünk. Lassan térek
magamhoz... tudom a Cartoon felvételre megyünk, de hogy tudtam
ekkora út alatt is elaludni?
És milyen furcsa álom... nem megy ki a fejemből az a kék
szempár.
Minnyire átható a tekintete, ha nincs a kék kontaktlencse?
Tényleg olyan bizsergető, ha megérint?
- Ne aludj vissza! És különben is hogy aludhatsz ilyen
fontos pillanatban?! - kérdezi, és már rángat is ki az
autóból, be az épületbe.
- Milyen fontos pillanatban? - kérdezem de, abban a pillanatban
meglátom. Ott áll a falnál, és beszélget valakivel. Ugyan
olyan bőrnadrág, ing, és szemüveg, mint amit álmomban
láttam.
Ledermedve figyelem őt, aki mintha megérezné, hogy valaki
bámulja, lassan felém néz. Felszalad a szemöldöke, majd
elmosolyodik, és int nekem.
- Mióta vagytok ti ilyen baráti kapcsolatban? - néz rám
érdeklődve Maru.
- Fogalmam sincs - csóválom meg mosolyogva a fejem, és
elindulok a folyosón, mellettem lépked Nakamaru, és a rövid
úton végigkísér egy hihetetlen kék szempár is.
» Vélemény
|