Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: Háromszor?
Páros: KoyaTego
Téma: Fehér nap
Történet: Egy különleges Valentin nap után a minimum, hogy a Fehér nap se a szokásos legyen. Mi mást tehetne egy tanácstalan Koyama, hát tanácsot kér a barátjától. Biztos, hogy ez jó ötlet? A történetet a Csipogó Csibémnek ajánlom.
Figyelmeztetés: OOC, fluff
Korhatár: 12+
Megjegyzés: elõzmények → Pinken





Fáradtan sétálok az épület felé. A forgatások, próbák, edzések a junioroknak és még a TV mûsorok is... Most ez kicsit sok. Kezdek fáradni. Olyan jó lenne egy kis szabadság. Tudom, hogy ez nem jellemzõ rám, de idõnként én is eltérhetek a sablonos Koyamától, nee~? Egykedvûen huppanok le a fotelbe, nagyot nyújtózkodva. Még nincs itt senki, addig pihenek egyet...
- Keii~ - erõs karok ragadnak meg, de mégis gyengéd rázást érzek. A hang ismerõs. Elaludtam? Laposakat pislogva nézek fel a sokszor látott arcra.
- Shige, jó reggelt - ásítva törölgetem meg szemeimet. Jaj, talán elkéstem? Rémülten pillantok az órára, áhh, csak néhány percet szunnyadtam. Még most is csak õ van itt.
- Valami baj van? Nem szoktál te ilyen fáradt lenni.
- Áhh, csak keveset aludtam az éjjel... - mivel látom, hogy igen érdekes vigyor húzódik arcára, elpirulok s úgy kezdek el magyarázkodni. - Sokáig forgattunk... Tegoshi már aludt, mire hazaértem, s mikor elindultam, még akkor is.
- Persze, értem én... Amúgy tudod, milyen nap van? - elgondolkodtam. Talán elfelejtettem valaki születésnapját? Áhh, ennyire azért nem eshettem szét.
- Március 13 - mondom, mire még jobban elmosolyodik.
- Van már terved holnapra?
- Miért, mi van... - úgy csap belém a felismerés, hirtelen elsápadok, s arcom a kezeim közé temetem. Elfelejtettem! Én! Ennek az esélye a nullával egyenlõ, Én nem felejtek el ilyesmit!

Egész nap rettentõen szétszórt voltam. Mindenki aggódott értem, de én csak elhajtottam õket. Talán gorombán is viselkedtem. Ez borzasztó. Láttam, mikor átfutott a szomorúság Tegoshi szemén. Megbántottam. Egy érzéketlen tuskó vagyok. Egy szerencsétlen alak, aki mindent elront.
- Kei! Kei! Kei! - hallom a kiabálást a hátam mögül, s lassan, gépiesen fordulok hátra.
- Shige - vérszegény mosolyt küldök felé, de még mielõtt megkérdezhetném, mi járatban, belém karol.
- Nah, gyere, megiszunk egy kávét és kitalálunk valamit.

Gondterhelt arccal ülök, könnyeit törölgetõ barátomat nézve. Még ha meghatódott volna, de nem. Kinevetett!
- Tehát... Ha be akarod tartani a szabályokat, háromszor akkora ajándékot kell adnod. Minimum!
- Háromszor?
- Szerintem, - megpróbál komoly kifejezést varázsolni magára, de látom, valami gonoszat akar mondani. - forrázd le magad háromszor jobban és tölts három napot kórházban. - vörösödõ arcom látva sem hagyja abba, csak mondja tovább. - Esetleg önts magadra aranyat vagy forró viaszt! Egybõl megoldanád a szõrtelenítést is!
- Elég!
- Esetleg karcold, sõt, inkább égesd a nevét magadra!
- Befejezted?
- Igazság szerint lenne még ötletem! Vegyél neki rózsaszín hálóinget! Vagy szexi ápolónõ jelmezt! Esetleg rózsaszín vibrátort, ami zenél is. Énekeld fel rá az Ai Nantét! - már szinte fuldokolva a nevetéstõl árad belõle a hülyeség, jól szórakozva saját gonoszkodásán. Sért, hogy ilyeneket mond, s hogy gúnyt ûz az én égetõ - szó szerint - problémámból. Piszkálja a Szerelmem! Tegoshi annyira csalódott lesz!
- A kávém te fizeted! - vetem oda, s felpattanva elrohanok, nem foglalkozva vele, hogy utánam kiált. Dühös vagyok rá! Gyorsan ki kell találnom valamit! Ami kifejezi, mennyire szeretem Tegoshit... Létezik
egyáltalán ekkora ajándék?

- Megjöttem! - hallom az ajtó csapódását és kedvesem hangját. Izgatottan állok, csöndben, várom, hogy belépjen. Amint megpillantja a gyertyák fényét, s a megterített asztalt, ledermed. Mindent végigpásztáz tekintetével, majd hirtelen felvidul, s hozzám rohanva a nyakamba ugrik. Mosolyogva ölelem magamhoz, s szerelmes csókot váltunk.
- Üdv itthon, édesem! - mondom neki, s elpirulva ismét körbenéz! Ekkor veszi észre a rózsaszín dobozt, s felcsillannak a szemei. Látom, amint izgatottan lépked oda, s akár egy kisgyerek, úgy kezdi bontogatni a csomagolást. A gyomrom borsó nagyságúvá zsugorodik, alig kapok levegõt, míg felnyitja az utolsó szalagot is.
- Ez Gyûrû?? - csodaszép szemei könnyel telnek meg, s ismét a nyakamba ugrik, de most sokkal hosszabban. Sír! Szorosan ölelem magamhoz, egyik kezemmel a haját simogatva, de õ csak zokog. Kissé döbbenten várom, hogy lecsillapodjon, ilyen nagy érzelemkitörésre nem számítottam Kicsit hátrébb lép, én pedig kezeimbe veszem arcát, megtörölgetem szemeit.
- Kicsim, én
- Szeretlek! - mondja szipogva, s nem is hagyva, hogy megszólalhassak már is számra tapasztja ajkait, s lassú, romantikus csókot ad. - Felhúzod? - néz rám nagyokat pislogva, s én mosolyogva teszem ezt meg neki. Boldogan nézegeti az ékszert. Tekintete elidõzik a belegravíroztatott, két, egymásba fonódó szíven. Elõször egy mikrofont akartam, de úgy döntöttem, hogy ez jobban fog tetszeni neki.
Ráadásul felvilágosítottak, hogy ilyen piciben nem lehetne felismerni a formáját...

Elégedetten állok a teraszon, egy szál köntösben. Nagyon kellemes az este. Cigarettám már hamarosan leég, de még szívok belõle egy párat. Ennél tökéletesebb estét el sem tudnék képzelni. Úgy örülök, hogy tetszett neki! Bekukkantok az ablakon, mozdulatlan sziluettje arra enged következtetni, hogy már alszik. Imádom! Gyorsan elõveszem telefonom, s bepötyögök néhány szót, majd elküldöm. Nem is kell sokat várni, már jön is a válasz! Shige megmentette az életem ezzel az ötlettel. Igazi jó barát! Elnyomva a csikket, mosolyogva rakom el a telefont zsebembe, az öngyújtóm
mellé, s visszamegyek a lakásba. Életem! Visszafekszek mellé az ágyba, s szorosan magamhoz ölelem. A nyakamba fúrja arcát, érzem leheletét a bõrömön.
- Jó éjszakát, Szerelmem! - suttogom fülébe, majd én is lehunyom szemeim, hogy nemsokára eluralkodjon rajtam az édes álom.







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016