Milának sok szeretettel (L)
Boldog névnapot, drága! :)
Remélem, nem bánod, hogy nem
drabble lett ^^
Bétázásért köszönet Annának!
„Egyetlenegyszer
mertem megkérdezni tőle: ′Miért szeretsz te engem?′
Azt felelte: ′Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.′
„
— Paulo Coelho —
Mert van, ami
sohasem változik
Ahogy a többiek, úgy Nao sem
értette Saga mai, különös viselkedését.
Először is késett, ami nem volt jellemző rá; majd
köszönésképpen csak bólintott; végül szinte egész nap
kerülte a tekintetüket, legfőképpen a dobosét.
Mégis mi történhetett?
Nem sokkal később, miután befejezték a próbát, már csak
ketten voltak a teremben.
— Saga, minden rendben? — kérdezte Nao aggódva.
— Ühüm — motyogta a másik, azonban nem fordult meg, hanem
veszettül pakolt tovább.
Mi a...?
Nao közelebb sétált, majd óvatosan megérintette a másik
vállát, mire az nagyot sóhajtva huppant le kanapéra.
— Saga...? — szólította meg bizonytalanul. — Mi a baj?
A basszeros azonban nem válaszolt, még csak fel sem nézett,
ezért Nao kénytelen volt az álla alá nyúlni, majd finoman
kényszeríteni arra, hogy ránézzen.
A dobos hiába fürkészte a
férfi szemeit, nem tudott semmit kiolvasni belőlük. Pedig
annyi mindent szeretett volna látni.
Nao egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt, és lágyan
megcsókolta. Saga egy pillanatra elgyengült, ajkai résnyire
nyíltak, és ezt kihasználva a dobos elmélyítette a csókot.
A következő percben azonban váratlanul megszakította, és
ellépett tőle.
— Saga... neked...
— Kérlek, ne... ne mondj semmit — sóhajtotta letörten.
— E-ezért késtél? Ezért viselkedtél egész nap olyan
furcsán? — kérdezte Nao hitetlenkedve.
— Most... most szakítani fogsz velem, igaz?
Nao egy pillanatig dermedten nézett maga elé, és döbbenten
hallgatta a basszeros szavait, majd lassan széles mosolyra húzta
ajkait.
Baka.
Közelebb lépett a másikhoz, átölelte, és halkan a
fülébe suttogta:
— Szeretlek, és ezen semmi sem változtathat... Még egy
fogszabályzó sem.
» Vélemény
|