köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Akame & Miyavi fic! Miyavi egy újság olvasgatása közben érdekes Akame képekre bukkan, amik roppantul megtetszenek neki. Mivel a történetet jó pár évvel ezelőtt írtam, így a történetben szereplő Akame még chibik ^^



Egy fekete hajú, feldúlt férfi rontott be a szobába, majd miután az ajtót stílusosan bevágta maga után, a zárat elonyben részesítve, biztosította, hogy senki se juthasson be a helyiségbe.

Még mindig látszólag a tombolással viaskodva dobta le magát a szoba nagy részét betölto díványra, miközben erosen fújtatva szorította ökölbe kezeit.
- Az az istenverte tökkelütött... hülyét csinált belolem egy élo adásban! Ezért még nagyon megfizet... - kezdett hangos zsörtölodésbe, miközben végigfeküdt a garnitúrán.

Kis ido után, mivel nem állt szándékában mindent szétverni a környezetében, kapkodva körülnézett, valami nyugtató elfoglaltság után kutatva. A szobában szinte semmi nem volt ketto ruhásszekrényen, a díványon és az az elott álló asztalon kívül. Már épp feladta volna, és el is indult az egyik kedvenc hobbijának, a noi ruhába öltözésnek hódolni, mikor meglátott valamit az egyik bútoron.

Elcsodálkozva kapta fel az asztalról a színes, vaskos pletykalapot, majd visszaült a kanapéra, furcsán nézegetve új szerzeményét. Nem igazán szokott ilyesmiket olvasni, de most valahogy késztetést érzett rá, hogy kinyissa az újságot. Eloször unottan kezdte el lapozgatni az inkább képeskönyvnek ható irományt, de aztán az egyik oldalon megakadt a szeme.

Az egyik fotón ketto, még elég fiatalnak ható srác foglalt helyet, ami nem is lenne annyira figyelemfelkelto, ha nem néznénk a két egyén egymáshoz való helyezkedését rajta. A magasabb férfi a másik mögött ült, bal keze társa hasán pihent, a jobb keze pedig a takaró alatt tunt el, ezzel szinte sejtelmesen utalgatva valamire a szemlélo számára. A fehér ruhaanyag természetesen takart mindent belolük deréktól lefelé, de látszólag a két fiú meztelen volt. Ha ez még nem lett volna elég, a hátrább ülo pasas társa nyakához hajolt, mintha csak a másik borének illatát akarná emlékei közé elzárni.

Mielott Miyavi még teljesen belefeledkezett volna a kép bámulásába, gyorsan rápillantott a cikk felett díszelgo címre: „Akame — fanservice vagy valóság?”. A jrock megkoronázatlan királya hallhatóan nyelt egyet, majd végignyúlt a garnitúrán, még mindig szemei elott tartva olvasmányát.
- Ha ezek nincsenek együtt a való életben, én megeszem... - hirtelen rájött, hogy nincs kalapja, így valami mást ötlött ki — a gitárom — motyogta kitágult szemekkel.

A kép hatására egyre több és több, perverzséggel és szexualitással átitatott illúzió jelent meg szeme elott, amitol öntudatlanul levezette jobb kezét nadrágjához. Miközben megbuvölten kezdte el kigombolni farmerét, hirtelen észhez kapott, hogy épp hol, mikor és minek a hatására, mit tervez. Néhány pillanatig mérlegelve a helyzetet, gondolkodott el, de aztán egy „egye fene, úgyis le kell nyugodnom és a cél szentesíti az eszközt!” felkiáltással folytatta elobb elkezdett mozdulatát. Miután cipzárja lehúzásával is végzett, benyúlt fekete bokszere alá, és halkan felsóhajtva hunyta le szemeit.

Egy ismeretlen szobában találta magát, ahol kivétel nélkül minden a vörös rózsához hasonló színu volt. Igaz, ezt nem volt nehéz elérni, hiszen a szobában — annak ellenére, hogy tágas volt — csak egy franciaágy, egy éjjeliszekrény és egy halvány, sejtelmes fényt árasztó lámpa volt. Plusz egy szék, amit Miyavi akkor vett észre, mikor érezte, hogy nem a semmiben lebeg, hanem ül.

A keze most is nadrágjában nyugodott, de baljában nem volt ott az a bizonyos újság. Nem igazán értette, miért is van itt most, de néhány másodperc múlva megvilágosodott elotte a rejtély.

A mellette néhány méterre lévo, eddig észre sem vett — természetesen vörös — ajtó kivágódott, és a két, képrol megismert személy esett be a helyiségbe. Látszólag igen heves csókcsatába bonyolódtak, de kis ido után a hosszabb hajú srác kíváncsian kinyitotta szemét, és körbenézett. Néhány másodperc múlva meg is szakította kedvesével a kontaktust, és zihálva vágta be maguk után az ajtót.
- A JE-ben eddig még sosem volt ilyen szoba... hol vagyunk? — kérdezte bizonytalanul az alacsonyabb, majd aggódva nézett rá társára, akinek az arcán egyre szélesebb lett perverz mosolya.
- Kame-chan, tudtad, hogy a vörös szín növeli a szexuális vágyat? — kérdezett vissza kajánul a rövidebb hajú, majd a kezénél fogva magához rántotta a Kaménak hívott egyént.

Miután megkaparintotta a másikat, ujjait belevezette annak a tincsei közé, és kissé oldalra döntve — minden jel szerinti — szeretoje fejét, kezdte el falni annak a nyakát. Eközben hátrafele tolva társát, közeledett a teljesen vörös, selyemborítású ágyhoz, ami minden bizonnyal egy szép pásztorórával kecsegtette.
- De... Jin! Téged nem nyugtalanít? — motyogta félénken Kame, miközben karjaival átölelte Jint. Látszólag azon viaskodott magában, hogy inkább szentelje magát az élvezeteket nyújtó szerelmének, vagy engedjen aggodalmaskodó énjének, és állítsa le társát.
- Amíg te itt vagy, addig semmi, Kazu... - mormogta gyorsan a választ a magasabb, majd Miyavinak úgy tunt, mintha abba az irányba pillantana, amerre az o széke is helyet foglal.

Kezdett idegeskedni, hogy Jin észreveszi, de az úgy tunt, nem látja. Fellélegezve koncentrált ismét az eseményekre, amik tetszetosségüknek köszönhetoen, minden figyelmét lekötötték. Ahogy tekintete Kazu arcára tévedt, azonnal meg tudta állapítani, hogy a másik bókja célba talált.
- Szeretlek, Jin... - susogta csendesen a hosszabb hajú, majd megadóan hunyta le szemeit, ezzel átadva magát a másik kényeztetésének.
- Én is szeretlek — motyogta vissza társa borébe, majd kezét bevezette annak a pólója alá, és orjíto mozdulatokkal kezdte el simogatni Kame borét.

A csukott szemu fiú zihálásához kis ido után a jrock képviseloé is társult, ahogy annak a teste is egyre jobban áhítozott megkönnyebbülés után. Roppantul élvezte a helyzetet... ó, de még hogy. Áldotta piszkod fantáziáját, áldotta azt az újságot az asztalon, de legfoképpen az Akame két tagját.

Jin, miután észrevette, hogy szerelme az ágynak ütközik, lágyan megcsókolta csapattársát, és végigdöntötte a puha, andalító illatú garnitúrán. A csókot meg nem szakítva érte el végül, hogy az ágy támlája fejüktol ideális távolságra legyen, majd elkezdte felfelé húzni társán annak a felsojét.

Kame kapkodva a levegot fordította oldalra a fejét, miközben csendben hagyta, hogy a felette lévo srác megfossza zöld színu ruhadarabjától. Miután végre félmeztelenül tündökölhetett, o is vetkoztetni kezdte társát, türelmetlenül ráncigálva szegény pólót.

Miyavi élvetegen csillogó szemeivel stírölte végig a két, szépen ívelt hasat és a rövidebb hajú fiú hátizmait. Kezét akaratlanul is kicsit megszorította, amitol aztán felnyögve feszítette meg nyakát, de végül leküzdve a vágy szörnyetegét, hagyta mozdulatlanul karját. Úgy érezte, még nem jött el az ido, és ha kicsit türelemmel van, olyan dolgoknak lehet tanúja, amit kár lenne kihagyni.

Ajkát beharapva bámulta a szenvedélyes párost, amint Jin most már Kame nadrágját bontogatta, miközben nyelvével ismeretlen mintákat rajzolt az alul lévo hasára. Kazu lehunyt szemekkel sóhajtozott, néha-néha nyöszörgésbe torkollva, ahogy kezeivel az ágy selyemtakaróját markolta, látszólag feszülten várva a folytatást.

Akanishi, miközben gyönyörködve a másik kipirult arcában bámult felfelé, kezeivel egy gyors mozdulattal lehúzta szerelmérol alsó ruhadarabjait. Még egy utolsó, féloldalas, elégedett mosolyt megengedett magának, majd ráengedte fejét társa ágyékára, egy kisebb sikolyt elocsalva Kaméból.

A külso szemlélo lélegzet visszafojtva várta a számára megszokott, fel-leemelkedo mozgást, de mozdulatlanul foglalt helyet még mindig csapattársa lábai között. Ennek ellenére Kazu egyre hangosabban nyöszörögve, nyögdécselve húzta feljebb végtagjait, miközben szemei most már nyitva bámulták a vörös plafont.

Kis ido után Miyavi is rájött, mirol lehet szó.
- Biztos csodákat muvel a nyelvével... - suttogta maga elé, majd engedve kicsit késztetésének, kezdte el lassan, szinte alig látható sebességgel mozgatni kezét. Halkan nyikkant egyet az érzésre, miközben erosen arra koncentrált, hogy vajon most mit is élhet át az alul vergodo fiú.

- Jin... - cincogta Kame, miközben jobb kezével sikeresen elengedte a takarót, és gyengéden megmarkolta társa tincseit. Arca egyre jobban eltorzult, majd, mintha nem bírná tovább az édes kínzást, kezdte el csípojét felfele lökni. Izmai remegve próbálták gyorsítani egyre jobban a tempót, majd néhány másodperc múlva Kazuban ragadt a levego.

Az ülo személy szinte már kidülledt szemekkel leste a hosszabb hajú arcát, megbuvölten várva annak a reakcióját az orgazmusra, de e helyett csak egy elégedetlen nyüszítést kapott. Ahogy kissé meglepodve próbált rájönni, mi is történt, pillantása lejjebb tévedt.

Jin kezei csapattársa csípojét nyomták erosen az ágynak, miközben felemelt fejjel, elégedett arccal nézte a ziháló, csalódottságot tükrözo fiút.
- Gondoltam kíváncsi vagy rá te is, hogy mi lehet az éjjeliszekrényben... - hangjából egyértelmuen sütött, hogy már az elején is valami ilyesmit tervezett. Kissé feljebb gyürkozve testét, húzta ki a legfelso fiókot a három közül, majd kutatni kezdett benne.

- Ez már tényleg kegyetlenség volt... - kommentálta Miyavi az eseményeket, de szavai ellenére az o arcára is valamiféle szadista mosoly költözött. Miután éhesen csillogó szemeivel többször is végigpásztázta az ágyon fekvo srác remego testét, tekintetét kíváncsian vezette a bútor irányába.

- Ezt a szobát nekünk találták ki... - hallatszott Jin fellelkesült hangja, miközben egy vörös, szorös bilincset emelt ki eddigi helyérol. Kazu egy döbbent nyögésen kívül semmit sem volt képes csinálni, de hangja még szinte el sem halt, mikor a következo fiókból egy tubus került elo. Egyre jobban kételkedett benne, hogy jó ötlet volt engedni társának a „csináljuk a munkahelyünkön, mert az tök izgi” dologban.

- Másra nem is lesz szükségünk — indokolta meg kérdés nélkül Jin, hogy az utolsó fiók tartalmát miért is nem nézte meg, mire Miyavi egy sajnálkozó sóhajt hallatott.
- Pedig magamat ismerve biztos valami igazán jó dolog lehet ott... - susogta, de aztán ismét a látványra koncentrált.

Az idosebb srác újfent rámászott a másikra, s miközben eltereloen megcsókolta azt, kezeit lágyan megfogva emelte fejük felé a laza végtagokat. A bilincset gyorsan elvezette a háttámla egyik rácsa mögött, majd gyakorlottan rápattintotta a két végét a két csuklóra. Végül, mint aki jól végezte dolgát, szakította meg a csókot, hogy aztán rávethesse magát társa mellkasára.

A kibilincselt fiú, úgy tunt, még nem vette észre, hogy a kezeit az ágyhoz rögzítették, mivel minden figyelmét az újra elkezdett nyögdécselés kötötte le. Mikor aztán szerelme elért hasa aljához, lélegzet visszafojtva várta az a feledhetetlen, mindent elsöpro érzést, de a várt történés helyett meglepodötten nyögött fel.

Egy nedves, ragacsos ujj foglalt benne helyet, majd mikor az mozgásba lendült, Kame már el is felejtkezett elobbi csalódottságáról. Lábait egyre feljebb és feljebb húzta, miközben kezei görcsösen szorultak ökölbe, amitol ujjai elfehéredtek, tenyere viszont egyre sötétebb lilába csapott át.

Társa érezhetoen nem siette el a dolgot, de három ujja a ráérosség ellenére is gyengéden tágította Kazut. Miközben egyre hangosabban és vadabbul vergodött, agyában már csak egy gondolat cikázott ide-oda.
- Siess — motyogta elhaló hangon, ahogy ismét csípojét használva igyekezett segíteni magán, de kibilincselt kezei miatt mozgástere igencsak lekorlátozódott.

Jin érdeklodve pillantott fel csapattársára, miközben ugyan azt a lassú ritmust követte kezével. Láthatólag várt valamire, de a másik kiszolgáltatott helyzete is ínyére való volt.
- Kérlek... Jin... - a fiatalabbik hangja már alig hallható volt, és a szapora légzés sem segítette a szavak megértését, de a rövidebb hajú srác elégedetten vigyorodott el.

Miyavi íriszei kezdtek erosen kiszáradni, ahogy kis résre nyitott szájjal nézte egyre letaglózottabban saját „filmje” foszereploit. Ujjai kontrollálatlanul vették fel leggyorsabb tempójukat, amitol gazdájuk egyre hangosabb zihálásba kezdve próbált elég oxigénhez jutni. Még most sem tudta ténylegesen elhinni, hogy csupán a fantáziájával ilyesmit tud kiötleni, megjeleníteni szemei elott. Ha tudta volna, hogy egy kép ezt tudja kiváltani belole, mindig vett volna ilyen színes, „semmi-mélyebb-gondolat” lapokat, és szükséghelyzetben csak elovette volna oket.

Az idosebb fiú lassan felhajolt szerelméhez, majd miközben falni kezdte a kiszáradt ajkakat, gyorsított keze mozgásán, ezzel sikolyokra késztetve a másikat. Kame egyre jobban elveszve a kéjben, próbált minél közelebb férkozni társához. Néhány másodperc múlva elfordítva fejét sikoltott fel szinte már fülfájdítóan, ahogy testén természetfeletti eroként csapott át a gyönyör. Végül teste teljesen elernyedve zuhant vissza az ágyra, miközben a szoba csendjét a fiatalabb zihálása és a fekete hajú férfi néha-néha felhangzó nyögései szakították meg.

- Ilyenkor olyan gyönyöru vagy — susogta Jin szeretojének, majd lágy puszikkal kezdte jutalmazni az alacsonyabb nyakának nyirkos borét.
- Egyet értek — motyogta Miyavi, mintha a másik ketto hallaná szavait. Egyre jobban szimpatizált Jinnel, hiszen nem csak a módszereit találta ötletesnek, hanem kicsit magát látta benne, amint az aktív fél szerepét tölti be.

- Bakanishi — sóhajtozta ki nehezen magából Kamenashi, és elfeledkezve kezei kikötözöttségérol, emelete fel azokat, hogy átölelhesse társát, de mikor karjai megfeszültek, elégedetlenül szusszant egyet.
- Így nem tudlak átölelni — morogta durcásan, majd próbálta úgy fordítani a fejét, hogy a másik ne kóstolgathassa nyakát.

Akanishi elégedetlenül morrant fel, majd felpillantva Kazura, húzta fel szemöldökeit.
- Már hogy ne tudnál... - mondta kissé feddon, miközben megfogta a fiatalabb lábait, és csípojéhez emelve oket, tette keresztbe derekán a két végtagot. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, hajolt vissza az így is megviselt borfelülethez.

- Inkább... siess... csináld — válaszolt teljesen elvörösödve Kame, majd lábaival olyan közel húzta magához szerelmét, hogy ágyékuk finoman összeért. Szemei ismét ködben úsztak, ahogy a semmit pásztázva sóhajtott fel elégedetten.
- Ennyire sietos? — Jin ismét olyan önelégülten mosolygott, hogy mindenki a világ legbeképzeltebb személyének nézte volna, de aztán vigyora kedves mosolyba csapott át. Ajkát finoman a másikéra tapasztotta, majd gyorsan elhelyezkedve hatolt társába.

Kazu megeresztett egy elégedett sóhajt, ahogy a felette lévo tempósan mozogni kezdett. Kezei helyzete egyre jobban idegesítette, amit környezete is könnyen láthatott, mivel csuklóit csavargatva, feszegetve igyekezte magát kiszabadítani. A dolog Jin figyelmét sem kerülte el, így egyik kezével megfogta a másik csuklóit, majd ujjaikat gyengéden összefuzte.
- Nyugi — súgta társa fülébe, miközben még szabad karja lejjebb vándorolt.

Az alul lévo srác elképedten nyögött fel, ahogy Akanishi ujjai ráfonódtak izgalmára, így biztosítva, hogy tényleg ne legyen kedve mocorogni. Sikongatva a kétszeres gyönyör alatt, döntötte oldalra fejét, így egyenesen ránézve a harmadik, számára láthatatlan jelenlévore.
Mintha Miyavinak csak ennyi kellett volna, hangosan felnyögve szorított még egy utolsót magán, majd ahogy elérte az orgazmus, a látvány szertefoszlott szemei elott.

Hangosan zihált, miközben ismét ugyanabban a szobában találta magát, amit magára zárt. Külseje erosen zilált volt: haja kócosan ölelte körbe arcát, keze még mindig nadrágjában pihent, inge legtöbb gombja már nem tartotta össze ingét mellkasa elott.
- Basszus... pedig Jin arcát még nem is láthattam, mikor... - ült fel mérgelodve, de miközben felsojét gombolta vissza, szemei megakadtak valamin.

Perverz félmosoly jelent meg arcán, ahogy felemelte a földre leesett újságot.
- Sebaj... ezt a lemaradást még pótolni fogjuk... - suttogta magának, majd miután nadrágját is rendbe hozta, elégedetten lépett ki az ajtón, azzal a bizonyos cinkostárssal a kezében.

***

A nyári forróság mindig is megviselte, és egyre nagyobb hülyének tartotta magát, hogy a legnagyobb hoségben sétálgat egy majdnem kihalt utcán. Lustán bámulta meg az épületeket maga körül, de mikor egy nagyobb irodaháznak ható létesítményen suhant át pillantása, az azon látható feliraton megakadt a szeme. „Johnny’s Entertainment”... vagyis... JE?

Megállva ott, ahol volt, nézte meg jobban magának az „irodaházat”, miközben napszemüvegét megigazítva hunyorgott. Elso látásra semmi érdemleges nem volt rajta, de amint kapkodva végigkémlelte az ablakokat, döbbenetében kinyílt a szája.

Igaz, hajuk megváltozott, öltözetük is más volt, de Jin perverz mosolya ugyan az maradt. Az Akame tagjai épp egymást falva álltak az ablak szélénél, nem is sejtve, hogy valaki látja oket.

Miyavi, miután felocsúdott meglepodöttségébol, megnyalva száját indult el újra, mintha semmi sem történt volna.
- Úgy látszik, a gitárom megmenekült... - mondta éneklo hangon, elégedetten véve elo legmegnyerobb mosolyát.

***

- Jin? Az elobb nem volt olyan érzésed, mintha valaki figyelt volna minket?
- Csak képzelodtél, Kame-chan...

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022