köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Fuxy feat. Tana — Csirketánc



Párosítás: HanChul, KangTeuk, YeWook, SungWon, Donghae x Cukor, ninja!Donghee/Nari

Korhatár: PG-13

Figyelmeztetés: őszinte, kritikus fangirlszeretet, crack, humor, princess!Heechul, girl!Wook, sugarhigh!Hae, snarky!Kyu, Super Junior, őskáosz.

A/N: Igazából ezen nincs mit magyarázni. Emlékszem arra a napra, amikor hajnali ötig virrasztottunk, csak hogy a megjelenés napján, azonnali hatállyal megnézhessük a mindent elsöprő comeback-videót. Az egy perces teasertől az arcunkat téptük, akárcsak a daltól, aztán mit sem sejtve rákattintottunk a play gombra, ugyanabban a pillanatban. Első nézésre persze habzott a szánk és épp annak a nevét hörögtük emberinek aligha nevezhető hangon, akit a képernyőn láttunk — meg talán a másodikra is -, a harmadik alkalommal azonban szemet szúrt, hogy itt valami nagyon, nagyon, nagyon nincs rendben. Aztán valahogy... Így próbáltunk magyarázatot kapcsolni a tényhez, miszerint a Super Junior tagjai csirkékké változtak. (Fuxy)

A/N2: Csatlakozom az előttem szólóhoz, a 4. album miatt talán négy éjszakát virrasztottam át (klip teaser, maga a szám, album, videoklip) és minden szempontból megérte az intenzív testnedv-vesztést és fél doboz elláncdohányzott cigit. De tény ami való, a koreográfia minden eddiginél... sujusabb lett. A Nagy Kápop Tízparancsolat 5. parancsolata szerint pedig amúgyis mindenről a kínaiak tehetnek. Hát íme, szívünk minden szeretetével, melegével és rajongásával.
(Kis segítség, ha valaki esetleg kételkedne: Leeteuk — Park Jungsu; Kangin — Kim Youngwoon; Yesung — Kim Jongwoon; Shindong — Shin Donghee, Nari pedig a nemrégiben nyilvánosságra hozott barátnője. A Kyochon pedig egy sültcsirke-márka amit a fiúk reklámoztak.) (Tana)

Ajánljuk: életünk leendő kékhajú szerelmének, kicsiny karkötőtestvérünknek, a MechaniKyu feltalálójának, továbbá mindenkinek, aki átérzi a Bonamana-feelinget

p.s.: Mi szeretjük a Super Juniort, tényleg. Donghae-t különösen.

Ha valaki még nem látta volna, íme A Klip:

*

Hankyung, miközben rutinos mozdulattal kipattintotta a jéghideg sörösdobozt, vetett egy pillantást a faliórára. Háromnegyed tíz — odaát mindjárt tizenegy. Itt az idő.
Lábait a dohányzóasztalra pakolta, aztán az ölébe húzta a laptopját, és mielőtt megnyitotta volna a böngészőt, még mosolyogva végigcirógatott a monitoron Heechul arcán, magára meg nyelvet öltött. Ahogy azt sejtette, a YouTube abban a pillanatban szűnt meg működni, ahogy az SM Entertainment csatornája betöltött, mire hangosan felsóhajtott, és hátraejtette a fejét a kanapé háttámlájára.
A két apró, fehér pincsi, Rongrong és Mao Mao abban a pillanatban száguldottak végig a nappalin, egy össze-vissza harapdált, rücskös sárga gumilabdát, meg nem utolsó sorban egymást hajszolva, Hankyung pedig képtelen volt megállni nevetés nélkül, amikor pontosan ebben a sorrendben kenődtek fel a falra. A hangra aztán a megtermett, csodakék szemű husky, Rider is megjelent a konyhaajtóban, és előbb a gazdájára, aztán a két apróságra nézett olyasmi tekintettel, amivel a humanoidok a gyakorló elmebetegekre szoktak, mielőtt egy lemondó szusszanással visszatért volna a reggelijéhez.
Hankyung már épp felkászálódott volna, hogy rendbe tegye az ütközés hevében szanaszét szóródott dvd-ket és a kutyáit, de a keze hirtelen beledermedt a mozdulatba, amivel fölemelte a touchpadről.
Az ötven másodperces videó ikonja fölött megjelent egy új, majdhogynem öt kerek perces videóé is.
Nagy és mély, nagyon nagy és mélységesen mély levegőt vett. Pontosan jól tudta, hogy világszerte több százezer rajongó érez most ugyanígy, de akkor és ott egyáltalán nem érdekelte egyik sem.
Hatalmasat kortyolt a sörből, és háromig számolt, aztán elindította a videót.
A szemei rögtön tágra nyíltak az első másodpercben, ahogy meglátta Siwont; az öltönyös, roppant dandy módon oldalra fésült hajú, tiszteletet parancsoló pózban „gyere bébi forr a vérem”-arckifejezést felöltött, tenyerét kitárt Choi Siwont, akit kabalajézusból már megint szexistenné formáltak a stylistok.
Heechulon, ha szabad volt hasonlóra egyáltalán gondolnia is, már meg sem lepődött. A fiú minden áldott nap órákig illegette magát webkamerán keresztül, és különféle fotókkal bombázta - nem, nem csak bombázta, egyszerűen kínozta -, de azért képtelen volt tagadni, hogy a szíve igenis a torkába ugrott, a fogai meg irtózatos erővel a nyelvébe mélyedtek, hogy hangos szisszenés nélkül kibírja az idegőrlően hosszúnak tűnő, három másodpercet. És büszkeséggel csordultig telt szíve ott is maradt, fent a torkában, ahogy bandatársai egytől egyig megjelentek a sötét semmiségben, kihívóan csillogva a kemény, villanásszerű fényben a finoman szitáló esőgépek előtt, mint holmi istenek, egytől egyig, mind a tízen, tökéletesebben és vonzóbban, mint a második albumkoncepció óta szinte bármikor.
Aztán a napok óta végtelenített üzemmódban hallgatott, energikus és vérpezsdítő dal hangjai felcsendültek, Hankyung szemei még nagyobbra kerekedtek, gyomrát izgatott görcs rántotta össze, már szinte látta maga előtt a fiúkat, a helyszíneket, az egész varázslatot, de végül...
De végül Hankyung megadta magát, és a tüdejében egészen idáig szorongatott, embertelen mennyiségű levegő egy tizedmásodperc alatt robbant ki belőle valami egészen felfoghatatlan, irdatlan hangerejű, már-már öntudatlan röhögés keretein belül.
Csak nézte és nézte, és egyszerűen képtelen volt felfogni. Az agya valamelyik rejtett zugában hirtelen fölsejlett egy hetekkel ezelőtti üzenet, amit nagyjából olyan értetlenkedő tekintettel olvasott el újra meg újra, mint amivel egy óvodás próbálja megérteni, mi a jó a kvantumfizikában.

Akkor még fogalma sem volt, Heechul mire is gondolt egészen pontosan, pláne hogy a fiú még csak magyarázattal szolgálni sem volt hajlandó — de most már kapizsgálta a dolgot.
Tulajdonképpen nem is tudta volna megmondani, mi fájt a legeslegjobban. Ugyan a szemeit elhomályosító, vidám könnyektől már szinte csak össze-vissza pattogó pacákat látott a monitoron, azért a csípőficamos maknae egészen érthetetlen magasságokig röpítette bömbölő jókedvét, amire aztán rátett egy jó nagy lapáttal az autentikus traktorbeindítás, a félelmetesen élethű búzakaszálás, a vonuló galambcsorda látványa, és nem mellesleg a szellemi fogyatékos focisták örömtánca is.
Nyüszítve szorította egyik kezét a hasára, ami utoljára három évvel ezelőtt fájt ennyire a röhögéstől, amikor ráerőltették azt a kurva nevetőgázt az Exploring the Human Body forgatásán. Ha tehette volna, még toporzékol is, de azért féltette a laptopját a csúfondáros haláltól, úgyhogy jobb ötlete híján a másik kezével addig csapkodta a kanapét, amíg bele nem sajdult a csuklója, és a videó véget nem ért.
Akkor aztán újra elindította a klipet, de ezalkalommal már rögtön az első pillanatban támadt a megállíthatatlan, de nem teljesen indokolatlan jókedv.
- Minden rendben, kisfiam...? — jelent meg hirtelen a konyhaajtóban a rá meglehetőst aggodalmasan pislogó édesanyja, mire Hankyung csak még jobban rákezdett, és hadonászva próbált mindent megmagyarázni. Édesanyja erre összevonta a szemöldökeit, és közelebb lépett hozzá, nyomában a sanyarú tudatlanságban szenvedő kutyákkal, majd amint megértette, mit is szeretne tőle drága kicsiny fia, készségesen elvette az öléből a laptopot, hogy Hankyung zökkenőmentesen vihogva nyújtózkodhasson ki a kanapé másik felében pihenő telefonjáért.

Címzettek: Heechul <3, Jungsu hyung, Siwonnie, Donghae, Jongwoon, Wookie, Donghee, Hyukjae, Sungmin, Kyuhyun-ah

*

Már csak hetek kérdése volt. Két hét, röpke kétszer öt nap a hétvégéket leszámítva, de mivel a koreai idolok nem ismerik comeback előtt a hétvége fogalmát, így technikailag kétszer hét nap, egyeseknek (például, teszem azt, szülés előtt álló várandós kismamáknak) egy kisebb örökkévalóság, de a Super Juniornak fájdalmasan rövid kis pillanat. Elérkezett a koreográfia ideje.
Komoly, szinte létfontosságú nap volt ez a nap. Már kora reggel mindenkiben tudatosult a jelentősége — egészen pontosan abban a történelminek aligha nevezhető pillanatban, amikor Donghae diszkréten üvöltve végigrohant a dormon, minden ajtót hatalmas lendülettel feltépve, és tovább suhantában még bekiabált az édes álomból felriadó bandatársainak: „Táncpróba!!!!!!!!” Így, rengeteg felkiáltójellel. Ezután a bejárati ajtó jóval tompább csapódása hallatszott, és ha bárkinek is lett volna energiája gondolkodni, biztos lett volna benne, hogy a fiú két emelettel lejjebb viharzik, hogy ugyanezt a procedúrát az ottani lakásban is végrehajtsa.
Jungsu halk nyöszörgéssel rántotta a fejére a takarót, de ahogy eljutott a fülégi a többi ajtó csapódásának zaja, felülkerekedtek a reggel sokszor sztrájkoló szülői ösztönök, és összeragadó szemekkel, hatalmas sóhajjal kivakarta magát az ágyból.
Donghee megpróbált átfordulni a másik oldalára, abban a reményben, hogy közben kiderül, hogy csak álmodik, de a lába belegabalyodott a takaróba, ami viszont a lepedőbe, ami viszont ragaszkodott az ágyhoz, ami viszont szűkös volt a töménytelen mennyiségű, egy bizonyos személytől kapott és így a többiek sírig tartó titoktartásra esketése után az ágyban tárolt plüssnek köszönhetően, ami azt eredményezte, hogy a fiú hangos puffanással a padlón landolt. Már akkor tudnia kellett volna, hogy ezek után nem éri meg kitámolyogni a fürdőszobába, de kora reggel Dongheenek soha nem volt erénye a pengelogika.
Heechul fél szemét kinyitva felmérte a helyzetet, és miután meggyőződött róla, hogy nem ég a lakás, egy mozdulattal letaszította a párnájáról az álmosan pislogó macskákat, felszólítva őket, hogy vadásszák le az ámokfutót, valamint csukják be maguk után az ajtót, majd rögtön újra álomba szenderült.
Siwon csontropogtatót nyújtózkodva ült fel, és miután némi hason csúszkálás és porállat-nyelés közepette előásta az ágy alól a mamuszait (amit egészen biztosan megint a macskák hagytak ott, de lehetetlen volt őket lenevelni a mókusfejjel dekorált, de roppantul kényelmes lábbeli játéknak való alkalmazásáról) mosolyogva kinézett az ébredező városra az ablakon. Ezután a pizsamáját lekapva és gondosan az ágy lábánál álló szennyesbe helyezve felöltözött, és dudorászva elindult, hogy kávét főzzön. De tőle senki nem is várt mást.
Valamivel távolabb Jongwoon hangosan káromkodott, és erősen magához szorította a vérszegényen tiltakozó Ryeowookot, aki már indult volna, hogy reggelit csináljon a hamarosan rohamozó seregnek, majd, mivel a fiú továbbra is ellenkezett, nemes egyszerűséggel átvetette a csípőjén az egyik lábát, és rekedten közölte vele, hogy ne mocorogjon. Wook tovább tiltakozott volna, de ahogy megérezte Jongwoon csupasz bőrét a sajátján, benne rekedt a szó, és elfutotta a libabőr.
Mikor Kyuhyun később végigtántorgott a folyosón, fintorogva visszacsukta rájuk az ajtót, hálát adva, hogy már rég nincsenek szűzies gondolatai, amiket megronthatna a látvány, és beletörődött, hogy ma is zabpelyhet reggeliznek.
Hyukjae és Sungmin ezen a reggelen is éberebbnek bizonyultak az átlagnál — halálos pontossággal és megdöbbentő összhangban vágták teljesen egyszerre az ajtó felé az első kezükbe akadó dolgot — ami Hyukjaenél a kispárnája, Sungminnál pedig az alvósnyuszija volt. Nem mintha az alapvetően is puha objektumoknak bármi esélye lett volna komolyabb kárt okozni Donghaeben — ami azt illeti, ilyen állapotban semmi másnak nem lett volna. Egy szó mint száz, bár a nyakukon volt a sorsdöntő pillanat, ez a nap is kísértetiesen úgy indult, mint a többi.

Pár órával később, immár személyes preferációtól függően koffeintől, kakaótól, szextől, illetve harci láztól felélénkült állapotban, mind a tízen a tükrös falú próbateremben gyülekeztek, abban a hitben, hogy készen állnak az elkerülhetetlenre.
De ami ez után következett, arra nem lehetett felkészülni.
Donghee, Hyukjae és Donghae, akik a koreográfusokkal egy hete előre készülve megalkották az előre felosztott saját részeiket, a terem egy távolabbi sarkában csendesen tanakodva beszélték meg az utolsó simításokat. Mikor visszajöttek a többiekhez, azok azonnal leolvashatták az arcukról, hogy valami nagyon nincs rendben. A legtöbben Donghee tenyerébe temetett arcáról jutottak erre a következtetésre, de akiknek ez nem lett volna elég, azoknak feltűnt Donghae szokásosnál jóval szélesebb vigyora és izgalomtól szinte remegő tagjai. Ez pedig, tekintve hogy gondosan felügyelték a fiú szervezetébe bevitt cukormennyiséget, egyetlen egyet jelenthetett. Sungmin volt az első, aki sután felnyögött, és félve megszólalt.
- Ugye... ugye nem...
- De igen — bólintott gyászosan Hyukjae. — A koreográfus azt mondta, hagyta, hogy mind kibontakozhassunk...
- És... hogy osztottátok fel? — lépett hozzá közelebb Jungsu, és a hangjában még ott pislákolt a pár másodperccel később végleg eltűnő remény.
- Egyformán... mindhármunknak — hallatszott valahonnan Donghee ujjai közül az elhaló felelet. Heechul, akit eddig lekötött a Siwon iPhone-járól történő vad twitterezés, gyanakodva felnézett, hogy szokásához híven hangosan kimondja, amit a többiek nem mertek.
- Ugye nem akarjátok azt mondani, hogy hagytátok, hogy Donghae teljesen egyedül csináljon részeket a koreográfiából? — vonta össze a szemöldökét. Az említett tovább szélesedő vigyorral bólogatni kezdett.
- Végre hyung, már annyi ötletem volt, és végre senki nem szavazta le őket, Hankyung hyung régen mindig megtiltotta, hogy nélküle találjam ki a lépéseket, és ráadásul az új szám annyira inspiráló volt, az egészet meg tudtam volna csinálni teljesen egyedül, csak...
Donghae mondandójának további része olyasfajta káoszba fulladt, amit csak kilenc, az életét hirtelen feladni kész, elkeseredett Super Junior tag tud okozni. A hatás döbbenetes volt.
Ryeowook fennakadó szemekkel, halk sikollyal kapaszkodott Jongwoon karjába, aki döbbenten maga elé meredve próbálta újraértelmezni a mondatot, hátha megint félreértett valamit, de még mielőtt Wooknak feltűnhettek volna a laza póló alatt feszülő karizmok, a döbbenten tátogó Siwon nyakába vetődő kétségbeesett Sungmin véletlenül fellökte, és csak Siwon villámgyors reflexeinek köszönhették, hogy nem borultak fel mind a négyen. Kyuhyun cenzúrázatlanul káromkodni kezdett az orra alatt, elég halkan ahhoz, hogy a hirtelen problémamegoldói reflexre állt Jungsu ne hallja, ahhoz viszont elég hangosan, hogy mind Hyukjae, mind Donghee felháborodva lendüljenek felé némi jó modorra nevelési célzattal. Heechul nem zavartatta magát, teljes lelki nyugalommal közölte a jelenlevőkkel, hogy ez esetben tekintsenek el az ő részvételétől, majd továbbra is Siwon telefonját használva — elvégre neki több pénze volt az ilyesmire — azonnali hatállyal nekilátott smst írni Kínába, amelyben biztosította a szerinte az esetért kétségkívül felelős személyt sírig tartó utálatáról, valamint arról, hogy csak a kínaiak lehetnek képesek még a távollétükkel is katasztrófát okozni. Jungsu és Donghae vajmi keveset fogtak fel az eseményekből — míg előbbi égbe törő lelkesedéssel vetette magát a birkózó Hyukjae-Donghee párosra, abbéli meggyőződésében, hogy játszanak (és ennek hevében egyikük sem veszi észre a helyszínről rég elmenekült és a ruháit vigyorogva igazgató maknaet). Előbbi fejében pedig azonnal bekapcsolt a robotpilóta, és bőszen pörgette végig az azonnali teendőket, úgyismint: 1) felhívni Youngwoont; 2) felhívni a koreográfusokat; 3) felhívni a menedzsert 4) felhívni Youngwoont; 5) felhívni a mentőket 6) biztosítani a megfelelő vigaszajándékot Donghaenek 7) kitalálni, hogy hogyan szerezhetnék vissza a táncosok közé Hankyungot; 8) a jövőben részt venni minden egyes koreográfia készítésén és végül, de nem utolsó sorban 9) felhívni Youngwoont.

*

- De legalább... Csak próbáljátok meg! Persze, hogy hülyén néz ki, ha egyedül csinálom!!
- Szerintem minden szempontból előnyösebb, ha magadra vállalod, hogy tíz ember nevében csinálsz magadból hülyét — horkantott Heechul, és csípőre tett kézzel végigmérte előbb a hetükkel szemben lesütött szemekkel malmozó Dongheet és Hyukjaet, majd a láthatóan kiakadásküszöbön álló Donghaet. Amaz már épp készült, hogy büszkeségét és fantasztikus ötletét megvédve életében talán harmadszorra visszaszájaljon egy hyungnak, amikoris Jungsu finoman megköszörülte a torkát, jelezvén, hogy átvenné a szót.
- Nézd, Donghae-yah, mi tényleg nagyra értékeljük az erőfeszítéseidet, és mindnyájunk nevében mondhatom, hogy kitűnő tehetségnek tartunk, de értsd meg, hogy...
- Hogy ez az egész úgy néz ki, mint egy házibuli a nagyanyám csirkeóljában, tessék. Ne nézz így, cseszd meg, ha szofisztikáltan próbálod rávezetni, nem fogja megérteni — vágott a szavába Heechul újfent, mire Jungsu szemei hatalmasra kerekedtek, az orrlyukaival egyetemben, Siwon pedig bátorkodott megszorítani a csuklóját. — Te meg ne fogdoss, baszki, tudod, hogy igazam van.
- Attól még lehetnél egy kicsit kedvesebb — morgott a Siwon másik oldalán toporgó Sungmin, de még mielőtt Heechul visszavághatott volna, Hyukjae összeszedte a bátorságát annyira, hogy csatlakozzon a kilátástalan beszélgetéshez, vagy legalábbis megpróbáljon, abban a reményben, hogy Heechul...
- Na jó, figyeljetek. Kompromisszum. Megtartjuk Donghae ötletét, de...
... nem szakítja félbe azonnal. Hát, ez mellé.
- Ez már rosszul kezdődik. Nem tartjuk meg, sajnálom. Vagy felőlem ti nyugodtan megtarthatjátok, de hogy én nem fogok csirkét játszani az egész ország előtt, az kurvaisten. Bocs, Siwon — fordult aztán a heves fejrázást követően Heechul az említett felé, aki csak frusztráltan mosolyogva fölemelte a kezét, jelezve, hogy el van nézve, hogy épp páros lábbal ugrál a Tízparancsolaton. — Könyörgöm, ez az egész röhejes. Nem is értem, hogy képes megbolondulni egyszerre nyolc többé-kevésbé épeszű ember, csak azért, mert hogy az „elnyomott kreativitás kibontakozása” meg a többi hasonló baromság.
- Senki sem bolondult meg, csak szorult belénk némi tapintat, tudod?! — sziszegte válaszként Jungsu, akiről első ránézésre nem lehetett eldönteni, hogy a zokogáshoz vagy az őrjöngéshez áll-e közelebb. Azonban amint a szemlátomást viszont a zokogáshoz ténylegesen közel álló Donghae felé fordult, a feszült csöndet halk fütyörészés törte meg és kilenc szempár egyszerre nézett a hang irányába.
Elsőként Heechul prüszkölt fel a visszatartott nevetéstől, amint fölismerte a Kyochon-étteremlánc legutóbbi reklámjának dalocskáját. A hang forrása, Kyuhyun, úgy tett, mintha a plafon lenne a világ legérdekesebb dolga, egészen addig, amíg a mellette álló Jongwoon úgy istenesen tarkón nem vágta. A maknae persze azonnal leszegte a fejét, bűnbánóbban mint egy húsvétkor vétkező hithű keresztény ember, de azért nem mulasztott el egy cinkos pillantást küldeni Heechul felé, aki csak egy kacsintással válaszolt. Jungsu hatalmasat, még annál is hatalmasabbat sóhajtott.
- Tehát. Ne essünk kétségbe. Mindent meg lehet oldani. Ennél már rizikósabb helyzeteket is átéltünk, úgyhogy legyetek olyan kedvesek megemberelni magatokat — nézett Leader-sshi jelentőségteljesen Heechulra, aki csak megforgatta a szemét, majd se szó, se beszéd, kikapta Siwon kezéből az iPhone-t, és minden kétséget kizáróan bejelentkezett twitterre. — Először is, Donghee, Hyukjae, és Donghae is rengeteget dolgoztak a koreográfiával. Jól mondom? — Jungsu megvárta, amíg táncosaik beleegyezően bólintanak, aztán nagy levegőt vett a folytatáshoz. — Mondhatnám, hogy egy szavunk se lehet innentől kezdve. A probléma tíz, azaz tíz másodperccel van. Kérdem én, öt percen belül mit számít az a tíz másodperc?
- Igazából nem sokat, ha azt vesszük, attól függetlenül még... - szólalt meg Ryeowook csendesen, de amint az összes szempár várakozóan rászegeződött, zavartan elmosolyodott, és megrázta a fejét. — Mindegy, hyung, mondd csak.
- Tíz másodperc igazán semmi idő az elmúlt öt évhez képest. Ennyit igazán megérdemel a világ egyik legjobb táncosa, nem igaz? — mosolyodott el Jungsu, mire Donghae nagyot szívott az orrán, és bólintott. - Tegye föl a kezét, aki nem ért velem egyet. Heechul, te nem számítasz.
Heechul felvont szemöldökökkel a másikra nézett, mire az lassan, határozottan bólintott, majd körbenézett a társaságon. Kyuhyun várakozóan pislogott a többiekre, miközben lassan emelni kezdte a kezét, a mozdulat azonban zavart hajborzolássá változott, amint realizálta, hogy Heechul kizárásával végleg egyedül maradt.
- Látjátok, ennyi az egész — lágyult el Jungsu hangja végleg, és a Donghae-t hátulról átölelő Hyukjaere mosolygott. — Donghae igazán megérdemli, hogy tíz másodperccel tisztelegjünk kiváló és semmihez sem fogható tehetsége előtt.
- Tényleg nem olyan sok az... - húzta el a száját Jongwoon beleegyezően, mire Ryeowook és Sungmin határozottan bólogatni kezdtek.
- Plusz remélem emlékeztek még a Dancing Outra, mert ha valami, na akkor az röhejes volt — tette hozzá Siwon, majd elmosolyodott, és Donghae-re kacsintott, miközben a biztonság kedvéért odébb lépett, mielőtt Heechul rácsapott volna a fenekére, nemtetszését kifejezendő.
- És az is tény, hogy ha a tükörteremben viccesen is néz ki, a helyszínek sokat tudnak dobni a dolgon — csatlakozott Donghee, ahogy az ölelkező és egyre mosolygósabb Hyukjae-Donghae-páros mellé lépett, és végignézett a többieken. — Ne felejtsük el azt sem, hogy a menedzsment elfogadta a koreográfiát, és újra már úgysem lenne időnk.
- Na látjátok, erről beszélek — mosolyodott el még szélesebben Jungsu, majd pár pillanatnyi meghatott csend után folytatta. — Ez a Super Junior, fiúk, és meg kell mutatnunk, hogy nem adtuk fel. Hogy bármi történjék, mi sosem adjuk fel. Ettől vagyunk azok, akik. Az ELF is ezért büszke ránk.
- Meg Siwon hasfaláért — morogta az orra alatt Heechul, mielőtt leeresztette volna a kezeit, és fölnézett a többiekre. — Nem mondhatjátok komolyan, hogy...
- Kezdjétek el, két perc, és csatlakozunk mi is — tapsolt kettőt Jungsu, és maga elé terelte a többieket, hogy aztán szelíden félrehúzza egy pillanatra Heechult. Amint Siwon elindította a zenét, és Donghae, a többiek előtt állva, határozottan, szigorúan, de leplezetlen, elégedett boldogsággal belekezdett a csirketáncba, az idősebbik megcsóválta a fejét, és olyan rosszallóan nézett Heechulra, mintha legalábbis egy cukorkalopáson ért hatévessel lenne dolga.
- Most nézd meg, milyen boldog — mondta fojtott hangon, a tánc hevében lassan teljesen feloldódó Donghae felé pillantva. — Nem hiszem el, hogy képtelen vagy egy kicsivel toleránsabbnak lenni vele... Neki is pontosan olyan nehéz, mint neked, vagy nekem, vagy bárki másnak.
- Aha — motyogta Heechul minden különösebb meggyőződés nélkül, miközben azon igyekezett, hogy elnyomja a fejében kavargó, „fogd fel hogy igaza van”-kezdetű gondolatokat. Jungsu megragadta a vállát.
- Kérlek, Heechul. Neki ez nagyon fontos — torpant meg a beszédben, hogy egy hosszú pillanatig csak nézze csetlő-botló kis csirkéit, no meg a harcias, elszánt kiskakast, ott elől a tükörnél. — Bizonyítani akar... Hankyungnak leginkább. Eressz már le, és próbáld már meg beleképzelni magát egy kicsit az ő helyébe, jó?
- Jó — bólintott végül beleegyezően Heechul, holott biztos volt benne, hogy élete legnagyobb hibáját követi el. Jungsu kérdően ránézett, mire megforgatta a szemeit. — Azt mondtam, jó. Benne vagyok. Többször nem fogom elmondani, úgyhogy jól jegyezd meg. Csak értetek csinálom, oké?
- Ez az én Heechulom — mosolyodott el szélesen Jungsu, majd szorosan magához ölelte a másikat, mielőtt meglapogatta volna a vállát. — Na gyere, végülis, próba van.
Az, hogy a hétszentség szakadna rá, gondolta Heechul, de azért mosolyt erőltetett az arcára, és kicsit azért tényleg bocsánatkérően nézett Donghae-re, amikor beállt a sorba, Siwon mellé. Ettől függetlenül még igyekezett föleleveníteni változatosabbnál változatosabb kínzási módszereket, amiket a következő hazalátogatásakor tesztelhet majd Hankyungon.

*

Feladó: Beijing Fried Rice <3

Szeretek mindenkit és változatlanul büszke vagyok rátok, de... Hát, fiúk, nem tudom, mit mondhatnék. Bámulatos csirkék lettetek XDDDDDDDDD Daaamn who′s that sexy chick~

Heechul hitetlenkedve meredt a telefonja kijelzőjére. Pislogott még párat, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg jól lát, de sajnos kétségkívül jól látott. Ez a disznó még csak fatális nyelvtani hibát se követett el, ami legalább megfelelő indokot jelentene, hogy irdatlan erővel lecsapja a kurva magas labdát. Mert tény, hogy elég magas volt. Majdnem akkora, mint a Seoul Tower.
A fiú lecsapta a kezében tartott evőpálcikákat, és fújtatva fölegyenesedett, előrenyújtott kezében szorongatva a mobilját. Az asztalnál ülő Sungmin, Kyuhyun és Hyukjae egyszerre néztek föl rá.
- Nem olvastad még? — kérdezte Kyuhyun, majd látva a félreérthetetlen reakciót, inkább visszatért a sudokujához. Hyukjae elhúzta a száját.
- Előre láttam, hogy ez lesz. Az a legnagyobb baj, hogy sajnos igaza van.
- Kinek van igaza? — csatlakozott a társalgáshoz a konyhába belépő Siwon, és a hűtő felé menet még végigsimított Sungmin vállán. Aztán meglátta a szobormerev, dühödten kimeresztett szemű Heechult, és mindent megértett. — Jaj, hyung, ne csináld már. Én akkor olvastam, amikor néztük a klipet odabent, és különben is, Hankyungnak tényleg igaza van.
- Mi az, hogy ne csináljam?! — szakadt ki végre Heechulból a felháborodottság. — Igenis csinálom! Hogy merészeli... Hogy van képe egyáltalán beszólni bármire is?! Peeersze, így kurva egyszerű, hogy kivonta magát mindenből, Pekingből bármikor be tud pofázni, na de ha itt lenne...! Kész, végeztem, nem érdekel. Elegem van belőle. Ez volt az utolsó. Szakítok ezzel a seggfejjel, mást úgysem érdemel meg, hát esküszöm, leszakad a pofám...
- Én nem akarok semmit elrontani, de csörög a telefonod, Heechul — szakította félbe Sungmin, hitetlenkedő pillantással nézve az egyre hangosabban és hangosabban ordibáló Heechulra. Amaz már épp nagy levegőt vett volna, hogy a fiút is hasonló stílusban torkolja le, de aztán az arca megnyúlt egy hosszú másodpercre, amint megérezte a mobil rezgését.
- Szia édesem — kapta fel azonnal, pontosan úgy csicseregve, mintha az imént nem történt volna semmi, aztán kilibegett a konyhából, hogy kényelembe helyezze magát a minimum fél óráig eltartó, Hankyung számláját istenesen túlterhelő telefonbeszélgetéshez.
Sungmin, Kyuhyun, Hyukjae és Siwon egyszerre vonták fel a fél szemöldöküket, aztán ki-ki visszatért az újságjához, a sudokujához, az ebédjéhez illetve a hűtőszekrényhez.
Az élet visszatért a megszokott kerékvágásba.

*

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022