Liana, Lilian elsősorban nektek
(L)
Egy viszonzatlan szerelemről...
Nao ~ Tora-Ruru, oneshot
Bétázást köszönöm anagramának!
„Menj el, és soha többet ne is gyere
vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és
epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz,
átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak
mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.”
— Paulo Coelho —
Csak te vagy és a boldogság
— Nao, ne — fogta meg a karját az énekes.
— Engedj el!
— Szereted őt? — kérdezte Shou lágyan.
— Nem hagyom, hogy bárki is bántsa őt! — rázta le
magáról a másik kezét.
Látta őket együtt — Uruhát és Aoit.
El akarta mondani Torának, és ebben még Shou sem
akadályozhatta meg.
*
A folyosó végén álltak, egymás mellett — beszélgettek.
Odasétált hozzájuk, majd Uruhához fordulva megszólalt:
— Mondd el neki vagy én teszem meg!
Uruha halványan elmosolyodott. Tudta, hogy ez előbb utóbb, be
fog következni. Azon a napon látta Naót, és biztos volt
benne, hogy félreértette a helyzetet. Ahogy azzal is tisztában
volt, hogy a dobos miért teszi mindezt.
— Nao, Tora tud róla...
— Hazudsz! — sziszegte dühösen.
— Félreérted, ami láttál...
— Nem!
— Nao, most már elég legyen! — kiáltott rá Tora.
A dobos megszeppenve, könnyes szemekkel pillantott fel a
gitárosra. Teljes szívéből szerette, számára a férfi
boldogsága volt a legfontosabb dolog a világon.
— Sajnálom — sóhajtotta. — Én... azt hiszem jobb, ha
most megyek.
Utána akart menni, azonban Uruha nem engedte.
— Tora, kérlek... hagyd őt.
— De...
— Nao csak védeni próbál téged — felelte halkan.
Tora kérdőn nézett rá.
— Nem tudod, igaz? Vagy csak nem akarod észrevenni a
nyilvánvalót...
— Mégis mit kellene tudnom? — kérdezte türelmetlenül.
— Azt, hogy Nao reménytelenül szerelmes beléd...
» Vélemény
|