Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: Iker Valentin
Mûfaj: one-shot
Jellemzõk: romantika, humor
Fandom: Kpop
Korhatár: 12


A Boyfriendes Iker páros egy kis konfliktusba keveredik, amit a társaik unszolására egy aranyos béküléssel rendeznek el.



A Starship Entertainment folyosóján sétáltunk végig, ami már elég nehézkesre sikeredett a majd hatórás táncpróba után. Ha ez még nem lett volna elég még korán is keltünk, hogy a fodrász elkészülhessen velünk idõben, mivel az új videóhoz új haj dominál. Az én új fazonom szép lila lett hála az egyik jelenet miatt.
Egy kicsit lemaradtam a többiektõl, mert elgondolkodtam azon, hogy vajon mikor fogják azt kitalálni, hogy hupilila hajam legyen a klip kedvéért, de nem sokra jutottam, mert Donghyun férfias hangja kirántott elmélkedésembõl.
- Kwangmin igyekezz már! Csak fél óránk van a forgatásig és te pont most nem figyelsz. - Ez is kész vicc, hogy egy MV forgatást estére raktak, véletlenül sem napközben vennénk fel, hogy este tudjunk aludni.
- Bocs csak elkalandoztam. - Magamra erõltettem egy mosolyt, pedig a szám nagyon tiltakozott a mozdulat ellen.
Az öltözõ ajtajában megtorpantam, mert épp drága ikrem ecsetelte a csapat maknae-nak, hogy nekem milyen rosszul is áll ez a lila haj, amit egy fél órával ezelõtt annyira imádott rajtam. Nagyon mérges lettem rá, amit le is olvasott az arcomról mikor dúvad módjára léptem be az öltözõ ajtaján. Levágódtam az egyik székre és durcás arccal elkezdtem nyomkodni a telefonom. Egyáltalán nem hatott meg a békülési próbálkozása, sem a - „Kwangmini! Ne haragudj rám. Nem úgy értettem.” - hízelgése.
- Tudod mit Hyung! Te pedig nagyon idegesítõ vagy és egyáltalán nem vagy olyan aranyos mint amilyennek mindenki beállít! - Amint ezt a fejéhez vágtam már meg is bántam, de a könnyes szeme keltette a legnagyobb bûntudatot bennem.
- Jo Kwangmin utállak! Soha többé nem akarlak látni! Amint visszaértünk a szállásra költözz ki a kanapéra! - Tudtam, hogy ezt fogja mondani, de már nem tudom visszaszívni a szavaim, sem bocsánatot kérni, mert úgy kiviharzott az öltözõbõl, hogy biztos nem érném be.
- Gratulálok Kwangmin, most mehetünk megkeresni. Miért kell nektek mindig ilyen apróságokon veszekedni? - Most jön a kioktatás mikor Hyunseong is állandóan beleköt Jeongminba.
- Miért kritizálta a hajam? Félórával ezelõtt még teljesen odáig volt ezért a színért, most meg kigúnyolta. - Már megint én vagyok a hibás, hát persze mit is vártam.
- Maradj itt, majd mi megkeressük, úgy is valahol a takarító szertárban lesz és bõg. - Donghyun és Hyunseong kivonultak én pedig már azon törtem a fejem, hogy mivel kéne megbékítenem hasonmásom.
A forgatásra elég jókedvûen került elõ Yongmin, de nem állt velem szóba, úgy elment mellettem mintha ott se lennék. Akármennyire bosszantott is fel számomra elképzelhetetlen nélküle az életem hisz õ az ikertestvérem. Õ teszi ki a másik felem és már nem is tudnám máshogy élni az életem, csak úgy hogy õ velem van és kiegészíti a gondolataim, a mondataim, a tetteim. De egy egyszerû - „Bocsánat” - itt nem lesz elég, ennél több kell, hogy minden olyan legyen mint a veszekedés elõtt.
Eltelt már majd három nap és én félek, hogy gerincferdülésem lesz a kemény kanapé miatt. Hiába néz levegõnek a cuccaim és az ágynemûim kidobálta a szobából a másikba pedig nem engedtek be a fiúk, így kénytelen vagyok tényleg azon az üllõ alkalmatosságon aludni. Már megkérdeztem a csapat többi tagját, hogy szerintük mivel engesztelhetném ki Yongmint, de mind a négyen azt mondták, hogy találjam ki magam.
Egy újabb többórás próbán vagyunk túl és jelenleg a naptárat nézegetjük, hogy mikor lesz végre vége ezeknek a csontokat nem kímélõ napoknak, de szomorúan vettük tudomásul, hogy az elkövetkezendõ hetekben még nem lesz alkalmunk egy kiadós pihenésre a come back miatt. Ahogy szemem végigfuttattam a februáron megakadtam a tizennegyedikénél, vagyis a híres Valentin napnál. Hirtelen határtalan vágyat éreztem egy kiadós édességbolti látogatás iránt. Most már teljesen kész a terv is, hogy miként fogom visszahódítani másik felem, mégpedig a csokoládénak õ se tud ellenállni, ahogy én se, nem a semmiért vagyunk ikrek.
Tizennegyedikén reggel korábban keltem, mint a többiek és a Manager Hyunggal elmentem bevásárolni a reggelihez, na és persze a féltve õrzött pénzembõl is vettem ki, hogy egy jó minõségû díszdobozos ajándékkal térjek majd vissza. A vásárlás közben mosdóra hivatkozva kiszöktem az üzletbõl és egy díszes - „Valentin napi ajándékok” - feliratú kisboltba sétáltam át, amit már a kisbuszból kinéztem magamnak.
Elég sok pár lófrált bent, akik mellett alig tudtam elmenni. A sok polc elég üresen kongott az üzletben, nem csoda hisz ma a sok szerelmes mind megajándékozza egymást. Szerencsémre még volt az én drága testvérem kedvenc tejcsokoládés bonbonjából, amit csak különleges alkalmakra szoktam neki venni és ez a mai is az lesz, ez az egy reményem maradt. Hogy ne legyen túl lányosan romantikus én nem rózsaszín meg piros masnit rakattam rá, hanem kéket. Fizettem és egy kék kis tasakkal a kezemben léptem ki a járdára a rohanó tömegbe, ami hirtelen még nagyobb lett.
A Manager már pakolta be a csomagokat a busz hátsó ülésére mikor odaléptem én is. Nem szidott meg, csak mérgesen nézett rám, de mikor beszámoltam a békülési akciómról rögtön elmosolyodott, mert már õ se bírta nézni, hogy görnyedt háttal kullogok a többiek mögött.
Mikor beléptünk az ajtón még csak Donghyun és Jeongmin volt fent a többiek pedig még nagyban aludtak. Segítettem a reggeli elkészítésében is, hogy minél nagyobb sikerem legyen, de mind hiába Yongmin morcoson mászott ki a konyhába és még mindig átnézett rajtam. Az ajándékot inkább, majd késõbb adom oda hátha addigra lesz olyan hangulata, hogy legalább végighallgat.
Bent az öltözõben mindenki gyorsan öltözött át, hogy minket kettesben hagyjanak, ugyanis beavattam õket a dologba és hatalmas bólogatások közepette helyeselték az ötletem. Odasétáltam Yongmin mellé, aki épp a cipõjét húzta fel. Megvártam, amíg feláll és nem engedtem neki, hogy elmenjen.
- Gyorsan mond, mert nemsokára kezdõdik a próba. - Úgy látom a duzzogás még mindig tart.
- Sajnálom, amit a múltkor mondtam. Nem volt igazam, csak mérges voltam és túlzásba estem. - Színpadiasan meghajoltam elõtte és a kezébe nyomtam az ajándékot, majd adtam az arcára egy puszit. - Boldog Valentin napot Hyung. - Arca kipirosodott és úgy mosolygott mintha most nyert volna a Mama díjátadón öt kupát.
- Imádlak Kwangmin! - A nyakamba vetette magát, de gyorsan vissza is húzódott és õ is egy kis zöld dobozkát adott át nekem.
- Ez mi? - bambán néztem mosolygó szemeibe.
- Nyisd ki és megtudod. Igazából én is békülni akartam és ennél jobb alkalom nem is lehetett volna. - Kicsomagoltam a kis dobozkát és ugyan abból a fajta csokiból egy szívecske alakú bonbon szemezett velem, aminek a közepén egy - „Sorry” - kis felirat volt.
- Köszönöm. Ikertesók ismét? - Kinyújtottam felé a kezem, de õ inkább egy ölelést adott ismét.
- Ikertesók ismét. Neked is boldog Valentin napot. - Megmosolyogtam már szipogó hangját, amibõl tudtam, hogy mindjárt elsírja magát a meghatódottságtól. Végül mégiscsak visszaköltözhettem a szobánkba és már a Valentin napot se utálom. Hát igen, ahogy a mondás tartja „Minden jó, ha a vége jó!”







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016