Cím: GazeValentin — Mert szeretlek
Műfaj: one-shot
Jellemzők: slash, ooc(?)
Korhatár: 16 év
Fandom: Jrock / GazettE
Páros: Aoi-Uruha
**
- Aoi, értsd meg, számomra elképzelhetetlen,
hogy valaki mellett lekössem magam, vagy hogy csak veled feküdjek
le! — magyarázta Uruha felnézve az ebédjéből.
Aoi elsápadt a haragtól.
- Soha többé nem akarlak látni! —
sziszegte, és rávágta a konyhaajtót Uruhára. Az pislogott néhányat,
majd vállat vont, és hozzáfogott a levese kanalazásához.
Biztos volt benne, hogy Aoi rövid időn belül vissza fog jönni.
**
Néhány nap múlva az ügynökség büféjében:
- Láttad, Aoi milyen furán nézett ki?...
- Mint aki halni készül. Eléggé depis feje volt...
- Ja, ezek szoktak aztán öngyilkosságot elkövetni!...
- Főleg egy ilyen napon...
Uruha ültében megdermedt. Amit a szomszéd asztalnál folyó
beszélgetésből hallott, cseppet sem tetszett neki. Hirtelen előrántotta
a telefonját, és idegesen tárcsázta újra és újra Aoi számát,
de senki nem vette fel. A gyomrában kezdődő félelem valódi
rettegéssé nőtte ki magát, és vasmarokkal szorongatta a szívét.
Nem! Az nem lehet, hogy képes lenne odáig elmenni! Nem tenné
meg! Tudhatná, ezzel úgysem oldana meg semmit!... Igen, de ő
Aoi! — túrt a hajába Uruha, majd felpattant, és gyors léptekkel
a kocsijához indult.
- Istenem, add, hogy ne legyen semmi baja! — hajtogatta magában,
miközben őrült tempóban szlalomozott a forgalomban.
Aoi lakásához érve rátenyerelt a csengőre, de semmi mozgás.
Gyors elhatározással berúgta a lakásajtót, és az idősebb
keresésére indult. Ha esetleg mégsem lenne itthon, majdcsak
kimagyarázza valahogy a betört ajtót, de bizonyosságot akart
szerezni, hogy Aoi nem csinált magával semmi hülyeséget. Már
mindenhol megnézte, csak a fürdőszobában nem.
Félve nyitott be az ajtón, és az elétáruló látványtól
kis híján infarktust kapott. Aoi a kádban lehunyt szemmel feküdt,
és feje épp abban a pillanatban csúszott a víz alá, mikor
Uruha mellé lépett.
- Neee! — kiáltotta Uruha, és ülőhelyzetbe rántotta Aoit.
Az ijedten, majd kicsit később bosszúsan meresztette a szemét
a feldúlt szólósra.
- Mi a jó büdös francot keresel te nálam?! Hogy tudtál egyáltalán
bejönni?!
Uruha nem válaszolt, csak kiemelte Aoit a vízből, és azonmód
vizesen magához ölelte.
- Annyira féltem! — sóhajtotta.
- És ezért kellet kirángatnod engem a kádból?! — kérdezte
Aoi indulatosan.
- Nem — mondta Uruha -, ezért! — préselte az ajkait Aoi szájára.
- Hé, te! Miért csókolgatsz?
- Miért is?... Hát, mert Valentin-nap van! — vágta rá
Uruha.
- Ez a szerelmesek napja — felelte Aoi csendesen, majd megpróbálta
eltolni magától Uruhát, ám az nem hagyta magát. — Engedj
el! — próbálkozott újra. — Mi nem vagyunk szerelmesek!
- Nem? — kérdezett vissza Uruha. — Már nem szeretsz, Aoi?—
nézett mélyen az idősebb szemébe.
Aoi nem válaszolt. Fejét félrefordítva kibontakozott Uruha öleléséből,
majd ellépve tőle, magára tekert egy törölközőt, és
elindult kifelé.
Uruha Aoi karja után kapott, erővel maga felé fordította,
majd Aoi kezét a saját mellkasára simította.
- Mit akarsz? — kérdezte az idősebb még mindig ingerülten.
- Tudod, Aoi, sok szeretőm volt már, és talán lesz is, de
egyik sem kap vagy kapott olyan ajándékot, mint te!
- Mégis miről beszélsz? — kérdezte élesen Aoi.
Uruha vibrálóvá váló tekintete nyugtalanná tette.
- Neked adom a szívem. Ez csak a tiéd! Kérlek, vigyázz rá!
— mondta halkan Uruha.
Aoi mondani akart valamit, de amint felnézett a szólós arcába,
elakadt a szava. Uruha tekintetének mélyére a határtalan
vágy rajzolt apró, izzó jeleket, ami arra késztette
Aoit, hogy kezét felemelve megérintse a fiatalabb arcát. Óvatosan
húzta végig az ujjait, majd hirtelen a nyakát átölelve
szorosan hozzásimult.
Uruha lágy simogatásra indította kezeit, mire Aoi megremegett.
Haragudott Uruhára, de nem tudta tagadni, hogy jólesik az érintése,
kívánja a csókjait.
- Szeretlek, Aoi!
- Nem hiszek neked! — sóhajtotta Aoi, mire Uruha számítóan
elmosolyodott, és az idősebb nyakába csókolt.
Uruha kitartó ténykedésének hála, Aoi ellenállása lassan
szűnni látszott, amit Uruha azonnal a saját javára fordított,
és a háló felé terelte őt. Az ágyhoz érve óvatosan döntötte
le rá, majd melléfeküdve elölről kezdte izgató simogatásait,
amit Aoi egy-egy sóhajjal nyugtázott, miközben gondolatai
egyre azon jártak, hogy Uruha csak játszik vele.
Uruha megérezte az idősebb nyugtalanságát, és kérdően nézett
rá.
- Miért nem hiszel nekem? — kérdezte szomorkás hangon.
- Tudod, Ruru, én már réges-rég neked adtam a szívem, de te
folyton összetörted, és...
- Mert akkor még nem tudtam! — vágott Közbe Uruha.
- Mit?
- Amit most tudok.
- Ruru! Ne húzd az agyam! — vált megint ingerültté Aoi.
- Sosem gondoltam bele, mi lenne velem nélküled, mit éreznék,
ha történne veled valami...
- Aha! És most egyszerre megvilágosodtál?!
- Mondhatni. Rájöttem, hogy fontos vagy nekem. Az érzelmeim
egyértelműen azt jelzik, szerelmes vagyok beléd, és belehalnék,
ha elveszítenélek.
- Szavak! — biggyesztette le Aoi a száját.
- Nem! Komolyan ezt érzem! Azt hittem, hogy készülsz valamire...
Hogy kárt teszel magadban, és ez megrémített. Aoi, hidd el,
nagyon szeretlek!
Aoi pislogott egy darabig, gondolkozott, majd úgy döntött hisz
Uruhának, mert hinni akar azoknak a szemeknek, az érintéseknek,
melyek izzó nyomot hagynak bőrén, és lángoló máglyát gyújtanak
a lelkében. A szenvedélynek, amelynek tüzében úgy érzi
teljesen elég, hogy aztán a beteljesülés pillanatában újjászülethessen.
- Hát akkor szeress! És úgy igyekezz, hogy soha, de soha ne bánjam
meg, hogy most engedtem neked! — mondta végül.
Uruha elmosolyodott, majd Aoira hajolt.
- Mindent megteszek, hogy ne bándd meg — lehelte az idősebb
ajkaira.
- Akkor az én Valentin-napi ajándékom neked, a bizalmam. Hogy
elhiszem neked, tényleg szeretsz.
- Aoi! - örült meg Uruha, és hozzálátott, hogy meghálálja
az ajándékot.
Később a nagy hálálkodástól kimerülten, egymás karjaiban
pihegtek, mikor Aoi hirtelen felült.
- És, hogy a fenébe jöttél be? — nézett Uruhára, mire az
óvatosan lecsusszant az ágyról, és megpróbált kislisszolni
a szobából.
- Ruru, te idióta, betörted az ajtóm?! — vetődött utána
Aoi felbőszülve. — Hányszor mondtam neked, hogy a tartalék
kulcs a lábtörlő alatt van?! He? Hányszor?!
Végül sikerült Uruhát beszorítania egy sarokba, és vérszomjas
tekintettel lépett egyre közelebb hozzá. A fiatalabb úgy
gondolván legjobb védekezés a támadás, egy mozdulattal magához
rántotta Aoit, és a szájára mart.
- Megbocsátasz? — kérdezte Uruha olyan hangon, hogy Aoi megértette,
Uruha most nemcsak a betört ajtóra gondolt.
- Már miért tenném? — kérdezett vissza némiképp
nyugodtabb hangon.
- Mert szeretlek — jött a felelet.
- Ez még nem ment meg a bosszúmtól — jelentette ki az idősebb.
- De te is szeretsz engem — állapította meg tényként a szólós.
- Igen, szeretlek — sóhajtott bele Aoi az újabb csókba.
- Akkor megbocsátasz? — forszírozta tovább Uruha.
- Talán lehet róla szó...
- Aoi, Valetin-nap van, meg kell bocsátanod nekem!
- Ezt ki kell érdemelned!
- Mi tegyek, hogy kiérdemeljem?
- Ó, tudod te azt nagyon jól! — húzta magával az ágyra Aoi
a fiatalabbat.
Uruha elvigyorodott.
- Telhetetlen, kéjenc! — helyezkedett el Aoi mellett.
- Boldog Valentin-napot, Ruru! — mosolyogta az idősebb csillogó
szemekkel.
- Neked is, Aoi! — válaszolta Uruha szintén mosolyogva.
» Vélemény
|