Rising Sun ~ j-pop/j-rock * visual kei/oshare kei * k-pop/k-rock * tw-pop/tw-rock and dorama fanfiction
figyelmeztetés!
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun


ajánló


csevegőfal

1. Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.
2. A chatbox nem blog!
Ellenkező esetben a hozzászólást törlöm, az íróját pedig bannolom.




születésnap


Sok boldogságot kívánunk! ^^


az oldal őre

évforduló
 Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


eseménynaptár

2016



köszöntő


Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Ajánlott böngésző: Mozzila Firefox


Az oldal Facebook csoportja:


Random idézet


♫♪

Cím: I′ll be there

Író: lylith

Páros: Jin×Yamapi

Történet: „Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi idõre meglepett, majd én is épp oly erõsen átkaroltam õt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert elõnye származik belõle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.” - Laurell Kaye Hamilton

Figyelmeztetés: semmi komoly, igazából nagyon enyhe shounen-ai, és egy kis borongós hangulat

Korhatár: 12

Megjegyzés: a bétázásért köszönet Mitsunak <3



Csendes szürkület uralkodott a szobában. Az utcalámpák halvány fénye meg-megrebbent a falakon, de õk befogadón ölelték magukhoz a sápadt félhomályt. A némaságban ezer indulat feszült, elfojtva, torokszorítón és bántón, kimondásra várva. De a szavak csak nem jöttek. Nézték a holdfény pajkos játékát az ablakon, és ültek egymás mellett tovább némán, szenvedõn.

- Mondd, szerinted is akkora bûn követni az álmaim?

Sötét, mély tekintetû szempár találkozott az övével; ijesztõen üres, ha jobban megnézte az ember. Egyetlen villanásig enyhült a tompaság, aztán a másik elfordította a fejét; az árnyjáték a falon bizonyára roppant érdekes.

- Csak azok szemében bûn, akik maguk nem képesek rá.

A szavak éppolyan üresek voltak, mint a hang, amelyen szóltak. A kérdezõ nem volt elégedett.

- Tomo, nem ezt kérdeztem!

A másik megvonta a vállát.

- Mit akarsz hallani, Jin?

- Hogy haragszol-e rám emiatt.

Aggodalom csendült ki a hangjából: a másik túl értékes volt számára. Rettegett, hogy elveszítheti.

- Nem haragszom; csupán irigyellek és féltelek.

- Ugye tudod, hogy te is megteheted?

- Nem, én nem. Nem vagyok olyan bátor, mint te, és nem vagyok ennyire önzõ sem.

Fájdalmas ereje volt az utolsó pár szónak. Tompán a szívébe markolt egy érzés; nem akarta, hogy Yamapi önzõnek tartsa.

- Én legalább nem hazudom magam boldognak és elégedettnek, amikor nem vagyok az.

- Tudom... Nem ismerek nálad õszintébb embert.

- De úgy érzed, ezzel megbántok másokat.

Nem kérdés volt ez, és valami olyan keserûség szólt belõle, ami kényszerítette a másikat, hogy ráemelje tompa tekintetét; nem tudott felelni. Két sötét szempár óvatosan fürkészte egymást; az egyik üres és halott, a másikban szikrázott az élet iránti kielégíthetetlen szenvedély. Nem szokták meg, hogy tánclépésben kerülgessék egymást. A hold ezüstösen szórta rájuk sápadt fényét, és õk úgy hajoltak egymás felé, mint a régi szeretõk, akikben már nem lángol szenvedély. Ajkaik egy puha, lágy csókban találkoztak: bocsánatot kérõ és megbocsátó volt ez a csók, megnyugtató, mint egy bölcsõdal, és a szelíd ölelésben, mit magával hozott, már rég nem volt sem keserûség, sem bánat. Múló hangulattá enyhült a szorongás, és Jin gondolataiban tompa visszhangot vert egy szó, amire az imént még nem figyelt: „Irigyellek és féltelek. Félteni azt szokás, akit szeretünk, nem igaz?” Szeretett volna örökké ebben a biztonságos, óvó ölelésben maradni, és hallgatni, ahogyan a szíve szinkronban ver a másikéval. És érezni, hogy Yamapi nem ítéli el, hogy mellette áll, ahogyan mindig. Nem akarta elereszteni a pillanatot.

Óráknak tûnõ percekig ölelték így egymást.

Nem, Jin és Yamapi nem voltak szerelmesek egymásba. De barátok voltak, és ott voltak egymásnak, amikor senki más nem volt velük. És ez néha többet ér akármilyen szenvedélynél.







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2016