köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Író: kyjr
Fordította: jarithka
Fordítás történt: angolról magyarra
Párosítás: PiDa (Yamashita Tomohisa x Ueda Tatsuya)
Besorolás: PG-13
Típus: one-shot
Rövid történet: Három centiméter. Mindössze három centiméter képes mindent megváltoztatni.
Fordítói megjegyzés: Azt hiszem, ezzel a párosítással még nem jelent meg senki a magyar fandomban, de idejét láttam, hogy sokkoljam vele a kedves közönséget, ugyanis nekem nem kicsi vonzalmam van a páros iránt XD Ez a történet fluffos, édes, imádnivaló. Élveztem a fordítását és legalább csempészett egy kis örömöt a napjaimba.



Ueda kifogyott a cukorból.

- Jin! — vinnyogta a telefonba. — Jin, kifogytam a cukorból!

- Eh?

- Anyukádnak van otthon valamennyi? — kérdezte, miközben lepillantott a szánalmasan
kis mennyiségű cukormaradékra a dobozban.

- Fogalmam sincs - közölte Jin.

- Nem néznéd meg? — érdeklődött az idősebb tökéletes tudatában annak, hogy barátja a családi fészekben tölti az idejét, amikor Japánban van. Jin felhördült.

- Miért nem kérdezed meg a szomszédjaid?

- Mert az egyikük egy flúgos öregasszony, aki mindig csilivel próbál etetni, a másik meg az a hatalmas fickó, aki mindig úgy néz ki, mintha a sírás kerülgetné — magyarázta Ueda. — Nem akarom, hogy én legyek a felelőse, ha elbőgi magát!

- Oké... Hé, tudom is, kit tudnék felhívni!

- ... kit?

- Idejében megtudod. Odaküldöm — válaszolta Jin vidoran. Ueda szemei döbbenten elkerekedtek.

- Várj! Jin, ne— Jin, ne merészeld...!

- Pá, Ueda~ - dalolta Jin, mielőtt bontotta a vonalat.

- Idióta— Akanishi! — fogcsikorgatta a telefonba Ueda, mielőtt letette.

Ha Yamapi bukkan fel Ueda küszöbén egy csésze cukorral, ki fogja nyírni Jint. Ő volt az egyetlen személy, aki tudott Ueda... nos, vonzalmáról.

A férfi tudomására hozatala egyáltalán nem volt a terv része, tényleg. Jin szerint, Ueda egy éjjel részegre itta magát és felhívta őt LA-ban, a viszonzatlan szerelméről nyavalyogva. „Nagyon drámai voltál az egésszel kapcsolatban” — mondta neki akkor Jin. — „Egész biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos ponton Shakespeartől kezdtél idézgetni.”

És így most Jin megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy összehozza őket. Az őrületbe kergette vele Uedát. Minden alkalommal, ha Yamapi szerepelt a tévében, Jin írt neki róla. Minden alkalommal, ha Yamapi Jinnél ejtőzött, Jin írt neki róla. Minden egyes alkalommal, ha Jin volt Yamapi kérójában, Jin írt neki róla.

Ueda nem egészen tudta meghatározni, honnan támadtak ezek az érzések Yamapi iránt. Talán igen, talán nem, de azzal a csókjelenettel lehetett kapcsolatban a Buzzer Beatből. Ueda felsóhajtott, majd nekidőlt a konyhapultnak. Igen, gondolta, annak a jelenetnek sok köze lehet ehhez. Valójában az egész doramának sok köze volt hozzá. Minden alkalommal lélegzetvisszafojtva ült a képernyő előtt, figyelve, ahogy Yamapi Kitagawát ölelte.

Azok az ölelések jól néztek ki.

Ueda hümmögött magának egyet, miközben várt, meg átrendezte a tálak és az egyéb eszközök sorrendjét. Nem akarta elkezdeni a cukor nélkül. Éppen azon volt, hogy magára ügyeskedje a kötényét, amikor megszólalt a csengő.

„Kérlek, csak hadd tévedjek, csak hadd tévedjek, kérlek!” — gondolta Ueda magában beletörölve a kezeit a kötényébe, ahogy megközelítette a bejárati ajtót.

- Igen? — cincogta gyakorlatilag az ajtóban.

- Ueda?

Jin halott ember volt.

- Yamap— Yamashita?

- Yepp! — mondta a látogató széles mosollyal. — Ki tudnád nyitni az ajtót, hogy odaadhassam ezt a cukrot?

- Ó, persze... - sietett oda, hogy kinyissa a zárat és kitárja az ajtót, így Yamapi betudott surranni a résen.

A fiatalabb olyan jól nézett ki, ahogy mindig szokott. A haját, aminek szép, lágybarna színe volt, egy kócos lófarokba fogta. Egy egyszerű fekete pólót viselt egy kicsit szakadt farmerrel, és már ott is gubbasztott Ueda genkanján, hogy levegye a bakancsait. Ott pihent egy doboz cukor mellette a földön.

Ueda pedig csak állt ott és bámulta őt, ameddig a másik fel nem kelt és a kezébe nem vette a dobozt, amit aztán a lakás tulaja felé nyújtott.

- Tehát — szólalt meg -, mit akarsz vele csinálni?

- Ó... - Ueda elvette a cukrot, amit Yamapi tartott felé, és elmosolyodott. — Köszönöm szépen.

Yamapi visszamosolygott.

- Nem probléma.

- Csak muffint sütök a nővéremnek; én nem—

Yamapi arca valósággal felragyogott.
- Muffint? — kérdezte izgatottan. — Imádom a muffinokat! Segíthetek?

Ueda rámeredt.

- Ööh... persze? — nyögte ki bizonytalanul.

Yamapi sugárzott a boldogságtól, mire Ueda önkéntelenül rámosolygott.

- Szuper!

Az idősebb a konyhájába vezette őt — vele volt a gond vagy a szoba tényleg egyre kisebb és kisebb lett? — és lerakta a cukrot a kezéből. Még egy kissé meleg is van itt, gondolta Ueda, miközben Yamapi tágra nyílt szemekkel körbemustrálta a konyháját.

- Minden oké?

- Tetszik az otthonod — válaszolta egyszerűen. — Szép nagy.

A másik felnevetett.

- Még új; néhány a szobák közül még mindig visszhangzik, mert még nem volt időm, hogy minden cuccomat kipakoljam.

- Áh! — bólintott Yamapi. — Szóval, mire lesznek ezek a muffinok?

Ueda odadobott neki egy kötényt, amit könnyedén elkapott és szorosan a derekára köré kötött. A lakás tulaja próbálta figyelmen kívül hagyni, mennyire istenien nézett ki benne. Senkinek sem kellene ennyire jól kinéznie egy fodros kötényben.

De végül is Johnny′sos volt. Megszokta már, hogy jól nézzen ki fodros holmikban.

- A nővéremnek lesznek — mondta, és úgy mozdult, hogy Yamapinak adhassa a receptet. A férfi nagyon közel volt hozzá. Komolyan ennyire közel kellett hozzá lennie? Mert nagyon közel volt. Megint kezdett baromi meleg lenni.

Ueda óvatosan arrébb surrant, lekötve magát a cukor lemérésével.

- Pár partira kellenek neki, amiknek ő lesz a házigazdája... Fogalmam sincs, miért nem megy el inkább és vesz magának...

Yamapi felnevetett.

- Talán csak azt akarja, hogy az ő édes kis öcsikéje készítse őket, tele szeretetettel...

Ueda felhorkant.

- Persze. Nem szeretetből csinálom őket. Azért teszem, mert nem akarta addig elhagyni a lakásomat, míg nem egyeztem bele — mormogta. — Na, lássunk neki...
Az egész... nos, vicces volt. A sütés Yamapival. A férfi gyorsan otthon érezte magát, ami nagyon tetszett Uedának. Boldogan figyelte, ahogy Yamapi teljesen kényelmesen mozgott a falak között vagy éppen trónolt az egyik konyhapult tetején és minden alkalommal, ha Ueda elment mellette, finoman megrúgta őt.

Rengeteget nevetett, mialatt tanult is. Ezenkívül Yamapi többször táncolt a semmire. Nem kapcsoltak be semmilyen zenét, mégis ott volt és ide-oda táncolt, idióta pofákat vágott, így Ueda mást sem csinált, mint nevetett. Aztán később magától kezdett énekelni, néhány dalt angolul, amiket Ueda ugyan nem ismert, és ezek közben is táncolt, például mikor megpróbálta munkára bírni a mixert, amíg Ueda félre nem lökte az útból.

- Idióta vagy — mondta az idősebb nevetve. Kapott egy széles mosolyt Yamapitól, mielőtt a vendég a sütő felé nem fordult, hogy ellenőrizze, be van-e kapcsolva. Ueda a legalacsonyabb fokozatra kapcsolta a mixert, majd egyre erősebbre, amíg már halk morajlásig nem fokozódott a zaj, ahogy a gép dolgozott. — Köszönöm a cukrot — szólalt meg váratlanul Ueda, amikor rájött, hogy még meg sem köszönte rendesen.

- Ó, nincsen mit — érkezett a válasz, miközben a fiatalabb elindult megmosni a kezét. — Bár nem tudom, Jin miért engem hívott — folytatta. — Épp egy találkozó közepén voltam...

Ueda megugrott.

- Borzasztóan sajnálom! Nem akartalak—

De Yamapi félbeszakította őt egy intéssel.

- Ne aggódj! Majdnem a végén kaptam a telefont. Nem is igazán volt fontos. Ráadásul neked hála kaptam egy okot, hogy elmenjek otthonról és valami hasznosat csináljak. Arra készültem, hogy egész este csak ülök és filmeket nézek...

Uedát még mindig gyötörte a bűntudat, de úgy döntött, nem mond többet. Tudta, mennyit dolgozott Yamapi. Tudta, mennyire kevés szabadideje volt csupán, és bár Yamapi állította, hogy borzasztóan ki akart kerülni a házából, Ueda tisztában volt vele, hogy néha jól esett csak hátradőlni és megnézni pár filmet.

Visszafordult a turmixgéphez, majd leemelve a fedelét levakarta az oldalára és aljára ragadt masszát, mielőtt újra ráhelyezte volna a tetejét, hogy a gép folytathassa a munkáját.

- Hé! — mormogta Yamapi és ellökte magát a pulttól, hogy megközelítse Uedát. — Hé, mi a baj?

- Sajnálom, hogy áthívtalak — mondta az idősebb és az összekavart muffintésztát bámulta. — Tudom, hogy szeretsz otthon lenni.

- Nem te hívtál át — felelte a másik lágyan. — Jin mondta, hogy jöjjek.

- De ettől még...

- Nem — szakította félbe őt Yamapi. — El akartam jönni, úgyhogy teljesen rendben van. Ne aggódj tovább ezen — nevette könnyedén. — Szórakoztató itt lenni. És azt hiszem, a keverés már épp elég — tette hozzá.

- Hupsz...

Ueda megállította a mixert, aztán nekilátott, hogy óvatosan a muffinformákba kanalazza az elkészült tésztát.

- Ueda — szólította meg a fiatalabb.

- Hmm?

- Köszönöm, hogy segíthettem neked. Remekül szórakoztam.

Ueda lerakta a kezéből a tálat.

- Fogd be, Yamashita, nem vagy még kész!

Sikerült kicsalnia társából egy nevetést.

- Jogos — válaszolta, és odasétált, hogy átvegye a tálat a férfitől, amíg ő nekiállt elmosogatni és feltörölni.

Mit mondhatott Jin Yamapinak a telefonban? Elmondta neki az igazságot vagy előjött valami nyakatekert hazugsággal? Beszélt Jin Yamapinak az érzéseiről? Ueda vetett egy gyors pillantást oldalra, ahol Yamapi épp sikeresen magára és a kötényére ejtett a muffin tésztájából. Nem, gondolta Ueda visszatérve a használt eszközök elmosásához, Yamapi nem tudott semmiről.

- Ne gondolkodj már ennyit! — mondta váratlanul Yamapi oldalba könyökölve őt.

- Bocsi! — nevette Ueda. Yamapi visszament a muffinjaihoz, amit követően fél kézzel a tepsit egyensúlyozva kinyitotta a sütő ajtaját és óvatosan a helyére rakta azt, amit nem sokkal később a másik tepsi követett. — Harminc perc! — kiáltotta hátra a válla felett Ueda, amit követően néhány eredménytelen próbálkozás ellenére vendégének sikerült beállítania az időzítőt.

Ueda újfent a mosogatnivalóra koncentrált; magához ragadta a pultról a tálat és nekilátott kisikálni a belsejét. Ekkor bökte oldalba őt Yamapi, amitől Ueda oldalra ugrott csak azért, hogy újabb bökéssel találkozzon.

- Hé—!

Az idősebb összegörnyedt, így próbált védeni magát az aljas támadásoktól, ám Yamapi könyörtelennek bizonyult, az ujjai folyamatosan Ueda oldalát csikizték, aki ettől felsikoltott — egy hang, amit a későbbiekben kénytelen lesz tagadni — és igyekezett oldalra evickélni valahogy, de Yamapi teste ott termett, hogy meggátolja ebben.

- Fejezd be! — nyüszítette Ueda, miközben még több csikizést kapott.

A lakás tulaja mégis felegyenesedett — hátha ez segíteni fog -, azonban Yamapi nem eresztette.

- Uhh, Yamashita? — kérdezte még mindig nevetve és zihálva. — Most már... elengedhetsz...

Oldalra fordította a fejét, hogy a férfire pillanthasson, aki sötét szemekkel nézte őt. Ueda visszatartotta a lélegzetét. Három centiméter. Ennyi távolság maradt az ajkaik között.

Három centiméter.

Mindössze három centiméter megváltoztathatott volna mindent.

Ueda szíve nekicsapódott a mellkasának, ahogy felbámult Yamashitára, próbálva olvasni az arcában. A karjai lehullottak Ueda dereka körül, amit Ueda annak a jelének vett, hogy mozoghat végre, elmenekülhet, elfelejtheti, hogy ez az egész apró pillanat egyáltalán megtörtént... viszont ehelyett Yamapi könnyedén maga felé fordította őt.

- Yamashita? — lehelte az idősebb.

Yamapi halványan elmosolyodott, mielőtt odahajolt volna, hogy megcsókolja Uedát.

Yamapi éppen őt csókolta. Yamapi éppen őt csókolta. Yamapi éppen őt csókolta!

Arrébb mozdult, mielőtt Ueda bármit is tehetett volna, a gyomra csomóba rándult és hirtelen a hangja sem akart neki engedelmeskedni.

- N-nos ez... szép volt — bökte ki, a szeme pedig azonnal elkerekedett, ahogy rájött, mit mondott.

Yamapi felnevetett és közelebb húzta magához Uedát, a karjaival egy ölelésbe fogta őt. Ueda érezte a teste melegét a sajátjának feszülni és felsóhajtott az érzéstől, miközben felcsúsztatta a karjait és viszonozta az ölelést.

- Megcsókolhatlak még egyszer? — kérdezte Yamapi óvatosan, mire az idősebb kicsit elhúzódott tőle.

- Jobban teszed, különben megütlek — felelte egyszerűen, amire ismét nevetés volt a reakció, mielőtt megkapta az újabb csókot. Ueda félúton találkozott vele, lágyan csókolva őt, a kezeit Yamapi nyaka köré fonva és lehúzva magához a férfit.

Elhaló nevetéssel váltak el egymástól, miközben Yamapi végigsimított a másik arcán a hüvelykujjával. Ueda elmosolyodott és még egy csókot nyomott a fiatalabb ajkaira.

- Kész vannak a muffinok — mormogta, amikor az időzítő megszólalt, ám felsóhajtott, ahogy Ueda lassan kibontotta a haját és végigfuttatta rajta az ujjait.

- Igen, kész vannak...

- Ki kellene... vennünk őket...

- Tomohisa?

- ... igen?

- Fogd be és csókolj meg!

- Örömmel~

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022