köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪


A repülőtéren minden a már előre megbeszélt és rengetegszer elismételgetett forgatókönyv szerint zajlik. Mindannyian mosolyogva nézzük, ahogy egyre közelebb kerülsz hozzánk, majd mindenkivel váltasz egy baráti ölelést. Látszik az arcodon, hogy örülsz annak, hogy végre itthon lehetsz, ahogy mindenkivel váltasz pár szót, majd mész a következő emberhez. Ahogy meg lett beszélve, én maradok utolsónak, és engem egy kicsit hosszabban ölelsz meg, míg a hajamba fúrod a fejed. Szeretném elmondani, hogy mennyire hiányoztál, de nem tehetem, és talán nincs is rá szükség, hiszen biztos vagyok benne, hogy magadtól is tudod. Borzasztó érzés tud lenni, ha a legjobb barátodat hat hónapig nem látod, és telefonon is alig tudsz vele beszélni. Ahogy egymás karjaiban állunk, úgy érzem, végre kicsit megnyugszom, és mosolyogva tollak el magamtól.

- Isten hozott itthon, Bakanishi! - üdvözöllek vigyorogva, te pedig halkan felnevetsz.

- Örülök, hogy újra itt lehetek - feleled, és valahogy van egy olyan érzésem, hogy szeretnél még valamit hozzátenni ehhez a mondathoz.

Intenek, hogy menjünk az autókhoz, én pedig azonnal elfordulok tőled, és elindulok a többiek után. Hallom magam mögött a lépteidet, és érzem, hogy engem nézel, mikor pedig kicsit hátrapillantok, látom, hogy igazam volt: mosolyogva viszonzod a tekintetem, majd kicsit begyorsítasz és mellém kerülsz. Örülök, hogy végre megint itt vagy velünk, és bár kicsit félek attól, hogy mennyire változtál meg ez alatt az idő alatt, biztos vagyok benne, hogy minden olyan lesz, mint régen. Az autóban természetesen mellettem ülsz, mint mindig, és most már nyugodtan hajtod rá a vállamra a fejed. Lehunyt szemekkel pihensz, gondolom kimerített a repülőút, én pedig csak bámulok ki az ablakon.

Nem sokkal később megérkezünk egy nagy épülethez, ahol egy fogadást tartanak annak örömére, hogy hazajöttél, te azonban már rég elaludtál a vállamon. A többiek nevetve néznek minket, és pedig kicsit megrángatom a vállam, hátha felébredsz, de úgy tűnik, ez nem fog hatni. Végigsimítok az arcodon, és óvatosan megpróbállak eltolni magamtól, mire kicsit kinyitod az egyik szemed, és morcosan nézel rám.

- Naa, Kazu... - morgod még félálomban. - Álmos vagyok... - Felnevetek, majd kicsit belecsípek a válladba, mire felpattannak a szemeid, és dühösen felülsz. - Ez fájt.

- Ne haragudj - vigyorgok rád egy cseppnyi megbánás nélkül, és kinyitom az autó ajtaját. - Gyere, megérkeztünk. - Már szállok is ki, te pedig valami olyasmit morogsz, hogy "mi a francnak kell ekkora felhajtást csinálni?", de követsz. Ahelyett, hogy megint mellettem kezdenél sétálni, duzzogva leelőzöl, én azonban már nem tudom az ilyeneket komolyan venni, és tudom, hogy úgysem fog sokáig tartani. Mégis, nem akarom, hogy most még csak szóba se állj velem, így halkan mögéd lépek, és két oldalról megbököm az oldaladat. Megrándulsz, és morcosan szembefordulsz velem, majd összefonod a karjaidat, míg én hatalmas kiskutya szemekkel nézlek. - Nem mondod komolyan, hogy most haragszol? - kérdem, és közben szipogást imitálok, mire megforgatod a szemed, majd belebokszolsz a hasamba, én pedig játszani kezdem a halottat.

Nevetve nézel rám, és rácsapsz a fejemre. - Baka! - Elfordulsz tőlem, és belépsz az épületbe. - Gyere, igyekeznünk kell.

Mosolyogva megyek utánad, és mivel mi voltunk az utolsók becsukom magam mögött az ajtót. Mindannyian megkapjuk azt a ruhát, amit viselnünk kell, és elküldenek minket átöltözni, mivel a vendégek úgy félórán belül itt lesznek. Lassan caplatok fel a hosszú lépcsőn az öltözőnek kinevezett szobába, majd gyorsan átöltözöm, és próbálom rendbe szedni a hajam több-kevesebb sikerrel. Úgy húsz perccel később szólnak nekünk, hogy mindannyian menjünk le a hallba fogadni a vendégeket. Utálom az ilyet csinálni, de hát muszáj, így ráerőltetek az arcomra egy mosolyt, majd végül tényleg elnevetem magam, mikor kicsit oldalra nézek, és a te szenvedő pillantásoddal találom szembe magam, ahogy mosolyogni próbálsz, de az inkább egy vicsor lesz. Megrángatom az öltönyöd ujját, és vigyorogva nézek rád.

- Ideges vagy, baka? - kérdem suttogva, te pedig megrázod a fejed.

- Nem, csak utálom az ilyet. - A szemembe nézel, és úgy teszel, mintha sírnál, majd megölelsz. - Haza akarok menni, anyuci - nyávogod a nyakamba, én pedig nevetve tollak el magamtól. Már épp mondanék valamit, de ekkor megérkeznek az első vendégek, így már nincs lehetőségünk beszélni.

***

Mosolyogva ülök az egyik asztalnál, és figyelem, ahogy mindenkivel udvariasan váltasz pár szót. Tudom, hogy csak szerepet játszol, de olyan hitelesen nevetsz, meg minden, hogy lassan már én is elhiszem. Mikor már egy jó ideje kérdezgetnek a tanulmányaidról Amerikában, kezdem látni rajtad, hogy egyre inkább fogy el a türelmed. Ezért vagyok én itt, hogy ezt szépen megelőzzem. Néha kérlelően felém pillantasz, mikor beszélgetőpartnereid egymással beszélgetnek, de aztán már megint ott a színlelt mosoly az arcodon. Úgy gondolom, még korán van ahhoz, hogy lelépjünk, de, mikor látom, hogy az egyik kérdésnél megremeg a kezed, amelyikben a poharat fogod, felpattanok a helyemről, és mögéd lépek. Széles mosolyt erőltetek az arcomra, és vidáman nézek beszélgetőpartnereidre, míg megfogom a vállad.

- Elnézésüket kérem - kezdem udvariasan. -, de az ünnepeltnek most van pár olyan dolga, ami nem várhat. - Kérdőn rám pillantasz, és félek, hogy most mindent elrontasz, de végül nem szólalsz meg. - Így hát, ha most megbocsájtanának nekünk... - Húzni kezdelek az ajtó felé, míg mindenkitől elköszönünk, majd, mikor már kiérünk az épületből, azonnal az egyik kocsi felé irányítalak.

Behuppansz az anyósülésre, és lehunyt szemmel hajtod hátra a fejed. - Kösz... - mondod halkan, én pedig csak elmosolyodom. Kinyitod a szemed, és kérdőn nézel rám. - Egyébként honnan tudtad?

Elnevetem magam, miközben beindítom az autót, és kihajtok a parkolóból. - El sem tudod képzelni, milyen kétségbeesettnek tűntél.

- Nem voltam az. - Hitetlenül pillantok feléd, mire megforgatod a szemed. - Csak már idegesített az a rengeteg kérdés.

Bólintok egyet, hiszen ezt teljesen meg tudom érteni. - És nekem szeretnél mesélni? - kérdem halkan, és tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy milyen volt Amerikában, te pedig csak egy perszével válaszolsz. - Akkor hozzád, vagy hozzám?

- Hozzád - feleld úgy, mintha ez természetes lenne, és gyengén rám mosolyogsz. - Fáradt vagyok - suttogod, és kicsit lejjebb csúszol az ülésen, így már majdnem fekvő pozícióban vagy.

- Szerintem nem érdemes elaludnod, mindjárt megérkezünk. - Ahogy rád nézek, látom, hogy ezt már felesleges volt mondanom, mivel le vannak hunyva a szemeid, és szépen, egyenletesen szuszogsz, ami jelzi, hogy alszol. Elmosolyodom, majd elfordulok tőled, és csendben vezetek tovább.

***

A szobámban mindketten kényelmesen elhelyezkedünk a franciaágyon, és percekig csak csöndben nézzük egymást, majd végül én szólalok meg. - Nos...

Felhúzod az egyik szemöldököd, és elismétled. - Nos...

Felnevetek, és belebokszolok a válladba. - Milyen volt Amerika, Baka? - kérdem, te pedig csak megvonod a vállad, és hátradőlsz az ágyon.

- Jó volt... de hiányoztak az itthoni dolgok. - Bólintok egyet, te pedig elnézel a fejem mellett, és úgy folytatod. - És rájöttem, hogy nagyon hülye voltam, amiért pár dolgot nem tettem meg eddig - mondod halkan, kicsit elgondolkodva.

- Mire gondolsz? - nézek rád értetlenül, te pedig egy percig csak csöndben figyelsz, majd egy hirtelen mozdulattal felülsz, és közelebb hajolsz hozzám. Pár pillanatig fürkészed a szemeimet, majd végigsimítasz az arcomon, én pedig már el szeretnék húzódni, de te nem hagysz.

- Például erre - suttogod, és már épp megkérdezném, hogy mire, ekkor azonban puha ajkaidat érzem az enyémeken. Lágyan csókolsz, nekem pedig valamiért hevesebben dobog a szívem, és önkéntelenül is átölelem a nyakad. Nyelveddel végigsimítasz az ajkaimon párszor, én pedig felsóhajtok, így utat engedek neked. Kapva kapsz az alkalmon, és elkezded felfedezni a számat, majd belemosolyogsz a csókba, mikor én is viszonozni kezdem, amit csinálsz.

Eltolsz magadtól, mire csalódottan felmordulok, de aztán észbe kapok, és kicsit félve nézek rád. Te csak elmosolyodsz, és eltűrsz egy tincset a fülem mögé, majd megint birtokba veszed az ajkaimat. Most már bátrabb vagy, és én is jobban átadom magam a dolognak. Beletúrok a hajadba, te pedig lassan simogatni kezded a hátamat, majd utat keresel a pólóm alá, és a hasamat cirógatod. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök veled, de most, hogy itt vagyunk, egyáltalán nem zavar, sőt... egyre csak az jár a fejemben, hogy többet akarok belőled. Szorosan ölellek, te pedig egy mozdulattal az öledbe húzol, és úgy karolsz át a derekamnál. Még mindig lassan, gyengéden csókoljuk egymást, de már nem tudom, meddig marad ez még így.

Ahogy ujjaid az oldalamon játszanak, megremegek, és eltollak magamtól, te azonban egyből a nyakamhoz hajolsz, és azt kezded csókolgatni. Hátrahajtom a fejem, és felsóhajtok, mikor végignyalsz az érzékeny bőrön, miközben próbállak még közelebb húzni magamhoz. Érzem, hogy elvigyorodsz, majd beleharapsz a nyakamba, és kicsit szívni kezded. Meg szeretnélek állítani, hiszen ez nem valami jó ötlet, de egyszerűen nem vagyok képes rá. Túlságosan felizgat a gondolat, hogy holnap mindenki látni fogja azt a nyomot, és csak mi ketten fogjuk tudni, hogy ki volt az.

Végül felemeled a fejed, és csillogó szemekkel nézel az enyémekbe, miközben kezeid a pólóm alatt járnak kikutatva a mellbimbómat. Felnyögök, mikor játszadozni kezdesz velük, és a nyakadba hajtom a fejem. Hihetetlenül jó érzés, ahogy ujjaid játszadoznak rajtam, és ebben a pillanatban csak az jár a fejemben, hogy ezt semmiért nem cserélném most el. Párszor végigsimítasz a mellkasomon, majd eltolsz magadtól, de csak annyi időre, hogy megszabadíts a pólómtól. Kicsit elpirulok, mikor tudatosul bennem, hogy félmeztelenül ülök a legjobb barátom ölében, de már nem tudok erre gondolni, mikor nyelveddel kezded becézgetni az egyik mellbimbómat. Hangosan felnyögök, és a hajadba túrva igyekezlek közelebb húzni magamhoz, hogy minél többet érezhessek belőled. Mikor már mindkét mellbimbóm kemény, felemeled a fejed, és büszkén elvigyorodsz, én pedig nagyon zavarban vagyok. Ezt te is észreveszed, és gyengéden megcsókolsz, majd magadról is lehúzod a pólót, én pedig megcsodálhatom tökéletes felsőtested. Kicsit félénken végigsimítok a mellkasodon, mire elmosolyodsz, és kicsit hevesebben csókolsz meg.

Közben hátradőlsz az ágyon, így rajtad fekszem, és szorosan magadhoz ölelsz, hogy minden porcikánk összeér. Mikor kicsit megmozgatom a csípőmet, merevedésünk a másikéhoz ér, és mindketten felnyögünk. Lassú, körző mozdulatokat írsz le, mire sóhajtva a nyakadba ejtem a fejem, és belecsókolok. Beletúrsz a hajamba, míg folytatod a mozgást, én pedig már kezdem úgy érezni, hogy bármelyik pillanatban elmehetek, azonban így nem akarok. Mintha csak olvasnál a gondolataimban, átfordítasz minket, és azonnal az övemmel kezdesz babrálni. Nem sokkal később már csak egy szál bokszer van rajtam, és te azon vagy, hogy attól is megszabadíts, én azonban megállítalak. Kérdőn rám nézel, de én nem mondok semmit, csak elkezdelek téged is levetkőztetni. Mikor már rajtad is csak az alsó van, magamhoz húzlak, és a tiédhez nyomom a csípőmet, mire mindketten felnyögünk. Úgy érzem, még soha senkit nem akartam ennyire, mint most téged, és ezt az érzést csak megerősíti az, hogy, mikor a szemeidbe nézek, nem látok mást, csak vágyat és szeretetet.

Megszabadulunk a bokszerektől is, és meztelenül simulunk egymáshoz, majd ajkaiddal elkezded felfedezni a mellkasomat. Beletúrok a hajadba, és egyben próbálom egyre lejjebb tolni a fejed, azonban te nem nagyon engedsz nekem. Szépen lassan haladsz egyre lejjebb, majd, mikor erekciómhoz érsz, ingerlően végignyalsz rajta. Felsikítok, és a lepedőbe markolok, te pedig elégedetten elvigyorodsz. Még egyszer megnyalsz, majd a szádba veszel, és nyelveddel makkomat kezded izgatni. Hangosan nyögdécselek alattad, és már arra sem vagyok képes, hogy nyitva tartsam a szemem, csak élvezem az édes kényeztetést. Közben egyik ujjadat bejáratomhoz helyezed, és lazítani kezded az izmokat. Igyekszem minél jobban elengedni magam, hogy könnyebb dolgod legyen, és nem okozzon túl nagy fájdalmat ez az egész, de ez nem megy olyan könnyen, mivel még sosem voltam ilyen helyzetben. Lassan benyomod az ujjadat, én pedig összeszorítom a szemem a fájdalomtól. Felemeld a fejed, és aggódva nézel rám, de én intek, hogy jól vagyok, csak folytasd, így visszatérsz a kényeztetésemhez.

Ujjadhoz csatlakoztatsz még egyet, és óvatosan mozgatni kezded őket ki-be, majd behajlítva őket megtalálod a prosztatám, amitől nagyot sikítok. Csinálsz pár ollózó mozdulatot, majd feldugod a harmadik ujjadat is, én pedig jólesően felnyögök. Már rég nem fájdalmat érzek, hanem végtelen kéjt és elégedettséget. Mikor úgy gondolod, kellőképpen felkészítettél, kihúzod őket, mire csalódottan felmordulok, főleg, miután már ajkaidat és nyelvedet sem érzem hímvesszőmön. Azonban ekkor valami nedveset érzek ott, ahol az előbb még az ujjaid voltak, és, ahogy kinyitom a szemem, látom, hogy most a bejáratomat nyalogatod. Nyögök egyet, egyrészt az érzéstől, másrészt pedig azért, mert ez hihetetlenül zavarba ejtő. Körbenyalod a lukam, majd kicsit bedugod a nyelved, amitől nekem ívbe feszül a hátam, és néma sikolyra nyílnak az ajkaim. Hirtelen úgy érzem, ha ezt sokáig csinálnád, csak ennyitől is el tudnék menni. Soha nem éreztem még ilyen kéjt, de reménykedem benne, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom.

Pár percig még kényeztetsz így, majd felülsz, és a lábaim közé helyezkedsz, ez után pedig minden előzetes figyelmeztetés nélkül belém hatolsz. Felnyögök, és összeszorítom a szemem a fájdalomtól, de lassan megszokom az érzést. Élvezem, ahogy teljesen kitöltesz, és kicsit megemelem a csípőmet, hogy mozgásra ösztönözzelek. Egyből veszed az adást, és lassan ringatózni kezdesz, én pedig átölelem a nyakad, és lehúzlak magamhoz egy gyengéd csókra. A gyengédségből lassan szenvedély lesz, ahogy egyre hevesebb tempót diktálsz, és én belenyögök a csókba. Elhúzódsz tőlem, majd a nyakamba temeted az arcod, míg én belemarkolok a hajadba.

Már szinte elviselhetetlen tempóban mozogsz, és néha-néha belecsókolsz a nyakamba. Én a vállaidba mélyesztem a körmeimet, és mikor eltalálod a prosztatámat egy hangos sikítás kíséretében végighúzom őket a hátadon vörös csíkokat hagyva magam után. Érzem, hogy már nem bírom sokáig, és, mikor megragadod a hímvesszőmet, hátravetem a fejem. Ívbe feszül a hátam, ahogy az orgazmus édes hullámai végigsöpörnek rajtam, és egy nyögéssel a kezedre élvezek. Érzem, hogy pár utolsó lökéssel te is belém üríted magad, és utána kimerülten szuszogsz a nyakamba, míg én szorosan ölellek. Megpróbálsz kicsúszni belőlem, de én a derekad köré fonom a lábam, így nem engedem. Még egy kicsit érezni akarlak...

Felemeld a fejed, és végtelenül gyengéden - már-már majdnem szerelemmel - megcsókolsz. Elmosolyodom, és most úgy gondolom, ez életem legeslegszebb éjszakája. Végül is nagy nehezen lefejted magadról a lábaimat, és eltűnsz belőlem, amit én egy csalódott nyögéssel jutalmazok. Egyszerűen túl jó volt, ahogy magamban éreztelek. Mellém fekszel, és adsz egy csókot a homlokomra, majd szorosan magadhoz húzol. Én hozzád bújok, és lehunyom a szemem, nem sokkal később pedig már alszom, újraálmodva azokat az édes dolgokat, amik ma történtek.

***

Reggel én ébredek előbb, és percekig csak nézem kisimult arcod, azonban tudom, hogy nem szeretnél ilyen helyzetben ébredni velem. Mégiscsak a legjobb barátod vagyok, és a tegnap éjszaka csak egy kis kaland volt, nem igaz? Még egy utolsó csókot nyomok az ajkaidra, majd szomorúan kimászom az ágyból, és elkezdek felöltözni. Mikor végzek, elhagyom a szobát, és kimegyek a konyhába reggelit csinálni, mivel biztos vagyok benne, hogy nagyon éhes leszel. Nem sokkal később egy hangos ásítást hallok a szobám felől, de nem törődöm vele. Hagyom, hogy átgondold a dolgokat, és, hogy kicsit lecsillapodj.

Ahogy végzek a reggelivel, felmegyek a szobába, és óvatosan benyitok. Megkönnyebbülten engedem ki a levegőt, mikor látom, hogy már fel vagy öltözve, és elgondolkodva ülsz az ágyon. Megköszörülöm a torkom, mire felém kapod a fejed, és kérdőn nézel rám.

- Jó lenne, ha összeszednéd magad, mert mennünk kell dolgozni. - A dolgozni szóra elhúzod a szád, de aztán bólintasz egyet. - Csináltam reggelit, ha esetleg éhes vagy.

Elvigyorodsz, és felugrasz az ágyról. - Reggeli? Jövöök! - Azzal elrohansz mellettem, én pedig felnevetek, és már csak azon izgulok, hogy nehogy valahogy összetörd magad.

Vidáman beszélgetve reggelizünk meg, úgy, mintha a tegnap éjszaka nem is lett volna, de ez engem nem igazán zavar. Örülök annak, hogy nem tett tönkre semmit. Evés után el kell mennünk hozzád, mivel nincs semmi ruhád, amit felvehetnél, majd indulunk a Jimushóba. Ahogy rám nézel, látom a szemedben, hogy kicsit tartasz a mai naptól, és én is tudom, hogy most furcsa lesz, de minden rendbe jön. Ezt elmondom neked is, mire te csak elmosolyodsz, és elmotyogsz egy halk köszönömöt.

Az egész nap úgy telik, ahogy gondoltam: minket kínoznak az új koreográfiákkal, neked pedig pótolnod kell azokat, amikkel le vagy maradva. Mondjuk így meg a mostaniakkal maradsz le, szóval ennek szerintem semmi értelme, de mindegy.

A nap végén kimerülten rogyunk le az öltözőben, és a többiek kérdezgetni kezdenek téged, hogy milyen volt Amerika. Szóba jön az is, hogy hova tűntél el tegnap a partiról, és én kis fájdalmat érzek a szívemben, mikor azt feleled, hogy rosszul voltál egy kicsit, és hazavittelek. Bár nem tudom, mit vártam, hiszen az igazat mégsem mondhattad el. De azért legalább azt mondhattad volna, hogy beszélgetni mentünk hozzám.

Sóhajtva felállok, és elkezdek átöltözni, majd egy elmotyogott köszönés kíséretében hazamegyek.

***

Fáradtan huppanok le a kanapéra, mikor végre hazaérek. Lehunyom a szemem, és már majdnem elalszom, mikor megcsörren a telefon. Mikor rápillantok a kijelzőre, és látom, hogy te hívsz, úgy döntök, semmi kedvem felvenni, így hagyom, hogy az üzenetrögzítő lépjen szolgálatba, és úgy hallgatom meg, hogy mit akarsz.

- Szia Kazu, én vagyok. Vagyis... Jin, ha esetleg nem ismernéd meg a hangom. - Idegesen felnevetsz, majd folytatod. - Én csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom, ami tegnap este történt. - Összerándulok, és könnybe lábad a szemem, ahogy ezt kimondod. - Illetve nem is azt, amit történt - mondod tovább -, hanem azt, hogy nem lehet több. - Felkapom a fejem, és hitetlenül nézek a telefonra. Ez most komoly? - Tudod, amíg távol voltam tőled, rájöttem, hogy igazából mennyit is jelentesz nekem. Talán mindig is így éreztem, csak észre sem vettem, vagy nem akartam észrevenni. Nem tudom már. Azt viszont tudom, hogy nem szeretném ezt ennyiben hagyni, és, ha bármennyi esély van rá, hogy viszonozni tudnád az érzéseimet, akkor én szeretném ezt kihasználni. - Megköszörülöd a torkod, és bizonytalanul folytatod. - Beszélni szeretnék veled, Kazu. Tudnál találkozni velem a szokásos helyünkön? Én itt vagyok, és várlak. - Kicsit csöndben vagy, majd hozzáteszed: - Kérlek... Hát akkor... szia. Remélem, hogy eljössz. - Szerintem már épp letennéd, és már én is pattannék fel a kanapéról, de ekkor még mondasz valamit olyan halkan, hogy alig hallom: - Szeretlek, Kazu...

Tágra nyílt szemekkel figyelem a telefont pár percig, és elgondolkodom azon, hogy ez most tényleg igaz-e. Végül felállok a kanapéról, és sietve az ajtóhoz lépek, majd elhagyom a lakást.

***

Hevesen dobogó szívvel lépek be a kis kávézóba, és azonnal a megszokott helyünk felé veszem az irányt a sarokban. Itt van egy kis fal, ami leválasztja a többi asztalt ettől, így más vendégek nem láthatnak minket. Tényleg ott ülsz kicsit ideges arckifejezéssel, és felcsillannak a szemeid, mikor meglátsz. Mikor odaérek az asztalhoz, szó nélkül az öledbe ülök, és gyengéden megcsókollak. Rögtön átöleled a derekam, és simogatni kezded hátam, én pedig belemosolygok a csókba, majd elhúzódom.

- Miért nem mondtad? - kérdem halkan.

- Azt hittem, nem akarod - feleled egyszerűen.

- Hülye vagy - mondom, és megint megcsókollak, te pedig csak mosolyogsz. Mikor megszakítjuk a csókot, a válladra hajtom a fejem, és lehunyt szemekkel élvezem, hogy veled vagyok. - Jin? - suttogom.

- Hm? - kérdezel vissza, én pedig felemelem a fejem, és szeretetteljesen mosolyogva nézek rád.

- Én is téged.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022