köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Cím: Fantasy
Páros: Nao - Reita
Téma: White day
Történet: Van, aminek igazán nagy ereje van, és ez a szerelem. Hiába tudjuk a párunkról, hogy mást szeret, bennünk más embert lát, mégis vele vagyunk, mert szeretjük.
Korhatár: 12
Megjegyzés: előre bocsánat a Reita fanoktól, én most ilyennek képzeltem el ebben a helyzetben. OOC karakterek.


Fantasy


Emlékszem, gyerekként mennyire szerettem nézni, ahogy a cseresznyefák szirmai szállnak a szélben. Számomra olyan volt, mintha tavasszal havazna. Ezt soha senkinek nem tudtam megmagyarázni, nem értették felnőtt fejjel, hogy miért szeretem annyira. Vannak dolgok, amikhez gyerek fej kell, mert csak akkor lehet igazán felfogni.

Gyerekként minden sokkal könnyebb volt, hisz nem figyeltünk oda a szabályokra, olyanok lehettünk, amilyenek akartunk lenni. De legfőbbképpen... szabadok voltunk. Nem kellett senkihez kötődnünk, nem voltak gondjaink, nem fájtak a dolgok. Egy egyszerű hüvelykujjal el tudtunk mindent intézni. Még csak bocsánatot sem kellett kérnünk, mert nem ismertük a szó valódi jelentését.


Felnőtt fejjel ezekre visszagondolni megmosolyogtató, de mégis ott van benne a zord igazság. Nem akarunk felnőni, mert tudjuk, hogy az csak megnehezít mindent. Olyan emberek leszünk, akik nem is akartunk lenni. Követjük a szabályokat, azt, amilyennek beállítanak minket. Nem szólhatunk bele semmibe...

Megtiltják, elítélik azt, hogy azzal legyünk boldogok, akivel akarunk. Mert a más, ami eltér a megszokottól, az rossz...


- Nao — sétál mögém Ő, és rögtön érzem is kezeit a derekam köré fonódni. — Min gondolkozol ennyire? — állát a vállamra helyezi, majd lágyan a nyakamba csókol, mire rögtön libabőrös leszek.

- A múlton... - csúsztatom kezem övére.

- Mégpedig? — Ő nem fordul el tőlem, mindig meghallgatja, amit mondok, érdeklik a szavaim.

- Hát... igazából azon, hogy gyereknek lenni mennyire könnyű. Nincsenek szabályok, nem ítélnek el mindenért. Egyszerűen csak vagy.

- Hm... - hümmög egyet, végül elém sétál. — Ebben igazad van, de sok minden van, amit csak felnőttként tehetsz meg.

- Lehet...

- Amúgy, mit néztél ennyire? Még szinte kopár minden — simítja meg a hajam.

- Lehet, de tudod, a fantázia nagy úr, és bármit el tudsz vele képzelni, ha nagyon akarod — nyomok egy apró puszit arcára.

- Mennyire igaz...


Igaza van. Van, amit csak felnőttként lehet megtenni. Gyerekként is lehet szeretni, sőt, mindenkinek volt az oviban barátnője, akivel kézen fogva sétált, de amikor az ember igazán beérik, csak akkor jön rá, hogy mi is az a szerelem. Szeretni talán a legnehezebb dolog a világon, mégis többet ér, mint a legdrágább ékszer.


Mikor megismertem Őt, még csak elképzelni sem mertem, hogy bármi lehet köztünk. Első pillanattól fogva érdekelt az, hogy mit rejt az a zord külső. Annyiszor álmodoztam róla, amikor magányos voltam, egyedül a bántó némaságban...


- Jó reggelt, kedvesem — lép mellém. — Jól aludtál az éjjel?

- Kicsit fáztam, de különben igen — fordulok felé, és óvatosan feltolom a feje tetejére sötét napszemüvegét.

- Hoztam neked reggelit, remélem, ízleni fog — nyom egy lehelet finom csókot az ajkaimra.

- Ha tőled van, biztosan — hangom boldogságot tükröz, mert az is vagyok. A legboldogabb ember a világon, hisz Ő mellettem van.


Néha vissza akarok menni a múltba, hogy egy csomó dolgot megváltoztassak. Vannak fájó pontok az ember életében, amit legszívesebben örökre kitörölne, ha lehetne. Mindig előttem van egy tükör, ami csak azt mutatja, hogy mit rontottam el. Piszkosul fáj, marcangol legbelül, mégsem tudom azt tenni, hogy csak úgy elfelejtem. Bántottam azokat, akiket a legjobban szerettem, azért, mert én Őt akartam, nem mást.


Ma is itt van, és azt mondja, elvisz valahova, ami meglepetés lesz. Már nagyon várom, hisz ez egy ajándék nekem...

A kocsiban ülve már annyira izgulok, hogy a lábaim is remegésbe kezdenek, de Ő csak mosolyog ezen. Arca most is szelíd és kedves, mint mindig. Elfogad úgy, ahogy vagyok...

Lassan lefékez, végül rám néz.

- Gyere — hangja simogató, és szinte zene füleimnek.

Mindketten kiszállunk az autóból, mire a szemem elé tárul egy játszótér. Az emlékek rögtön megrohannak, a szívem hevesen kezd verni. Megadta nekem azt, amire a legjobban vágyom. Visszahozta a gyerekkoromat...

- Boldog március tizennegyedikét! — szól Ő, és finoman magához ölel.

Fejemet boldogan a mellkasába fúrom és hallgatom szívének dobbanásait.

- Szeretlek, Tora... - szorítom magamhoz erősen.

- Kicsim, én még mindig Reita vagyok — simítja meg kedvesen arcom.

- Nem! Te Tora vagy! — nézek rá kétségbeesetten. — Az én egyetlen szerelmem... - telnek meg szemeim keserű könnyekkel.

- Hai... - súgja halkan, mire végig simítok fehér orrkendőjén.

- És örökre ő is maradsz... - hajtom fejem mellkasára.


Néha a szerelem túl nehézzé válik, annyira, hogy belebetegszünk. Nekem van egy Torám, aki igazából nem is Tora... mégis úgy hívom és képzelem el... mert jobb tudatlanul élni, a fantázia világában, ami nem fáj, ahol nem érzünk semmit. Csak vagyunk, akár egy könyv a polcon, várva arra, hogy valaki majd magához vegyen, és olvasson belőlünk...

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022