köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Ohayou, Aoi-kun!

Nem tudom, az emberek hogy vannak vele, de engem igenis zavar kora reggel, ráadásul vasárnap, az ajtó csengője... mikor valaki úgy csenget, hogy a bőrömből is majd kiugrom... a szívem majd megáll és levegő is bennem szorul... hm... nem tudom, ki az, de megköszönöm neki a szép ébresztést, majd felhívom az első temetkezési vállalkozót és időpontot kérek...
Lassan ballagok az ajtóhoz, közben fejemben több módszer is megfogalmazódik, amivel gyönyörű, fájdalmas, hosszan tartó és óriási kínokkal végződő halált okozhatok a látogatómnak.
- Mondd csak, elmentek otthonról, Angyalom? - mosolygom az előttem álló, kissé kócos, kissé ázott férfire. A legfelső lépcsőfokon áll, így pont egy magasságban van velem. Szépen mosolygom rá, miközben tudat alatt már élezem a baltámat.
- Beengednél? Idefagyok! - vacogja fogai között. Tényleg fázik... ohh... hogy meg ne sajnáljam...
- Hát, meggondolom... tekintve, hogy vasárnap van... korán van... még nem ittam meg a kávémat... nem szívtam el a cigimet... nem fürödtem... és mi az édes halált keresel itt ilyenkor? - kérdezem álmosan, nagyot ásítva.
- Ezt most tényleg itt akarod megbeszélni? Engedj már be, légyszi! - néz rám hatalmas, melegbarna szemeivel én pedig gonoszan élvezkedem a látványon. Élvezem, hogy fázik... hogy vizes... hogy fáradt...
- Hát...
- Na jó! - Megunta játékom, kezét megemelve lép egyet felém, kezét mellkasomra helyezve tol be a lakásomba. Na ez azért már...
- Mit képzelsz magadról? Rám törsz kora reggel és még neked áll feljebb, ha nem akarlak beengedni? Hát hol élsz te? - morgom kissé dühösen, mire csak elvigyorodik, majd a falnak lök. Egészen közel hajol hozzám, mélyen szemeibe néz... mit akarsz? Mi van veled?
- Felkeltettelek? Ez a bajod? Kárpótoljalak érte? - kérdezi sunyin, miközben csábos ajkaira olyan vigyor kúszik, amitől a fangirlök mind alfában végzik, de én szemtől-szemben még nem kaptam meg tőle. Valamire készül, hisz ismerem már.
- Te nem vagy normális... engedj már el! - támasztom tenyerem mellkasának.
- Válaszolj már! Mivel engesztelhetném ki az én egyetlen gitáros társamat... hm? - Most meg az angyali vigyorával próbálkozik.
- Mi van, te ittál? Be vagy szívva vagy mi van? Kora reggel van, Uruha, nem díjazom a humorod! - lököm el magamtól, már amennyire sikerül, de újra elkap, én pedig lemondóan sóhajtok. Kezdem feladni és nagyon unni a kis játékait. Csinos, kedves pasi, de kezdem nagyon unni már, hogy mindig engem talál meg... már évek óta. Már évek óta próbálkozik mindenfélékkel nálam, de eddig még sosem jött össze neki... eddig még jól viseltem, hogy néha-néha korán reggel beállít hozzám, felidegesít, viccelődik, játszik és... én nem élvezem, de hagyom neki, mert nem bántanám soha... de egyszer úgyis eléri, hogy csúnyán meg fogok haragudni rá.
- Na jó... mit akarsz? - sóhajtok újra, mire csak elvigyorodik.
- Ohayou, Aoi-kun! - közelebb hajol, ajkai enyémekre tapadnak, szinte levegőt is elfelejtek venni. Mi a fene történt? Szemeim tágra nyílnak, majd mikor nyelvével végigsimít alsó ajkamon, bebocsátást kérve, feladom a "miért?"-ek megértését, lehunyom szemeim s engedelmesen simulok ölelő karjaiba...
Nos... csak ennyit mondott, de azóta hosszú hónapok teltek el s minden reggel ugyan az a műsor. Felkelek, kávét főzök, reggelit csinálok, majd lassan álmosan kicsoszog hozzám, átöleli derekam, én pedig bújok hozzá, élvezem a közelségét, s csupán ennyit suttog fülembe:
- Ohayou, Aoi-kun...

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022