Páros: Reita × Aoi
Megjegyzés: ajánlott zene Seal
- Kiss from the rose (piano version)
Tomoe: Hópehely
A kanapén ülve figyelem a hópelyhek lassú táncát a gyenge
szélben. Egymást kergetőzve szaladnak a föld felé,
versenyeznek, melyikük a gyorsabb, melyikük tudja ügyesebben
meglovagolni a szél apró hullámait. Aztán földet érnek és
vége a csodának. Több ezer társuk követi őket, hogy egymásba
kapaszkodva betemessék a kinti világot.
Nem fázom, mégis ösztönösen összébb húzom magamon a
vékony plédet. Jólesik ez a kis nyugalom. Hallom az ajtó
nyitódását, nem sokkal ezután forró gőz halvány nyalábjai
érnek el. Besüpped mellettem a matrac, a forróságot is
intenzívebben érzem magam mellől. Ránézek és hitetlenkedve
nézek végig hátrahajtott fején, vizes testén, amin csak egy
bokszert visel. Ében hajából csöpögnek a vízcseppek, Ő
maga pedig úgy veszi a levegőt, mintha menten megfulladna.
Gondolom megint tűzforró vízben fürdött.
- Így meg fogsz fázni.
- Nem fogok, ha megosztod velem a paplanodat. — Hamiskás
mosollyal tekint felém.
Egy halk sóhajjal nyitom szét magamon a paplant és várom,
hogy elhelyezkedjen végre. Lábait átrakja bal combom fölött,
így ül közéjük, karjaival átölel, fejét pedig vállamra
hajtja.
- Én is vizes leszek. — Ennek ellenére összehúzom magunkon
a paplant és én is átkarolom.
- Akkor majd megszárítalak. — Apró csókot nyom nyakamra.
Némán nézem tovább a fehér jégvirágok keringőjét, ám
ezúttal Ő is csatlakozik hozzám. Érzem, néha nagyobbakat
vesz a levegőből, de csak félve fújja ki azt.
- Ugye tudod, hogy megint az ujjaid köré csavartál? —
dorgáló kérdésem erejét veszti halk hangomnak köszönhetően.
- Tisztában vagyok vele.
» Vélemény
|