köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Cím: Hesitate
Páros: Kyo(Dir en grey) — Kame(KAT-TUN)
Téma: Valentin nap
Történet: Kyo és Kame, akár a szépség és a szörnyeteg, de vajon a szörny valóban annyira félelmetes, mint amilyennek mutatja magát?
Figyelmeztetés: Trágár beszéd, shounen-ai.
Korhatár: +12
Megjegyzés: A felhasznált szavak: tükör, mikrofon, napszemüveg, öngyújtó. Jó olvasást!



Mit kéne tennem? Hogy mondjam el neki, amit gondolok? Állandóan megcsuklik a hangom, ha már csak rá gondolok. Így esélyem nincs ellene. Be kell ismernem, szégyenletes vagyok.

Pár évvel ezelőtt még nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat velem, erre tessék, most nyakig benne vagyok a szarban. Pedig ő csak egy srác. Egy helyes, nyakigláb, aki szívdöglesztő pasi, de akkor is csak egy a sok közül. De akkor mégis miért vesztem el ennyire az eszem a közelében, és miért kerülök ilyen gáz helyzetekbe folyton?

Holnap viszont végre túl leszek rajta. Csak éljem túl. Már előre látom, ahogy mindenki rajtam fog röhögni. Aki meg nem, az meg azzal lesz elfoglalva, hogy sipákolva olvadozzon, milyen édes vagyok. Undorító. Nem vagyok édes. Pokolra az egésszel, nem csinálok magamból bohócot, még miatta se.


~*~


Hát mi lelt engem? Megőrültem? Kimosták az agyamat? Nem ismerek magamra. Csak nézem a tükörben álló majmot és pislogok, pont úgy, ahogy ő. Ez nem lehetek én. Hasonlít, de akkor sem. Ennek az eszelősnek kisimult arca van, pacsuli szaga, ráadásul úgy ki van rittyentve, mintha az elnökkel lenne találkája.

Lehet, még se kellene elmennem. Hülyének fog hinni, elvégre pasik vagyunk. Ez meg annyira gyerekes. Tuti le is fogok vele bőgni. Ráadásul egy nyilvános helyen, ahol rengeteg az ember. Még is mit képzeltem, amikor ez az eszement ötlet az eszembe jutott? Görcsbe rándul a gyomrom a puszta gondolatától is. A fellépések során se izgultam még ennyire. Ott, ahogy a kezembe fogom a mikrofont, elfelejtek mindent. De most... mint egy hülye picsa. Rinyálok itt magamat lesve, mint egy komplett idióta, ahelyett hogy mennék már a fenébe, hogy minél hamarabb túlessek rajta.

Igen, jobb, ha indulok. Magamra kapom még a dzsekimet és elhagyom a lakásom. Ahogy leérek, hunyorítva nézek fel az égre, hol a nap úgy izzik, mintha fizetnének érte. Hát ennek is elmentek otthonról a mai nap?

Elindulok, mert már idő van. Ha tovább totojázok, soha nem fogok oda érni. Basszus, jól jönne a napszemüvegem. Még mindig alig látok valamit. Csak pár betontömb takarásában tudom kinyitni a szemeim, de az édes kevés. A lámpákat kurvára nem látom.

Csak megyek át az úttesten a többi barommal, mint egy ökör. Vonulunk, akár egy csorda. Rühellem ezt, de most nem tehetek mást. Vagy ez, vagy elütnek és elkések, aztán kezdhetek mindent előröl. Arra meg még maga az ördög se lenne képes rávenni.


Itt vagyok végre. Ahogy látom, Kame még sehol. Az előre lefoglalt asztalunkhoz megyek és várakozok. Egy hamutálat is kérek, mert rohadtul izgulok, muszáj rágyújtanom. Elő is veszek egy szálat és az öngyújtómmal parazsat szikrítok rá. Gyorsan tüdőzöm le egymás után a slukkokat, amitől már levegőhöz is alig jutok.

A füstfelhő csak nő körülöttem, hiába a füstelszívó. A szemem sarkából látom, ahogy egyre többen rám pillantanak, főleg a külföldiek. Mintha még nem láttak volna bagózó embert. Némelyikre hirtelen visszapillantok dühösen, amitől riadtan fordulnak el a rohadékok. Megérdemlik, kell nekik annyira bámulni.


Az idő csak múlik, az emberek jönnek és mennek körülöttem. Az órámat nézve megállapíthatom, hogy késik. Már több mint egy félórát. Vajon hol lehet? Biztosan meggondolta magát és nem jön el. Mit is gondoltam, hiszen csak tíz hónapja, tizennégy napja ismerem, mi az egy ember életében? Szinte semmi. Talán jobb is így, mielőtt komolyabban beleéltem volna magam a dologba, hiszen mi teljesen különbözünk. Ő helyes és olyan, akár egy földre szállt angyal mind belül, mind kívül. Én meg... egy gnóm, egy törpe, egy rusnya szörnyeteg. Nem is értem, hogy tudott eddig is velem lenni. Biztosan csak szánalomból, mi másból? Meg szerencséjére a fellépések miatt is ritkán kellett látnia a képemet. Hát nincs mit tenni, minden csoda három napig tart, nekem még így is sok bónusz jutott belőle.

Felállok az asztaltól, otthagyok némi jattot és a kijárat felé távozok leszegett fejjel.

- Kyo! — csendül fel egy hang szemből.

Felnézek, és azonnal ledermedek. Megjött.

- Ka... Kame — hebegem halkan, miközben meredten nézem a fehér ballonkabátos férfit, a széles mosolyával. Vékonyszálú haja édesen lebeg arca körül, ahogy felém közeledik.

- Ne haragudj, hogy késtem, de baleset volt nem messze innen és nem tudtam hamarabb jönni — magyarázkodik, ahogy közel ér, de igazán nem is figyelem, amit mond. Mindössze csak próbálom felfogni, itt van. Eljött újra. — Nem ülünk le? — kérdezi, mire benyúlok a zsebembe és előveszem a kis dobozkát, amit már tegnap odaraktam.

- Boldog Valentin napot, Kame! — dörmögöm és átnyújtom neki.

Nem nézek rá, biztosan tudom, hogy mit olvasnék le róla: „Ezt a hülyét meg mi lelte?”

Inkább csak állok zsebre dugott kézzel és nézem a kijáratot.

Hallom, ahogy kibontja. Idegesítően csörög a csomagolás, majd hirtelen elnémul. Nem marad más, csak a tömeg furcsálló mormogása. Várok.

- Köszönöm, Kyo! — feleli, és a kezét érzem az arcomon, ahogy végig simít rajta. Puha, mint mindig. Kényeztet az érintése.

Felé fordulok, és csillogó tekintetével találom szembe magam. Vágyakozva néz rám, szinte már én szégyellem magam miatta. Felém hajol, majd hagyom, hogy megcsókoljon. Forró és gyengéd. Egészen másvilági. Szinte már transzba ejtő. Az agyam tompa és bágyadt. Már nem is észlelem a világot. Csak a véremet hallom áramlani az ereimben, annyira erősen ver a szívem. Beismerem, szánalmas vagyok. Szánalmasan szerelmes ebbe a férfiba.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022