köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Akame. Két évvel ezelőtt írt ficem~ Kame nagyon szeretné valami olyannal megajándékozni kedvesét, ami maradandó élmény lenne számára.



Idegesen bámulom asztali naptáram, számolgatva a hátra maradt napokat. Június 30-a van, már egy hét sem, és itt van a szülinapja. Még mindig fogalmam sincs, mire vágyna, pedig nekem kéne a legjobban ismernem mindenki közül. Már majdnem két éve, hogy összeköltöztünk, de még mindig nem ismertem ki eléggé egy ajándékvásárláshoz.

Ahogy benyit az öltözőbe, zavartan rántom ki a fiókot, és vágom bele a naptárat, mire a heves mozdulatra szokás szerint megütöm magam. Felszisszenve kapok kezemhez, míg ő akaratlanul is elneveti magát. Kedvesen rám mosolyog, majd egy gyógyító puszit nyomva kezemre, ül le az egyik kanapéra. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit.

Már csak 4 nap... épp végső kétségbeesettségemben tartok a NewS-osok felé. Ha én nem tudom, minek örülne, majd megmondja más! Ahogy benyitok a szobába, csak Pit és Tegot találom bent, amint a kisebbik épp próbálja megpöckölni Yamapi orrát. Van egy ötletem, ki kezdte...

- Sziasztok! — mondom feszült hangon, és leülök velük szemben. — Bocsi, ha zavarok, de azonnal segítségre van szükségem... fogalmam sincsen, mit vegyek Jinnek... - folytatom kétségbeesetten.
- Áh, ez könnyű! — válaszol lelkesen Tego, hatalmas szemekkel nézve rám. — Adj neki egy plüsst, amin te vagy... a plüss cuki, puha, és ha nem vagy ott, van kivel elaludnia!

Mire válaszolnék neki, Yamapi már erőltetetten és szinte lenézően nevet fel, mire értetlenül nézek rá.
- Ilyen ajándéknak csak egy olyan kishercegnő örülne, mint amilyen te vagy! Inkább vegyél neki egy rekesz sört, és jól szo...

Tomohisa arcán egy pofon csattant: szembe találtam magam a durcás Tegoshival és az egyre dühösebb Yamashitával. Pi hirtelen maga alá teperte szerencsétlen Tegot, és innentől kezdve újra kezdődött birkózásuk. Még párszor megpróbáltam hozzájuk szólni, de végül hagyva a dolgot, megrázva a fejem, hagytam el a szobát. Nem hinném, hogy bármelyik ötlet annyira jó lenne, hogy meg is valósítsam őket.

Idegesen nézek rá órámra, s látom, hogy máris egy óra van. Bemegyek saját öltözőnkbe, felkapom a cuccom, majd elsietek a próbára. Ahogy benyitok a próbaterembe, még csak Koki és Ueda van bent; a földön ülve beszélgetnek. Valószínűleg aggodalmam már az arcomra is kiült, mivel ahogy letelepszem melléjük, Tanaka letámad.
- Mi a baj?
- Nemsokára negyedike... - dörmögöm az orrom alá, miközben átveszem pólóm. Pár másodpercig értetlenül néznek rám, majd Ueda egy feleszmélő „jaaaa”-val jelzi, hogy tudja, miért fontos az a nap.
- Ne tőlem kérdezd... vagy! Vegyél neki egy „a világ legfalánkabb embere” feliratú felsőt... - mondja, s próbálja nem elnevetni magát.
- Jaj már... te is tudod, hogy csak szereti a hasát...
- Öltözz fel egy szobalányruhába... szolgáld ki egész nap... persze a ruha alja legyen megfelelően röviiii~d... - szólal meg Koki nyáladzva, álmodozva nézve a plafon felé.

Elvörösödve dörzsölöm meg a homlokom, és megbeszélem magammal, hogy itt már csak egy űrsikló segíthet. Még holnap közlöm Jinnel, hogy el kell utaznom az űrbe egy bizonyos ideig, ezt bizony meg kell értenie.
Már látom is lelki szemeim előtt a beszélgetést:
„- Szia! Képzeld, holnap felmegyek egy kicsit az űrbe!
- Minek?
- Kell valami, ami megihlet az új számomhoz, tudod... a menedzser ötlete volt, ne engem kérdezz! De azt a pár napot úgyis kibírod nélkülem. Tessék, addig aludhatsz majd vele — átnyújtom neki a plüsst, ami én vagyok, csak kicsiben.
- Hát igen, megértem én. Ha látsz majd egy-két űrlényt, jelezz!”

... azt hiszem, kezd az agyamra menni a stressz...

Napom további részében nemhogy a KAT-TUN többi tagját, hanem a NewS-t, a Kanjani8-et, Tackey&Tsubasa-t, a SMAP-t és az Arashi-t is végigkérdeztem. Mikor már a századik őrült ötletet hallottam, úgy döntöttem, inkább hagyatkozok a megérzéseimre. Istenem, segíts...

***

Jinre mosolyogva várom a pincért. Július 4-e van, és egész nap tökéletesen játszottam, hogy nem vagyok vele tisztában, milyen nap is van ma. Épp Tokió egyik legdrágább és legdiszkrétebb éttermében ülünk. A tanácsokban csak két dolog szerepelt: kaja és szex. Úgyhogy végül is itt kötöttünk ki, persze ez csak az ajándékom egyik része.

Csendesen beszélgetünk, de látom, hogy szemeivel a vállaim és a mellkasom fedetlen részét figyeli, néha akaratlanul megnyalva száját. Amint megkapjuk az előételt, tovább húzva őt, veszek egy kisebb falatot számba, majd amint lenyeltem, félig lehunyva szemeimet, kezdem el alaposan és látványosan lenyalni evőeszközömről az édeskés szószt. Szempilláim mögül látom, ahogy elnyílt ajkakkal markol rá az asztal szélére.

Egész vacsora alatt ilyen vagyok. Gyümölcssalátámat olyan erotikusan fogyasztom el, hogy azt még a legjobban fizetett útszéli is megirigyelné. Jin csak egymás után dönti be a drágábbnál drágább ételeket és a remek évjáratú édes vörösbort. Ő is tudja, hogy az alkohol inkább ront helyzetén, de már elég nehezen tud magával bármi mást kezdeni.

Miután végzünk a főétellel, megrendeljük a desszertet, s mivel tudom, hogy a megrendelt, frissen sütött torta nem egy perc alatt fog elkészülni, ártatlanul belenézve Akanishi szemeibe, kérek tőle elnézést, és elsétálok a mosdó felé. Csípőmozgásom a lehető legkecsesebb, mégsem riszálom agyon magam. Ahogy lassan becsukom magam után a mellékhelyiség ajtaját, elégedetten mosolyodok el. Eléggé ismerem hozzá, hogy tudjam, 1-2 perc, és ő is beront ezen az ajtón.

Teljesen kigombolom az ingem, majd a tükör elé állva igazítom meg hajam. A gondolat, hogy egy nyilvános WC-ben fogjuk csinálni, azonnal lángra lobbantja arcom. De mit tesz Isten, ha ő mindig is odavolt az extrém helyekért, mint például a JE liftje, poros raktár, hajnali, teljesen üres metró...

Ahogy elmerülök gondolataimban, alig tűnik fel, ahogy kapkodva a levegőt esik be az ajtón, s azt bevágva maga után, ölel hátulról szorosan magához. Halkan felnyikkanok, ahogy máris megtámadja nyakam, s próbálok nem belenézni a tükörbe, látva a zavarba ejtő jelenetet.
- Jin... - motyogom neki, miközben megpróbálok megfordulni karjai közt.
- Te is tudtad, hogy mi lesz a vége... most már ne tettesd az ártatlant! — mormogja bőrömre, mire aprón elmosolyodok. Szerencsére nem kell indokolnom, ahogy sikerül szembefordulnom vele. Ujjai azonnal lesimítják vállamról a könnyű anyagot, s ahogy hirtelen abbahagyja nyakam ízlelgetését, tudom, mi következik.

- Kazuuu~ - húzza el nevemet, miközben egy elégedett vigyor ül ki arcára. Ujjával lassan és érzékien simít végig hennafestéses felsőtestemen. Mellkasom bal felén egy szívből egy vörös szalag indul ki, s körbeöleli az egyik felkaromat, hasamat majd csípőmet, s a nadrágomban tűnik el. A szalag körül pedig csóknyomok, harapásnyomok, és kis ajándékdobozok felrajzolt mása díszeleg bőrömön, egy szülinapi csomagolópapír hatását keltve.

Elvörösödve sütöm le szememet, majd lassan átölelve a nyakát hagyom, hogy máris a nadrágommal foglalatoskodjon.
- Boldog szülinapot, Jin... - suttogom a fülébe kedvesen, de mielőtt megcsókolnám, ráeszmélek, hogy még mindig az ajtóval szemben, a tükörnél állunk. Szorosan ölelve csókolom meg, s kihasználva, hogy jelenleg teljesen lekötik ajkaim, indulok el vele lassan a helyiség egy beugró részéhez, ahol egy nagyobb asztalszerű bútor van — valószínűleg pakolásra szánva.

Csípőm nekinyomódik a fának, s halkan felnyösszenve veszem észre alsó öltözékem hiányát. Széles, szinte már önelégült mosolya újra arcán játszik, ahogy látja a festett szalag útját, egészen vádlimig. Már nagyon nem bírom tovább, ahogyan bámul, így inkább hasznosítva magam, kezdem el hihetetlen sebességgel leszedni róla a felsőjét, majd nadrágját is kibontom, de már nem veszek le róla semmit. Csak arra az eshetőségre, ha véletlen bejönne valaki...

Ahogy eleget nézegette testem, könnyedén emel fel, s ültet fel az asztalra. Éhesen, nem törődve a nyomok láthatóságával, harapdálja, szívogatja végig nyakam, majd követve a vörös fonál útját, szinte egész testem. Én már csak ködös szemekkel nyöszörgök alatta, de ahogy lejjebb ránt a bútoron, hogy hátsómhoz is hozzáférjen, csak reflexemnek köszönhető, hogy hátra nem estem.

Első ujja lassan belém csusszan, mire kezeim megremegnek, de ő nem könnyítve meg dolgomat, ajkaival is egyre közeledik ágyékomhoz. Fejemből már rég eltűnt a gondolat, hogy mi van, ha benyitnak vagy meglátnak. Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, ahogy a nyakát ölelve csókolom újra, miközben ő lassan fenekem alá nyúl, s a falnak nyomva dörzsöli férfiasságát hátsómnak.

Miután már vagy hatszor megismételte ezt a mozdulatsort, nehézkesen nyitom fel szemeimet, s pihegve bámulok rá. Már épp megkérdezném, mire vár, de ahogy vágyakozón csillogó szemeibe nézek, tudom jól, mit akar. Mindig is imádta ezt a játékot, de nem hiszem, hogy pont ez a megfelelő pillanat rá, mikor egy illemhelyiségben csináljuk. Végül megadom magam, s füléhez bújva simítok végig hátán.
- Kérlekh Jinh... - suttogom neki vágytól túlfűtötten. — Akarhlak...

Elégedetten hördül fel, s egy váratlan mozdulattal hatol belém, mire túl hangosan nyögök fel. Körmeim végigkaristolják hátát, de ahogy azonnal mozogni kezd, nem hinném, hogy feltűnik neki. Én tompítva hangomat, szuszogok nyakába, s lábaimmal erősen ölelem Akanishi derekát.

Egyre gyorsabb lökéseinek köszönhetően bőrömön lúdbőrözve süvít végig az orgazmus, s erősen rá kell harapnom ajkamra, hogy nyögésem ne szivárogjon ki az ajtón túlra. Hangosan zihálva borulok a nyakába, de ahelyett, hogy meghallanám szapora lélegzetvételét, ajkai újra nyakam dédelgetik. Értetlen és ködös tekintettel bámulok rá, mire egyik keze ágyékomra siklik, azonnal belém fojtva a szavakat.
- Még egyszer... - motyogja kérlelően, majd meg sem várva válaszom, kezd újra mozogni.

***

Fél órával később mindketten csapzottan lépünk ki a mellékhelyiségből, s megnyugodva látom, hogy az étterem ezen részében nincs igazán sok vendég. Gyorsan magamhoz intem az egyik pincért, elcsomagoltatom a desszertünket, majd egy nagy köteg pénzt nyomok a kezébe, nem törődve vacsoránk igazi árával.

Mikor beszállunk a kocsiba, arcom még mindig vörös, jelezve, hogy nem csak ettünk.
- Ez volt életem legjobb szülinapja!!! — vigyorodik el a mellettem ülő. — De tudod, egy szülinap éjféltől éjfélig tart... - mondja sejtelmesen, majd miután ad egy csókot az arcomra, még mindig vadul mosolyogva indítja be a kocsit.

Már előre rosszat sejtek...

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022