Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: Ölelés
Mûfaj: one-shot
Jellemzõk: angst
Fandom: Jpop
Páros: Jin x Kame
Korhatár: 12
Jogok: Nem az enyémek.
Figyelmeztetés: nincs, elég ártatlanka lett.
Tartalom: Ha nagyon akarod a másikat, az a visszájára sülhet el, de a megbocsátásra mindig van remény.


Ölelés


A kapott információ hatására kipattant az ágyból, és vészes gyorsasággal öltözködni kezdett. Felkapta magára az elsõ keze ügyébe kerülõ farmert, pólót és pulóvert, majd kiszáguldott az elõszobába, és kapkodva magára rántotta a bakancsát meg a kabátot. Hanyagul a nyakába kanyarította a sálat, és kilépett az ajtón. Egyszerre borzongott meg az izgatottságtól és a hidegtõl. Amúgy is kócos haját még jobban összekuszálta a szél, de nem törõdött most ezzel. A zsebébe vágta a kulcsát és elindult, de nem jutott messzire, mert hirtelen összeszorította a gyomrát egy rossz érzés. Megrohanták a fájdalmas emlékek, amiket a hír hallatán teljesen elfelejtett, és amik most majdnem visszafordulásra késztették. Rájött, hogy nem mer szembenézni a férfival, nem hitt benne, hogy a másik valaha is megbocsátana neki, biztosan nem örülne, ha õ lenne az elsõ, akivel hazaérkezése után elõször találkozik.

Sóhajtott. Most vette csak észre, hogy megindult az utcán, miközben kavarogtak fejében a gondolatok. Megtorpant, amikor pár nevetgélõ lány haladt el mellette, mindegyiknél egy vörös, szív alakú lufi volt, amin a „Valentine′s Day” felirat kegyetlenül felhívta a figyelmét a dátumra. Amikor a Johnny′s-tól felhívták, nem tudatosult benne, hogy milyen nap van, csak most, mikor meglátta a kamaszokat, majd egy összeölelkezõ, kipirult arcú párt. Összefacsarodott a szíve, és elindult a legközelebbi taxi felé. Bevágódott, és enyhén remegõ hangon mondta be az úti célját. Út közben nem tudott gondolkodni, kavargó massza töltötte ki a fejét, szinte révületbe taszítva. Hirtelen azt sem tudta, hol van, mikor a sofõr, csikorgó kerekekkel, lefékezte a kocsit a reptér elõtt. Ijedtében majdnem ugrott egyet. A taxis erre horkantott, mert nagyon félreértelmezte Kame reakcióját.

— Mi van? Tán nincs magánál pénz? — szegezte neki gúnyosan.

Kame ekkor nézett végig elõször magán, és rögtön megértette, mi baja a taxisnak. Zilált öltözéke nem keltett épp bizalomgerjesztõ benyomást.

— Bocsánat, uram! Azonnal! — Kotorászni kezdett a zsebében, és mikor megtalálta a pénztárcáját, megkönnyebbülten sóhajtott. Még szerencse, hogy általában nem veszi ki a kabátja belsõ zsebébõl.

Odaadta a kért összeget, majd elindult az épületbe. Nem jutottak el hozzá a repülõtér zajai, csak egy mondat zakatolt a fejében szüntelenül:

Soha többé nem akarlak látni!

Ezzel búcsúzott tõle Jin, mielõtt felszállt volna az Amerikába tartó repülõre, ahová nem csak a tanulás vitte. Kame maga ûzte az idõsebb társát olyan messzire, mert nem bírt magával. Határtalan vágy. Ez jellemezte õt akkoriban, annyira akarta a másikat, hogy nem foglalkozott Akanishi érzéseivel, csak a saját szükségleteivel, és elijesztette magától, még azelõtt, hogy bármi is igazán elkezdõdhetett volna. Önzõ volt, de ezt szerette volna jóvátenni. Szerette volna, ha újrakezdenék.

De mi van, ha tényleg nem akar látni téged? — szólalt meg a belsõ hang a fejében.

— Számomra elképzelhetetlen — válaszolt a baljós sugallatra halkan suttogva.

Megállt, mert a várócsarnokba ért. Kémlelni kezdte a kavargó tömeget, hogy meglátja-e valahol barátját. Egy félóra is eltelt, és már kezdte azt hinni, hogy átverték, mikor észrevette õt. Makulátlan frizura és öltözék, jobbjában a kézitáskája és a kabátja, a baljával pedig a bõröndöt húzta. Tekintete összeakadt Kamééval. Egyre nagyobb döbbenet tükrözõdött a szemeiben, ahogy közeledett felé, és még valami, de ezt nem tudta meghatározni. Talán megvetés? Kazuya azt hitte, egyszerûen elsétál mellette, de Jin nem ezt tette. Ledobta a csomagjait és a kabátot, majd olyan szorosan ölelte át, hogy majd összeroppantották a karok. Aztán megérezte a nyakán a nedvességet, az idõsebb férfi sírt. Nem értette. Fel kellett volna pofoznia, ehelyett egyszerûen átölelte, és úgy kapaszkodik belé, mint egy mentõövbe.

— Nagyon hiányoztál — hallotta meg a suttogó szavakat.

Nem tudott megszólalni, csak egyszerûen viszonozta az ölelést, beszívta a másik illatát, és egyszerûen nem engedte el. Jin még szorosabbra vonta körülötte a karjait, és a vállába temette az arcát. Nem szóltak, csak álltak összeborulva, a béke és megbocsátás körüllengte õket.


Vége







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016