köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪
Névtelen Normál lap


Házi kedvencek


– Tadaima! — csukta be maga után az ajtót a Dir En Grey gitárosa, majd lerakta az előszobában a hátitáskáját a földre, majd levette a cipőjét is.
Már várta volna, hogy valaki eléjöjjön, és köszöntse, de az üdvözlés nem épp olyan formában érkezett, ahogy azt ő szerette volna.

– Nem mész innen, te kis dög — sziszegte dühösen Miyunak, aki megpróbált beleharapni a nadrágja szárába, ami eléggé lent lógott meglehetősen szakadtan; természetesen nem a kutya miatt, vagy legalábbis csak részben, tekintettel a mindennapossá váló harapdálásokra.
Csakhogy a kutyus nem tágított, minduntalan el akarta kapni szájával a lelógó cérnaszálakat. A nadrág — és persze Die maga is — hősien küzdött, viszont Miyu, egy számára – a morgó gitárosnak már kevésbé — szerencsés pillanatban sikerült ráharapnia, és alaposan megráncigálnia.

– Shinya! — kiáltott be Die a nappaliba kissé dühösen, s csak remélte, hogy a dobos nem épp a fürdőben van; mert akkor még jó pár óráig elszórakozhat még itt azzal a kis döggel.
Próbálta finoman megrázni a lábát, lerugdosni magáról Miyut, de a kis kutya kitartó volt, nem eresztette, morgós hangot kiadva tovább játszadozott. Die végül már a legvégsőbb megoldáshoz folyamodott, méghozzá ahhoz, amit Shinya kikötött, ne merészeljen megtenni, különben kinyírja — nos, Die bátor ember volt, így rászánta magát, hogy szabad lábával épphogy csak, de azért érezhetően belerúgjon Miyuba. A kutyus erre bár elengedte a nadrágjának a szárát, de nem éppen barátságosan morgott felé közeledve.

– Shin–chan, hol vagy? — kérdezte hangosan, le sem véve a szemét a kutyáról.

– Jövök már, jövök — hallotta meg a dobost, s egyre közeledő lépteit. — Áh, édesem, itt vagy? — kérdezte az előszobába érve elmosolyodva, mire Die felsóhajtott.

– Igen, hazajö… – válaszolta volna megkönnyebbülten, csakhogy a torkára forrt a szó, mikor Shinya lehajolt, és ölébe vette Miyut, aki immár kedvesen nyalogatta a dobos arcát. — Én is itt vagyok! — méltatlankodott Die elnézve a két kis szőke démon kettősét.

Felszólalására mindketten felé pillantottak, s még a tekintetük is ugyanazt sugallta.

– Neked nem jár üdvözlet, megmondtam, hogy ne merészelj durván bánni vele — mondta vészjósló hangon Shinya.

– De hát… nem eresztett, te nem jöttél, és egyébként is… – magyarázkodott Die hevesen gesztikulálva, míg a két kis szőke csak kíváncsian figyelte a mozdulatsort. — Te is szoktad őt fenyíteni — vetette be az utolsó mentségként felhasználhatót.

– Az én kutyám, megtehetem, és engem ennek ellenére is szeret — válaszolta Shinya miközben lassan simogatni kezdte Miyu fejét. — Téged viszont már így is utál, szóval, ha nem akarod, hogy álmodban megegyen… — mondta, mire Die nem tehetett róla, de erre felröhögött.

Még hogy Miyu megegye őt? Ugyan már, az év vicce.

– Komolyan mondtam! — méltatlankodott Shinya dühösen.

– Na persze, de én is — rántotta meg a vállát Die. — Figyelj, már itt lakom egy hónapja, de ez a dög még mindig fúj rám — csúszott ki a gitáros száján az, amit mindenképp magában próbált tartani az elmúlt egy hónap alatt; eddig bírta. — Mikor fog megszokni? — sóhajtott fel.

– Majd ha kedves leszel vele, amit kezdhetnél ott, hogy nem dögnek nevezed — vágta hozzá Die–hoz Shinya feldúltan, majd otthagyta az ajtóban igencsak döbbenten álló gitárost.

Die pár percig még bámult a dobos után, s mint minden alkalommal, mikor hazajött valahonnan, most is feltette magának a kérdést, hogy mégis miért is költöztek össze? Persze, egyből rengeteg ok lebegett szemei előtt, és valójában csak az az egy aprócska kétely maradt a gondolatmenet végén benne, hogy meglehet, Shinya tulajdonképp jobban szereti Miyut, mint őt; ez pedig féltékennyé tette. Nagyon féltékennyé.

Elvégre, a dobos Miyut szólítja „édesemnek” meg „drágámnak”, őt szolgálja ki étellel és itallal, őt mosdatja, őt babusgatja, és nem pedig őt, Die–t. Utóbbit persze annyira nem tartja fontosnak, a babusgatás nem neki való, de azért néha belegondol, elvétve, egyszer–kétszer szívesen hallaná, ahogy Shinya azt mondja neki, hogy „végre hazajöttél”, „örülök neked” vagy hogy „már vártalak” — vagy valami hasonló, ennél kevésbé nyálasat.

Felsóhajtva belépett a lakás nappalijába, majd egy lemondó sóhajjal nézte, amint Shinya karjaiban Miyuval eltűnik a fürdőben — valószínűleg a napi kutyamosdatás következik.

Die bement a hálójukba, a közös franciaágyas hálójukba, s háttal ledőlt az ágyra, kezeit szétvetve maga mellett, és felsóhajtott — mélyen, sokáig benntartva a levegőt, majd fáradtan kifújva azt. Csak tudná, hogyan érdemelhetne ki nagyobb figyelmet, mint az a kis korcs. Mit tehetne, hogy az ő Shinyája neki szenteljen legalább annyi időt, mint a kutyájának? Mert jelenleg – szó szerint — még kutyába sem veszi. Miyut ráadásul sűrűbben simogatja, mint őt!

– Die, idehoznád Miyu samponját? — hallotta meg a dobos hangját. — Otthagytam a nappaliban, és nem tudok érte menni — tette még hozzá, majd Die halkan morogva megfogta a párnát, ami a kezébe akadt, és az arcára nyomta. — Daisuke! — hallatszott Shinya türelmetlen hangja.

– Alszom! — kiáltott ki a párna alól, s csak remélte, hogy eljut a dobosig az anyag miatti tompa hang; vagy inkább ne, mert akkor megússza dorgálás nélkül.

Nem jött több kérés, s csak néha elvétve hallotta, amint Miyu felugat. Pár perccel később feltűnt neki, hogy valami piszkálja a lábszárát, ami lelógott az ágyról. Nagyon remélte, hogy nem az a kis dög az. A valami egyre hevesebben ráncigálta a nadrágja szárát, majd érezte, hogy egy nem túl súlyos dolog épp a combjain landol, majd felmászik a hasára.

– Szállj le rólam, te kis vakarcs — morogta a párnába, mert, még ha szerette is volna, ha mondjuk Shinya mászik rá, azért a dobos bár vékony, de nem ennyire.

Hamarosan viszont megérezte, hogy valami nedves folyik rajta, pontosabban a hasán, s beszivárogva a pólója alá. Hirtelen ült fel, lerázva magáról Miyut, majd mikor meglátta a nedves foltot a mellkasán, hangosan káromkodni kezdett felemlegetve Miyu felmenőit, valamint átkozni kezdte a világ legelső csivaváját.

– Mi történt? — pillantott be az ajtón Shinya kérdő tekintettel.

– Az a dög lehugyozott! — mutatott Die vádlón az ágyon békésen heverő kutyusra, mire Shinya csak legyintett.

– Nem vészes — mosolyodott el.

– Elvileg szobatiszta, nem? — csattant fel Die, képtelen volt lenyugodni, ráadásul azzal ellentétben, hogy azt várta, Shinya majd leszidja a kutyát, ehelyett csak továbbra is az ajtófélfának dőlve áll és mosolyog.

Die tovább morgott, majd Shinya szem forgatva közelebb lépett hozzá és megfogta a karját.

– Gyere velem — hajolt Die–hoz és súgta a fülébe.
A gitáros nem ellenkezett, követte Shinyát a… a fürdőbe. Kérdőn pillantott a dobosra, de az csak megrázta a fejét, megeresztette a kádba a vizet, majd lassan Die pólója aljához nyúlt, és felhúzta a hasán, majd levette róla — persze a gitáros segítségével, aki még mindig döbbenten szemlélte a kialakult szituációt.

– Mit csinálsz? — kérdezte végül, mikor már Shinya a nadrágját húzta le az alsójával együtt.

– Mindig azt mondtad, hogy túl sokat foglalkozom Miyuval — mosolyodott el Shinya, miközben beterelte az immár anyaszült meztelen Die–t a kádba, ahol már egyre növekedett a víz szintje. — Most téged mosdatlak meg — vigyorodott el a dobos, majd megfogta a tusfürdőt, és bőven tett a vízbe belőle.

– Hogyan? — pillantott fel rá Die meglepetten, mire Shinya csak tovább mosolygott, és pont, ahogy Miyut szokta, bevizezte Die–t mindenhol, a haját is, majd megmosta samponnal ezúttal nem a kis kedvence szőrét, hanem a haját, majd leöblítette, aztán megismételte még egyszer az egészet.
Die néha jólesően felsóhajtott, mikor az ismerős kezek még ismerősebb helyeken simították végig, de Shinya sehol sem időzött ujjaival olyan sokáig, hogy a gitárosnak esetleg más is eszébe jusson — vagy legalábbis a meglévőknél még több perverz kis gondolat.

– Nem akarsz te is beszállni? — kacsintott rá a mosdatás végén Die, mire Shinya csak megrázta a fejét.

– Nem lehet, most meg kell etetnem Miyut, aztán téged is — mosolyodott el ravaszul. — Hát igen, ez van, ha az embernek két kis háziállata van — sóhajtott fel tettetett fáradtsággal, majd állt volna fel, csakhogy Die is volt legalább olyan ravasz, mint a dobos, és a megfelelő pillanatban kibillentette Shinyát az egyensúlyából, és berántotta magához a kádba.

A szerencséje az volt, hogy a kád nem egyszemélyes, így elfértek benne. A kevésbé szerencsés az volt, hogy Shinya elég morcos lett — legalább annyira, mint Miyu, mikor belerúgott nemrég. Márpedig egy morcos Shinya sosem jó.

– Most csupa víz lettem! — kiáltott fel Shinya dühösen méregetve a vigyorgó gitárost. — Ezt még megbánod — fenyegetőzött mérgesen, majd ismét állt volna fel, viszont Die megint résen volt, és ezúttal magára húzta a dobost. — Engedj el, Daisuke, különben…

– Különben? — kuncogott fel Die.

– Különben belefojtalak a vízbe — morogta Shinya, mire Die egyszerűen megfogta a dobos arcát, és megcsókolta.

– Még mindig bele akarsz fojtani? — törte meg a csókot Die, mire Shinya csak felmordult.

– Annyira már nem, de több kell ahhoz, hogy kiengesztelj — suttogta mosolyogva, majd magához rántotta a gitárost, és szenvedélyesen a szájára nyomta a sajátját.
Lassan végigsimított Die oldalán, majd visszafele mellkasán haladt, miközben a gitáros megpróbálta őt minél gyorsabban kibújtatni a víztől rátapadt felsőjéből és nadrágjából. Végigcsókolta Die nyakát, míg a gitáros a kezeivel megtalálta ágyékát.

– Hm, Die, jól haladsz a kiengeszteléssel — jegyezte meg Shinya felsóhajtva, majd ujjaival lassan megkereste a másik fenekét, és finoman masszírozni kezdte, s hamarosan egy ujjával már azt próbálgatta, szerelme mennyire áll készen.

Nem sokkal később furcsa hangra figyelt fel Shinya — nyüszítésre.

– Te, Die, tudom, hogy kissé talán fájdalmas a három ujj, de azt hiszem, már megszokhattad volna — értetlenkedett, mire Die kinyitotta a szemét, és ránézett.

– Jól mondod, ezért nem is csinálok mást, csak nyögök már öt perce — mordult fel.

– Akkor ez mi? — nézett körbe Shinya, keresve a hang forrását, miközben kihúzta ujjait a gitárosból.

– Öhm… Shin–chan — bökdöste meg Die a karját, mire kérdőn szerelmére pillantott, aki a kád mellé mutogatott. Shinya odanézett, majd hirtelen elvörösödött, és nagyra tágult szemekkel pillantott kis kedvencére, Miyura.

– Basszus, Shinya, nehogy már ennyitől zavarba gyere, ő csak egy kutya — legyintett Die, majd húzta volna vissza magára a dobost, csakhogy az továbbra is lemerevedve szemezett Miyuval. — Folytassuk már, aztán megígérem, a kis vakarcsot is kiengesztelem — sóhajtott fel Die, mire Shinya lassan ráemelte tekintetét.

– Rendben — bólintott végül mosolyogva, s lassan visszacsúsztatta ujjait a másikba, mire Die jólesően felnyögött. — Csak azért ne úgy, ahogy engem — suttogta Die szájába vigyorogva, mielőtt mélyen megcsókolta volna.

Miyu pedig kényelmesen elhelyezkedett a kád melletti puha kis szőnyegen, és meredten tovább bámulta a két, lassan egymásba fonódó férfitestet…

Remélem, tetszett nektek ez a kis szösszenet, szerintem aranyos lett, Shinya mindenképp.^^ Mondjuk ő mikor nem az?xD Hát, azt hiszem, nekem már Die uke marad Shin–channal szemben, de remélem, annyira azért nem bánjátok. Puszi, Gackt^^

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022