Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: Egymás kezét fogva
Páros: YunJae
Téma: Valentin-nap
Történet: A Valentin-nap az idolok életében mindig is rengeteg ajándékot jelentett; 2011-ben azonban Yunho olyan ajándékot kap, amire örökké emlékezni fog, és amitõl sosem fog megválni.
Figyelmeztetés: Slash, értelemszerûen, de semmi komoly! Emellett egyeseknek talán túlzottan is fluff, de a Valentin-nap mégsem szólhat az angstról, nem igaz? (:
Korhatár: 16+
Megjegyzés: Bétázva nem volt, az esetleges hibákért elnézést kérek.
És mindenkinek Boldog Valentin-napot! *nyújt csokit*



Egymás kezét fogva


A Dong Bang Shin Ki aktuális két, papíros tagja az SM Entertainment egyik legnagyobb tánctermében ült, ajándékokkal és levelekkel körülvéve. A Valentin-nap elérkezte megtette hatását; a két fiú rekordmennyiségû ajándékot kapott. Az ilyen csomagokat általában néhány erre a célra foglalkoztatott munkás válogatta végig, majd a legkedvesebb, legszemélyesebb ajándékokat kapták meg elõször a fiúk. A többi nagy része egy raktárba került, majd ahogy idejük engedte, az énekesek azokat is végignézték. Voltak azonban olyan ajándékok, amelyekkel huszonéves férfiak nem tudtak volna mit kezdeni, így az Entertainment neve alatt alkalmanként hatalmas játék- és plüssfigurahalmok kerültek felajánlásra különbözõ gyermekotthonok részére. Idõnként értékesebb ajándékokat; ékszereket, multimédiás eszközöket, nagy ritkán pénzt is küldtek a rajongók; ezek rendszerint a vezetõség kasszájának tartalmát gyarapították.

Általában így válogatták az Entertainmenthez szerzõdött idolok rajongói ajándékait; február 14-e azonban nem tartozott az átlagos alkalmak közé.


A Valentin-napi ajándékáradat nagy részét csokoládék alkották; különbözõ színû, formájú és méretû, nagyrészt kézzel készített édességek, több tíz-, sõt, talán több százféle ízben. A melléjük kapott levelek közel mindegyike kézzel, szebbnél szebb papírra írt üzenet, melyek közül valamennyi felért egy szerelmi vallomással.

A fiúk mosolyogva olvasták a biztató, bátorító sorokat, és a szívbõl jövõ, idõnként megható szavakat, amiket a rajongók írtak nekik. A levelekhez mellékelt fényképeket gyakran megmutatták egymásnak; örültek, mikor a fanok ilyen módon még személyesebbé tették az ajándékukat.


Changmin épp egy világoskék, gitárokat ábrázoló csomagolópapírt próbált letépkedni egy ajándékról; a doboz gyakorlatilag teljesen körbe volt tekerve átlátszó ragasztószalaggal, ami igencsak megnehezítette a maknae dolgát. Szinte megkönnyebbülve tette félre a kis csomagot és mászott közelebb Yunhohoz, mikor az idõsebb egy immáron sokadik dobozzal a kezében azt mondta, megtalálta az addigi legjobb ajándékot.

Apró, szinte fekete csokoládészívek voltak, legalább negyven darab. Yunho Changmin felé nyújtotta a három réteg szalvétával bélelt dobozt, mire a fiatalabb bólintott, és megkóstolt egyet a csokoládék közül. Furcsa rózsaszínû, epres töltelék volt a belsejében; Changmin úgy érezte, ismerõs neki az íze valahonnan.

- Nekem is - válaszolta Yunho, mikor a fiatalabb megosztotta vele a véleményét. - Azt hittem, Te talán tudni fogod, honnan.

Changmin megrázta a fejét.

- Talán bolti - tippelte. - Egyébként ki küldte?

Yunho elõször a doboz külsejére pillantott, de nem volt rajta feladó; volt viszont a csokoládészívek mellett egy levél.

- Milyen bõbeszédû - jegyezte meg Changmin mosolyogva, miután Yunho kinyitotta a borítékot, és a levélre pillantva mindössze három sort és egy aláírást láttak.


               Boldog Valentin-napot!
               Sajnálom, hogy az elmúlt néhány hétben nem tudtuk tartani a kapcsolatot.
               Bárhogy is legyen, Szeretlek!

                                                                                                                    Boo


- Boo - ejtette ki halkan, szinte suttogva Yunho.

- Boo? Úgy érted...?

- Jaejoong - fejezte be társa mondatát apró bólintással, majd néhány pillanatig a levélre meredt, azon gondolkodva, vajon mit kellene most tennie. Ha Jaejoong valóban Valentin-napi ajándékot küldött neki, az azt jelenti, hogy tényleg szereti õt. Nem szalaszthatta el a talán egyetlen esélyét az újrakezdésre. - Changmin! Tudod, hol lakik most? - kérdezte, reménykedve fordulva társa felé.

Changmin megrázta a fejét - újra.

- Talán visszaköltözött a családjához, de nem vagyok benne biztos. Csak a stúdiójuk címét tudom - felelte kissé szomorúan, Yunho azonban már ezért is hálás volt.

- Szinte kizárt, hogy Valentin-nap másnapját stúdióban töltsék, de el kell mennünk oda! Velem kell jönnöd, kérlek!

Changmin mosolyogva bólintott, Yunho pedig zsebre tette a levelet, felkapta a kocsikulcsát, és mindketten elhagyták a tánctermet. A recepciósnak mindössze annyit mondtak, tartanak egy kis szünetet, és kimennek kávézni. Hálásak voltak, hogy a férfi nem kérdezett rá, miért nem az Entertainment büféjében isznak kávét...



- A következõnél fordulj jobbra, nagyjából félúton lesz az épület - hallatszott Changmin navigálása alig tíz perccel késõbb. Yunho elkanyarodott jobbra, majd elérve azt leparkolt az említett épület elõtt. Még mielõtt kiszálltak volna, mindketten sapkát és napszemüveget vettek fel, a biztonság kedvéért; nem szerettek volna másnap az újságok címlapján kikötni.

Az épületbe érve Changmin a recepcióshoz lépett, aki felismerte õt, és a kérdésre, hogy hol találják JYJ stúdióját, készséggel felelt:

- A hetediken; egymás mellett van a hangtechnikai terem és a táncterem, a folyosónak majdnem a végén. A kettõ valamelyikében lesznek.

Changmin megköszönte a tájékoztatást, aztán intett Yunhonak, és mindketten beszálltak a liftbe.


A lift hátuljában lévõ tükör felé fordulva Yunho levette az inkognitó-kellékeit, és kissé remegõ kezekkel megigazította a haját, míg Changmin csak a napszemüvegét tette zsebre. Amikor végzett, Yunho az emeletjelzõre pillantott, és figyelte, ahogy a hármas szám szinte kínzóan lassan négyesre váltott.

- Ideges vagy? - kérdezte tõle Changmin apró mosollyal, végigsimítva az alkarján. Nem volt szüksége válaszra, látta már ilyennek az együttes vezetõjét; karácsonykor, fesztiválokon, Jaejoong születésnapjain, és a két legidõsebb minden egyes randevúja elõtt.

- Mi van, ha látni sem akar? Elvégre hetekig egy szót sem váltottunk. Mi van, ha még mindig utál, amiért nem csatlakoztunk hozzájuk annak idején? - kérdezett vissza Yunho, hallható félelemmel a hangjában.

- Sosem utált - válaszolta Changmin, de folytatni már nem tudta. A lift csilingeléssel jelezte, hogy megérkeztek a hetedik emeletre, majd kinyíltak az ajtók, és a két fiú megláthatta a hosszú folyosót.


A padlót sötétkék bársonyszõnyeg borította, a falakon pedig szinte végig JYJ képek lógtak; közös és szólófotók egyaránt, megcáfolhatatlanul bizonyítva, hogy ez a cég valóban, igazán büszke rájuk.

A folyosó végére érve Yunho és Changmin három ajtót találtak; egy kulcsra zártat balra, és a recepciós által említett kettõt jobbra. Az egyik mögül halkan kihallatszott a zene, mintegy jelezve, hogy a keresett személyek abban a teremben lesznek. A két fiú egymásra nézett, aztán Yunho a kilincsre csúsztatta a kezét, nagy levegõt vett, és még mielõtt meggondolhatta volna magát, benyitott.

Az ajtónyitás hangjára az addig koreográfiát próbáló három fiú megállt, felkapták a fejüket, és meglepõdve nézték a két belépõt. Egy darabig senki nem mozdult, még csak nem is köszöntek; JYJ hármasát teljesen lesokkolta a jelenet, hogy a Dong Bang Shin Ki mind az öt tagja hirtelen újra egyazon helyiségben tartózkodott, a másik két fiú pedig nem tudta, milyen reakcióra számíthatnak egykori bandatársaiktól; örülnek-e nekik, vagy egyszerûen hívják a biztonságiakat, és kidobatják õket.

A Be My Girl dallamai rendületlenül szóltak a lejátszóból, valamivel elviselhetõbbé téve a feszült csendet addig, míg végül Junsu elsõként cselekedett; elmosolyodott, és gyors léptekkel átszelve a termet szinte szó szerint Changmin nyakába ugrott. Yoochun követte õt.


Hosszú perceknek tûnõ pillanatokkal késõbb Yunho bátortalanul bár, de átsétált a tánctermen, és megállt Jaejoong elõtt, de egyelõre nem mert a szemébe nézni; nem, amíg nem tudta, mire számítson.

- Én... - kezdte a padlót nézve, de nem volt esélye végigmondani; Jaejoong ajkai gyengéden, de visszautasíthatatlanul érintették az övéit. A csók hosszú volt, tele a külön töltött idõ alatt kettejükben felgyülemlett vággyal és szeretettel. Jaejoong hamar feladta irányítói szerepét, és készséggel merült Yunho ölelésébe, hagyva, hogy az alig valamivel fiatalabb fiú vezesse.

Mikor szétváltak, Jaejoong elmosolyodott, és Yunho mellkasának döntötte a fejét. Yunho továbbra is a derekát ölelte, de közben nem tudott nem tudomást venni arról a keserû érzésrõl, ami megakadályozta, hogy maximálisan élvezze a pillanatot.

- Azt hittem, haragszol - mondta végül halkan, ügyelve rá, hogy csak Jaejoong hallhassa.

- Haragudtam - kezdte, és fejét felemelve Yunho nyakához bújt. - Dühös voltam, mert azt hittem, nem számítok neked. Mikor nem jöttél velünk, és inkább az SM-nél maradtál, azt hittem, a saját karriered érdekében eldobnál mindent, ami kettõnknek fontos volt. De rájöttem, hogy nem hibáztathatlak, hiszen ugyanaz az álmunk, az pedig, hogy hogyan érzed megvalósíthatónak, rajtad múlik. Mikor rádöbbentem, hogy sokkal jobban szeretlek, semmint hogy haragudni tudjak, próbáltalak keresni, de megváltozott a számod, Changminé is, az Entertainmenthez pedig csak nem sétálhattam be. Bevallom, azt sem hittem volna, hogy eljut hozzád az a csomag, még akkor sem, ha nem írtam rá nevet, nehogy amiatt ne adják át. Csak remélni tudtam, hogy megkapod.

- Honnan tudod, hogy megkaptad? - kérdezte Yunho.

- Máskülönben miért lennél itt?

Yunho igazat adott Jaejoongnak; ha nincs az a levél, valószínûleg sosem lett volna bátorsága felkeresni õt. Mindenképpen megvárta volna, amíg Jaejoong lép kapcsolatba vele, nehogy még jobban elrontson mindent.


Néhány perces szünet állt be kettejük között; hallották, ahogyan a terem másik felében Changmin, Yoochun és Junsu beszélnek valamirõl, de õk pillanatnyilag nem vágytak szavakra. Valójában nem vágytak semmire egymás közelségén kívül. Szûk tíz percig álltak így, elveszve egymás ölelésében, hallgatva a másik három fiú beszélgetésébõl kihallatszó részleteket, míg végül Jaejoong megszólalt:

- Meg kell adnod az új számodat - mondta aránylag halkan, Yunho megítélése szerint kissé álmos hangon. - Megadod, ugye?

- Persze - felelte Yunho elmosolyodva. - De elõbb hazaviszlek, rendben?

Jaejoong némán bólintott, majd a fiúk elengedték egymást, és Yunho belépett az Öltözõ feliratot viselõ ajtón, hogy kihozza Jaejoong kabátját és táskáját. Mikor ezeket megtalálta, elõbbit átadta az idõsebb fiúnak, míg a táskát a vállára vette, és mindketten elindultak kifelé.

- Changmin, Te is jössz? - kérdezte Yunho, elvégre õ vitte el a stúdióhoz a fiút, és úgy sejtette, hazavinni is õ fogja.

- Majd én hazaviszem - vágta rá Yoochun. - Menjetek csak!

Yunho mosolyogva bólintott, hálásan pillantva Yoochunra, aztán a fiúk elköszöntek egymástól, és a páros elhagyta az épületet.


A parkolóba érve Yunho betette Jaejoong táskáját a hátsó ülésre, és már nyitotta volna az elsõ ajtót, mikor Jaejoong megkérdezte:

- Vezethetek?

Yunho meglepõdött a kérdésen, és abban sem volt biztos, jó ötlet-e egy némileg álmos Jaejoongot vezetni hagyni, de miután kinyitotta a jobb elsõ ajtót, szó nélkül adta át a kulcsokat. Az idõsebb fiú mosolyogva szállt be az autóba, és elsõ dolga volt bekapcsolni a rádiót; olyan otthonossággal indította be a motort, és kezdett vezetni, mintha a saját kocsija lett volna.

Egy darabig halkan autóztak, mindössze a zene akadályozta meg a teljes csend jelenlétét; végül Jaejoong szólalt meg elõbb:

- Szeretlek, ugye tudod? - kérdezte, és nem törõdve azzal, mennyire veszélyes, levette jobb kezét a sebességváltóról, majd ujjait összefûzte Yunhoéival. Yunho felemelte a kezét, ezzel együtt pedig Jaejoongét is, és apró puszit adott párja kézfejére, majd mindössze annyit válaszolt:

- Én is szeretlek.

Azt pedig, hogy Jaejoong nem a családja házának irányába, és nem is a Dong Bang Shin Ki közös lakása felé vezetett, figyelmen kívül hagyta. Úgy gondolta, ha Jaejoong már új helyen lakik, szívesen megnézi a lakását, ha pedig egész más irányba tartanak, azt sem bánja; nem, amíg együtt vannak.

Abban a pillanatban azt az egyet tudta biztosan, hogy sosem fogja újra elveszíteni azt az angyalt, aki akkor és ott a kezét fogta.







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016