köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪
Névtelen Normál lap

A Cinema Bizarre - The Silent Place dalára íródott: http://www.youtube.com/watch?v=F7wvhN3P0eQ
A dalt kéretik hallgatni hozzá, nem fogjátok megbánni. Vonatkoztassak el egy picit, ne vegyétek teljesen szó szerint a dal sorait, kössétek egy kicsit a KAT-TUNhoz, és nem lesz olyan bonyolult. Jó szórakozást!


Ha igazán hiszel benne...


This is the silent place ~ Ez a csendes hely
Where everybody looks the same ~ Ahol mindenki ugyanúgy néz ki
This is the silent place ~ Ez a csendes hely
Where people speak, but cannot hear ~ Ahol az emberek beszélnek, de képtelenek hallani
This is the silent place ~ Ez a csendes hely
Where millions die and no one cares ~ Ahol milliók halnak meg, és senkit sem érdekel
This is the silent place ~ Ez a csendes hely
This is the world that we have built ~ Ez a világ, amit építünk

Mikor Ueda Tatsuya bekerült a Johnny’s Entertainmentbe, nem értette, hogy veheti körül annyi egyforma ember, és főleg; hogy várhatják el tőle, hogy mindenkinek megjegyezze a nevét, akiket bemutatnak neki. Még a vele egy napon felvett fiúról is csak bő két hét elteltével jegyezte meg, hogy tulajdonképpen Kokinak hívják, márpedig ők az idejük nagy részét együtt töltötték a próbákon.

Akárhányszor végigment valamelyik folyosón, legalább öten megszólították, köszöntek neki, a nevét mondták, kérdeztek valamit, vagy éppen utasításokat adtak, és legtöbbjük meg sem várta a fiú válaszát, reakcióját. Ezt abban az esetben nem bánta, ha valaki név szerint köszönt neki, majd rohant is tovább, mert így Ueda legalább megúszhatta a kínos szituációt, melyben kiderülhetett volna, hogy még mindig alig pár ember nevét tudja. Mikor viszont szeretett volna ő is kérdezni valamit, esetleg keresett valakit, vagy nem találta valamelyik termet, elfelejtette másnapi programjának egy-egy mozzanatát, hihetetlenül tudta bosszantani, ha senki nem figyelt rá, és csak rohantak fel-alá, beszorítva saját kis napirendjükbe, esélyt sem adva a fiúnak.

Néha teljesen elveszettnek érezte magát. A hatalmas épület, amit annak idején Johnny építtetett, kifejezetten az Entertainment számára, sokszor labirintusnak tűnt, amiben Uedának nem egyszer sikerült is eltévednie. Éppen az ilyen esetek elkerülése miatt kérte el egyik táncpróba után Koki telefonszámát, és megkérte a fiút, legyen mindig bekapcsolva, hogy ha kérdése lenne, felhívhassa. Koki beleegyezett, Ueda pedig egyre kevesebbszer késett el a megbeszélt programokról.

Sajnos azonban Koki sem tudhatott mindent, hiszen ő sem volt ott régóta, és az olyan alkalmakkor, mikor Koki sűrű bocsánatkérések közepette közölte Uedával, fogalma sincs, az épületnek éppen melyik részében lehet, és merre kell továbbmennie, az idősebb fiú kénytelen volt valaki másnál érdeklődni. A gond csak az volt, hogy hiába próbált elkeseredetten találni valakit, aki segíthetne neki, mindenki lerázta valami olcsó kifogással, legtöbbször Johnnyra és a munkára hivatkozva.
Ueda ekkor kezdte elveszíteni a Johnny’s Entertainmentbe vetett hitét.

This is the silent place ~ Ez a csendes hely
A place to face the agony ~ A hely, hogy szembenézz a gyötrelmekkel
This is the silent place ~ Ez a csendes hely
A place for you, but not for me! ~ Egy hely neked, de nem nekem

Néhány hónappal később kezdte egyre inkább úgy gondolni, hogy nem tartozik abba a világba, ami a cégnél körülvette őt. Csatlakozásának oka, ismertebb nevén Imai Tsubasa is egyre kevésbé bizonyult hatásosnak. Mindegy volt, hányszor sikerült Uedának találkoznia vele, köszönnie neki, a helyzet nem javult. Ueda sokszor mondta magának, hogy maradnia kell, és bizonyítania, hogy egyszer ő is olyan elismert és rajongott lehessen, mint példaképe, a helyzet egyre kilátástalanabbnak tűnt. Úgy érezte, nem fogja tudni végigcsinálni azt, amit Tsubasa is.

November nyolcadikán, alig néhány nappal az után, hogy Ueda részt vett Koki születésnapi buliján, újabb három fiú csatlakozott a juniorokhoz. Az első néhány napban nemigen foglalkoztak egymással. Persze, megvolt a köszönés, a bemutatkozás, de ettől független Koki és Ueda, valamint Jin, Kame és Maru jószerével két kis külön csoportra osztottak. Aztán néhány héttel később megtört a jég, és a két csoportból egy baráti társaság lett. Koki és Maru felfedezték, hogy ha ketten együtt szívatják a többieket, az sokkal izgalmasabb, mert van kivel együtt szórakozni, Ueda pedig új legjobb barátra lelt Kame személyében.
De mint minden barátságban, náluk is voltak veszekedések. Ueda könnyen kiborult, de ezzel sosem volt baj; ahogy Kame meglátta az első könnycseppet a fiú szemében, rögtön ment, hogy bocsánatot kérjen, tíz másodperccel később pedig már szent volt a béke. Ha viszont Kaménál szakadt el az a bizonyos, az ő esetében különösen erős cérna, az lavinát indított el. Ez egyetlen egyszer történt meg, akkor is valami apróság miatt kaptak össze, de végül az lett az utolsó csepp a pohárban. A többiek próbálták csitítani őket, kevés sikerrel.

Kame és Ueda három hétig egy szót sem szóltak egymáshoz. Akármennyire hiányolták a másikat, a barátságukat, a büszkeségük nem engedte, hogy bocsánatot kérjenek, és beismerjék, hibáztak. Mindketten úgy gondolták, majd a másik elnézést kér, ha tényleg sajnálja.
Ebben az időszakban történt meg, hogy Ueda és Jin összebarátkoztak. Furcsa, hogy miközben egy társával összeveszett, Ueda szert tett egy újra is. Jin pedig nem csak igaz barát, de tökéletes idegenvezető is volt. Elmondta Uedának, hogyan lehet a legegyszerűbben megjegyezni a különböző termeket, folyosókat, sőt, még egy térképet is rajzolt a fiúnak, ami ugyan nem volt mestermű, de évekig Ueda falán díszelgett, s talán ott van még most is.

All we need is fantasy ~ Minden, amire szükségünk van, fantázia
All to be we want to be ~ Hogy azok legyünk, akik lenni akarunk
All you need is fantasy ~ Minden, amire szükséged van, fantázia
All to be you want to be ~ Hogy az légy, aki lenni akarsz

Főleg Jin közbenjárásának volt köszönhető, hogy Kame és Ueda végül kibékültek. Szinte egyszerre indultak egymás felé a táncpróba után, és ijesztően egyszerre mondták ki a ’sajnálom’ szót, majd nevetve egymás nyakába ugrottak, és úgy viselkedtek, mintha az a három hét ott sem lett volna.
Ueda később kettejüktől tanulta meg, hogy bármire képes, ha igazán hisz benne. Nekik köszönhette, hogy ismét megszerette a Johnny’s Entertainmentet, és hogy olyan lelkesedéssel és energiával dolgozott, mint talán még soha.

Mikor a KinKi Kids kijelentette, hogy hat fiút fognak kiválasztani a juniorok közül, akik a háttértáncosaik lehetnek, a fiúk sokszor tovább maradtak, vagy korábban érkeztek a próbára, hogy a nagy napon legjobb formájukat hozhassák. Legnagyobb meglepetésükre nem csak ők készültek plusz próbával a válogatásra. Egy nem sokkal korábban csatlakozott fiú minden alkalommal a próbateremben volt, mikor ők gyakoroltak, és rövid időn belül oda is ment hozzájuk bemutatkozni. Az örökké vidám Junno végül a kis csapat tagja lett, és immár hatan gyakoroltak hajnalban a próba előtt, és este, mikor vége lett a próbáknak. Junnóval az egész sokkal mókásabb volt, és még azt sem bánták, ha elrontottak egy-egy mozdulatot; boldogan nevettek egymás hibáin, sőt, sajátjaikon is. A sok próba pedig sikeresnek bizonyult; nem sokkal később már a KinKi Kids koncertjein táncolhattak.

This is the silent place ~ Ez a csendes hely
Where everybody speaks the same ~ Ahol mindenki ugyanúgy beszél
This is the silent place ~ Ez a csendes hely
Where people stare but cannot see ~ Ahol az emberek bámulnak, de képtelenek látni

KAT-TUN. Ezek lettek ők, ezt a nevet adta nekik a KinKi Kids. Az emberek nem az együttes háttértáncosaiként emlegették őket, hanem saját nevükön, KAT-TUNként. Mikor pedig elkezdtek egyre több figyelmet kapni, Johnny bizalmat szavazott nekik; saját együttesük lehetett.
Annak ellenére, hogy a cégnél szinte semmi sem változott, és mindenki ugyanúgy kezelte őket, ők érezték, hogy valami megváltozott körülöttük. Mikor pedig először álltak színpadra, mint KAT-TUN, tudták, hogy már nincs visszaút. Onnan már csak egy irányba mehettek; előre, a hírnév felé.

Ueda a kezdetekben lámpalázas volt, és akárhányszor színpadra, vagy kamerák elé kellett állniuk, feszengeni kezdett. A többiek persze mindenben támogatták, de Uedának kiváltképp egy valakinek a törődése számított sokat; Jiné. A fiú mindig a maga sajátos, kissé ostoba módján próbálta bátorítani, vagy ha nem volt jobb ötlete, hát csak elvonta Ueda figyelmét valamivel. A fiú szerette, hogy ennyi figyelmet kap társától, de zavarta, hogy senki, még maga Jin sem jött rá, mire lenne igazán szüksége.

All we need is fantasy ~ Minden, amire szükségünk van, fantázia
All to be we want to be ~ Hogy azok legyünk, akik lenni akarunk
All you need is fantasy ~ Minden, amire szükséged van, fantázia
All to be you want to be ~ Hogy az légy, aki lenni akarsz

’Bármire képes vagy, ha igazán hiszel benne’. Ezt egyszer régen, még a debütálásuk előtt mondta Jin Uedának, és a fiú fejében ez visszhangzott, mikor július negyedikén, Jin születésnapi buliján odalépett hozzá.
- Beszélhetünk? - kérdezte, és bocsánatkérően nézett Yamapire, amiért félbeszakította kettejük társalgását.
- Persze. Rögtön jövök, Pi, ne tűnj el! - nevetett rá barátjára, aztán elindult Ueda után, aki csendesebb helyet keresve végül elhagyta a házat, és a lépcsőház előtt állt meg. Pár pillanatig csak élvezte a kissé párás, de hűvös levegőt, ami kész felüdülés volt a benti, fülledt hőmérséklethez képest.

- Baj van? - kérdezte Jin, szembefordulva Uedával. Társa csak elhúzta a száját, olyan ’úgy is mondhatjuk’ módon, de nem szólt semmit.
- Mondd el! - kérte Jin, miközben megfogta Ueda kezét, és az egyik gyűrűjét kezdte babrálni. - Megbeszéltük, hogy nincsenek titkok, emlékszel?
- Megígéred... - kezdte, aztán egy pillanatra megtorpant, Jin pedig érdeklődve nézett rá. - Megígéred, hogy akkor is a barátom maradsz, ha elmondom a titkomat?
- Megígérem - felelte egy bólintás kíséretében, és elengedte Ueda kezét, amitől a fiúnak furcsa hiányérzete támadt.
- Szeretlek. El akartam mondani, mert úgy éreztem, megérdemled, hogy tudd, de nem akartam, hogy ez keresztbe tegyen a barátságunknak, ezért ígértettem meg veled, hogy semmi sem fog változni, ha elmondom - hadarta Ueda egy szuszra, kerülve társa tekintetét, ugyanakkor hevesen gesztikulálva.
- Jaj, Te... Gyere ide! - Ueda legnagyobb meglepetésére Jin nem akadt ki, nem kiabált, szinte meg sem lepődött, mindössze megölelte. - Sajnálom.
- Tessék?
- Tudom, megígértem, hogy a barátod maradok, a titok ellenére is. De nem tudom betartani - rövid szünetet tartott, de épp csak annyit, hogy Ueda ne kezdhessen tiltakozni, és ne léphessen ki az öleléséből. Jin zavarában óvatosan a fiú fülbevalójával babrált. - Miért hordasz mindig csak egyet?
A kérdés meglepte Uedát, de válaszolt, hátha akkor Jin is elmagyarázza majd, mire célzott az imént.
- Babona. Furcsán nézhet ki, hogy mindig csak egy van rajtam, de szerencsét hoz.
- A kis hercegnő, aki még babonás is. Ez felettébb aranyos.
Egy darabig csend volt, majd Ueda úgy döntött, ha Jin nem mondja el magától, mire gondolt, ideje rákérdezni.
- Jin, figyelj... Hogy értetted, hogy nem tudod betartani az ígéretedet?
A kérdezett elengedte az addig tanulmányozott fülbevalót, végighúzta a kezét Ueda nyakán, majd a boxkesztyűket mintázó nyakláncot kezdte piszkálgatni, úgy mondta ki az aznap köztük elhangzott utolsó szavakat.
- Szeretnék több lenni, mint a barátod.

Vége

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022