Akame & Miyavi fic! Miyavi egy újság olvasgatása
közben érdekes Akame képekre bukkan, amik roppantul
megtetszenek neki. Mivel a történetet jó pár évvel ezelőtt
írtam, így a történetben szereplő Akame még chibik ^^
Egy fekete hajú, feldúlt férfi rontott be a szobába, majd
miután az ajtót stílusosan bevágta maga után, a zárat
elonyben részesítve, biztosította, hogy senki se juthasson be
a helyiségbe.
Még mindig látszólag a tombolással viaskodva dobta le magát
a szoba nagy részét betölto díványra, miközben erosen
fújtatva szorította ökölbe kezeit.
- Az az istenverte tökkelütött... hülyét csinált belolem
egy élo adásban! Ezért még nagyon megfizet... - kezdett
hangos zsörtölodésbe, miközben végigfeküdt a garnitúrán.
Kis ido után, mivel nem állt szándékában mindent szétverni
a környezetében, kapkodva körülnézett, valami nyugtató
elfoglaltság után kutatva. A szobában szinte semmi nem volt
ketto ruhásszekrényen, a díványon és az az elott álló
asztalon kívül. Már épp feladta volna, és el is indult az
egyik kedvenc hobbijának, a noi ruhába öltözésnek hódolni,
mikor meglátott valamit az egyik bútoron.
Elcsodálkozva kapta fel az asztalról a színes, vaskos
pletykalapot, majd visszaült a kanapéra, furcsán nézegetve
új szerzeményét. Nem igazán szokott ilyesmiket olvasni, de
most valahogy késztetést érzett rá, hogy kinyissa az
újságot. Eloször unottan kezdte el lapozgatni az inkább
képeskönyvnek ható irományt, de aztán az egyik oldalon
megakadt a szeme.
Az egyik fotón ketto, még elég fiatalnak ható srác foglalt
helyet, ami nem is lenne annyira figyelemfelkelto, ha nem
néznénk a két egyén egymáshoz való helyezkedését rajta. A
magasabb férfi a másik mögött ült, bal keze társa hasán
pihent, a jobb keze pedig a takaró alatt tunt el, ezzel szinte
sejtelmesen utalgatva valamire a szemlélo számára. A fehér
ruhaanyag természetesen takart mindent belolük deréktól
lefelé, de látszólag a két fiú meztelen volt. Ha ez még nem
lett volna elég, a hátrább ülo pasas társa nyakához
hajolt, mintha csak a másik borének illatát akarná emlékei
közé elzárni.
Mielott Miyavi még teljesen belefeledkezett volna a kép
bámulásába, gyorsan rápillantott a cikk felett díszelgo
címre: „Akame — fanservice vagy valóság?”. A jrock
megkoronázatlan királya hallhatóan nyelt egyet, majd
végignyúlt a garnitúrán, még mindig szemei elott tartva
olvasmányát.
- Ha ezek nincsenek együtt a való életben, én megeszem... -
hirtelen rájött, hogy nincs kalapja, így valami mást ötlött
ki — a gitárom — motyogta kitágult szemekkel.
A kép hatására egyre több és több, perverzséggel és
szexualitással átitatott illúzió jelent meg szeme elott,
amitol öntudatlanul levezette jobb kezét nadrágjához.
Miközben megbuvölten kezdte el kigombolni farmerét, hirtelen
észhez kapott, hogy épp hol, mikor és minek a hatására, mit
tervez. Néhány pillanatig mérlegelve a helyzetet, gondolkodott
el, de aztán egy „egye fene, úgyis le kell nyugodnom és a
cél szentesíti az eszközt!” felkiáltással folytatta elobb
elkezdett mozdulatát. Miután cipzárja lehúzásával is
végzett, benyúlt fekete bokszere alá, és halkan felsóhajtva
hunyta le szemeit.
Egy ismeretlen szobában találta magát, ahol kivétel nélkül
minden a vörös rózsához hasonló színu volt. Igaz, ezt nem
volt nehéz elérni, hiszen a szobában — annak ellenére, hogy
tágas volt — csak egy franciaágy, egy éjjeliszekrény és
egy halvány, sejtelmes fényt árasztó lámpa volt. Plusz egy
szék, amit Miyavi akkor vett észre, mikor érezte, hogy nem a
semmiben lebeg, hanem ül.
A keze most is nadrágjában nyugodott, de baljában nem volt ott
az a bizonyos újság. Nem igazán értette, miért is van itt
most, de néhány másodperc múlva megvilágosodott elotte a
rejtély.
A mellette néhány méterre lévo, eddig észre sem vett —
természetesen vörös — ajtó kivágódott, és a két,
képrol megismert személy esett be a helyiségbe. Látszólag
igen heves csókcsatába bonyolódtak, de kis ido után a
hosszabb hajú srác kíváncsian kinyitotta szemét, és
körbenézett. Néhány másodperc múlva meg is szakította
kedvesével a kontaktust, és zihálva vágta be maguk után az
ajtót.
- A JE-ben eddig még sosem volt ilyen szoba... hol vagyunk? —
kérdezte bizonytalanul az alacsonyabb, majd aggódva nézett rá
társára, akinek az arcán egyre szélesebb lett perverz
mosolya.
- Kame-chan, tudtad, hogy a vörös szín növeli a szexuális
vágyat? — kérdezett vissza kajánul a rövidebb hajú, majd a
kezénél fogva magához rántotta a Kaménak hívott egyént.
Miután megkaparintotta a másikat, ujjait belevezette annak a
tincsei közé, és kissé oldalra döntve — minden jel
szerinti — szeretoje fejét, kezdte el falni annak a nyakát.
Eközben hátrafele tolva társát, közeledett a teljesen
vörös, selyemborítású ágyhoz, ami minden bizonnyal egy
szép pásztorórával kecsegtette.
- De... Jin! Téged nem nyugtalanít? — motyogta félénken
Kame, miközben karjaival átölelte Jint. Látszólag azon
viaskodott magában, hogy inkább szentelje magát az
élvezeteket nyújtó szerelmének, vagy engedjen aggodalmaskodó
énjének, és állítsa le társát.
- Amíg te itt vagy, addig semmi, Kazu... - mormogta gyorsan a
választ a magasabb, majd Miyavinak úgy tunt, mintha abba az
irányba pillantana, amerre az o széke is helyet foglal.
Kezdett idegeskedni, hogy Jin észreveszi, de az úgy tunt, nem
látja. Fellélegezve koncentrált ismét az eseményekre, amik
tetszetosségüknek köszönhetoen, minden figyelmét
lekötötték. Ahogy tekintete Kazu arcára tévedt, azonnal meg
tudta állapítani, hogy a másik bókja célba talált.
- Szeretlek, Jin... - susogta csendesen a hosszabb hajú, majd
megadóan hunyta le szemeit, ezzel átadva magát a másik
kényeztetésének.
- Én is szeretlek — motyogta vissza társa borébe, majd
kezét bevezette annak a pólója alá, és orjíto
mozdulatokkal kezdte el simogatni Kame borét.
A csukott szemu fiú zihálásához kis ido után a jrock
képviseloé is társult, ahogy annak a teste is egyre jobban
áhítozott megkönnyebbülés után. Roppantul élvezte a
helyzetet... ó, de még hogy. Áldotta piszkod fantáziáját,
áldotta azt az újságot az asztalon, de legfoképpen az Akame
két tagját.
Jin, miután észrevette, hogy szerelme az ágynak ütközik,
lágyan megcsókolta csapattársát, és végigdöntötte a puha,
andalító illatú garnitúrán. A csókot meg nem szakítva
érte el végül, hogy az ágy támlája fejüktol ideális
távolságra legyen, majd elkezdte felfelé húzni társán annak
a felsojét.
Kame kapkodva a levegot fordította oldalra a fejét, miközben
csendben hagyta, hogy a felette lévo srác megfossza zöld
színu ruhadarabjától. Miután végre félmeztelenül
tündökölhetett, o is vetkoztetni kezdte társát,
türelmetlenül ráncigálva szegény pólót.
Miyavi élvetegen csillogó szemeivel stírölte végig a két,
szépen ívelt hasat és a rövidebb hajú fiú hátizmait.
Kezét akaratlanul is kicsit megszorította, amitol aztán
felnyögve feszítette meg nyakát, de végül leküzdve a vágy
szörnyetegét, hagyta mozdulatlanul karját. Úgy érezte, még
nem jött el az ido, és ha kicsit türelemmel van, olyan
dolgoknak lehet tanúja, amit kár lenne kihagyni.
Ajkát beharapva bámulta a szenvedélyes párost, amint Jin most
már Kame nadrágját bontogatta, miközben nyelvével ismeretlen
mintákat rajzolt az alul lévo hasára. Kazu lehunyt szemekkel
sóhajtozott, néha-néha nyöszörgésbe torkollva, ahogy
kezeivel az ágy selyemtakaróját markolta, látszólag
feszülten várva a folytatást.
Akanishi, miközben gyönyörködve a másik kipirult arcában
bámult felfelé, kezeivel egy gyors mozdulattal lehúzta
szerelmérol alsó ruhadarabjait. Még egy utolsó, féloldalas,
elégedett mosolyt megengedett magának, majd ráengedte fejét
társa ágyékára, egy kisebb sikolyt elocsalva Kaméból.
A külso szemlélo lélegzet visszafojtva várta a számára
megszokott, fel-leemelkedo mozgást, de mozdulatlanul foglalt
helyet még mindig csapattársa lábai között. Ennek ellenére
Kazu egyre hangosabban nyöszörögve, nyögdécselve húzta
feljebb végtagjait, miközben szemei most már nyitva bámulták
a vörös plafont.
Kis ido után Miyavi is rájött, mirol lehet szó.
- Biztos csodákat muvel a nyelvével... - suttogta maga elé,
majd engedve kicsit késztetésének, kezdte el lassan, szinte
alig látható sebességgel mozgatni kezét. Halkan nyikkant
egyet az érzésre, miközben erosen arra koncentrált, hogy
vajon most mit is élhet át az alul vergodo fiú.
- Jin... - cincogta Kame, miközben jobb kezével sikeresen
elengedte a takarót, és gyengéden megmarkolta társa tincseit.
Arca egyre jobban eltorzult, majd, mintha nem bírná tovább az
édes kínzást, kezdte el csípojét felfele lökni. Izmai
remegve próbálták gyorsítani egyre jobban a tempót, majd
néhány másodperc múlva Kazuban ragadt a levego.
Az ülo személy szinte már kidülledt szemekkel leste a
hosszabb hajú arcát, megbuvölten várva annak a reakcióját
az orgazmusra, de e helyett csak egy elégedetlen nyüszítést
kapott. Ahogy kissé meglepodve próbált rájönni, mi is
történt, pillantása lejjebb tévedt.
Jin kezei csapattársa csípojét nyomták erosen az ágynak,
miközben felemelt fejjel, elégedett arccal nézte a ziháló,
csalódottságot tükrözo fiút.
- Gondoltam kíváncsi vagy rá te is, hogy mi lehet az
éjjeliszekrényben... - hangjából egyértelmuen sütött,
hogy már az elején is valami ilyesmit tervezett. Kissé feljebb
gyürkozve testét, húzta ki a legfelso fiókot a három
közül, majd kutatni kezdett benne.
- Ez már tényleg kegyetlenség volt... - kommentálta Miyavi az
eseményeket, de szavai ellenére az o arcára is valamiféle
szadista mosoly költözött. Miután éhesen csillogó szemeivel
többször is végigpásztázta az ágyon fekvo srác remego
testét, tekintetét kíváncsian vezette a bútor irányába.
- Ezt a szobát nekünk találták ki... - hallatszott Jin
fellelkesült hangja, miközben egy vörös, szorös bilincset
emelt ki eddigi helyérol. Kazu egy döbbent nyögésen kívül
semmit sem volt képes csinálni, de hangja még szinte el sem
halt, mikor a következo fiókból egy tubus került elo. Egyre
jobban kételkedett benne, hogy jó ötlet volt engedni
társának a „csináljuk a munkahelyünkön, mert az tök izgi”
dologban.
- Másra nem is lesz szükségünk — indokolta meg kérdés
nélkül Jin, hogy az utolsó fiók tartalmát miért is nem
nézte meg, mire Miyavi egy sajnálkozó sóhajt hallatott.
- Pedig magamat ismerve biztos valami igazán jó dolog lehet ott...
- susogta, de aztán ismét a látványra koncentrált.
Az idosebb srác újfent rámászott a másikra, s miközben
eltereloen megcsókolta azt, kezeit lágyan megfogva emelte
fejük felé a laza végtagokat. A bilincset gyorsan elvezette a
háttámla egyik rácsa mögött, majd gyakorlottan
rápattintotta a két végét a két csuklóra. Végül, mint aki
jól végezte dolgát, szakította meg a csókot, hogy aztán
rávethesse magát társa mellkasára.
A kibilincselt fiú, úgy tunt, még nem vette észre, hogy a
kezeit az ágyhoz rögzítették, mivel minden figyelmét az
újra elkezdett nyögdécselés kötötte le. Mikor aztán
szerelme elért hasa aljához, lélegzet visszafojtva várta az a
feledhetetlen, mindent elsöpro érzést, de a várt történés
helyett meglepodötten nyögött fel.
Egy nedves, ragacsos ujj foglalt benne helyet, majd mikor az
mozgásba lendült, Kame már el is felejtkezett elobbi
csalódottságáról. Lábait egyre feljebb és feljebb húzta,
miközben kezei görcsösen szorultak ökölbe, amitol ujjai
elfehéredtek, tenyere viszont egyre sötétebb lilába csapott
át.
Társa érezhetoen nem siette el a dolgot, de három ujja a
ráérosség ellenére is gyengéden tágította Kazut.
Miközben egyre hangosabban és vadabbul vergodött, agyában
már csak egy gondolat cikázott ide-oda.
- Siess — motyogta elhaló hangon, ahogy ismét csípojét
használva igyekezett segíteni magán, de kibilincselt kezei
miatt mozgástere igencsak lekorlátozódott.
Jin érdeklodve pillantott fel csapattársára, miközben ugyan
azt a lassú ritmust követte kezével. Láthatólag várt
valamire, de a másik kiszolgáltatott helyzete is ínyére való
volt.
- Kérlek... Jin... - a fiatalabbik hangja már alig hallható
volt, és a szapora légzés sem segítette a szavak
megértését, de a rövidebb hajú srác elégedetten
vigyorodott el.
Miyavi íriszei kezdtek erosen kiszáradni, ahogy kis résre
nyitott szájjal nézte egyre letaglózottabban saját „filmje”
foszereploit. Ujjai kontrollálatlanul vették fel leggyorsabb
tempójukat, amitol gazdájuk egyre hangosabb zihálásba kezdve
próbált elég oxigénhez jutni. Még most sem tudta
ténylegesen elhinni, hogy csupán a fantáziájával ilyesmit
tud kiötleni, megjeleníteni szemei elott. Ha tudta volna, hogy
egy kép ezt tudja kiváltani belole, mindig vett volna ilyen
színes, „semmi-mélyebb-gondolat” lapokat, és
szükséghelyzetben csak elovette volna oket.
Az idosebb fiú lassan felhajolt szerelméhez, majd miközben
falni kezdte a kiszáradt ajkakat, gyorsított keze mozgásán,
ezzel sikolyokra késztetve a másikat. Kame egyre jobban
elveszve a kéjben, próbált minél közelebb férkozni
társához. Néhány másodperc múlva elfordítva fejét
sikoltott fel szinte már fülfájdítóan, ahogy testén
természetfeletti eroként csapott át a gyönyör. Végül
teste teljesen elernyedve zuhant vissza az ágyra, miközben a
szoba csendjét a fiatalabb zihálása és a fekete hajú férfi
néha-néha felhangzó nyögései szakították meg.
- Ilyenkor olyan gyönyöru vagy — susogta Jin szeretojének,
majd lágy puszikkal kezdte jutalmazni az alacsonyabb nyakának
nyirkos borét.
- Egyet értek — motyogta Miyavi, mintha a másik ketto
hallaná szavait. Egyre jobban szimpatizált Jinnel, hiszen nem
csak a módszereit találta ötletesnek, hanem kicsit magát
látta benne, amint az aktív fél szerepét tölti be.
- Bakanishi — sóhajtozta ki nehezen magából Kamenashi, és
elfeledkezve kezei kikötözöttségérol, emelete fel azokat,
hogy átölelhesse társát, de mikor karjai megfeszültek,
elégedetlenül szusszant egyet.
- Így nem tudlak átölelni — morogta durcásan, majd
próbálta úgy fordítani a fejét, hogy a másik ne
kóstolgathassa nyakát.
Akanishi elégedetlenül morrant fel, majd felpillantva Kazura,
húzta fel szemöldökeit.
- Már hogy ne tudnál... - mondta kissé feddon, miközben
megfogta a fiatalabb lábait, és csípojéhez emelve oket,
tette keresztbe derekán a két végtagot. Ezek után, mint aki
jól végezte dolgát, hajolt vissza az így is megviselt
borfelülethez.
- Inkább... siess... csináld — válaszolt teljesen
elvörösödve Kame, majd lábaival olyan közel húzta magához
szerelmét, hogy ágyékuk finoman összeért. Szemei ismét
ködben úsztak, ahogy a semmit pásztázva sóhajtott fel
elégedetten.
- Ennyire sietos? — Jin ismét olyan önelégülten
mosolygott, hogy mindenki a világ legbeképzeltebb személyének
nézte volna, de aztán vigyora kedves mosolyba csapott át.
Ajkát finoman a másikéra tapasztotta, majd gyorsan
elhelyezkedve hatolt társába.
Kazu megeresztett egy elégedett sóhajt, ahogy a felette lévo
tempósan mozogni kezdett. Kezei helyzete egyre jobban
idegesítette, amit környezete is könnyen láthatott, mivel
csuklóit csavargatva, feszegetve igyekezte magát
kiszabadítani. A dolog Jin figyelmét sem kerülte el, így
egyik kezével megfogta a másik csuklóit, majd ujjaikat
gyengéden összefuzte.
- Nyugi — súgta társa fülébe, miközben még szabad karja
lejjebb vándorolt.
Az alul lévo srác elképedten nyögött fel, ahogy Akanishi
ujjai ráfonódtak izgalmára, így biztosítva, hogy tényleg ne
legyen kedve mocorogni. Sikongatva a kétszeres gyönyör alatt,
döntötte oldalra fejét, így egyenesen ránézve a harmadik,
számára láthatatlan jelenlévore.
Mintha Miyavinak csak ennyi kellett volna, hangosan felnyögve
szorított még egy utolsót magán, majd ahogy elérte az
orgazmus, a látvány szertefoszlott szemei elott.
Hangosan zihált, miközben ismét ugyanabban a szobában
találta magát, amit magára zárt. Külseje erosen zilált
volt: haja kócosan ölelte körbe arcát, keze még mindig
nadrágjában pihent, inge legtöbb gombja már nem tartotta
össze ingét mellkasa elott.
- Basszus... pedig Jin arcát még nem is láthattam, mikor... -
ült fel mérgelodve, de miközben felsojét gombolta vissza,
szemei megakadtak valamin.
Perverz félmosoly jelent meg arcán, ahogy felemelte a földre
leesett újságot.
- Sebaj... ezt a lemaradást még pótolni fogjuk... - suttogta
magának, majd miután nadrágját is rendbe hozta, elégedetten
lépett ki az ajtón, azzal a bizonyos cinkostárssal a kezében.
***
A nyári forróság mindig is megviselte, és egyre nagyobb
hülyének tartotta magát, hogy a legnagyobb hoségben
sétálgat egy majdnem kihalt utcán. Lustán bámulta meg az
épületeket maga körül, de mikor egy nagyobb irodaháznak
ható létesítményen suhant át pillantása, az azon látható
feliraton megakadt a szeme. „Johnny’s Entertainment”...
vagyis... JE?
Megállva ott, ahol volt, nézte meg jobban magának az „irodaházat”,
miközben napszemüvegét megigazítva hunyorgott. Elso
látásra semmi érdemleges nem volt rajta, de amint kapkodva
végigkémlelte az ablakokat, döbbenetében kinyílt a szája.
Igaz, hajuk megváltozott, öltözetük is más volt, de Jin
perverz mosolya ugyan az maradt. Az Akame tagjai épp egymást
falva álltak az ablak szélénél, nem is sejtve, hogy valaki
látja oket.
Miyavi, miután felocsúdott meglepodöttségébol, megnyalva
száját indult el újra, mintha semmi sem történt volna.
- Úgy látszik, a gitárom megmenekült... - mondta éneklo
hangon, elégedetten véve elo legmegnyerobb mosolyát.
***
- Jin? Az elobb nem volt olyan érzésed, mintha valaki figyelt
volna minket?
- Csak képzelodtél, Kame-chan...
» Vélemény
|