Milának, sok szeretettel! És nagyon
köszönöm a segítséget!:)
Nyelvtanulás
Saga kétségbeesetten fixírozta az ölébe
ejtett könyvet, ujjaival finoman gyűrögetve a matt
papírlapokat. Lábait maga alá húzva, lágyan hintázott előre
s hátra, pillantását másodpercenként az órára kapva.
Felesleges volt nekiállnia, gondolta, hisz
örült, ha két-három szót megértette a rövidke szövegből.
Egy dolog volt csak, ami vigasztalta, hogy Naónak nem sokára
meg kellett érkeznie. Rettenetesen boldog volt, mikor délután
odajött hozzá, és felajánlotta neki a segítségét, mikor
éppen a kiborulásától volt hangos a stúdió.
Bár tagadhatatlanul meg is lepődött, hisz
ő mindig is úgy tudta, hogy Nao nem tud angolul, de ha már
ilyen készségesen felajánlotta, hogy átjön hozzá, hogy
megbeszéljék a kialakult helyzetet, nem akart kötekedni.
A dobos aztán szinte végszóra kopogtatott
az ajtón, mire Saga boldogan vágta a földre a könyvet, és
rohant, hogy minél hamarabb beljebb vonszolhassa Naót.
Vehemensen tépte fel az ajtót, majd megragadva a másik
vállait, szinte berántotta őt a lakásba.
A dobost, még ha meg is lepte Saga
viselkedése, nem mutatta; karjait lendületből fonta a másik
dereka köré. Egy hosszúnak tűnő pillanatig csak bámultak
egymás szemébe, majd Nao előrehajolva megszüntette a köztük
lévő zavart távolságot. A puhatolózó érintés hamar
sürgetővé vált, míg Saga csak döbbenten tűrte a hirtelen
ostromot.
Tekintete Nao lehunyt szemhéjaira esett,
és miközben figyelte a megrezzenő pillákat, rájött, hogy az
érzés sokkal kellemesebb, mint a kanapén görnyedni egy könyv
fölött.
Hevesen túrt Nao hajába, s kezdte magukat
a háló felé kormányozni. Ahogy óvatosan keresztül
lavíroztak a szobán, Nao érdeklődve fedezte fel a földön
heverő nyelvkönyvet.
- Te tanulsz angolul? — kérdezte
csodálkozva. A hangja őszintén csengett, így Saga csak
felhúzott szemöldökkel nézett hol a könyvre, hol Naóra,
majd lerázva magáról a zavarodottságot, megvonta a vállát,
és megelőzve a további kérdéseket, újabb csókba vonta a
másik ajkait.
» Vélemény
|