|
Névtelen Normál lap
A történet az
író engedélyével történt. Az eredeti történetet itt
találjátok: http://xozamael.livejournal.com/9055.html#cutid1
Change
– Mint egy drámakirálynő – jegyezte meg Ryo, miközben nézte,
ahogy Ueda az utca közepén áll az esőben, ernyő nélkül.
Ueda megfordult és látta, hogy egy ismerős alak sétál hozzá
egyre közelebb.
– Huh? – töprengett, nem értve Ryo megjegyzését.
– Egy tökéletes dráma–helyzetet keresel, hercegnő? Az esőben
állva szembecsukva hagyod, hogy az eső kimossa az életedből a
végtelen gondokat? Túl sok drámát néztél, Hercegnő.
– Te vagy az, aki túl sok drámát nézett! Azért vagyok itt, bőrig
ázva, mert otthon hagytam az esernyőmet — magyarázta Ueda.
– Akkor mért nem vársz addig, még el nem áll az eső? Mindig
tudtam, hogy ész nélkül születtél — gúnyolódott Ryo, ám
tettei meghazudtolták szavait. Elég közelebb lépett Uedához,
hogy az esernyője védje őt is.
– Most akarok hazamenni, mert hamarosan egy jó műsor lesz a
tv–ben – Ueda kissé meglepődött Ryo tettétől, de nem szólt
semmit. Elfogadta nagylelkűségét, és együtt sétáltak
tovább.
– Had találgassak. Egy „halál szerető” rocker lesz abban a
műsorban? – forgatta meg Ryo a szemeit.
– Igen, Gackt lesz abban a műsorban és nem érdekel, amit
mondani akarsz. Igen, sietek haza, nem törődve az esővel és
ezzel a rohadt hideggel, csakhogy láthassam őt a Tv–ben. Szóval
menj innen, ne gúnyolj mindenért, ami érdekel! — kiabálta
Ueda.
Ryo nagyon nevetett, de a hangját elnyomta a hevesen zuhogó eső
hangja.
– Hazafutsz az esőben, hogy lásd a hülye bálványod a Tvben?
Valentin nap estéjén? Milyen szánalmas!
Ryonak igaza volt, és ezt Ueda is tudta. Milyen szomorú volt
számára egyedül tölteni Valentin estéjét, akárki nélkül,
akivel megoszthatná a szeretetét. — Nos hát nem ünneplem a
Valentin napot – mondta, miközben megpróbálta elrejteni a
szomorúságát.
– Nem ünnepled, vagy nem tudod kivel ünnepelni. Nincs randid,
igaz? — kérdezte Ryo rávilágítva a problémára.
– Nézd ki beszél. Nem épp randin látlak. Senki nem kért meg,
hogy töltsd vele a Valentin napot? — Most Ueda nevetett.
– Történetesen sok randimeghívásom van, hiszen én vagyok a
Sexy Osaka man – dicsekedett – de inkább alvással töltöm az
estémet. Ebben a hónapban agyonhajszoltam magam, miközben
Oszaka és Tokió között járkáltam oda vissza, szünet
nélkül. A holnapi az első szabadnapom egy hónap után,
hasznosan szeretném tölteni, így hát alszom.
– Igen persze… szép kifogás – mondta Ueda kis mosollyal.
– Ez nem kifogás, az igazat mondtam– horkantott Ryo.
– Mindegy. Mellesleg, mért kísérsz haza? — Ueda nem tehetett
róla, de meg kellett kérdeznie mért sétál most kettesben
Ryóval egy esernyő alatt.
– Nem kísérlek haza, történetesen én is ebbe az irányba
tartok. Ahelyett, hogy tiltakozol hálásnak kéne lenned, hogy
megóvlak a hideg esőtől.
– De mért erre felé jössz? Azt hittem arra felé laksz —
mutatott a háta mögé Ueda.
– Nos, elköltöztem. Mellesleg honnan tudod, hogy hol laktam?
Titokban követtél engem, Hercegnő? — Ryo önelégülten
mosolygott. – Nos nem hibáztatlak érte, ki tudna ellenállni
nekem? —folytatta.
Ueda ahelyett, hogy elpirult, mosolyogni kezdett.
– Min nevetsz te szamár?– töprengett fennhangon Ryo.
– Nem is tudom, mi bosszant jobban, a szarkasztikus
megjegyzéseid hallgatni, vagy növelni az egódat.
– Nos én szeretem mindkettőt – mondta büszkén.
– Én nem szeretem egyiket sem, de hogy őszinte legyek köszönetet
kell mondjak miattuk — válaszolta Ueda.
– huh?
– Ha nem lettek volna a sértéseid, ma nem lennék az, aki
vagyok – magyarázta.
Ryo minden perccel egyre zavarodottabb lett.
– Az nap megkérdezted ki akarok lenni. Keményen próbáltam
válaszolni rá. El kell ismernem, hogy igazad volt, nem tudtam
ki akarok lenni. De te mindig megjegyzésekkel illettél ezért
új dolgokat próbáltam ki minden nap, megpróbáltam új ember
lenni.
Ueda egy pillanatra szünetet tartott, talán esélyt akart adni
Ryónak, hogy mondjon valamit. Nem gondolta volna, hogy valaha
elmondja ezeket a dolgokat; titokban tartotta ezeket, nem
gondolva, hogy egy nap majd elmondja Ryónak. De Ryo nem mondott
semmit, csöndben maradt, mintha engedné Uedának, hogy
folytassa.
– Mindig azt mondtad, tehetségtelen vagyok, úgyhogy
megpróbáltam új dolgokat megtanulni, gitározni, és dalokat
írni…. és az emberek szerették a dalaimat. Azt mondtad egy
rút kiskacsa vagyok ezért megpróbáltam megváltoztatni, ahogy
kinézek. Befestettem a hajam feketére, megszabadulva attól a
furcsa Gackt frizurától. Igen elismerem, hogy furcsa volt —
szünetet tartott és megforgatta a szemeit. – Az emberek azt
mondták, csinos vagyok. Ráadásul mikor megint befestettem a
hajam, úgy éreztem megtaláltam a saját stílusom.
– Hogy érted?
– Abbahagytam a változást. Nem számít, mit tettem, nem
számít mennyire próbáltam jobb lenni, még mindig azt
gondoltad, hogy csúnya vagyok egy tehetségtelen és
értéktelen ember. Úgyhogy most abbahagytam, hogy
megpróbáljam megkedveltetni magam veled. Most már képes
vagyok ezt kimondani…– Ueda szünetet tartott, hogy kiengedjen
egy sóhajt. Ueda mélyen Ryo szemébe nézett, aki egyre
zavarodottabb volt mindattól, amit a másik fiú ezen az
éjszakán kikotyogott.
– Most már büszkén tudok válaszolni a kérdésedre Nishikido
Ryo. Ueda Tatsuya vagyok. Az U a sikeres Kat–Tun bandából,
énekes és dalszövegíró. Igen, még mindig borzalmas vagyok
táncolás terén, de ez nem számít, mert tudom, hogy
körülvesznek olyan emberek és rajongók, akik szeretnek engem
és támogatnak és legfőképpen… szeretem magam – mondta Ueda
büszkén. egyetlen könnycseppet sem hullajtott, mint azt tette
volna évekkel ezelőtt, mikor csak Ryo megbántotta.
– Köszönetet kell mondanom neked ezért. Szóval köszönöm
szépen Nishikido Ryo és köszönöm, hogy hazakísértél —
mosolygott mielőtt merészen előrehajolt és kis csókot adott
Ryo arcára. — Boldog Valentin napot! – Mondta mielőtt az
épület felé vette az útját.
Ryót bámulatba ejtette, ahogy nézte Uedát a bejárat felé
sétálni. Távolról látta, ahogy Ueda beszáll a liftbe, és
megnyomja a gombot mielőtt a lift ajtaja lassan bezárult és a
másik fiú eltűnt a szeme elől.
Pár perc után, amit odakinn töltött fagyottan, talán nem is
az eső miatt, sokkal inkább a gyengéd csók miatt? Vagy az
miatt volt, amit Ueda mondott neki? Ryo nem tudta, de végül az
ajkai mosolyra húzódtak
Nem vagy tehetségtelen, azt hiszem te vagy a
legtehetségesebb dalszövegíró, aki valaha a Johnny′s–ban
volt. Igen rút kiskacsa voltál, de most egy gyönyörű hattyúvá
váltál. Nem kell változtass semmin; tökéletes vagy így. Nem
vagy értéktelen, sokkal inkább egy olyan személy, aki kedves
a szívemnek. Nem kell annyira keményen próbálnod, hogy
megkedveljelek… mert… már beléd szerettem…
– Neked is boldog Valentin napot, Ueda Tatsuya – mondta Ryo, bár
tudta, hogy Ueda nem hallja, de végül legalább kimondta.
Ugyan azon az úton sétált befelé, amin előzőleg Ueda.
Ugyanabba az épületbe lépett be, ahova percekkel előbb Ueda.
Ugyan abba a liftbe lépett be, amibe Ueda és ugyanazt a gombot
nyomta meg, mint amit Ueda. Mosolygott, de nem nyitotta ki
ugyanazt az ajtót, amit a másik fiú. Megfordult és a zsebéből
elővette a kulcsait, mielőtt kinyitja az ajtót, ami Ueda
ajtajával szemben volt. Az ajtót ami az Ő új lakásába
vezetett.
» Vélemény
|
