KameDa one-shot. AU!
Kamenashi Kazuya stresszes munkakörben kénytelen dolgozni, és
elérkezik egy újabb este, mikor megelégeli a dolgot. Párja tűréshatára
sokkal magasabb, azonban vannak bizonyos dolgok, amiket nem tud
elviselni: például, ha az életében legjobban szeretett
személyt elkeseredve találja otthon egy átdolgozott nap után.
Szilvim születésnapjára. ♥
Egy millióért sem
Megkönnyebbült sóhajjal csukta össze az esernyőjét és
rázta le néhányszor, mielőtt a hangtalanul félrecsúszó
fotocellás ajtókon át belépett a jól ismert, magas
épületbe. A hallban hangos visszhangot vert a cipője — túlságosan
késő volt már ahhoz, hogy bárki más is lézengjen idelent a
portást leszámítva.
A liftek melletti pulthoz sétált, aminek a tetején már
mosolyogva könyökölt lakóhelyük őre.
- Jó estét, Mr. Ueda — biccentett a férfi. Megannyi ránc
szaladt össze a szeme alatt a kedves mosolytól. Ueda sosem
értette, miért olyasvalakit szerződtettek erre a munkára, aki
nyilvánvalóan nem volt fizikailag elég erős ahhoz, hogy bárkit
is eltántorítson a céljától, ha a tilalom ellenére akart
volna felmenni a szobákhoz vagy bejönni magába az épületbe,
de igazából nem bánta, hogy Charles kapta meg a munkát.
Charles nagyon kedves ember volt.
- Inkább éjszakát, nem, Charles? — kérdezte, miután
letette a lábához az aktatáskáját, és maga elé húzta a
mappát, amiben alá kellett írnia, hogy megérkezett.
- Viszonyítás kérdése, uram — dörmögte vidáman az idős
férfi, és már nyújtotta is a kezét a mágneskártyáért,
amit Ueda éppen csak előtúrt a zsebéből. — Cudar idő van,
nemde?
- Enyhe kifejezés. Még szerencse, hogy sikerült taxit fognom.
— Megborzongott. Alig várta, hogy felérjen és ledobja
magáról a vizes kabátot, majd vegyen egy forró fürdőt. Kis
híján ott helyben felnyögött, a hall kellős közepén a
gondolatra.
- Már ő is megérkezett — mondta sejtelmesen a
portás. Ueda meglepetten emelte fel a fejét, és még
meglepettebben látta a férfi tekintetét.
- Mi az?
- Úgy tűnt, nincs a legjobb hangulatban.
Már megint mi történhetett? — gondolta, és önkéntelenül
vetett egy aggódó pillantást a liftek felé. Most, hogy tudta,
valami bántja párját, szeretett volna minél előbb felérni.
Az is bosszantotta, hogy elhúzódott az értekezlet, már
másfél órával ezelőtt meg kellett volna érkeznie.
Ueda, amint visszakapta a kártyáját, a kezébe vette a padlón
várakozó táskát, és biccentett egyet a mindentudó mosollyal
figyelő Charlesnak. Ő volt, az 2342-esben lakó nő mellett, az
egyetlen, aki pozitívan állt ahhoz, hogy a huszonharmadik
emeleten egy meleg pár is lakik.
Nem mintha annyira érdekelte volna. Már nagyon rég nem
foglalkozott azzal, mások mit gondolnak róla.
- Reggel találkozunk, jó éjszakát!
- Jó éjszakát, uram — köszönt el szórakozott
fejcsóválás kíséretében a portás.
Mivel már majdnem éjfél volt, a liftajtó rögtön kinyílt
neki, mert senki sem vette használatba, valószínűleg jó
ideje. A legtöbben már vagy visszavonultak a szobájukba, vagy
rég elmentek az éjszakai programjukra.
Az alapvetően nem hosszú út ezúttal mégis csigalassúsággal
telt felfelé.
Utálta, mikor nem úgy jöttek ki a lépések, ahogy ő
eltervezte azokat. Ennyire későn pedig pláne nem szeretett
hazaérni.
Egész meglepődött, hogy mikor kinyitotta a lakás ajtaját,
mindenhol fényt látott. Égett a villany a nappaliban és a
konyhából is áradt a világosság — illetve annak a zaja,
hogy valaki épp munkálkodott ott.
Ledobta a szekrényre a kulcsát, amit nemsokára követett a
táskája, a fogasra pedig hamar felkerült a kabátja. Az esernyővel
kapcsolatban egy ideig vacillált, végül elmenőben a fürdőszoba
mellett behajította a kádba. Később majd kezd vele valamit.
Ahogy rálépett a küszöbre, meg is állt ott. Összefonta a
mellkasa előtt a karjait, és nekidőlt az ajtófélfának,
miközben hagyott egy halvány mosolyt az ajkaira kúszni. Párja
háttal állt neki és láthatóan teljesen belemerült egy
szakácskönyv olvasásába, miközben a tűzhelyen valami vidám
bugyborékolással főtt. Ugyanazokat a ruhákat viselte, amikben
reggel elment, még az öltönyét sem vette le.
Nem mintha rosszul állt volna neki a sötét öltöny és
nadrág, egyáltalán nem erről volt szó, még a konyha
sötétkék és tört fehér berendezéseihez is mentek
színvilágilag, de a tény zavarta Uedát, hogy a fiatalabb még
csak át sem öltözött. Vagy ő is nemrég esett csak haza,
vagy tényleg komolyan nyomasztotta valami.
Ueda megcsóválta a fejét.
- Hé, Kame — mondta kedvesen.
Párja hátrakapta a fejét és félig meg is fordult, a hirtelen
mozdulat közben viszont leverte az asztalról a könyvet.
Káromkodva hajolt le érte és csapta fel a pultra. Egyértelműen
idegesnek tűnt.
Ueda megkerülte az étkezőasztalt és rögtön odalépett
hozzá. Egyetlen szó nélkül simította a kezét Kamenashi
arcára, hüvelykujjával megcirógatta a szája szélét.
- Hé, mi van? Történt ma valami? — kérdezte párja
pillantását keresve, aki viszont tüntetőleg mindenfelé
pislogott, egyedül rá nem. Ez az egy viszont pillanatok alatt
ki tudta hozni a sodrából. Próbált tapintatos lenni, elvégre
a másikkal valami nem volt rendben, de ehhez komoly erőfeszítéseket
kellett tennie. — Kazuya — mondta halkan, nyomatékosan. —
Nézz rám, és mondd el, mi történt!
Az első kérés nem rögtön, ám teljesítve lett.
- Csak... az egész nap — mondta nehezen a férfi. Ueda már az
arcélét is finoman simogatta, hogy megnyugtassa kicsit, másik
karját pedig a derekára csúsztatta, hogy magához húzza. —
Semmi sem úgy sikerült, ahogy akartam, és mindenért engem
basztak le. Nem én tehetek róla, hogy a nagykövet titkára egy
idióta, és még arra sem képes, hogy minimális angol tudást
felszedjen. Mi a francért jön akkor Amerikába? — fakadt ki
Kamenashi, jól érezhetően remegve az idegességtől.
Ueda nem tehetett róla, de megnyalta az alsó ajkát. Inkább
nem szólt semmit egyelőre, mert nem volt benne biztos, hogy
olyasmi jött volna ki a száján, amit jelen pillanatban
szerelme értékelt volna. Inkább hátracsúsztatta az arcán
lévő kezét a tarkójára és gyengéd cirógatással játszott
a narancssárgás tincsekkel ott.
- Rohadtul nem én tehetek róla, hogy még azt a nyelvet sem
érti, amire a fordítást kérte. — A düh már élénken és
erősen csillogott a barna szemekben. — Ráadásul a nyakamba
varrtak egy másik marhát is, aki miatt csak fél órája értem
haza, és hiába ígértem meg neked a vacsorát, még azzal sem
leszek kész, a fenébe is! — Elkeseredett sóhajba fúlt bele
a mondat vége.
Az idősebb meg eddig bírta. Előrehajolt és egyáltalán nem
ártatlan csókra invitálta a másikat. Belevigyorgott a
csókjukba, amikor Kame hökkenten felnyögött, és örömmel
használta ki a lehetőséget, hogy párja szájába csúsztassa
a nyelvét. Remegő ujjak kapaszkodtak bele a vállába, és még
remegőbb test préselődött az övéhez.
- Imádom, mikor dühöngsz — suttogta Ueda halvány mosollyal,
alig távolodva el a másiktól. Érezte a száján Kazuya
forró, egyenetlen légzését. — Elképesztően kívánatos
vagy ilyenkor, tudsz róla? — érdeklődött, és az ajkai
átsiklottak a puha arcbőrre, majd le a férfi állára.
Boldogan nyomott oda is egy csókot, hogy aztán felfedezze
magának az érintésért könyörgő nyakvonalat. Érezte rajta
Kame kölnijének és tusfürdőjének halvány illatát — és
cigarettáét. Az az undorító szokás, amiről még nem
sikerült lebeszélnie szerelmét, bár dolgozott az ügyön.
- Sosem veszel komolyan — préselte ki magából Kame. —
Utállak.
- Komolyan veszlek — ellenkezett Tatsuya, mielőtt finoman ráharapott
a pontra, ahol a szépen ívelt nyak és a férfi válla
találkoztak egymással. Kapott érte egy apró nyögést. — De
neked nem kellene ezeket az idiótákat — mormogta Ueda, és az
eddig nyugodtan pihenő karját, amivel a keskeny derekat ölelte
át, megmozdította. Rámarkolt Kazuya seggére és úgy
kényszerítette közelebb magához, hogy az ágyékuk
összedörzsölődjön. Még nadrágon keresztül is érezte,
hogy párja felizgult.
Elvigyorodott.
Főleg, amikor érezte, hogy rámarkolnak a hajára, hogy
tincseinél fogva húzzák fel a fejét. Kame pillantása
valósággal égette. Már eltűnt belőle az idegesség, sokkal
inkább a vágy és a sóvárgás égett bennük.
Az újabb csók sokkal szenvedélyesebb volt. Több harc a
dominanciáért, több fog és nyelv és lihegés.
Ueda gondolkodás nélkül fonta a karjait a férfi teste köré
és kapta fel, aki még ennél is ösztönösebben kulcsolta a
lábait a dereka közé. Nem foglalkozva vele, hogy a tűzhelyen
lévő lábasban már hangosan forrt a víz, elindult kifelé a
konyhából szerelmével.
Kazuya úgy csókolta, mintha nem lett volna holnap, az ujjai
kétségbeesetten merültek újra és újra a rezes, mostanra
igencsak kócossá vált lobboncba. Ez a módszer általában
bevált. Ueda nem vitatta, hogy a fontos dolgokat nem lehetett
mindig szexszel megoldani, azonban ameddig Kame ennyire feszült
volt, úgy sem kezdhetett vele semmit. Ezen a lelkiállapoton
viszont mindig segített a szex.
Ráadásul nem hazudott, a férfi iszonyatosan vonzó volt, mikor
dühöngött. Parázslott a szeme az arcába hulló hajtincsei
mögött, megfeszült minden izma, amitől még szélesebbnek tűntek
a vállai, és egy idő után berekedt a hangja.
Ueda nagyon szerette azt a rekedt hangot, főleg mikor az ő nevét
nyöszörögte a fülébe.
Alig ért át a nappaliba párjával, amikor egy pillanatra
megtántorodott Kame hevességétől, és tett néhány lépést
hátra. A falnál kötött ki, a lapockájával pont sikerült
eltalálnia a villanykapcsolót, így az egész nappali sötétbe
borult. Nem mintha különösebben szüksége lett volna fényre,
pontosan ismerte a berendezések elhelyezkedését.
Felszisszent, mikor Kazuya ráharapott az alsó ajkára.
Rászorított a férfi seggére.
- Finoman — mormogta, miközben elindult keresztül a szobán.
— Tudod, hogy imádom, mikor vadóc vagy, de holnap dolgozom
— suttogta. Az átkozott meló. Annyi dolgot tett volna
Kaméval néhány éjszaka, ha nem kellett volna arra gondolnia,
hogy emberek közé kell mennie másnap...
Bűntudatnak nyoma sem volt a fiatalabb szemében, de annyit
megtett, hogy bocsánatkérően végignyalt Ueda száján.
Tatsuyából ez kiváltott egy agresszív morranást.
Záros időn belül a szemben lévő ablaknál kötöttek ki. Ez
eredetileg is Ueda lakása volt, ő ragaszkodott ahhoz, hogy a másik
ideköltözzön. Egyáltalán nem Kazuya otthona ellen volt
kifogása, egyszerűen ez a lakás mindkettőjük munkahelyéhez
relatíve közelebb fekszik földrajzilag, úgyhogy nem engedett
a vitából és a visszakozással sem foglalkozott. Ahogy pedig
Kame megfogalmazta, Ueda elfojthatatlan szeretetet érez minden
olyan berendezési megoldás és tárgy iránt, ami grandiózus
és szokatlan és elképesztően giccses.
Ennek köszönhetően a nappali egyik falának helyét egy
hatalmas üvegablak töltötte ki. Padlótól plafonig, faltól
falig ért, és lélegzetelállító látványt biztosított New
York városára a huszonharmadik emeletről.
Különösen ilyenkor, éjszaka, amikor a pulzáló városi
fények éltették az épületeket.
Kazuya élvezettel felnyögött, mikor a háta nekipréselődött
az üvegnek, Ueda pedig odadörgölte magát az ágyékához.
- Utálom a munkám, Tatsuya — sóhajtotta a férfi
hátravetett fejjel, miközben párja gondos figyelemben
részesítette torkát és az ingjéből kikandikáló
kulcscsontját. — Az egészet... Az összes faszkalapot.
- Mondtam már, hogy keress másik állást — felelte, mielőtt
a fogai közé csippentette a fehér bőrt. A fájdalmas,
meglepett nyögést egy csókkal honorálta az inzultált bőrrészre.
- De ez... ez jól fizet — mormogta, és szorosabban ölelte az
idősebb nyakát, hogy legyen lehetősége kicsit megmozdítani a
csípőjét. — Szükségem van a pénzre, tudod.
- Pénzt adhatnék én is neked.
Kame zoknis talpa zaj nélkül ütközött össze a padlóval,
amikor elengedte Ueda derekát és a férfi is lejjebb eresztette
őt Úgy meredt az idősebbre, mintha legszívesebben megütötte
volna. Ez nem túlságosan állt messze a valóságtól.
Ueda sejtette, hogy rosszat mondott — megint. Ebben a témában
nem bírtak megegyezni. Kazuya nem volt kimondottan gazdag,
inkább csak megcsinálta a szerencséjét, mikor Amerikába
jött, a keresetének nagyobb részét pedig hazaküldte a
családjának. Annyit költött magára, amennyi feltétlen
szükséges volt, plusz talán egy kicsit minden hónapban
pluszban, hogy azért mégis jól érezze magát a bőrében. Az
állása jól kereső volt, diplomataként dolgozott, és egyben
fordító munkákat is vállalt, viszont ez az egész óriási
stresszel és seggfej kollégákkal járt, Kame pedig ezt a kettőt
mostanában nehezen viselte.
Ueda felajánlotta, hogy kisegíti anyagilag, de mikor ezt először
felvetette, egy hétig nem szexeltek és párja úgy nézett rá
napokig, mintha a macskáját és az anyját is megölte volna.
Hiába magyarázta el neki, hogy nem a saját pénzével akar
hivalkodni vagy Kame képességeit megkérdőjelezni, csak segíteni,
de süket fülekre talált minden próbálkozása.
- Nem szóltam semmit — emelte fel mindkét kezét védekezően.
— Ne lépj ki és húzd fel magad minden harmadik este
továbbra is — biccentett előzékenyen.
A fiatalabb rosszallóan csücsörített.
- Nem vagyok hisztis.
- Egy szóval sem mondtam — mondta Ueda, és nem hazudott.
Hangosan valóban nem mondta ki.
Kazuya felsóhajtott, majd idegesen átsöpörte kócos tincseit
az ujjaival. Egyetlen szó nélkül kibújt az öltönye felső részéből
és eldobta a kanapé felé. A padlón kötött ki, de nem
foglalkozott vele, inkább újra Tatsuya nyaka köré kulcsolta a
karját és összeérintette a homlokukat, mielőtt apró csókot
lopott volna tőle.
- Hisztis vagyok — tört ki belőle, mire Ueda felnevetett. A
testéhez ölelte a másikat, amit egy jóval mélyebb csók
követett, miközben szabad kezével nekilátott, hogy kigombolja
a férfi ingjét.
- Egy kicsit — ismerte be Kame füléhez vezetve az ajkait.
Végignyalt párja fülcimpáján, aki ennek hatására
megremegett a karjában. Valószínűleg az sem segített túl
sokat, hogy közben már a mellkasát is simogatta. — De
szeretlek így, és a te pártodon állok. Akarod, hogy
szétrúgjam a seggüket? Mert tudod, hogy szétrúghatnám —
susogta.
Kazuyának nagyot kellett nyelnie, ám bólintott. Pontosan
tudta. Élete második legnagyobb véletlenének a kapcsolatát
könyvelte el Ueda Tatsuyával, aki az egyik legnagyobb amerikai
vállalat vezérigazgatója volt. Hatalma és pénze volt,
kapcsolatai és befolyása. Ezt pedig az ötödik randevújukig
egyáltalán nem tudta. Addig azt hitte a férfiről, hogy
egyszerű könyvelő egy nevenincs irodában. Nem a pozíciója
miatt szeretett bele, de tény és való, hogy olykor hasznos előnyt
jelentett. Például mindig kaptak helyet az egyik
legnevesebb és legjobb olasz étteremben a 39. utcában.
- Nem kell — válaszolta halkan, és kihívóan nézett a
másikra. — Csak dugj meg, kérlek.
Ezt nem kellett kétszer kérni. Sikerült végre teljesen
megszabadítani az ingtől, és Ueda már a nadrágja övén
dolgozott, miközben ajkaival az egyik apró mellbimbóval
játszott. Szerette Kame mellkasát, volt rajta mit csókolni és
harapni, és imádta felfedezni azokat az igazán érzékeny
pontokat rajta. Néha napján szentül hitte, hogy Kazuya erogén
zónáinak hetven százaléka ide került, a mellkasára.
Amint eresztett a nadrág, nem habozott belesüllyeszteni a
kezét, a boxert is félrelökte az útjából. A tenyere alatt
már jól érezhetően félig merev volt a másik, a száján
kiszökő nyögés pedig arra utalt, hogy vágyik a mielőbbi
folytatásra is.
Rövid időn belül Kame bokája köré esett a nadrág, úgyhogy
amíg ő abból kilépett és gyorsan megszabadult az
alsónadrágtól, Tatsuya is nekilátott, hogy fogyasszon az őt
takaró ruhák számán. Pillanatok alatt eltűnt róla az ing
és már az övvel vacakolt, mikor a még mindig torka köré
simuló nyakkendőt párja megragadta és közelebb rántotta
magához.
Meglepett nyögéssel esett neki a már finoman izzadt
mellkasnak. Kame fejének két oldalán támasztotta magát az
ablakon és csillogó szemekkel figyelte szerelmét, aki az alsó
ajkára harapva éppen azon dolgozott, hogy ne túl feltűnően,
de azért meglehetősen jelentőségteljesen az idősebb combjához
dörgölje magát.
Ueda elvigyorodott.
- Síkosító?
- Hálószoba — válaszolta szisszenve Kazuya, mikor a
határozott szorítású ujjak visszakerültek a merevedésére,
és lassú masszírozásba kezdtek rajta.
- Amíg idehozod, én levetkőzöm.
- Miért is nem mi megyünk oda? — vonta fel egyik
tökéletesre szedett szemöldökét a férfi. Hördülve
döntötte hátra a fejét, amikor Ueda hüvelykujja
végigdörzsölte a makkját.
- Ne kérdezősködj, hanem csináld! — Eleresztette őt, így
végre Kame levegőhöz jutott. Amint sikerült magát annyira
összeszednie, hogy megmozduljon, eliramodott a hálószoba
felé, Ueda pedig mosolyogva figyelte.
Egyáltalán nem okozott gondot ott folytatniuk, ahol
abbahagyták, mikor visszaért. Annyi változott, hogy a
fiatalabb már az ablakon támaszkodva mutatta a hátát
Tatsuyának, aki a türelme utolsó morzsáit felőrülve épp az
egyik ujját csúsztatta a férfibe. Finoman megremegett a teste,
de fájdalmat nem érzett, vágyakozva nyomta hátra a csípőjét,
hogy minél előbb, minél többet kapjon.
Kivételesen nem kellett könyörögnie, Ueda szó nélkül
folytatta két ujjal az előkészítést.
A szoba megtelt lihegés és halk nyögések hangjával, Tatsuya
élvezettel figyelte az izmok játékát a majdnem sápadt fehér
háton, és azt, ahogy Kame lehunyt szemmel, izzadtságtól
csillogó arccal, ütemesen foltokat lehelt az üvegre, ami
mögött ott világított nekik fél New York.
- Gyönyörű vagy — mormogta az idősebb. Alig várta, hogy
magáévá tegye ezt a csodát, akit rajta kívül senki sem
becsült annyira, mint kellett volna. Tatsuya már minden
porcikáját, rossz szokását és kívánságát ismerte, és
nem győzte minden alkalommal éppen eléggé kisajátítani
magának a férfit. Az övé volt, és ha kellett, ezt akár
minden nap éreztette vele és a környezetükkel is.
Nem volt alapvetően agresszív ember, de nem szerette kiengedni
a kezei közül azokat a dolgokat, amiket már megkapott és
túlzottan nagy becsben tartott.
Kamenashi Kazuya egy volt azon kincsei közül, amiket semmilyen
pénzért sem cserélt volna el. Nem volt összeg, ami
kiválthatta volna.
- Elég lesz — préselte ki magából nehézkesen. — Tatsuya,
gyerünk—
Ueda nyomott egy csókot párja tarkójára, aztán eleget téve
a kérésének kihúzta belőle az ujjait. Szórakozottan
figyelte, amint Kame ösztönösen hátralökte a csípőjét,
majd gyorsan felbontotta az óvszeres csomagot és magára
gördítette a gumit.
Egyik kezével a fiatalabb csípőjére markolt, hogy egy helyben
tartsa, a másikkal pedig saját merevedését vezette a
másikba. Centiről centire haladt előre, mindketten felhördültek,
mikor végre teljes hosszában a forró testben lüktetett, az
ágyéka pedig tökéletesen nekisimult Kazuya hátsójának. Előrehajolt
és lágy csókokat nyomott a férfi nyakára, mielőtt eljutott
volna a füléhez, hogy belesuttogjon.
- Nem izgat fel a gondolat?
Kame sóhajtva ívbe feszítette a hátát, mikor megérezte
párja ujjait a farkán.
- M-mégis micsoda? — kérdezte megreszketve.
- Az, hogy bárki megláthat — mormogta a fülébe Ueda, és az
arcát nekinyomta annyira Kazuya arcához, hogy a férfi
elfordítsa a fejét és kinézzen az ablakon. Autók és buszok,
taxisok araszoltak odalent, mert az éjszakai időpont ellenére
az utak még nem voltak kihaltak, hangyaméretű emberek sétafikáltak
egyik szórakozóhelyről a másikra, az épületeken villongó
reklámok váltakoztak egyik pillanatról a másikra, egy-két
másik lakóépületben még több tucat villany égett.
Kame felnyögött a lehetőségre, hogy valami perverz éppen
őket figyeli. Amint az ő teste szó szerint nekipréselődik az
ablaküvegnek, amin áttetsző foltokat hagy a férfiassága
tetején csillogó előnedv, miközben Tatsuya hátulról öleli
és továbbra sem mozdítja meg a csípőjét, mert verbális
szexuális zaklatással kínozza őt.
- Hogy mindenki láthatja, hogy az enyém vagy. — Végre
valahára visszább húzódott, majd egyetlen erős lökéssel
visszanyomult. Kame rekedten felnyögött. — Hogy senkinek sem
lehet kétsége azzal kapcsolatban, kihez tartozol... ez a
gyönyörűség kihez tartozik — sóhajtotta örömmel. Már
két kézzel tartotta szerelmét és egy percnyi szünetet sem
tartott két erősebb lökés között.
Legtöbbször szeretkeztek, de ez most színtiszta szex volt, ám
egyikük sem panaszkodott.
Kazuya különösen nem, főleg, hogy pár percen belül egy
hangos kiáltás kíséretében elélvezett, mikor már túl sok
volt a merevedésén dolgozó masszírozás, a nyakát
harapdáló fogak és a testében mozgó párja.
--
Reggel ő ébredt elsőként. Elfelejtették behúzni a
függönyt még az éjjel, úgyhogy a napsugarak egyenesen az
arcába tűztek. Hunyorogva fordult a hátára és nyúlt ki az
éjjeli szekrény felé, amin ott pihent a gravírozott ezüst
óra, amit még Uedától kapott.
A mutatók szerint nem sokkal múlt hét.
Lerakta a párnára a karórát, aztán visszafordult az idősebbhez.
A férfi békés arca és kócos, szanaszét álló hajtincsei
mosolyt csaltak az arcára.
Nem tudta megállni, hogy szájon ne csókolja. Úgy vélte, egy
kevés reggeli leheletet még mindketten kibírnak. Afelől is
biztos volt, hogy erre Tatsuya majd kinyitja a szemét, mert
párja nem kelt ki az ágyból könnyen, viszont annál éberebb
alvó volt.
- Hé — motyogta Ueda, mikor sikerült végre nyitva tartania a
szemét.
- Jó reggelt — mosolygott rá Kazuya. — Mikorra kell
dolgozni menned? — kérdezte halkan, miközben a kézfejével
végigsimított a másik arcán.
- Tízre — ásította a választ. — Miért, késésben
vagyok?
- Nem, van még időd — nyugtatta meg Kame, miközben közelebb
húzódott hozzá a hatalmas takaró alatt. Szeretett úgy az
izmos, kidolgozott testhez bújni, hogy egyikük sem viselt
ruhát. Az egyik legerotikusabb dolog volt a világon az ő szótárában.
Ueda szusszantott egyet és lehunyta a szemét.
- Csak meg akartam köszönni — szólalt meg ismét a
fiatalabb, mielőtt még a férfi vissza aludhatott volna. — A
tegnapit.
- Azt nem kell — felelte könnyedén. — Tudod, hogy imádok
veled szexelni.
Kame vállba vágta, mire Tatsuya csak felkuncogott.
- Azt, hogy törődtél velem, mikor szükségem volt rá. —
Ueda végre megint kinyitotta a szemét. A barna íriszben
gyengéd érzések táncoltak, miközben kinyújtotta a kezét,
hogy beletúrjon Kame kócos tincseibe.
- Igyekszem jó pasid lenni.
- Értékelem a dolgot — mosolygott Kazuya. — Nagyon jól
csinálod.
- Örülök, hogy így látod — vigyorodott el a másik. Erőt
vett magán és miután megtámaszkodott szerelme feje mellett,
sikerült fellöknie magát annyira, hogy a fiatalabb fölé
kerüljön. Lehajolt és játékosan a fogai közé vette Kame
alsó ajkát. — Bárminemű természetben fizetett
ellenszolgáltatás szívesen fogadok, Mr. Kamenashi.
Kapott egy kuncogást és cirógató ujjakat a hátsófelére.
- Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében.
-- vége
» Vélemény
|