Páros: Reita × Aoi
Korhatár: 12?
Keletkezés: 2009.10.18.
Megjegyzés: Az anyós megérkezik. ^^ Reggeli fic.
Reita POV
Yuu anyja egy kedves, odaadó, ragaszkodó,
önfejű és kemény nő. Szereti, ha a környezetében minden
úgy történik, ahogy ő eltervezte. Reálisan gondolkodik,
minden helyzetet a legjobb módon tudja kezelni. Most mégis...
mégis félek...
Tegnap furcsamód, a szokásosnál több törődést, hízelgést
kaptam itthon. Hirtelen azt hittem, hogy egy elfelejtett
születésnap, vagy évforduló áldozata vagyok. De aztán
kiderült, hogy nem csal a memóriám, nincs ünnepnap. Mikor
rákérdeztem, azt kívántam, bárcsak azt válaszolná, hogy
mégis elfelejtettem az évfordulónkat, vagy valami hasonló
dolog.
- Holnap, anya ide jön. — csókol meztelen mellkasomra.
Szemeim tágra nyílnak, kezeim abba hagyják finom bőrének
cirógatását a hátán. Lesokkolt a hír. - Szeretném, ha itt
lennél velünk. Nem lesz sokáig, csak egy délutánra marad.
— Újabb csókok a mellkasomon, én pedig, csak tátogni tudok
hirtelen, aztán minden erőmet összeszedve arcát kezeim közé
veszem, és arra kényszerítem, hogy rám nézzen. Mosolya még
inkább megerősíti azt a gondolatom - tudta, hogy
meghátrálnék, ha bejelenti, ezért volt az egész napos
puhítás.
- Nem gondolhatod komolyan. Nem hinném, hogy örülne neki, ha a
lakásba érve, mindenből kettőt találna, aztán rákérdezve
kiderülne, hogy egy férfival élsz, ráadásul velem. —
szinte úgy hisztizek lassan, mint egy lány.
- Nyugalom, nem fogom neki csak úgy bejelenteni. Ha nem akarod,
hogy rájöjjön, viselkedj természetesen, mintha csak
átjöttél volna hozzám.
- És a cuccaim? Azt hogy magyarázod meg?
- Ami látható helyen van, azt elpakoljuk. Ne aggódj, minden
rendben lesz — mosolyogva nyom egy csókot számra is, majd
elhelyezkedik rajtam, s pár perc elteltével már alszik is.
Megsemmisülve fekszem alatta, hajnali háromig küszködve az
álommal, ami lassan engem is utolér.
Most pedig itt ülök, azzal a nővel szemben, akitől talán
a világon, a legjobban félek. Kedvesen elcseverésznek, majd
mosolygó arcát felém fordítja. Ugyanolyan a mosolyuk.
- Rég láttalak, Akira. Megtisztelve érzem magam, hogy a kendőd
nélkül jelentél meg előttem. Egészen helyes vagy nélküle.
- Anya, ne hozd zavarba — vág kuncogva szavamba Yuu.
- Ugyan. Köszönöm a bókot. — A teámért nyúlok, hogy
lassan kortyolgathassam, miközben ők beszélgetnek.
- Mond csak fiacskám. Mikor lesz már valakid? Nem élhetsz
életed végéig egyedül. — A kérdésre, szinte torkomon akad
a tea. Igyekszem, nem hangosan köhögni.
- Majd eljön annak is az ideje. — Hangja sejtelmes, szinte
már azt mondanám, hogy célozni akar valamire. Egy apróbb
sóhajt hallatok. Nem lesz ez így jó.
- Te tudod. De ne legyen késő. — Aggódó arccal dorgálja
meg kicsit fiát, akinek mosolya letörölhetetlen képéről. -
Merre találom a mosdót?
- Gyere, megmutatom — áll fel és indul el a helyiség felé,
anyja társaságában.
Egyedül maradva, csak azon tudok gondolkodni, hogy ha így
folytatja, akkor biztosan rá fog jönni. Amit szerintem
semelyikünk sem köszönne meg.
Yuu, otthagyva édesanyját, hamar visszajön. Leül mellém,
majd egy pillanat múlva azt érzem, hogy ajkai az enyéimmel
játszanak. A rövid, játékos csók után, egy elégedett
arckifejezéssel dől hátra. Hitetlenkedve nézek rá.
- Ha most jött volna ki, akkor mit teszünk?! — ahogy ezt
kimondom, hallom a fürdőajtó nyitódását, így már nem is
kapok választ.
Az asszony kissé furán méregetve minket, leül az előbbi
helyre. Rosszat sejtek. Nem mond semmit, ahogy mi sem. Egy éles
hang kíséretében ér földet, a néhány pillanattal ezelőtt
még Aoi kezében lévő teás csésze. Tartalma a földön
terül szét, maga a csésze pedig, nagyobb darabokban tanyázik
a citromos tea cseppjeiben.
- Rei, hoznál egy törlőt a fürdőből? Addig én felszedem a
csésze darabjait.
- Máris. — Gyorsan felállok és a fürdőbe megyek. Keresem a
rongyokat, amiket ilyen esetekben használunk, de nem találom a
helyükön. Kis keresgélés után a törölközők mellett találom
meg, amit furcsállok, hiszen a mosdó alatti polcon lenne a
helyük. Felegyenesedve két dologgal találom szemben magam. Az
egyik egy orrkendő, a másik pedig két fogkefe, egy helyett.
Visszaérve a nő mosolyogva pillant végig rajtam, miközben
Yuu, kis pírral az arcán szedegeti össze a porcelán
darabokat. Leguggolok mellé, és szótlanul kezdem törölgetni
a ronggyal a teát. A konyhába megyünk, a nappaliban hagyva
anyját.
- Otthagytad a fogkefémet és az orrkendőmet a fürdőben.
- Tudom — vigyorogva fordul felém, mikor eltüntette a csésze
maradványait.
- Direkt csináltad.
- Azt mondta örül, ha boldog vagyok.
- És mellettem az vagy? — cinkos mosollyal vonom magamhoz.
- Az nem kifejezés — suttogja számra mielőtt az a kis távolság
is eltűnne köztünk.
Még egy órán keresztül beszélgetünk hárman. Semmi jelét
nem mutatja annak az édesanyja, hogy zavarná kettőnk
kapcsolata. Bejelenti, hogy menni készül. Kikísérjük az
ajtóig. Yuutól hosszasan búcsúzik. Megöleli, egy jó
anyához híven megszorongatja és ellátja jó kívánságokkal.
- Akira. Nálad van az egyik legértékesebb dolgom, ami valaha
is volt. Vigyázz rá — hangja kissé dorgáló, mégis úgy
érzem, mintha nekem is csak egy anyai jó tanácsot adott volna.
- Meg lesz, asszonyom — meghajolok előtte. Újra szemébe
nézve hálásan megszólalok. - Köszönöm. — Érti mire
céloztam, míg Yuu csak furcsán méreget.
Amint az ajtón kilép, újra egy merénylet áldozatának érzem
magam. Telt ajkak simulnak nyakamra, érdes ujjak simogatnak
pólóm alatt.
- Mond csak. Mit köszöntél meg neki? — végignyal nyakamon,
én pedig megint rávehető vagyok mindenre, amit csak akar.
- Téged — sóhajtom megadóan.
» Vélemény
|