|
Nagyon régóta tervezem ezt az írást, és végre eljutottam
a megvalósításig. A történet Reita és Ruki első találkozását
mutatja be, amikor még mindketten másik bandában játszottak,
és Reita neve Reiki volt, Ruki pedig még Kaede néven volt
ismert, és dobolt. Remélem, elnyeri a tetszéseteket! (^.^)
Pinky
Nem maradhattak sokáig, mindenkinél jobban tudták, hogy Hozumi
apja az átlagosnál is jóval szigorúbb hazaérés
szempontjából. Alig múlt el hét óra, és a fiatalok ötös
csoportja fénysebességgel kezdte összeszedni azokat a
cuccaikat, amiket minden alkalommal hazavittek. A dobszett mindig
ott maradt, Kaede féltette is rendesen, de belátta, hogy lakás
hiányában, sajnos nem tudja megoldani a cipekedést. Meg aztán
kocsinak is híján volt. Hogy a jogosítványról ne is
beszéljünk...
A gitárok, basszusgitár, erősítők, mikrofon, kották lassan
többkilós kötege is hazaszállításra került, és még ők
is meglepődtek, mikor húsz perc múlva már menetkészen
toporogtak az ajtóban. Mikor végre Tsukiya elvégezte az
utolsó simításokat is, kiléptek a teremből, amit az együttesen
spórolt pénzből béreltek, de néhány méter megtétele után
újra megállásra kényszerültek.
Velük szemben néhány igen átlagos jóízlést sértően felöltözött
fiatal haladt, nevetgélve, cigizve, egymást heccelve. Egyikük
azonban kivált közülük, és szeméből kisöpörve kobaltkék
frufruját, Tsukiya felé szaladt, épphogy nem ugorva a
meglepett fiú nyakába.
- Tsukiya! — lelkendezett a kék hajkoronás srác, és Tsukiya
szemei is felcsillantak. Rég látott barátjával átölelve
egymást, megveregették a másik hátát, és élénk, pezsdítő
beszélgetésbe kezdtek.
Hozumi az apai szigortól félve elnézést kért, és elhagyta a
helyszínt, a többiek azonban a másik banda tagjaival keveredve
vidám beszélgetésbe elegyedtek. Kaede egy darabig csak
egyedül ácsorgott, kopott, szétrúgott rubber sole-jával a
földet rugdosva, és azon töprengett, vajon, ha szépen
megkérné Hisát, az együttes énekesét, megengedné-e neki a
fiú, hogy ott aludjon nála. Kezdte felismerni, hogy csak úgy
vakmerőségből felköltözni Tokióba igen nagy
meggondolatlanság volt a részéről, és már bánta, hogy a
szüleinek felsorolt érvei között az is szerepelt, hogy ő már
nem kisgyerek, és egyedül is tud felelősségteljes döntést
hozni. Nos, mint a jelen helyzet mutatta, még kicsit érnie
kellett volna.
- Szia — szólította meg ekkor valaki, és ahogy a hang
tulajdonosára emelte tekintetét, hunyorítania kellett a
hirtelen szemeibe tóduló pink haj látványától. A másik
fiú kezében cigaretta füstölgött, és Kaede nyelt egyet,
arra gondolva, hogy neki már egy doboz cigire sem futja.
Magában gyorsan átkozódott egy sort, és elhatározta,
keményebben fog dolgozni, önmagáért. — Reiki vagyok —
mutatkozott be a másik.
- Kaede — biccentett, és megkönnyebbülve látta, hogy Reiki
elmosolyodik.
- Kérsz egy szálat? — nyújtotta felé a fekete Seven
Stars-os dobozt, amin látszott, hogy át kellett már mennie jó
pár viszontagságon.
- Köszönöm — biccentett újra hálásan Kaede, majd zsebéből
előkapva saját gyújtóját, élvezettel kezdte szívni a
cigarettát.
- Ne haragudj, de megkérdezhetném, hogy mivel festetted be a
hajad? — érdeklődött kissé tétován Reiki, mire Kaede
majdnem félrenyelte a füstöt, ahogy nevetni kezdett. Sok
mindent el tudott képzelni beszélgetési témának, de a
hajfestés távolinak tűnt Reikitől.
- Az egyik bandatársam, a gitárosunk, aki az előbb lelépett,
ő keveri nekem. Neki meg van valami fodrász ismerőse, tőle
szerzi a festéket — magyarázta készségesen.
- Annyira jó színe van a tiédnek, olyan... élénk pink —
fürkészte némi irigységgel a szemében Reiki, és Kaede
szégyellős-büszkén elmosolyodott.
- Te sem panaszkodhatsz — hárított japán mivoltjához
híven. — Az előbb, ahogy rád néztem, először azt hittem,
valami paróka. Csak azoknak van ilyen durva, jó színük.
- Nem, nem — nevetett fel Reiki. — A saját hajam.
- És egyébként... Te milyen hangszeren játszol? — kérdezte
Kaede, nem látva Reiki hátán gitártokot, sem gyakorlatilag
semmit a kezeiben.
- Mire tippelsz? — kérdezett vissza vigyorogva. Kaede
elgondolkodott, töprengve fürkészte Reikit, a tartását, az
arcát, a kisugárzását, majd végül kibökte ötletét.
- Basszusgitár. — Reiki arcán színlelt, csalódott fintor
jelent meg, majd felnevetett.
- Honnan tudtad?
- Tényleg basszusgitározol? — kerekítette el a szemeit
Kaede. Ő volt a leginkább meglepve, hogy eltalálta.
- Tényleg. És te? Énekelsz? — Reiki fittyet hányva a
tényre, miszerint három lépésnyire tőle egy csikkeldobásra
kijelölt kuka van, messzire pöckölte a kialudt csikket.
- Nem, dehogy! — Kaedén volt a nevetés sora. — Dobolok. —
Reiki meglepetten húzta fel a szemöldökeit, majd minden előrejelzés
nélkül Kaede karjára tette a kezeit, és megtapogatta a
felkarját. Kaede kissé csodálkozva, kissé félszegen, de tűrte,
majd Reiki hümmögve elengedte.
- Nemrég kezdted? — tudakolta végül. Kaede ismét
eltáthatta a száját.
- Igen... Ennyire látszik? — azzal, hogy maga is
megbizonyosodjon róla, megfogta saját karjait, próbálva ellenőrizni,
miből jöhetett rá erre Reiki. A basszista elnevette magát
Kaede reakcióján, majd mesélésbe kezdett az unokatestvéréről,
aki szintén dobol, és kizárólag onnan tudja, miben
különbözik egy olyan dobos karja, aki már pár éve üti a bőrt
azétól, aki még kezdő.
Azt idő rohant, a két fiúból pedig csak ömlött a szó.
Egymás szavába vágva, nevetgélve, időközben további
cigarettaszálakat eltüntetve beszélgettek, olyan érzésük
volt, mintha már régóta ismernék a másikat, és ezt csak
tetézte, hogy ízlésük, gondolataik nagy százalékban
egyeztek.
Már e-mailcímet is, telefonszámot is cseréltek, mikor Reiki
úgy döntött, megkérdezi Kaedét, nincs-e kedve vele együtt
hazamenni. Rég érezte magát ennyire jól valakivel, arra
gondolt, talán elmehetnének valahova inni is, természetesen
csak olyan helyre, ahol tudta, hogy kiskorúakat is
kiszolgálnak. Hiába volt már tizenkilenc éves, a szigorú
japán rendszer állandóan az útjába állt, és már alig
várta huszadik születésnapját.
Már nyitotta a száját, hogy megkérdezze újdonsült
barátját, ám ekkor Hisa, Kaede együttesének énekese lépett
a duó mellé, és gyakorlatilag elrabolta Reiki mellől. A
basszista megrökönyödve, csalódottan vette tudomásul, hogy
aznap kénytelen lesz önnön társaságát élvezve
hazavonatozni, majd pár perc múlva elköszönve a többiektől,
mindenki hazafelé vette az irányt.
Hetekkel később, a Reiki fejében megfogant ötlet, miszerint
szőkére festeti a haját, tervvé, végül pedig
elhatározássá nőtte ki magát. Nem sok embert ismert, aki
igazán jó tanácsot tudott volna neki adni, hogyan marja le
hajáról a rikító pinket, és nem akart kudarcélményt,
valamint a pénzét sem óhajtotta feleslegesen kidobni az
ablakon. Így sem állt túl jól anyagilag, nem volt szüksége
rá, hogy eredmény nélkül költekezzen.
Így aztán, telefonja után kutatva, elkezdte módszeresen
bejárni a parányi lakást, ahol lakott. Hirtelen, mintha a
mobil tudta volna, hogy gazdájának szüksége van rá,
csörögni kezdett, jelezve, Reiki e-mailt kapott. Fellelve a
telefont a táskája belső zsebében, Reiki kíváncsian csapta
fel a készüléket.
Az e-mail Kaedétől érkezett, és egy fényképet is
tartalmazott.
Kaede morcos fejjel, píszt mutatva feszített a képen, haja a
szőke egy ritka világos, mégis kellemes színében pompázott.
A fénykép alatt ez állt: Szőke lettem. Gondoltam, küldök
neked egy képet, hogy ha legközelebb találkozunk, azért még
felismerj *nevet*
Reiki először csak leesett állal meredt a kijelzőre, és nem
akart hinni a szemének. Valahogy a kettejük között kialakult
kapcsolat egy fura, megmagyarázhatatlan telepátia-félét is
magával hozott. Reiki elmosolyodott, mikor magához tért, majd
kis késéssel ugyan, de reagált az e-mailre.
Nagyon jól áll! A helyzet az, hogy én is azon gondolkodtam,
hogy szőke leszek... Nem tudnál segíteni, hogy mivel szedjem
le a pinket?
» Vélemény
|
