Cím: Fagyöngy
Fandom: F.T.Island
Páros: HongHwan (Lee Hongki — Choi MinHwan)
Műfaj: novella
Korhatár: +14
Megjegyzés1: A fiúk nem állnak a
tulajdonomban, valamint mindez a saját fantáziám szüleménye.
Megjegyzés2: Mindenkinek boldog karácsonyt!
Megjegyzés3: Köszönöm a bíztatásokat, hogy
elviseltétek a nyavalygásaimat! Jól esik, hogy ilyen sokan
álltok mellettem.
Megjegyzés4: Köszönöm a bétázást Yasnak!
Magyarázat: A történetben elő fog fordulni
Frigg neve. Ő egy istennő, a skandináv mitológiában. Fia
halált egy fagyöngyből készült dárda okozta. A többi isten
megengedte neki, hogy azt tehessen, amit csak akar a növénnyel,
mely elvette tőle a fiát. Frigg könnyei ráhullottak a
fagyöngyre, miközben megcsókolta valaki, így a könnyek
bogyókká változtak. Frigg azt kívánta, hogy a növény soha
többé ne tudjon senkinek se ártani, hogy a szeretet és a
megbocsátás jelképe legyen.
Fagyöngy
Dél-Koreában apró pelyhekben hullik a hó, így okozva
örömet a kisgyerekeknek, bosszúságot a nagyobbaknak. Emberek
tömkelege siet haza a munkából, iskolákból, hogy végre az
otthon melegében pihenhessék ki a mai nap fáradalmait.
Míg más országokban odahaza készülődnek a Szentestére,
addig Koreában elenyésző számban vannak emberek, akik
ugyanígy vannak ezzel. Számukra nem jelent olyan sok mindent ez
a nap, de persze vannak kivételek.
Hongki is egy ilyen személy. Neki igenis fontos ez a mai nap,
lényegesebb, mint a születésnapja, hiszen ez a nap a szerelme
miatt oly különleges.
*
- Hongki!
- Igen, anyu? — kérdez vissza a megszólított ártatlan
arckifejezéssel.
- Nem rakhatod tele a házat ilyen izékkel — bök „anyuci”
az egyik dobozban lapuló girlandra.
- Miért nem, anyu?
- Még egy anyu és nem kapsz semmit a napi adagodból!
- Rendben, mami!
- Hongki! Javíthatatlan vagy!
- Valld be, hogy a gyerekes konokságomat szereted bennem az
egyik legjobban!
- Nem! — pirul el kissé Minhwan.
- Dehogynem!
- A-a!
- De igen!
Miközben szópárbajt vívnak Hongki a földről a kanapéra
mászik, ahol Minhwan ül. Édes mosollyal ajkain mászik a
fiatalabb ölébe, hogy még utoljára a fülébe súghassa:
- Pedig így van! — csókol a másik nyakhajlatába.
- Legalább a nyakam lefoglal, és nem csicsázod szét a
lakásunkat...
- Most, hogy így mondod, megyek is vissza.
Mielőtt azonban Hongki felugorhatott volna Minhwan öléből, már
a kanapéra ledöntve találja magát.
- Itt hagynál, azokért a vackokért?
- Igen — válaszol halál komoly arccal Hongki. Persze
Minhwannak se kell többször mondani, durcásan felkel, és a
konyhába sétál. Hiába követte volna szerelme, ő rá se
hederített volna. Ezek az apró néma viták jellemezték
kettejük kapcsolatát. Az ehhez hasonló összezördülések
után mindig édesebb a kibékülés. Neki pedig már van is egy
jó ötlete.
- Elmentem itthonról, este jövök — szól Minhwanhoz,
miközben odasétál hozzá, hogy búcsúcsókot adjon.
- Szia — köszön békülékeny hangon a másik.
*
Hongki már órák óta az üzleteket járja, de sehol sem
találja a tökéletes ajándékot, amit keres. Vagy elfogyott,
vagy csak a raktárban van, de nem hozhatják még ki, esetleg
pont az orra előtt vitték el az utolsó darabot, vagy pedig ha
éppen talált is, akkor mind olyan ramaty állapotban volt, hogy
még az esetleges rosszakaróinak se ajándékozna ilyet. Lassan
már azon gondolkozik, hogy feladja a tervét, és szerelme csak
egy egyszerű ajándékot kap, olyat, amit minden boltban, olyan
nagy hévvel kínálgatnak. Hiszen ha nincs lehetősége
megtalálni a tökéleteset, akkor már nincs is értelme az
egésznek.
De őt fűti a vágy, hogy örömet okozzon Minhwannak. Neki az
kell és kész! Nem tágít az elhatározása mellől. Ha addig
él is, de talál egy üzletet, ahol árulnak ilyen amerikai
dolgot.
Lassan nyolc óra és még mindig egyhelyben toporog. Már csak
egyetlen üzlet van hátra, az utolsó esélye, a Vion
szakkereskedés.
Mindenhol kisebb-nagyobb növények sorakoznak. Zöldben,
ciklámenben, pirosban és még más színben pompáznak. A
pulthoz sétál, ahol meglátja azokat a 20-25 cm-es ágakat,
amiket már oly régóta keres. Kedves mosollyal az arcán kér
pár fagyöngyöt, majd lelkesen, szinte már hangosan
dalolászva indul haza. Az eladóhölgy csinos kis csokorba
rendezte a gallyakat, színes gömbökkel díszítve, még egy
selyem masnival is összekötözte, hogy jól mutasson, majd egy
kisebb papírdobozba csúsztatta, melyre szintén egy masnit
helyezett el. Hongki pörög-forog az utcán izgalmában, olyan,
mint egy kisgyerek, aki most kapott új kisautót. Mikor a
bejárati ajtajukhoz ér vidáman nyitja ki azt. Meglepődve néz
szembe a lakással, mely most díszekkel, gyertyákkal van
kidekorálva.
- Wáó! —még a szája is tátva maradt a látványtól.
Beljebb lépve meglátja a szépen megterített asztalt, rajta a
fogásokkal, a nappaliban éppen szerelme készíti elő a karácsonyi
filmet, melyet megnéznek a vacsora után. Az asztalon egy kisebb
dobozka áll, színes papírcsomagolóba burkolva. Halkan
lopózik Minhwan mögé, és öleli át hátulról, szagol bele a
másik nyakába és szívja magába.
- Szia! — köszön megnyugodva - most már tényleg hazaért.
- Szia — köszön vissza kedvesen Minhwan és egy apró puszit
ad Hongkinak. — Nyomás kezet mosni!
*
- Mindig ezt a filmet nézzük. Nem unod még?
- Nem értem mi bajod van a Kidari ajeossival? — kérdez vissza
durcásan Minhwan fejét felemelve Hongki öléből.
- Évek óta mindig ezt nézzük, kissé már unalmas —
fintorog Hongki, mire válaszként egy párnát vágnak a
fejéhez. Az énekes felülve dönti hanyatt szerelmét, és
csókolja meg a nyakát.
- Reménytelen vagy.
- Te pedig imádnivaló.
- Ne hízelegj!
- Nem szokásom.
- Hát persze... - sóhajt lemondóan Minhwan. Ujjai a szőke
tincsekkel játszadoznak.
- Um... még nem is adtam oda az ajándékodat — nyúl Hongki a
doboz után, amiben a fagyöngy van. — Tessék!
Minhwan izgatottan vette kezébe a dobozt, óvatosan megrázta,
hátha így előbb megtudhatja mit is rejt. Kibogozza a masnis
szalagot, és felemeli a fedőt. Először nem érti, mit is
lát. Aztán mikor kiemeli csomagolásából meglátja a zöld
ágakat, a fehér bogyókkal, és a díszekkel. A nagyobb
gömböket, melyek rózsaszínben, kékben és sárgás-aranyban
csillognak, a kisebbeket, melyek között van zöld színű is
és a fűzöld masnit, amely összetartja a csokrot.
Minhwan tudta mit jelent, hiszen hónapokkal ezelőtt szerelme
mesélt neki egy történetet. Ismerte Frigg legendáját, tudott
az istenség figyelmetlenségéről, fia haláláról és a
fagyöngy jelentőségéről, hogy mit is jelképez. Hogy
mindenki kaphasson egy lehetőséget a szeretetre és a
megbocsátásra. Ez az, ami oly fontos Hongkinak, a rajongók, a
családja, a barátai szeretete és az, hogy bármikor meg tudjon
bocsátani a rosszakaróinak, azoknak, akik bántják őt.
A csokor már az asztalon pihen. Minhwan homlokukat
összeérintve néz szerelme barna szemeibe. Kezeivel átkarolja
a nyakát és megcsókolja. Ízlelgetik egymás ajkait, mintha
még sosem tették volna.
- Szeretlek... — mosolyog bele az édes érintésbe Minhwan.
- Én jobban.
- Nem is!
- Dehogynem!
- Ne ellenkezz a kisebbel! Én szeretlek jobban!
- Majd meglátjuk... - somolyog sejtelmesen Hongki.
- Mi ez a mosoly?
- Majd megtudod — immár dalolászva.
- Hongki, ne légy gonosz! — néz megrovóan Minhwan
szerelmére.
- Én? Mikor voltam én valaha is gonosz?
- Soroljam? Mondjuk a filmmel kapcsolatban. Emlékszel?
- Nem...
- Hongki! — rökönyödik meg Minhwan.
- Ne nézz így!
- Miért, hogy nézek?
- Ez a Hongki-te-egy-akkora-marha-vagy nézésed.
- Pontosan, Hongki, te egy akkor marha vagy! — Minhwannál
elszakadt a cérna. Hongki lehet bármennyire is édes, kedves
attól még a gyerekessége néha túllő a célon. Ilyenkor
persze pont a gyerekes viselkedésével tudja elérni azt, hogy
szerelme megbékéljen vele.
- Emlékszel még Frigg-re? — kérdezi, miközben két kezébe
fogja Minhwan arcát.
- El lehetne felejteni azt a történetet?
- Kérlek, légy te Frigg! — lassan hajol közelebb a fiatal
fiúhoz, hogy megcsókolhassa. Puhán csókolják egymást,
megízlelve egymás édes ajkait, melytől már csak nagy nehezen
tudnak szabadulni. Óvatosan dönti hanyatt a másikat a
kanapén, meleg ujjaival a maknae pólója alatt simít végig,
majd apró puszikkal borítja be Minhwan nyakát, míg szerelme
az ő tincseivel játszadozik.
- Hongki?
- Hm? — mormog vissza valamit a kérdezett, miközben húzza
fölfelé Minhwan felsőjét, hogy immár a nélkül érinthesse
ajkaival a fiú mellkasát.
- Én még oda se adtam az ajándékodat — válaszol két csók
között. Hongki ajkaival körbe járja Minhwan már oly jól
ismert porcikáit.
- Nekem te vagy az ajándékom...
» Vélemény
|