|
Páros: Kangin/Leeteuk
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: Slash
Egyéb: Hmm ^^
- Rajtatok nem is látszik - ült le Leeteuk mellé Jaejoong.
Szinte hihetetlen, de a DBSK is benn próbált az SM-nél. Kangin
éppen Yunhótól tanult valami új mozdulatot. Száját
összeszorítva koncentrált. Megakarta tanulni, bármibe is
kerül. Gyűlölt veszíteni.
- Mert nem szabad - mosolygott Leeteuk.
- Az hogy nem szabad, nem jelenti azt, hogy nem tesszük... -
nevetett rá Jaejoong és szemével a terem túlsó végében
veszekedő HanChul felé bökött. Heechul megszokott módon
éppen hátat fordított Hankyungnak aki elkeseredetten
sóhajtott és próbált szembekerülni párjával, mindezt
sikertelenül, mert Heechul minduntalan elfordult tőle. A többiek
már figyelemre se méltatták a jelenetet, annyira mindennapos
volt.
Leeteuk ezt látva csak sóhajtott és a fejét
csóválta.
- Pedig nem kéne így viselkedniük. Bajt hoznak az együttesre,
és semmi felelősségérzetük sincs...
- Csak játék, Leeteuk.
- Tééényleg? - kérdezett vissza a SuJu mamája, és ismét
HanChul felé nézett. Heechul megadta magát a két erős karnak
és az elbűvölő szavaknak. Angyali mosollyal
"tűrte", hogy Hankyung magához szorítsa.
- Látod, nem szabadna. Ha most valaki bejön és...
- Nem jönnek...
- De ha.
- Túlkombinálod.
- Csak azért mert ti...
- Ha te is jössz azzal, hogy mindannyian egy ágyban alszunk és
valójában a Szodoma és Gomora szakadt a lakásunkra fejbe
váglak Leeteuk!
- ... ti ilyen nyíltak vagyok Yunhóval, nekünk még nem kell.
- Pedig ti régebb óta vagytok együtt.
- Lehet...
- Nem tartod számon? - Jaejoong döbbenten meredt a másikra.
- Minek? Úgy se ünnepelhetnénk kettesben, azonnal mindenki
pletykálna...
- Túl komolyan veszed.
- Ti talán nem veszitek komolyan?! - Leeteuk mérgesen
sziszegett vissza a másikra. Jaejoong megdöbbent a dühtől
torzult arcot látva, aztán megértette és lágyan Leeteuk
vállára tette a kezét.
- Ha fáj, azt mondd el neki... kérlek, ne szenvedj.
- Úh de fáradt vagyok - rogyott le melléjük Yunho.
- Otsukare sama deshita! - mosolygott Jaejoong a csapatvezetőre.
- Ócucuszamúdehum? - nézett Leeteuk értetlenül.
- Otsukare sama deshita... köszönöm szépen a munkádat! -
mondta Jaejoong és nyomott egy puszit Yunho arcára.
- Talán ennyire egyszerű - gondolta Leeteuk. - Nekik biztosan
az, Kanginnal nehezebb. Meg kell felelnem az ő elvárásainak
is. És persze hogy tudom, mióta vagyunk együtt. Pontosan
emlékszem az első csókunkra. Ő volt az, csak fogta magát,
hozzám fordult, a tarkómra fogott és megcsókolt. Olyan
határozott volt, mint mindig, miközben ott ült a szemében a
félelem. Láttam rajta, retteg attól, hogy ellököm. Amúgy se
tettem volna meg, de mit tehettem az elesett gyerektekintetével
szemben? Annyira szerettem őt. Annyira szeretem őt... De néha
nehéz vele. Néha nehéz reggel azonnal mosolyogni. Mindig
határozottnak és következetesnek lenni. Néha annyira nehéz
mindenkit szeretni...
- Kangin, szabad a fürdő! - kiáltott fel a lakás túlsó
feléből Kibum.
- Leeteuk? - fordult azonnal párja felé a megszólított.
- Persze, mehetünk - tette le kávéscsészét a konyhapultra
és már indult is a fürdőszobába.
Leeteuk a megszokott mozdulatokkal segítette
Kanginról a pólót, majd maga is levetkőzött és beállt a
zuhany alá.
- Mi a baj? - ölelte magához Kangin. Ez az ő idejük volt.
Ilyenkor nyugodtan magához ölelhette, megcsókolhatta, sőt,
ilyenkor Kangin is lehetett elesett.
- Semmi, csak fáradt vagyok - mosolygott elgyötörten, és a
tusfürdőért nyúlt. Megfordította Kangint és elkezdte mosni
a hátát.
- Akarsz holnap itthon maradni? - nézett hátra a válla
fölött Kangin. - Megbeszélem, mondjuk Donghae-vel hogy
jöjjön velem ő az interjúra.
- Uhm, nem kell. Kialszom magam és jól leszek... biztos, jól
leszek - a végét csak suttogta a másik hátának, majd
átölelte Kangin derekát és a hozzábújt. Keze csúszott a
másik bőrén és félő volt, hogy a hab belemegy a szemébe,
de nem érdekelte. Csak szorította magához.
- Leeteuk? - kérdezte meglepetten Kangin, és lefejtette
magáról csapattársa kezét. Szembefordult vele.
- Mi a baj? Nem szoktál ennyire elveszett lenni, az az én
dolgom.
Ezen Leeteuk elmosolyodott. Igaza volt a másiknak.
Meg se tudta volna mondani hányszor ébredt arra az éjszaka
közepén, hogy Kangin melléje fészkeli magát és szorosan
átöleli. Mintha Leeteuk meg tudná védeni őt. Mintha attól,
hogy ők ott vannak egymásnak, minden könnyebb, egyszerűbb
lenne.
- Csak beszélgettem Jaejoongal, és megszólt miket, hogy nem
látszik rajtunk, hogy szeretjük egymást... és igaza van, de
ezt mi akartuk így, ugye? Nem azért van, mert így könnyebb
elbújni? Hanem mert, így... ugye... ugye... szeretjük
egymást? - a végén már sírt. Kangin először döbbenten
pislogott szerelmére, majd átölelte.
- Kinyírom Jaejoongot - súgta a másik fülébe, aki
keservesen, hangtalanul zokogott az ölelésében.
- Három éve... - szinte csak nyüszítésnek hangzottak a
szavak Leeteuktől.
- Mi három éve?
- Három éve csókoltál meg először...
- Már olyan régen? Ide figyelj - tolta el magától annyira,
hogy két hatalmas keze közé vehesse azt az apró gyönyörű
arcot. - Soha, senkit nem szerettem úgy, mint téged. Nem
engedhetjük meg magunknak azt, hogy most úgy éljünk, ahogy
akarunk, de egy napon, ha már kiöregedett pop idolok leszünk,
veszek neked egy gyönyörű házat és békében fogunk ketten
élni... örökre. Érted?
- És mi lesz a gyerekekkel? - hüppögte mosolyogva Leeteuk.
- Kyuhyun és Eunhyuk jöhetnek de HanChul még látogatóba se!
- Bolond - csapta játékosan vállon.
- Így igaz - súgta Kangin Leeteuk szája előtt, majd megcsókolta.
Szenvedélyesen simultak össze a zuhany alatt, ahol végre úgy
érinthették egymást, amit hiányolt közöttük Jaejoong.
Kangin lecsúsztatta a kezét a testük közé és erőteljesen
simogatni kezdte mindkettejük férfiasságát. A csók, az
érintés, annyira vágyott már rá Leeteuk, hogy őt is
meglepte a szenvedélye, ahogy Kangint ölelve lökte csípőjét
még közelebb. Karmolta csapattársa hátát és
szemérmetlenül nyögött a másik szájába.
Hihetetlen erővel érte el őket e beteljesülés.
Csak zihálva tűrték, hogy a zuhanyból folyó víz borzongassa
még érzékeny bőrüket.
- Otsukare sama deshita - suttogta Leeteuk és egy puszit nyomott
párja szájára.
- Hm?
- Köszönöm szépen a munkádat! - nevetett fel.
Kangin mosolyogva nézte a szeretett arcot. Leeteuk
mellette van mindig. Szinte nem is tudta hogyan élhetne a
bíztatása és a támogatása nélkül. Ők ketten voltak a Suju
alappillérei, ha az egyikük dőlt ott volt a másik, hogy
tartsa. Ezért működött az együttes ennyire jól.
Mikor kiléptek végre a fürdőből, csapódott a
bejárati ajtó. Egy papírlapot, rajta egy nyíllal találtak a
földön. Az ebédlőhöz vezette őket.
- Egek! - ámult el Leeteuk, a két személyre megterített
gyönyörű asztal láttán.
- Hát ez? - vonta fel a szemöldökét Kangin és az asztal
közepén lévő cetliért nyúlt.
- Papa és Mama~ Boldog évfordulót! Jó étvágyat és jó
szórakozást, mi DBSK-nál alszunk. Vittem mindenkit~ Kibum.
- Ez annyira...
- Furcsa tőlük. A hálóból se lehet őket máskor kirúgni -
morogta Kangin.
- Örülj neki! - mosolygott Leeteuk.
Egy este, ami az övék... mintha normális pár
lennének. Ennél többet sohasem kívánhatott.
- De mégis honnan tudtad? - kérdezte Donghae az utcán
sétálva Kibumtól.
- Tudod, beszélgettünk Changminnal és azt mondta, hogy náluk
azért megy minden rendben, mert a "szülők" kapnak néha
kettesben egy estét...
- Ó értem, és honnan tudtad, hogy ma...?
- Rém egyszerű... Kangin naptárjában egy szív volt rajzolva
a mai naphoz Leeteuk felirattal, Leeteuk-ében meg szintén egy
szív, de Kanginnal...
- Hűűh de jó vagy!
- Köszönöm! - mosolygott a fiú. - De nélküled nem ment
volt. Otsukare sama deshita!
- Otszumicsi neked is! Bármit is jelent - karolta át nevetve a
másik vállát, és boldogan mentek, nyomukban a Suju többi
tagjával a DBSK lakása felé...
» Vélemény
|
