|
Kategória: slash, pwp
Korhatár: 18+
Fandom: The GazettE
Párosítás: xy x Kai
Státusz: befejezett
Megjegyzés: én csak eljátszom velük kicsit írásban,
mindkét szereplő a saját maga (illetve részben a kiadó)
tulajdonában áll... milyen kár... *drámai fangirl sóhaj*
Megjegyzés 2: Ariana leszögezi, hogy ha iszik, minden írható
és író eszközt el kell tenni a keze ügyéből, különben
hasonló dolgok keletkeznek... és mindenki döntse el, ez jó
vagy sem
Megjegyzés 3: a párosításról... képzelj el valakit, aztán
kiderül, igazad volt-e... aztán olvasd el újra, úgy, hogy
tudod, ki az... úgy a mókás :)
Ajánlás: az alkoholnak XD
A történet az engedélyem nélkül máshol nem terjeszthető!
Csak azt tudta, hogy már határozottan nem álmos. Fél órával
ezelőtt, mikor a másik bekopogott hozzá, még az volt, de
azóta határozottan felébredt. És mikor ő azt kérte tőle,
hogy öt percig tegye azt kérdések nélkül, amit mond, még
nem gyanakodott... de mikor itt feküdt, kikötözve,
meztelenül, már határozottan nem érezte, hogy minden rendben
van. Elég volt csak végignéznie magán, hogy tudja, ez így
határozottan nincs rendben... sőt. Egyszerűen nem tudta
elhinni, hogy szó nélkül belement ebbe a furcsa játékba,
aminek sem okát, sem célját nem ismerte. Mégis... valami
hihetetlen borzongás fogta el már a gondolattól is, hogy
esetleg mire készülhet a másik. És tudta, hogy valahol lelke
legmélyén igenis élvezi ezt a kiszolgáltatott helyzetet.
Megmozgatta a pár röpke perc alatt elgémberedett tagjait, s
érezve a kissé húsába vágó anyagot, szinte fülig pirult
volna, ha büszkesége nem tartotta volna vissza ettől.
Egyszerűen levetkőztetik, az ágyhoz kötözik, és magára
hagyják hosszú percekre... nem értett semmit, és bár
válaszokat akart, nem volt kit kérdeznie... kezdett
frusztrálóvá válni ez a helyzet. Óra nélkül is érezte,
hogy lassan letelik az öt perc... és a másik fel is tűnt.
Kainak a lélegzete is elállt attól, ahogy a másik a szobába
lépve az éjjeli szekrényhez sétált, letette a kezében lévő
tálat, és lassú, elnyújtott mozdulatokkal vetkőzni kezdett.
Kai szíve hevesen dobogott, tüdeje mintha ki akart volna
szakadni a mellkasából, ahogy figyelte a másik lassan
meztelenné váló sziluettjét a félhomályban. Ó igen...
mindent nagyon is jól értett már... csak éppen azt nem akarta
elhinni, hogy ez valóban megtörténik vele. Legvadabb álmaiban
sem — na jó, azokban nagyon is — gondolta volna, hogy ez
megtörténhet...
A másik egy szót sem szólt hozzá, csak egyszerűen az ágyra
ülve közelebb mozdult, s ő egyszerre csak ott érezte azokat
az őrjítő ajkakat a bőrén... csak sóhajtani tudott az
érzéstől, eltűnt minden értelmes gondolata is. Csak ők
voltak ketten, és az bódító szenvedély...
A saját hangja térítette csak magához egy pillanatra, ahogy
felszisszent a hirtelen jött érzéstől. Szóval ezért hagyta
őt magára... hogy jeget hozzon. Felforrósodott bőrén szinte
kínzásnak érezte a hideget, de olyan kínzásnak, amit
szívesen elviselt... főleg, hogy a hideg érzést nedves
forróság követte, ahogy a másik nyelve fürgén követte a
jégkocka útját...
Megbabonázva figyelte a testén kalandozó ujjakat, amint lassan
lángra lobbantják bőrének minden centiméterét. Ó igen,
igazából már kezdte is elfelejteni, hogy voltak kérdései...
s válaszokat sem akart többé, csak további érintésekre
vágyott minden porcikája. Akarta a szenvedélyt, e perzselő tüzet,
szinte beleremegett a teste, nem akarta, hogy vége szakadjon...
és a másiknak eszébe se jutott véget vetni ennek...
birtokolni akarta, magáénak tudni, látni, ahogy remeg az
érintéseitől, vonaglik alatta, miközben perzseli a
szenvedély... semmi pénzért nem mondott volna le erről...
A gyengéd ujjak lassan végigsiklottak a mellkasán, egyre
lejjebb haladva, elérve vágya központját, hogy lágyan
körbezárva azt határozott mozdulatokkal ingereljék,
sodorják, míg lassan megszűnik minden mozdulat, minden határ...
Kai egy pillanatig sem tiltakozott, hátravetett fejjel engedte
át magát a kényeztetésnek, hangos nyögések hagyták el a
torkát, míg egy másik puha ajak belé nem fojtotta a hangokat,
s lassú, egyre gyorsuló táncba hívta nyelvét. Sikamlós
ujjak csúsztak a testébe, lassan tágítva izmait, előkészítve
az utat valami egészen másnak...
Kai csak a vágytól ragyogó szemeket figyelte, miközben
érezte, ahogy a csípőjét lassan megemelik a bőrébe maró
ujjak. Egyáltalán nem érdekelte a pillanatnyi fájdalom, ahhoz
túlságosan égett a teste. Együtt mozdult vele, együtt
lüktettek a kéj szárnyán...
Fáradtan simogatta elgémberedett, kissé fájó csuklóját, de
valójában nem érdekelte a kellemetlenség... elégedetten
aludt el a másik simogató ölelésében... s azok a borostyán
szemek beleírták magukat az álmába is...
» Vélemény
|
