JinDa oneshot:) figyelmeztetés: Seme-Hime*.* Jarith, szívem,
csak neked (L)
Jin most is a kanapén ül, hanyag eleganciával keresztbe téve
a lábait. A haja megint felkötve, arcát félig egy a markáns
vonalú szemüveg takarja. Az ajtószegélynek dőlök, s innen
nézem, ahogy fejét lágyan a zene ütemére mozgatja, szemét
lehunyva pihen. Nem tudom megállni, hogy ne futassam végig a
tekintetem a testén, a feszülő nadrágba kényszerített
hosszú lábain, vadítóan fehér, nyitott ingjén. Kezeit
összefonja a mellkasán, tudatalatt bújva el valami elől,
valamihez...
Azt akarom, hogy hozzám bújjon, hogy a karjaimba meneküljön,
még öntudatlan is én legyek az, aki után kap.
Némán lépek felé, majd elérve a fekete bútorhoz,
melléereszkedem. Egyből észrevesz, résnyire nyitja a szemeit,
és hozzám igazítja a testét. Legszívesebben felfalnám,
durván magamhoz húznám, és addig tartanám, amíg elfelejt
minden mást, és csak ő és én maradunk.
A kezeiért nyúlok, és feloldva a bilincset, amit maga köré
vont, összefűzöm az ujjainkat. Rögtön beleolvad az
érintésbe, puha, meleg tenyere megadóan simul az enyémhez.
Lassan játszom az érzékeivel, láthatatlan törődéssel
simítom a bőrét, el-elillanó finomsággal cirógatom.
A mellkasa egyre gyorsabban emelkedik, a szíve minduntalan
nagyot dobban, mikor hozzáérek. A lélegzete, a belőle áradó
illat, érzés az elmémbe vési magát, vonz magához, a teste
szinte sikolt azért, hogy végre vegyem őt birtokba.
Arrébb helyezkedem, egyik lábamat átvetve a derekán a csípőjére
ülök, és úgy ölelem magamhoz, hogy közben kezeimmel édesen
simogatom le róla az inget. Előbukkanó vállainak látványa
ösztönös dorombolásra késztet; ajkaimmal éhesen marok a
meztelen bőrre.
Határozott, érces csókokat hintek rá, fogaimmal karcolgatom,
ingerlem a testét. Mozdulatlan, összezárt szájjal simogatom,
nyaka ívén száraz, forró nyomokat hagyva magam után.
Piheg, testének minden rezdülése az én testemen tükröződik
vissza.
Nagyot sóhajtok, majd hirtelen a puha húsába harapok. Felnyög
és vergődik alattam, ahogy lassan szívogatni kezdem a bőrét.
Nem ellenkezik, fejét megadóan hajtja félre, nagyobb teret
biztosítva nekem. Behódol... én édes áldozatom.
Kezeit kérlelve fonja a derekam köré, és minden mozdulatával
egyre csak közelebb húz magához. Elhúzódom, felülök, és
elégedetten nézek le rá; kipirult arccal, duzzadtra csókolt
ajkakkal kapkodja a levegőt, tökéletes.
Nehéznek érzem a levegőt körülöttünk, körbevesz minket ez
a fülledt köd, és lassanként magába ránt a belőle áradó
sóvárgás.
Kutakodó kezeit vigyorogva ütöm el, majd utánuk kapva
mindkettőt a mellkasomra szorítom. Simogatni kezdem magam,
úgy, hogy a kezeim alatt az ő forró tenyere bizsereg. Nagyokat
sóhajt, és én vele sóhajtok; megdermed egy pillanatra, ahogy
csupasz érintését a pólóm alá csúsztatom, majd kiszakítva
magát az irányításom alól, lüktetőn körém fűzi a
karjait.
Lehúz magához, és durván az ajkaim után kap, de nem akarom
megadni neki magam.
Ostromoz a csókjaival, de nem csókolok vissza.
Elkapom a kezeit, lefejtem magamról, és a feje fölött
szorítom a kanapéhoz.
- Könyörögj! — súgom neki; a hangom rekedt, s mintha erre
is különösen reagálna a teste. Mocorog alattam, próbál
behálózni... - Gyerünk Jin, kérd, hogy csókoljalak meg.
A tartás, a férfiúi büszkesége nem akarja hagyni, hogy
megtegye, de ösztönzésképpen az arcára simítom az ajkaimat.
- Kérj meg — lehelem a fülébe, lélegzetemmel ingerelve az
érzékeny felületet.
- Tatsuya — nyögi a nevem keservesen, mire abbahagyom az
eddigi tevékenységemet. — Menj a francba...
- Ó, ne aggódj, el fogok menni — felelem kaján vigyorral -,
de tudod mit, ha szépen kéred, akkor együtt megyünk majd el.
- Ne csináld már, basszus — néz rám esdeklően, de most nem
igazán tud meghatni a tekintete.
Elengedem a kezét, és az arca felé nyúlok; édesen simulna az
érintésembe, de én csak futólag simítom a bőrét, miközben
leemelem róla a szemüveget.
Óvatosan összecsukva a földre ejtem, majd visszahajolok
fölé; néz rám a hatalmas, csillogó szemeivel, próbál
magába rántani...
- Hunyd le a szemeidet — kérem, mire szinte azonnal meg is
teszi. A szeretet végigszáguld a bensőmön, és melegen öleli
körbe a szívem; annyira jó érzés látni, hogy megbízik
bennem, annyira jó érzés érezni, hogy szeret...
Gyengéden érintem a számat a lehunyt szemhéjára, majd
lejjebb hajolva néma csókot nyomok az ajkára.
- Kérlek, Hime — ragad meg a hangja, mikor arrébb akarok
mozdulni -, csókolj meg.
A szavak rettentő halkan kúsznak felém, de az arcomra szökő
önelégült, győzelmi vigyort hamar felváltja egy jóval
finomabb mosoly. Nézem, ahogy teljesen megadva magát fekszik
alattam, csukott szemekkel várja a vad csókokat. Nem akarom
megtenni.
- Jin, nyisd ki a szemed — kérem most tőle, majd mikor kíváncsian
felpillant rám, kezeimmel határozottan közrefogom az arcát.
— Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek?
Az arca ellazul, s a tekintetéből megannyi meleg érzés
áramlik felém.
- Tudom, hogy... - kezdené, mikor egy lágy érintéssel belé
fojtom a szavakat.
Az eddigiektől eltérően szelíden vonom csókba az ajkait, és
mielőtt elvesznék az öntudatlanságban, boldogan veszem
tudomásul, hogy még mindig ez a világ legjobb érzése.
» Vélemény
|