köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪


Kizuna


Fáradtan lépek be az öltözőbe, és meglepetten veszem észre, hogy már mindenki megérkezett. Elmotyogok egy köszönést, majd a megszokott helyemhez megyek, és ledobom a táskámat. Egyfolytában érzem, hogy valaki figyel, és, mikor megfordulok, a te gyengéd szemeiddel találom szembe magam. Összezavarodok, és kérdőn felvonom a szemöldökömet, de te csak megrázod a fejed, azonban még mindig engem figyelsz. Vállat vonok, és hátat fordítok neked, de nagyon zavar, hogy minden mozdulatomat figyelemmel követed.

Az igazat megvallva, pár hónappal ezelőtt ez még egyáltalán nem idegesített volna, hiszen akkor még együtt voltunk, de most, miután ellöktél magadtól, ez egy teljesen más téma. Igazából még most sem tudom az okát, hogy miért szakítottál velem, hiszen nem voltál hajlandó mondani semmit. Sokszor nem értelek, de ez az egész már nem számít, nem igaz? Már nincs köztünk semmi, csak egyszerű csapattársak vagyunk.

A gondolataimba mélyedve kezdek el átöltözni az első ruhába, majd megengedem, hogy kisminkeljenek megcsinálják a hajam. Ahogy a többiekre nézek, látom, hogy ők már mind készen vannak. Hogy lehet az, hogy mostanában mindig én vagyok az utolsó?

Miután mindennel kész vagyok, a srácok mellé lépek, és hallgatom, hogy miről beszélgetnek, azonban Koki egyből váltja a témát, és felém fordul.

- Kame, szerintem már megint fogytál - mondja, és aggódást, talán féltést vélek felfedezni a tekintetében.

- Mi? - nézek rá értetlenül. - Dehogy! - Próbálok ellenkezni, de mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy tényleg fogytam.

- Tudod, hogy nekünk nem tudsz hazudni - szól közbe Ueda, a többiek pedig helyeslően bólogatnak. - Ugye nem vagy beteg?

- Srácok... - sóhajtok fel. - Higgyétek el, nincs semmi bajom. Csak a folyamatos próbálástól, és a koncertektől fogytam egy kicsit, de egyáltalán nem vészes.

- Biztos vagy benne? - Még mindig aggódva néznek, én pedig megforgatom a szemem.

- Teljesen biztos. - Játékosan belebokszolok Koki vállába. - Gyerünk, fiúk, dolgunk van!

Helyeslően bólintanak, és felmegyünk a színpadra. Pár másodpercig még most is érzem magamon a pillantásodat, de, mivel a színpadon nem kerülhetünk közel egymáshoz, innentől kezdve abbahagyod a folyamatos figyelésemet.

***

Egyedül állok a hatalmas színpadon, miközben a legtöbb lámpa kialszik, és csak egy egyszerű fehér fénnyel világítanak meg. Idegesen beharapom az alsó ajkamat, tartok tőle, hogy most nem fogom tudni elénekelni ezt a dalt. Megpörgetem a mikrofont az ujjaim között, majd veszek még egy nagy levegőt, és a számhoz emelem. Ahogy a közönségre nézek, várakozó arcokat látok, majd, mikor felcsendülnek a szám bevezető dallamai, hisztérikus sikításban törnek ki, mire kicsit elmosolyodom. Lehunyom a szemem, és énekelni kezdem a dalt, amit csak és egyedül miattad írtam meg.


Saki no koto dore hodo ni kangaete itemo
Hontou no koto nante dare nimo mienai
Nem számít mennyit gondolkozunk azon, hogy mi jön majd
Senki sem lát bele a jövőbe

Kuhaku kokoro ni nani ka ga tsumatte
Ayamachi bakari kurikeashite ta
Valami blokkolja az üres szívünket
Ugyanazokat a hibákat ismételjük


Bármerre nézek, csillogó szemeket látok, és boldogságot minden egyes arcon. Csak az én szívemben van fájdalom, amiért elveszítettelek.

Ippo zutsu de ii sa kono te wo hanasazuni
Tomo ni ayunda hibi ga iki tsuzuketeru kara
Egy lépés egyszerre elég lesz, ne engedd el ezt a kezet
Mert a napok, amiken együtt mentünk, tovább folytatódnak

Boroboro ni naru made hiki sakarete itemo
Ano toki no ano basho kienai kono kizuna
Még akkor is ha a mocsokig elnyűttünk
A kötelék arról az időről és arról a helyről nem fog eltűnni


Teljesen átadom magam a dalnak, mintha most is neked énekelném, úgy, ahogy először tettem. Te hallhattad tőlem legelőször ezt a dalt, mikor az egy éves évfordulónk volt. Szinte látom magam előtt a gyönyörű barna szemeidet, ahogy megtelnek meghatottsággal, és csillogni kezdenek. Mintha most is magamon érezném égető tekintetedet, amivel mindig figyeltél, minden egyes mozdulatomat nyomon követted.

Nagare yuku jikan no naka ushinawanu you ni
Surechigai butsukatta hontou no kimochi
Mintha nem tudnék veszíteni, ahogyan az idő halad
Az igaz érzelmeink, amik egymásba szaladtak a félreértéseken keresztül

Kokoro ni somiteku aitsu no omoi ni
Deaeta koto ga motometa kiseki
Megfestem a szívem a gondolataival
A találkozás vele volt az a csoda, amit kerestem


Tudom, hogy illetlenség, de hátat fordítok a közönségnek, és meglepetten veszem észre, hogy a sötétben egy alak körvonalai láthatóak. Talán csak a színpadról lehet észrevenni, de én tökéletesen tisztában vagyok vele, ki az. Bárhol felismerném már csak a mozdulataidat is, a járásodat, és mintha látnám szemed csillogását. Mikor rájössz, hogy észrevettelek, megmerevedsz, de nem csinálsz semmit, csak nézel engem, majd látom, hogy énekelni kezdesz, de mikrofon nélkül ez egyáltalán nem hallatszik.

Tachitomaru koto sae dekinai kurushisa no
Naka ni mieta hikari tsunagatte iru kara
Éppen csak nyugodtan maradok, a fájdalom, hogy nem tudok semmit sem tenni
Mert látom a fényt, ami összeköt minket

Uso tsuita tte ii sa namida nagashite ii kara
Ano toki no ano basho kienai kono kizuna
Rendben van, hogy hazudunk, rendben van, hogy megosztunk egy könnycseppet
Mert a kötelék arról az időről és arról a helyről nem fog eltűnni


Ég a torkom, ahogy veled együtt éneklem a dalt, de próbálok küzdeni a könnyeim ellen. Felém nyújtod a kezed, de mindketten tudjuk, hogy ezt most nem tehetjük, pedig olyan szívesen rohannék az ölelésedbe, úgy szeretném, ha megint, csak még egyszer a karjaidban tartanál. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire hiányzol nekem.

Ippo zutsu de ii sa kono te wo hanasazuni
Tomo ni ayunda hibi ga iki tsuzuketeru kara
Egy lépés egyszerre elég lesz, ne engedd el ezt a kezet
Mert a napok, amiken együtt mentünk, tovább folytatódnak

Boroboro ni naru made hiki sakarete itemo
Ano toki no ano basho kienai kono kizuna
Még akkor is ha a mocsokig elnyűttünk
A kötelék arról az időről és arról a helyről nem fog eltűnni


Nem tudom visszatartani a könnyeimet, hagyom, hogy végigfolyjanak az arcomon, és ebben a pillanatban mintha látnám, hogy megremegsz. Ki tudja miért, talán csak eszedbe jutott, hogy mit is csinálsz éppen, vagy neked is zokogás rázta meg a tested. Soha nem fogom megtudni. Mikor belekezdek az utolsó refrénbe, olyan dolgot csinálsz, amit soha nem hittem volna: előre lépsz, így a lámpák már téged is megvilágítanak, és gyengéden mosolyogva, csillogó szemekkel mellém lépsz. A közönség hisztérikusan sikogatni kezd, de te nem törődsz vele, nem törődsz semmivel, csak megfogod a kezem, és megszorítod, mintha soha többé nem akarnád elengedni. Én pedig nem akarom, hogy valaha is megint elengedj. Nem nézek rád, ahogy befejezem a dalt, de érzem gyengéd tekinteted, és ez jobban megnyugtat, mint bármi más. Úgy érzem, most csak erre van szükségem ahhoz, hogy lenyugodjak, csak te kellesz nekem, talán jobban is, mint régen.

Ahogy befejezem az éneklést, és a szám levezető dallamai is elhalnak, a kezemnél fogva magad felé fordítasz, és szorosan megölelsz. Kétségbeesetten húzlak magamhoz minél közelebb, és a nyakadba fúrom a fejem.

Valahogy sikerül lemennünk a színpadról, majd az öltözőben megint hozzád bújok, és zokogni kezdek. Te csak gyengéden simogatod a hátam, és megnyugtató szavakat suttogsz a fülembe, amiktől egy idő után úgy-ahogy lecsillapodom. Mikor úgy érzem, hogy képes vagyok megszólalni, elhúzódom tőled, és a szemedbe nézek.

- Jin... - suttogom rekedten. - Miért?

- Sajnálom Kazu... - feleled halkan, és visszahúzol magadhoz. - Nagyon sajnálom.

Nem igazán értem, mire gondolsz. Arra, amit most csináltál, vagy arra, hogy hónapokkal ezelőtt szakítottál velem? - Mit sajnálsz, Jin?

Veszel egy nagy levegőt, majd alig hallhatóan motyogsz a hajamba. - Azt, hogy ellöktelek magamtól. Nagyon hülye voltam, nem értettem igazán, mennyi mindent jelentesz nekem. Először nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz, és az elején még nem is volt annyira rossz, de ahogy teltek a hetek, majd a hónapok, egyre jobban hiányoztál. A végén már azt vettem észre, hogy semmi másra nem tudok gondolni csak rád. Ne haragudj, kérlek... Nem kezdhetnénk elölről az egészet?

Megint könnyek szöknek a szemembe, ahogy szinte az én gondolataimat mondod ki, és hirtelen megkönnyebbülés fog el. Szívemben megjelenik a remény apró szikrája arra, hogy minden olyan lehet, mint az előtt, és még jobban húzlak magamhoz. Most semmi másra nincs szükségem, csak arra, hogy érezzem, hogy velem vagy. Semmi más nem érdekel, sem a koncert, sem az, hogy mindenki minket bámul. Az egész teljesen hidegen hagy.

- Ugye meg tudsz nekem bocsájtani? - kérded sóhajtva, és eltolsz magadtól.

Nem mondok semmit, csak fürkészem a szemeidet, keresve valami esetleges jelet arra, hogy csak szórakozol, de mikor nem találok semmit, elmosolyodom. Bólintok egyet, majd gondolkodás nélkül megkeresem ajkaidat az enyémekkel, és birtokba veszem őket. Azonnal viszonzod, és hosszan, gyengéden csókoljuk egymást. Percekkel később, mikor elhúzódunk, boldogan mosolyogva nézel a szemembe.

- Köszönöm, Kazu... - Megint magadhoz ölelsz, és a fülembe suttogva folytatod. - Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és nagyon megbántam, amit tettem. Tudod, ugye?

- Tudom, Jin - súgom, és egy apró csókot nyomok nyakad selymes bőrére. - És én is szeretlek. Jobban, mint bárki mást.

A mellkasodra hajtom a fejem, míg te a hajammal kezdesz játszani. Hallom szíved heves dobogását, ami egy ütemben ver az enyémmel, és csak remélni tudom, hogy örökké hallgathatom ezt az édes ütemet.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022