Páros: Szokatlan, tudom hogy sokan nem szeretik, de
változatosság. >< Ryoga × Reno
Megjegyzés: Béna cím, de rögtönöztem. xD Napok óta
nem hagynak nyugodni. A blogbejegyzéseik miatt lassan kiütöm
magam, úgyhogy innen is köszöntöm őket és üzenem, hogy le
lehet állni a hergeléssel. x']
Borzasztóan zavar
az ablakon betörő napfény világossága. Megoldásnak érzem,
hogy másik oldalamra forduljak, azonban álmatlanságomra ez sem
gyógyír. Egy kisebb neheztelő szusszanással adom meg magam a
reggel könyörtelen éberségének. Kinyitom szemeimet, hogy
valamennyire be tudjam azonosítani az engem körül vevő
dolgokat, így az első látókörömbe magát beleégető kép
megmosolyogtat. A meztelen háton végigfutó gerinc vonala
kígyó módjára hajlik, világos bőre szinte vakítóbb a
napsugaraknál. Ujjaimmal megérintem a hófehér bőrt, aztán
lapockáitól elindulva apró csókokat hintek rá, gazdája csak
egy kis sóhajt hallat. Mikor ajkaim csípőjéhez érnek, kissé
homorít hátával, libabőrös lesz mindenhol. Tudom hogy itt
érzékeny. Otthagyom még utolsó csókom, hogy odahajolhassak
arcához.
- Reno, keljünk fel.
Válaszként csak egy nyűgös hangot kapok, ami csak egy
pillanatig hasít a csendbe. Nem adom fel. Hasáról hátára
fordítom, így őt is éri a világos napfény, ennek a
hatásában bízom, azonban ez sem segít. Ajkaimat övéihez
érintem, érzem, hogy visszacsókol. A reggel íze. Apró kis
simogatások ezek, azonban az ő részéről egyre lassabbak
lesznek, míg végül teljesen meg nem szűnnek. Elhajolok tőle
és pár pillanatig meghökkenve próbálom feldolgozni, hogy ő
képes volt egy csók közben elaludni. Arcomat nyakának
hajlatába fúrom, mosolyogva állapítom meg a kegyetlen
valóságot;
Ha ő nem akar felkelni, nem is fog, akármi történhet vele.
» Vélemény
|