Aoi hajszínt szeretne váltani, Uruha pedig segít neki.
Örök köszönet Yasmine-nek, a várakozásért, a
tanácskozásért és a csodás címért. Neked, mint oly
sokszor, drága.
Hajfestés extrákkal
- Biztos vagy benne, hogy ezt nekem kellene csinálnom? Mert én
annyira nem — mondta Kouyou, miközben a hajfestékhez
csomagolt kesztyűkezdeménynek sem mondható nejlont próbálta
a kezére rángatni.
- Kouyou, nem ronthatod el — nevetett Aoi.
- Ha esetleg valamilyen különös módon nem a dobozon látható
hajszínt sikerül a fejedre kennem, hanem mondjuk lilát, akkor
gondolj arra, hogy én előre szóltam.
Aoi csak nevetett, Kouyou pedig egy egészen kicsit kidugott
nyelvvel próbált a feladatára koncentrálni, vagyis még
véletlenül sem elrontani a színelőhívó és a színanyag
összekeverését.
- Nem kellene ablakot nyitnunk? Még a végén megfulladok a
szagától — fintorgott Aoi.
- Ha nem akarsz kék hajjal rohangálni, akkor kinyitod magad. De
csak bukóra, még a végén megfázunk ebben a hajnali hidegben
— jött azonnal a figyelmeztetés, de, sajnos, későn. Aoi végül
egy hupsz kíséretében visszább hajtotta az ablakot.
- Oké, kész vagyok! — egyenesedett fel Uruha, majd odalépett
a sámlin ülő Aoihoz. A vállára terített egy agyonhasznált
törülközőt és miután rendre utasította a másikat, neki is
látott a hajfesték felkenésére. Balról jobbra haladt és
próbált eleget tenni a csapattársa kérésének. De nem volt
könnyű feladat úgy felvinni a fekete tincsekre a szőke hajszínt
eredményező trutyit, hogy csak a felső tincseket színezze be
és az alsók megmaradjanak eredetinek.
- Yuu, ha ez sikerül, esküszöm, hogy keresek neked egy
fodrászt, aki ilyen lehetetlen időpontokban is hajlandó
kezelésbe venni — sóhajtotta a szólógitáros.
Uruha úgy érezte, hogy túl régóta szenved már ezzel a
képtelen ötlettel és sosem fog újra Aoi előtt állni és nem
mögötte vagy mellette. Amikor mégis visszaért, a kelleténél
többet lélegzett be az ammónia szagú festékből, így a
tüsszentés következtében megcsúszott a keze és Aoi arcára
is jutott egy kis festék.
- Kouyou! — visított fel a másik.
- Ne haragudj! — Uruha megragadott egy rongyot, amelyet meleg
vízzel bevizezett, és amilyen gyorsan csak tudta ledörgölte
Aoi arcáról a festéknyomot. Yuu megragadta a másik
csuklóját, majd lopott egy gyors csókot.
- Tudom, mivel tölthetnénk az elkövetkező negyven percet —
vigyorgott Aoi cinkosan, miközben az ölébe húzta Kouyou-t,
hogy újabb és újabb csókokat váltsanak.
- Remélem, hogy a kis akciód következtében nem lesz
narancssárga a hajad — mosolygott bele a következő csókba
Uruha.
Fejezet végéhez tartozó megjegyzések:
Köszönöm, hogy olvastad! :)
» Vélemény
|