köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Cím: Másnak szánt ajándék
Páros: Yasuno (Kra) - Mai (ex-Kra) és említés szintjén Kai - Uruha (the GazettE)
Téma: Valentin-nap
Történet: A Kra dobosa kollégája segítségét kéri, hogy avassa be a csoki-készítés rejtelmeibe. A főzőcske közben Yasuno számára kiderül, hogy az ő titkos imádottja Kai párja. De beszélgetés közben sok dolog átértékelődhet...
Figyelmeztetés: idegen szó használata, enyhe slash, OCC karakterek
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Csak neveket, helyszíneket és egy szomorú tényt használtam fel a ficemben, minden más a képzelet műve.
A történet egyfajta fohász is, Mai felépüléséért...
Választott szavak: gitár, ékszer, fénykép, könyv, tükör




A dobos zavartan toporgott a másik banda próbaterme előtt.  ”Mikor végeznek már?” — gondolta kissé türelmetlenül. Ideges volt, kétszeresen is. Egyrészt nem tudta, mit fog szólni a kéréséhez kollégája, másrészt nem akarta senkinek az orrára kötni magánügyét... Azért volt különösen kínos a szituáció, mert - az általa gondosan titkolt - szíve csücske is épp ezen ajtó mögött nyúzta a gitárját. A kiszűrődő lassú zene hallatán kissé elmélázott, így - valamennyire - idegei is lenyugodtak. Észre sem vette, hogy a dallam elhallgatott.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és kirobogott rajta Ő... A bandából még ketten követték vigyorogva, majd lassabb tempóban - fejét fogva - megjelent az énekesük is. Annyira váratlanul történt az egész, hogy Yasuno már csak neki tudott némi köszönésfélét kinyögni.

- Üdv, Yasuno! Bocsánat miattuk... Ugye, nem vágtak orrba? - célzott Ruki az imént viharos gyorsasággal távozókra.

- Nem.

- Ano... mi szél hozott hozzánk?

- Kait keresem...

- Menj be hozzá, most épp tudsz vele szót váltani - bökött a nyitva hagyott ajtó felé. A kis énekes még egy intéssel elköszönt, ezután követte féktelen társait a büfé felé.

- Szia! - nevetett rá a másik dobos. - Hallottam, hogy engem keresel. Miben segíthetek?

- Az a helyzet, hogy te eléggé otthon vagy a konyhában. Segítenél nekem? Nemsokára Valentin-nap lesz. Meg szeretnék lepni valakit egy kis csokival, de fogalmam sincsen, hogy kell elkészíteni.

- Semmi gond. Amúgy is akartam főzni, jól jön egy segítő kéz. Holnap délután megfelel? Akkor szabad vagyok.

- Azt hiszem, nekem sincsen programom.

- Remek, akkor holnap délután két órakor várlak. Ja, itt a telefonszámom, meg a címem... - firkantotta le egy kis cetlire Kai.

- Mit vigyek?

- Van otthon bőven mindenféle hozzávaló. Legfeljebb dobozt hozzál, amiben elviszed haza.


”Ő is készít valakinek...” - morfondírozott a nyúlánk zenész, miközben a próbatermükbe tartott. Belépett, és az első gondolata ösztönösen Mai volt. Nélküle olyan üres minden... A falak tele voltak a banda fényképeivel. Onnan mosolygott rájuk a gitáros, de már nem játszhatott velük.

”Szegény, most is a kórházban van...” - sóhajtott Yasuno, majd Keiyuura pillantott, aki a zongora előtt ülve meredt maga elé.

- Kei?

- Hm? - rezzent fel az énekes.

- Folytatjuk? - célzott a próbára.

- Yuura még nem ért vissza a büféből. Utána... mehet.

- Hiányzik - állapította meg Yasuno. Keinek nem kellett magyaráznia, ennyiből is értette, hogy Mai a téma...

- Az előbb telefonált a menedzser. Nem érdekli, hogyan szedjük össze magunkat, de hónap végére új kislemez-anyagot kell összehoznunk. Nem számít, mi történt, a gépezet akkor is működik... ha ledarál valakit, nekik az sem baj. Csak meglegyen a hasznuk... - tört ki a kis énekesből.

- Sajnos ez igaz, de tisztában voltunk vele, amikor belevágtunk... - hangzott az ajtóból.

- Igen, Yuura... de akkor annyira nonszensznek tűnt, hogy velünk... ilyen történhet - sóhajtott Keiyuu. - Na, akkor folytassuk a munkát!


- Mai hogy van? - kérdezte másnap Kai, miközben a csokit kavargatták.

- Még kórházban van. Igazából soha sem panaszkodik. De a szemein látszik, hogy szenved. Remélem, mielőbb rendbe jön...

- Közel álltok egymáshoz?

- Mind a négyen közel állunk, épp úgy, ahogy a ti csapatotok tagjai is.

- Mindenfajta kapcsolat az alkalmazkodás próbája. Nem mindig zökkenőmentes. Az elején nekünk is nehéz volt... De sikerült elérnünk az összhangot, és azóta igyekszünk megtartani.

- Mi is épp így teszünk. Ano... te a bandátok egyik tagjának fogod adni a csokit? — puhatolózott óvatosan Yasuno. Úgy tűnt, telibe talált...

- Kérlek, ne áruld el senkinek...

- Óh... tehát igen. Hallgatni fogok róla, de most azért találgathatok - sandított Kaira. - Aoi... nem, nem hinném. Inkább Reita vagy Uruha...

Amikor Yasuno kimondta a szólós becenevét, Kai mélyen elvörösödött.

- Ano... - Zavart vigyor ült ki arcára. - Kérlek... tudod, egy ideje már együtt vagyunk. A mai délután miatt el kellett távolítanom itthonról. Nagyon erős indokkal és csellel...

- De a banda tudja — jegyezte meg a nyurga szőke, látszólag nyugodtan, miközben úrrá kellett lennie gyomra ideges remegésén.

- Igen, ők segítettek lefoglalni... Hiszen, az imént említettem, mindenben próbálunk alkalmazkodni egymáshoz.

”Nem készíthetem én is Neki. Alig tudok róla valamit... és ők már elég régóta együtt lehetnek. Boldogok. Nem zavarhatom meg a kapcsolatukat.” - döntött Yasuno. Elhatározása megnyugtatta. Hangosan viszont ennyit válaszolt:

- Jó nektek, igazán boldognak tűntök.

- Soha boldogabb nem voltam még. És, remélem, Uruha is így érez...

- Van olyan ismerősöm, aki a szabadságra esküszik. De a szabadság ára a magány... nincs mellette senki. Nem valami vonzó távlat...

- A magány alattomos szerzet. Mindent fel tud emészteni... a testet és a lelket is - bólintott Kai komolyan.


Yasuno szomorúan hajtotta le a fejét. Úgy érezte, hogy csilingelve roppant ezer szilánkra a lelke, mint valami finom, törékeny ékszer, vagy vékony falú, kecses kristálypohár, amit óvatlan lapátkezek roppantottak el, majd leejtettek a kövezetre...

Hazaérve elmélázva szemezett a tükörrel. Nem, nem a saját tükörképével... Mai arcát látta benne.

A gitáros édes, titokzatos mosolya igazán csak most vált érthetővé számára.

Kai bölcs megjegyzése akaratlanul nyitotta ki Yasuno szívében a bezárt ajtót... a dobos most jött rá, hogy - bár Uruha igazán jóképű, de ő - valójában a csodára várva -  karnyújtásnyira volt eddig a boldogságtól... csak nem látta.

”Mai... te mindig mellettem voltál, és mindig segítettél. Szelíd törődéseddel ajándékoztál meg, amit csak nekem tartogattál... és mégis magányos voltál mindig. Egyedül hagytunk. Egyedül hagytalak. Annyira hiányzol! Mai, most én fogok ajándékot adni. Csak neked!”

 

A steril kórházfolyosón visszhangot vertek a léptek. Ebben a szárnyban csak privát betegek feküdtek, egyszemélyes szobákban, médiától elzárva és megkímélve. Yasunot természetesen beengedték. A csend szinte ordított a fülében a kinti zsibvásár után.

”Hogy lehet így gyógyulni a másik szárnyban, ha ekkora a zaj?!”

Halkan kopogott a kórterem ajtaján, majd belépett.

Mai felnézett a könyvből, amit olvasott. Látva Yasunot, rögtön le is rakta a kötetet az éjjeliszekrényére. Örömmel üdvözölte a dobost, bár most is látszott rajta a gyengeség és elgyörörtség.

Beszélgetés közben Mai figyelmét felkeltette a szőke kezében szorongatott lapos kis tárgy.

- Ezt nekem hoztad? - mutatott a szépen becsomagolt dobozra, amiben a dobos által gyártott csoki lapult.

- Igen. — Zavartan tette le mellé a kicsinyke csomagot.

A gitáros lassan odanyúlt érte, majd kibontotta.

- Te készítetted? - nézett fel.

- Én.

- De - eredetileg - nem nekem akartad — feltételezte, helyesen.

Yasuno nagyot sóhajtott. Mai ismeri őt annyira, hogy az igazságot bevallja neki...

- Valóban nem. De... tudod, örülök, hogy — bár eredetileg másnak szántam - neked hoztam el. Igazából a készítése közben sem ő járt az eszemben. Rájöttem, hogy mennyi szállal kötődöm hozzád... és mennyire szeretném, hogy visszatérj!

A gitáros ragyogó szemekkel nézett rá, majd tört egy picit az édességből, és enni kezdte. Arcára volt írva, mennyire finomnak tartja.

- Köszönöm. De csak akkor fog igazán ízleni, ha együtt esszük meg. Leülnél? Ide, mellém - húzódott picivel arrébb, amikor a falatot lenyelte.

Yasuno óvatosan tette le magát az ágy szélére. Mai elmosolyodott. Bár erőtlen mosoly volt, de őszinte, és kifejezte mindazt, amit a gitáros a szívében érzett. A dobos keze felé nyúlt, és gyengéden megszorította. Majd összefűzték ujjaikat. Yasuno lesütötte a szemét. Csend volt, sokatmondó, de nem kényelmetlen némaság, amit néha megtört a csokoládé halk roppanása.


- Csokis lettél - kuncogta el magát a szőke, amikor felpillantott.

Ösztönösen nyúlt oda, hogy Mai ajkáról letörölje a kis darab csokoládét. Ahogy lassan végigsimított rajta, úgy került egyre közelebb egymáshoz az arcuk. Mai lenyalta társa ujjáról az édességet, majd a száját vette célba...

Reszketve simultak egymás ölelésébe. Yasuno úgy érezte, többet kapott Valentin-napra, mint azt remélni merte volna. De ezzel Mai is így volt:

- Boldoggá tettél. Nekem ez többet ér minden gyógyszernél.

- Meg fogsz gyógyulni, Mai.

- Már van miért — suttogta az ajkára. — Nekem te vagy az igazi ajándék.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022