Belépnek az ajtón, kattan a zár, Kaoru kutató keze, mohó
ajka Shinyával csillapítja a vágyát, aki hagyja, mintha nem
is önmaga lenne, mintha a valóság az ajtón kívül maradt
volna. Reszkető térdekkel érik el a kanapét, Shinya teste
távoli és tiszta, csak enged és visszatükröz, miközben az
agya üres, nem terheli semmi, csak túl akar esni mindenen, meg
akarja élni az életét.
Kaoru súlya a kanapé szövetébe préseli, gomb koppan a
padlón, annyira mohó, ezer darabra hasítja a pillanatot.
Shinya feje lecsúszik a díszpárnáról, keze a padlót
simítja, a szeme a szoba sarkainak árnyékába feledkezik.
Kaoru érintése mintha mindenütt ott volna, szanaszét szalad a
testén a bizsergés, aztán két erős kéz rántja vissza a
valóságba, ahogy az arcát keretbe foglalva arra
kényszerítik, hogy egyenesen Kaoru szemébe nézzen. A férfi
arca közel van, felemelkedik, hogy elérje az ajkaival, de Kaoru
elhúzódik, ő pedig zavartan hanyatlik vissza a párnára.
Mélyülő légzéssel nézik egymást, Shinya teste mozdulatlan,
Kaoru az ágy szélén ül, görnyedt a teste, fejét a kezébe
temeti.
- Azt hittem, hogy pont ez kell, de tévedtem - nagyot sóhajt,
Shinya is felül a heverőn, és a gerincének ívét simítja.
— Én hülye, azt hittem, hogy jó lesz, ha te leszel a kapocs
Kyo-hoz, akitől teljesen szabadulni úgysem tudok. Te majd
elfeledteted őt, de közben meg is érted, hogy mit érzek.
- És… mi ezzel a gond? — kérdezi gondterhelt hangon Shinya.
- Az, hogy féltékeny vagyok. És még azt se tudom, hogy kire.
- De… de miért? — Shinya zavarodott, felhúzza a térdét,
nekinyomja a homlokát, kicsire akarja összehúzni magát, hogy
elmeneküljön a valóság elől, de ha Kaoru belekezdett, végig
kell, hogy mondja azt, amit nem volna szabad.
- Mert látom rajtad, hogy őt akarod. Hogy én is csak kapocs
vagyok hozzá, és ez egyszerre vonz és undorít. Féltékeny
vagyok rá, amiért ennyire vágysz rá, és féltékeny vagyok
rád, amiért meg fogod kapni azt, amihez én kevés voltam.
- Én, én nem… Én soha… Kyo a barátom, segíteni akarok
neki — nyögi, majd felpattan, próbálja begombolni az
ingjét, de a reszkető kezei nem engedelmeskednek, esetlenül
omlik vissza a kanapéra, Kaoru mellé.
- Ne hazudj magadnak, Shinya, semmi értelme. Már nem
fordulhatsz vissza, nem tehetsz úgy, mintha semmi se történt
volna — cigarettát vesz elő, kattan az öngyújtó,
felparázslik a dohány, kis fénykört von Kaoru mosolya köré.
— Tudod, hogy nagyon megváltoztál?
- Ember lettem — Shinya is elmosolyodik, elsétál a hűtőig,
belepillant, kivesz egy üveg sört, elveszi a konyhapultról a
sörnyitót, és odaviszi őket Kaoruhoz. Ő felbontja az italt,
belekortyol, majd a térdén pihenteti az üveget. Shinya elveszi
tőle, ő is iszik egy kicsit, félrenyel, köhögni kezd, Kaoru
felnevet, ő pedig vele nevet saját magán. Ismeretlenül meleg
érzést kelt benne, ahogy Kaoru hátba veregeti, aztán
átöleli, a nevetésük pedig két külön frekvencián, de
együtt rezegteti meg a szoba csendjét. — Úgy látszik, a
sörhöz még mindig nem vagyok eléggé férfi.
Ülnek egy kicsit egymás mellett, a régi időkről beszélgetnek,
és Shinyában feloldódik minden feszültség és gátlás, és
ezért kimondhatatlanul hálás. Indulni készül, amikor Kaoru
megállítja.
- Maradj. Legalább ma éjszakára — kérleli.
- De Kyo-t egyedül hagytam otthon — magyarázkodik.
- Kérlek! — nem tud nemet mondani. Kaoru egész attitűdjében
van valami ellenállhatatlanul vonzó, és érzi, hogy a köztük
lévő kapcsolat többet érdemel annál, mint hogy ilyen
semmitmondóan végződjön.
Shinya nem tudja, nem érti, melyikük hozza fel témaként
Kyo-t, miközben sietős mozdulatokkal tépik le egymásról a
ruhát, és félig értelmetlen, félig állati dolgokat
suttognak egymás fülébe, de végtelenül izgatja a dolog.
- Meséld el, milyen volt vele az első alkalom — suttogja bele
Kaoru csókjába.
Hunyt szeme mögött száguldanak a képek, minden
érzékszervét betölti az élmény. Látja, amint Kyo hevesen
és vággyal telten állítja meg Kaoru-t, aki éppen távozna a
koncert után, a felsőteste meztelen, a nyakában törölköző,
a haja csatakosan a bőrére tapad, és Kaoru képtelen
rápillantani, mert fél, hogy akkor többet le sem tudja venni
róla a tekintetét. Nincs senki a közelükben, Kyo elfordítja
az öltöző kulcsát a zárban, majd zsebre teszi, és ördögi
mosollyal közeledik felé, Kaoru pedig menekülni akar, amíg
még nem késő. Kyo elállja az útját, képtelen kitérni előle.
A falnak hátrál, de már késő, a karok börtönbe zárják,
csípő nyomódik a combjának, és érzi Kyo merevedését.
Nagyot nyel, képtelen menekülni, már nem is akar, önként
hajol Kyo mohó csókjáért.
Liheg, ahogy fogak koccannak a mellpiercingjének. Kyo finoman
végigfuttatja a nyelvét a fémen, csak pillanatokra ér hozzá
a mellbimbójához, de minden nedves kis simítás fokozza az
elfojtott vágyát. Apró csókokkal köröz a hasánál,
kezével a combtövét simogatja, és Kaoru reszket a vágytól,
annyira akarja, hogy Kyo végre a szájába vegye. Aztán amikor
megtörténik, képtelen elhinni, hogy eddig ezt az élményt
kihagyta mindenféle buta gátlás és konvencionális gondolat
miatt.
Kyo szopás közben egyszerűen tökéletes. Kaoru a falnak
támaszkodva áll, előtte térdel Kyo, csak a szőke haját
látja, amin muszáj végigfuttatnia az ujjait, megmarkolnia,
finoman, mégis erősen, mert meg kell kapaszkodnia valamiben.
Kyo az ajkaival simogatja, aztán nagyon lassan nyeli el, és
egyre őrültebben és ingerlőbben szopja, mindig akkor lassítva
egy kicsit, amikor közeledik a beteljesedés felé, és szinte
már könyörögne az orgazmusért. Kyo mélyre nyeli, ő pedig
élete legnagyobb és legtökéletesebb orgazmusát éli át. A
csontjai elolvadnak, a füle mellett süvít a vérének
áramlása, minden zaj távoli és életlen, csak a zihálása, a
szívdobogása meg Kyo duruzsoló hangja létezik, amint a
fülébe suttogja:
- Végre megadtad magad. Megérte, igaz?
Lecsúszik a fal mellett, belekapaszkodik Kyo-ba, magával
rántja őt is. Vagy Kyo rántja magával valami addig
ismeretlenbe? Már nem biztos semmiben.
Shinya érzékeit betöltik valaki más emlékképei. Kaoru
szemével látja Kyo-t, az ő mellbimbója, merevedése, reszkető
lábai, mélyülő sóhajai mind-mind Kaoruhoz tartoznak. Az
emlék-Kyo ajkai őt is nyüszítő orgazmusra késztetik. Kaoru
csúszik le a földre, meztelen hátát a hideg falnak vetve,
aztán a valóság újra a helyére kattan, ő ül ott kicsit
reszketve, és már nem Kyo törli meg a száját mellette, hanem
Kaoru, Az ő keze szabadítja meg Kaoru-t a nadrágjától, és
ő lovagolja meg a férfit, elnyújtva a búcsút egy kicsit. Kyo
eltűnt kettőjük közül, és magával vitte a kapcsolat
illúzióját is. A végjáték Kaoru egyenletessé váló
szuszogásával teljesedik be, Shinya felöltözik, csendesen
oson ki a lakásból, és behúzza maga mögött az ajtót.
Az órájára pillant: éjfél van éppen. Kyo talán már
alszik. A telefon kijelzője sötét, mélyet sóhajt, és
inkább mégsem nézi meg a híváslistát. Minden
lényegtelennek tűnik éppen.
Mikor hazaér, visszatartott lélegzettel lép be a szobába,
maga se érti, hogy miért. Kyo meztelenül fekszik egy lepedő vékonyságú
takaró alatt, és elmerülten jegyzetel egy füzetbe. Ilyenkor
egészen félelmetes, mintha valamilyen belső hangra figyelne,
átfényesedik a tekintete, és torz grimaszba szaladnak össze
az arcának izmai. A zseni fanatizmusával keresi a szavakat.
- Ne szólalj meg! — mondja Shinyának, aki mintha ott se
lenne, rögtön a kanapéhoz siet, a fal felé fordul, aludni
akar, rá se nézni Kyo-ra, mert fél, hogy elmondana mindent,
elrontana mindent, ha most kettesben maradnának.
Percek telnek el, kattan az éjjeli lámpa gombja, tökéletes a
csend.
- Alszol? — suttogja bele a sötétségbe Kyo. Nem felel neki.
— Ne csináld ezt, Shinya, tudom, hogy nem alszol, zavar a
fény. Mi történt?
- Semmi — mondja Shinya, majd megfordul a kanapén, hogy
láthassák egymást.
- Kidobott a barátnőd? — kérdezi Kyo. Kivételesen
semmiféle cinizmus nem hallatszik a hangjában, próbál
együttérző lenni.
- Nem — vesz egy mély levegőt. — Tulajdonképpen én
szakítottam, azt hiszem. De igazából talán nem is voltunk
együtt, nem volt minek véget vetni. Meg egyébként is: nem
barátnőről van szó.
- Hanem kiről? — Kyo értetlenkedik, de nem csodálkozik
rajta, ő még mindig abban a hitben él, hogy Shinya igazából
hetero.
- Egy férfiról — mondja, majd beáll kettőjük között a
csend. Úgy érzi, nincs kellemetlen felhangja annak, hogy Kyo
nem érdeklődik tovább, inkább csak tapintatos próbál lenni
vele, várja, amíg Shinya majd magától mesél az esetről. De
tekintve, hogy ez a férfi Kaoru, Shinya nem akar beszélni.
» Vélemény
» Előző
» Következő
» Vissza a regény főlapjára
|
