köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Cím: Hogyan kellene döntenem?
Pár: JinDa, RyoDa
Fandom: JE
Korhatár: -12-
Figyelmeztetések: AU, one-shot, Ueda pov
Összegzés: Ueda össze van zavarodva, nem tudja, hogy mit kellene tennie. Vajon végül a helyes döntést fogja meghozni? És mi lesz az után?
Megjegyzés: Sajnálom, ha esetleg egy kicsit magyartalannak tűnik egy-két helyen, de ezt a kis szöszt először angolul írtam meg, és csak később, Yoshiko kérésére fordítottam magyarra.


Hogyan kellene döntenem?

Semmi mást nem érzek, csak boldogságot, amit a csalódás hiánya váltott ki belőlem. Úgy érzem, hogy örökre itt tudnék maradni, a karjai közt elbújni, érezni ezt a gyengédséget, törődést.

Ajkaimon ég a csókja, s bár a testem követelőzően lüktet az érintéséért, a szívem nyugodtan dobog a közelében. Az egyik részem rettentően vágyta a beteljesülést, míg a másik attól rettegett, hogy újra össze fogják törni.

Úgy vetettem rá magam, hogy félő volt, megfojtom őt magammal, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi. Hajtott a vágy, és a kíváncsiság.
Semmi nem állíthatott volna meg, kivéve őt...
És megtette. Gyengéden tolt el magától, ugyanazzal a mozdulattal közelebb vonva a lelkem.

Biztonságban érzem magam, pedig nincs már páncélom, nincsenek titkok, csak mi vagyunk, két lelkileg lemeztelenített ember, akiknek végre esélyük lehet maguk mögött hagyni a múltat.


~oOo~

Furcsa érzéssel a gyomromban ébredek; az arcom gyűrött, a gondolataim kuszák. A szívem hevesen ver, és érzem, hogy egy másik test simul az enyémhez.

Nem tudok mosolyogni, a késztetés az arcomra fagy, és jeges fájdalom kúszik az ereimbe. Ha nem az én lakásomba lennénk, gondolkodás nélkül menekülnék, de most nem tudom, hogy mit csináljak.

Végül mégis csak kibújok az öleléséből, halványan végigsimítva a karját, majd egy gyengéd pillantás után gyors magamra húzok egy pulcsit, s csendben kilépek az ajtón.

A hűvös, hajnali szél az arcomba csap, de nem sikerül észhez térítenie, a fejemre húzom a kapucnit, és teljesen magamba révedve, találomra indulok el az utcán.
Fázom, de csak egy pillanatig, mert mire el tudnék rajta gondolkodni, máris semmivé foszlik a gondolat.

Dühös vagyok magamra, hogy semminek nem tudok örülni, de képtelen vagyok akár csak a vidámságra gondolni. Úgy érzem, hogy átverem Ryót, úgy érzem, kihasználtam őt, eldobtam a szerelmét...

Ryo meghalt, de az életem fontos része volt, és félek beleszeretni egy másik emberbe.
De megismertem Jint, és most képtelen vagyok kiverni őt a fejemből. Elég az elmúlt hetekre gondolnom, és teljes nyugalom árasztja el a lelkem...
És a tegnap éjszaka, amikor ahelyett, hogy kihasználta volna a gyengeségemet, csupán közelebb vont magához, és velem volt... Nem akarok játszani az érzéseivel, de tényleg nem tudom, hogy hogyan érzek iránta.

Talán érzek valamit, őszintén, de egyedül képtelen vagyok lerázni magamról a múlt érintéseit. El akarok rohanni, hogy elrejthessem a zavaromat, de nem tudok egyedül futni. Szükségem van egy különleges valakire, aki megmutatja nekem az utat, amit meg kell találnom.

Talán Jin az, akire igazán szükségem van. Talán... tudnám szeretni őt, de akkor miért menekülök most?

Túl gyorsan akartam elhagyni Ryót; hosszú évekig képtelennek éreztem magam erre, de most úgy gondoltam, hogy sikerülni fog...
De nem sikerült, és én szépen pofára estem.

Vajon haragudnál most rám, Ryo?
Biztos, hogy nem.
Te mindig is azt akartad, hogy boldog legyek. De tudok-e boldog lenni nélküled?
Nem tudom, de... remélem. Boldog akarok lenni nélküled, érted.
Azt akarom, hogy akárhol is vagy, boldognak láss, és az én boldogságomból táplálkozz. Szeretlek Ryo, de segítened kell elválni...

Vajon felébredtél már, Jin?
Nem tudom... remélem nem.
És ha igen? Vajon mit gondolsz most? Nem akarok csalódást okozni neked.
Akarok boldog lenni, veled, értünk. Azt akarom, hogy együtt találjuk meg a boldogságunkat.
Szeretnélek szeretni, Jin.


~oOo~

Az ajtó nehezen nyílik, mintha szándékosan nem akarna beengedni, mintha érezné bennem a félelmet, és mintha már tudná, hogy csalódás fog érni, inkább kívül tartana...

A szemhéjaim elnehezednek, már-már csukott szemekkel lépem át a küszöböt, majd rutinosan kibújok a cipőmből, és a kanapé felé lépek...

Nincs ott senki.

A szobába megyek...

Üres.

A konya?

Szintén.

A fürdő ajtaja tárva nyitva, a villany leoltva...

Üres.

Leülök a nappali közepére, és magam alá húzom a lábaimat, a fejemet a térdeimre hajtom, és hagyom, hogy megszülessenek az első könnycseppek.

Én?

Üres vagyok.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022