Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

A mû szerzõi mélységesen ellene vannak az alkohol fogyasztásának.

(bár úgy 21:57-kor már túl vannak két sörön, öt pohár pálinkán, egy Jägeren és három három Berentzenen)


DE MI AZÉRT ERKKÖLCSÖSEK VAGYUNK!


(és most mindenki lelki épülésére következzen a Történet, avagy...)


A Kék malac és a Rózsaszín Kisujj egymásra találása


Írta és rendezte: A két KÉK MALAC

(mégegyszer bocs XD)



Páros: titok XD
Történet: agybeteg one-shot
Figyelmeztetés: slash, és hm... kiborító? XD
Korhatár: hát... 12? XD
Megjegyzés: slash, humor, romantikus???, crack, angst... de leginkább csak agybeteg...

Az írók elõre le szeretnék szögezni, hogy ez egy PARÓDIA. Egy darab betûjét nem gondoltuk komolyan, Nem utáljuk egyik szereplõt sem, (najó, SP külön állatfaj, de nincs külön wodoo babánk otthon belõle) nem akarunk belegázolni senki lelkivilágába, ez csak egy BETEG VICC!

Jah és az esetleges lelkikárokért nem vállalunk felelõsséget! :D Jó olvasást, kérlek ne gyûlöljetek minket, nem akarunk csuklani, és higyétek el, ez NEKÜNK IS FÁJT!!! (FIGHT XD) Ne egyél, igyál, és tarts magad mellett egy hányótálat :D



Az éjszakai város fényei elkápráztatták SP-t.

Na de ki az az SP? Talán South Park? Vagy netán Short Penis?

Nem, nem, dehogy is. Õ az ázsiai kultúra magyarországi nagykövete, aki egy mártír elszántságával próbál meg teret nyitni kis hazánkban mély értelmû dalszövegeknek és persze a táncnak. Ebben a Bad Boyz - szigorúan Z-vel - mongol tagja volt leginkább a segítségére, kinek nevét e történetben nem említjük, mert nem tudjuk. Innentõl csak maradjon Mr.. Mongol... a többit meg takarja a feledés homálya.

Mr. Mongol tanácsára döntött úgy SP, hogy megkeresi az õsforrást, a Dj-k, a tizenötfõs fiúbandák, és a különös ízû rohasztott káposzta (ismertebb nevén kimcsi) hazáját. Azaz Koreát. Abból is a Délit. Mert északon csak a vesztes focicsapat van...


Ám a Sors különös fintora, és fõleg SP tudatlansága folytán Japánban kötött ki — valószínûleg rossz felé fordult Kínánál. Ám mivel SP számára minden vágottszemû ugyanúgy nézett ki, hálásak lehetünk, hogy nem állt meg Taiwanon, ahol csak a Fahrenheit van. Akik, lássuk be, inkább különösek, mint lehengerlõen szexisek...

Szóval épp ott tartottunk, hogy SP belevetette magát Japán éjszakai életébe, azon is belül Shibuya klubjai közül próbált választani. Végül is az XY mellett döntött, mely barátságos, és mindamellett trendi külsejével azonnal megnyerte magának. SP, akinek eddig nem sok tapasztalata volt az ázsiai lányoknál, úgy határozott, ezt az estét arra szánja, hogy át”hágja” a távolságot a két kultúra között.

Töretlen magabiztossággal sétált be a klubba, fittyet hányva a japánul hadaró kidobóemberre, és egyenesen a pulthoz tartva magához vett egy férfias vodkanarancsot. (teljes megdöbbenésére pálinka nem volt... hát milyen világ ez?!)

Nekitámaszkodott a pultnak, és felmérte a terepet. Elgondolkodva bámulta a rózsaszín különbözõ árnyalataiba öltözött táncoló japán lányokat, és a szeme elõtt egybefolyt a csiricsáré tömeg. Már épp kezdett volna unatkozni, amikor hirtelen meglátta... Õt! Kimagasodott a többiek közül, egyrészt mert magas volt, másrészt meg külseje kirívóan egyszerû: farmert viselt, egy fehér pólóval, a dereka köré egy kendõ volt kötve és a fekete kalap alól kilógó sötét tincsek a vállát súrolták. Azonban nem csak ez keltette fel SP figyelmét — csípõjének hipnotikus mozgása azonnal megbabonázta. Szeme fel és le siklott a finoman telt combokon, a titokzatos idegen karcsú derekán, és a zenét extázisként átélõ angyali arcon.

Még soha nem látott ennél szebbet. Vagy ennél izgatóbbat?

A hosszú nyakon egy izzadtságcsepp csorgott végig, eltûnve a kivágott póló szegélye alatt, és itt meg kell jegyeznünk, hogy némiképp zavarta, hogy az ismeretlen szépség dekoltázsügyileg nincs bizony túlságosan ellátva, de mivel SP úgyis az alulfejlett tinilányokra (meg a kék malacokra, de az egy másik történet) gerjedt, hamar túl tudott lépni a problémán.

SP hosszas vívódás után úgy döntött, hogy meg kell ismernie ezt a tüneményt.

Hál istennek úgy tûnt, ezt nem lesz nehéz kiviteleznie, ugyanis kiszemeltje egymás után itta , a különféle színes koktélokat magas alkohol, pardon, rosttartalommal. Emellett õ sem maradt közömbös a jóképû (hahahaha) europid perzselõ pillantásaival szemben. Miközben táncolt egyre többször és többször vetette csábító tekintetét a pult mellett álló SP-re. Végül a fiú a harmadik vodka narancs hatására összeszedte minden bátorságát, és elindult kiválasztottja felé. Szerinte csábító mozgással ellépett a pulttól, és az irigykedõ pillantások kereszttüzében átkarolta Japán minden bizponnyal leggyönyörûbb nõjének derekát.


- Szeretem azokat a nõket, akik nem félnek fiús ruhába öltözni... - suttogta tört angolsággal a japán lány fülébe, aki válaszul még szorosabban bújt hozzá, és bárgyún vigyorgott.


SP nem is tagadhatta, magával ragadta az érzéki test finom vibrálása... és ez a buta pillantás. Egyre szorosabban tapadt össze a két test, egy ritmus vezérelte szenvedélyüket, és a japán lány hátravetette fejét, majd csípõjét SP combjához szorította. A magyar fiú felnyögött, ahogy a vágy elöntötte, ám... na várjunk csak. Mintha ennek a japán lánynak eggyel több valamije lenne!

SP összezavarodott. Habár biológiai ismeretei elég hiányosak voltak, azért az alapvetõ dolgokkal még õ is tisztában volt.

- Fúj! Neked farkad van! - kiáltotta magyarul, mikor is a másik ezt a szenvedély kitöréseként értelmezve hirtelen magához rántotta, és forrón megcsókolta.

SP-ben összetört valami. Csalódottan lökte el magától a másikat, és kimenekült a klubból. Fél füllel még hallotta, ahogy partnere elkeseredetten utánaszól („Hey my boy!”), egy pillanatra meg is torpant, de a szégyen tovább hajtotta.

Soha, de soha nem fogja ezt magának megbocsájtani (és Mr. Mongol sem). Habár a csók minden képzeletet felülmúlón jó volt, úgy érezte, az estét ki kell törölnie emlékezetébõl...

Másnap reggel zavaros emlékekkel a tegnap éjszakájáról és persze heveny másnapossággal SP felcihelõdött, hogy felkeresse tanárát, akit Mr.. Mongol szerzett neki. (persze csak miután túljutottak azon az interkontinentális problémán, hogy SP Korea helyett Japánban kötött ki...)

Térképpel a kezében sokáig bolyongott, míg végül ki nem kötött az elõtt a nagy, szürke épület elõtt, ami valamilyen Johnny's Entertaintment tulajdonában állt. Összeszoruló torokkal lépett be az ajtón, a tánctermet keresve, ahol is egy bizonyos Jin Akanishinek kellett várnia õt. Sokáig keresgélt, többször is útbaigazítást kellett kérnie, de végül is csak megtalálta azt az ajtót, ami benyitva minden rémálmát felülmúló látvány fogadta õt.

A tegnap esti kalandja! Flitterekkel és tollakkal borítva.

Sikoltva tántorodott hátra, és úgy érezte egy pillanatra kihagy a szíve...

A terem közepén álló, immáron minden kétséget kizáróan hímnemû egyed hasonlóképp meglepett arcot vágott.

- Te...?!
- Én...?!

Szavaikat csönd követte.

A maradék öt férfi elborzadt képet vágva masírozott ki a másik ajtón. Úgy tûnik Jin már megint bepasizott a múlt éjszaka.

Így hát ketten maradtak. A kínos csönd kezdett túl hosszúra nyúlni.

- Nos... - törte meg viszonylagos hallgatási fogadalmát SP. - Én lennék az a bizonyos SP.

Jin bólintott.

- Akkor hát kezdjük... az elsõ leckével — mondta, majd szexuálisan túlfûtött mozdulatokkal odasétált SP-hez, és megragadta a csípõjét. - Az elsõ lecke: a híres Akanishi Jin-féle csípõmozgás!


{~~~""~~~}



SP fáradtan dõlt végig ágyán, és szállodai szobájának plafonjára nézett fel segélykérõn. Már a harmadik hetet töltötte Japánban, és sikerült elsajátítania a japán boybandek mozgáskultúrájának alapjait. Ez nagy elõrelépés volt, és már csak pár nap maradt hátra tanulmányaiból.

Habár tudta, ennek örülnie kéne, hiszen hiányzott otthona, barátai, és fõleg Mr.. Mongol, mégis szívét keserûséggel töltötte el, hogy magántanárának szemébõl ugyanúgy sugárzott a sértett büszkeség elutasítása, mint az elsõ napon.

A kettõjük között vibráló feszültség olyan gyakran csapta ki a biztosítékot, hogy a gondnok már a sztrájkot fontolgatta, ami lássuk be, a japánoknál azért ritka.

Sp kezdte úgy érezni, képes lesz túllépni elõítéletein (= már kurvára kanos volt), és átadni magát egy férfi iránt érzett szenvedélynek. Jin buja volt, erotikus és vonzó, minden mozdulata egy kihívás, egy véget nem érõ tánc volt, aminek senki nem tudta a koreográfiáját. Jin volt az, akire mindig is vágyott, hiszen nemcsak szép volt, hanem végtelenül buta is.

Talán pont ez a kettõsség csigázta fel... vagy talán nem.

SP nem tudta megállapítani. (Bár SP sokszor és sok mindent nem tudott megállapítani.) Nagyot sóhajtott, és a holnapra gondolt, mikor is Jin elõtt be kellett volna mutatnia az eddigiek során szerzett tudását.

De magának sem merte bevallani... félt.





Másnap a tükör elõtt már vagy századszorra próbálta végig ugyanazt a lépést. SP ügyetlen volt, Jin pedig egyre dühösebb. (a mû írói meg egyre részegebbek) Amikor SP már megint elrontotta a lépéskombinációt, a japán férfi megelégelve eddigi bénázását, mögé lépett, és megfogta a derekát.

- Balra, nem érted, hogy balra kell kezdened?

SP testén az érintés hatására elektromosság cikázott végig. Lehunyta szemeit, és átadta magát a ritmusnak, hagyta, hogy Jin vezesse. Tökéletes harmóniában mozogtak... és Jin akkor sem engedte el õt, mikor véget ért a zene. Hosszú percekig álltak így, összekapaszkodva, majd szinte egyszerre nyúltak a másik után. A csók magától értetõdõ, szinte majdnem természetes volt, zavarnak, kétkedésnek nem maradt helye. Mikor ajkaik végre szétváltak, Jin rekedten nyögött fel:

- Te... én... zuhanyzó... most!

Szavaiból sütõ sürgetõ vágy lángba borította SP-t, amit késõbb a hideg vízsugár sem tudott eloltani. Újból és újból egymáséi lettek, de ahhoz, hogy ezt részletezzük, nincs annyi alkohol a világon.

(a ti szerencsétekre is)


Nem sokkal késõbb SP tudta, eljött a búcsú ideje. Azonban nem tudott szerelme — mert tudta, ó tudta, még soha senki iránt nem érzett ily perzselõ szenvedélyt, még Mr.. Mongol iránt sem — szóval nem tudott volna személyesen búcsút mondani Jinnek. Inkább szótlanul, megtört szívvel és könnyes szemekkel szállt fel a Magyarország felé tartó gépre. Csak egy kitépett papírlapon hagyott üzenetet a férfinek, aki sajnos nem volt az olvasás képességének teljes birtokában, és különben is meg volt gyõzõdve arról, hogy szíve választottja amerikai. Így történhetett, hogy kivált a KAT-TUN kötelékébõl, és elindult az Új világ felé, hogy megkeresse SP-t, az amerikai popénekest, aki szívét lángra gyújtotta...

Soha többé nem látták egymást... Leszámítva persze a Facebookot és a Youtube-ot.


Owari ^-^

(mázli, mi? XD)







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016