Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: Otthon
Író: Kakaópor és Csokoládé
Páros: Reita-Hiroto
Történet: Mert mindenki keresi az otthonát és azt az embert, aki társa lehet ebben az otthonban. De vannak olyan emberek is, akik már megtalálták az otthonukat és a társukat — egy korábbi életükben.
Figyelmeztetés: spiritualitás
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Azoknak, akik hisznek az elõzõ életekben, és azoknak, akiknek a képtelenség elképzelhetõ dolog.


Reita lakása közel sem volt nagy, sokkal inkább pici, de pont kényelmesen elfért benne. Akik már jártak nála mégsem a családias jelzõt használták, a lakás falaiból a magány sikolyai visszhangoztak. Ezt az elképzelést Reita életmódja sem cáfolta. Két hálószobája volt.
Az egyik amolyan szexhálószoba volt. Ott feküdt le azokkal, akiket éppen felszedett, akikkel éppen egy párkapcsolatban élt — olyanokkal, akik csöppet sem voltak fontosak a számára.
Az másikat mindig kulcsra zárta és senkit sem engedett be oda. Úgy gondolta, hogy az a szoba túlontúl személyes, így nem láthatja, nem léphet be oda akárki. Reita ide csak azt a személyt akarta beengedni, akirõl elsõ látásra tudta, hogy õ az, aki mellett egyszer ki fog kötni. Hosszú ideig nem ismert, nem találkozott senkivel sem, aki ilyen ember lenne.
Aztán a kiadójuknál összefutott egy alacsony kissé esetlennek tûnõ fiúval. A srác egyik lábáról a másikra toporgott az „A” próbaterem elõtt, hátán gitártok volt. Kezében a telefonját szorongatta, a szájában pedig egy meggyújtatlan cigi lifegett — azt rágcsálta, talán izgalmában, de az is lehet, hogy csak ideges volt.
Határozottan felkeltette Reita érdeklõdését, így odasétált hozzá, kedvesen rámosolygott és már szóra is nyitotta a száját, mikor a nyakában egy csöppet sem visszafogott Miyavi landolt.
- Rei-chan, csak nem a friss húsra pályázol?
- Nem, csak egy szál cigit szerettem volna kérni. Otthon hagytam a sajátomat és ugyanolyat szívunk — felelte a kérdésre és közben a srác nadrágjának zsebére mutatott, amibõl kikandikált a doboz teteje, majd az ismeretlenhez fordult. — Akira vagyok, de itt jószerivel Reitaként ismernek.
- Hiroto vagyok, szóval egy szálat szeretnél?
- Ha nem túl nagy kérés. Basszus, Miya, szakadj le rólam, mindjárt hátraesünk. Áh, kösz, lógók neked eggyel. Na, gyere te, mamlasz, elcipellek a próbatermedig, de aztán békén hagysz minket. Rendben?
Hátraintett Hirotónak, majd kicsit vonszolva eloldalazott Miyavival.
Különös elsõ találkozás volt, szinte csak végigrohantak rajta, de a második jóval tartalmasabbra sikeredett, mely végül is eldöntötte a kapcsolatukat.
A szokásos céges partik elõtt az együttesek sokszor összegyûlnek a külvárosi 32-es raktárépületbe egy közös zenélésre. Ilyen alkalmak általában havonta, néha kéthavonta voltak. Az egyik ilyen szeánsz épp az új együttes debütálása elõtt nem sokkal került megrendezésre. Akkor viccesen csak „Üdv a seggnyalóknál, alice nine!” partinak hívták.
De Akira számára ez hamar megváltozott. Õ ismerkedni akart, fõleg Hirotóval, aki az új banda gitárosa volt. Az esemény a szokásosan zajlott, Miyavitól feltûnõen és hangosan.
Néhányan elõkapták a gitárjaikat és pengettek rajta régebbi számokat. Volt két-három dobfelszerelés a raktárba, így az ütem is adott volt. Azok, akik énekesek voltak elváltoztatták a hangjukat és úgy énekeltek, mások szimplán csak hamisan. Inni sosem ittak, túl könnyen lebukhattak volna — hiszen ez volt számukra a halálugrás a monoton céges rendezvények elõtt. Ez volt a gyömbérsörözés, ami megalapozza a hangulatot, és a cégnél bent volt a borzasztó szájízt hagyó pezsgõzés. Néha felraktak egy-egy lemezt, amit Saga hozott magával, és azt hallgatva beszélgettek — bájcsevegéstõl, kényszeredett mosolyok és udvariassági köröktõl mentesen.
Az újonnan érkezettek körül mindig volt valaki, így Akira csak a privát parti vége felé került közelebb Hirotóhoz. Farmerja zsebébõl elõhúzta a cigarettásdobozát, majd Hiroto felé nyújtotta.
- Kérsz?
- Kösz, kezdtem kifogyni és Kazunál se volt több.
- Miért rágcsálod? — és közben figyelte, ahogy most meggyújtotta a vékony szálat.
- Régebben le akartam szokni, így ahelyett, hogy szívtam volna, rágcsáltam, aztán rajtam maradt. Ennek ellenére még mindig dohányzom.
Kedves mosolya volt már akkor is, és furcsa szokásai. Ez is egy volt a sok közül, melyek mégis oly ismerõsek voltak Reita számára.
- Nem akarsz lelépni innen? — fordult hirtelen Akira felé a gitáros.
- Neked véletlenül nem kötelezõ a benti magamutogatás is?
- Hm… talán, de rohadtul nem érdekel, Kazu majd kiment. Lehet, hogy nem látszik, rajta de van esze. Habár szerintem hülye volt, egyetemre kellett volna mennie. Így csak elpazarolja az idejét. De talán majd egy másik életben.
Ezzel a végszóval indultak el együtt Akira lakása felé, ami csak két metrómegállónyira volt a raktártól. Furcsamód mikor Hiroto belépett a lakásba a sikolyok elhallgattak, mintha maga a lakás fogadta volna be õt. A magány visítását felváltotta a megkönnyebbült sóhajok zöme.
Hiroto kifelé nagyon gyerekes volt, olykor erre rá is játszott, de ez csak egy maszk volt. Védte õt az esetleges sérülésektõl. Amint belépett az ajtón az egész valója megváltozott, levetette maszkját Reita elõtt és õ úgy érezte ennyivel õ is megtisztelheti a másikat. Így levette a kendõjét.
- Miért takargatod az orrodat?
- Szerintem csúnya.
- Nem hinném — lépett közelebb hozzá Hiroto és megérintette a pisze orrot, majd odahajolt és megpuszilta. Reita ezt valahogy természetesnek vette, mintha nem elõször tették volna ezt.
- Melyik a hálószobád?
- Az ott — bökött a bezárt ajtóra. Hiroto maga után húzta, az ajtóhoz érve pedig türelmesen megvárta, míg a másik kinyitja.
- Én is be szoktam zárni az szobámat. Nem szeretem, ha idegenek mászkálnak ott, vagy csak bekukkantanak. Ez az én menedékem, nekik semmi joguk sincs hozzá.
- De hisz félig-meddig te is idegen vagy most itt, mégis beengedlek. Erre mi a magyarázatot?
- Én nem vagyok idegen a számodra. Tudod, én hiszek abban, hogy egy korábbi életemben veled éltem együtt. Mikor azon a napon kértél tõlem egy szál cigit, már akkor tudtam, hogy te vagy az, aki korábban is mellettem volt.
Szavait igazolva teljesen otthonosan mozgott, levette a farmernadrágját és összehajtogatva a fotelkarfájára helyezte. Megfogta Akira kezét és együtt befeküdtek az ágyba — szinte egymáshoz bújtak.
- Egyszer azt álmodtam, hogy egy férfi mellett fekszek, aki zavartan simogatja a hajamat. Mikor felébredtem éreztem a hajamon az érintését. Megérintenél?
Gyerekesen ragaszkodott ehhez és habár Akira elõször habozott, végül megtette.
- Tudtam, te vagy az — sóhajtotta Hiroto.







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016