Egy novella Akanishi Jinról, és Kamenashi Kazuyáról. Egy
novella arról, hogy néha a szerelem igenis fáj, még a
boldogság közepette is... hogy vannak nehéz dolgok, amiket el
kell fogadnunk, amiken nem szabad rágni magunkat, mert
különben ezek fogják összetörni a boldogságunkat. Több
hónapja hever a "fiókban" ez a történetem, de
elérkezett az ideje szerintem, hogy megosszam veletek :) A
dalszöveget én fordítottam le, amiért előre is bocsánatot
kérek ^_^°
Precious One
Köszönöm bétáimnak: Arianának és Mazsinak :) Arianának
különösen is, hiszen már bő egy éve hogy elviseli a
hülyeségeimet, és az irományaimat :D (és azt, hogy hagyja
hogy kitomboljam magamat nála és nem öl meg, ha spoilerezek
neki XD)
Ajánlom... nem is tudom. TimSawyernek, mert nagyszerü barát
és nagyon szeretem, és mert hagyta, hogy megfertőzzem a
Kat–Tun mániámmal :D Arianának, mert még nem öl meg, és
mert meghallgat. A BMXnek, mert megszépítik napjaimat. De
persze legelsősorban Kaménak és Jinnek :D Mert vannak...
Olvasás előtt, alatt, után nézzétek meg ezt a videot. Erre
írtam :)
http://youtube.com/watch?v=MpOrJ8kSl8s&feature=related
„Time goes by bokura wa ikutsumo no deai to wakare wo
kurikaesu
Here I am dareka no yasashisa ni amaete nanika wo miushinatta”
(Az idő elszáll, találkozunk, majd elbúcsúzunk
Itt vagyok, valaki jóságára támaszkodva. Szem elől tévesztetem
valamit)
A tömeg őrjöng... a tinik és a máskor oly szigorú anyukák
egymás kezét szorongatva sikoltoznak, és ugrálnak, ahogy
meghallanak, vagy meglátnak minket. Szemük könnybe lábad és
szinte zokogva kiabálják nevünket... egyetlen intésünkre női
sikolyok százai töltik be a Tokyo Dome–ot. Ezt akartam... ezt
vártam annyi ideig. Végre debütáltunk! Kijött a lemezünk,
híresek vagyunk és én... és én mégsem vagyok boldog... A
szívem fagyott és legszívesebben üvölteni tudnék attól a
fájdalomtól, ami a lelkemet rágja. Itt állok a hatalmas
koncertteremben, magasan a tömeg fölé emelve, énekelek... de
ha minden eltűnne hirtelen, és egyedül lennék, a földre
rogynék és zokognék...
„Ima sugisatta kisetsu wo kazoe 1(hito)rikiri no yoru nani
wo omou?”
(Mit gondolsz, amikor éjjel, magányosan visszarévedsz a
múltba?)
Nem értem magamat... Hiába pörgetem vissza az idő kerekét,
nem jövök rá, mikor romlott el minden... Gyermekkorom óta
erre a napra készültem. Az a sok tánc és énekóra, az
utóbbi három év tévés fellépései, a megannyi reklám,
dorama szerep. De nem örülök. Csak... Rá nézek, és a
szívem összeszorul...
„Sometime toki ni nazeka mune ni semaru loneliness
I don't want to be all alone setsunakute”
(Néha a magányosság elárasztja a szívemet
Nem akarok egyedül lenni, így olyan keserédes)
Mikor megláttam őt a legelső napon, már akkor éreztem, hogy
valami megváltozott... Azonnal egymás mellé sodródtunk, még
ha nem is lett volna semmi az egész Jonny's Junoir szereplésemből,
vigasztalt volna, hogy Őt megismerhettem. Nyertem egy barátot,
akire mindig számíthattam, és aki mindig velem volt a
hülyeségeimben... segített kimászni a slamasztikákból, ha
rossz fát tettem a tűzre, mert Őt... Őt mindenki szereti.
Helyettem is bocsánatot kért, mélyebbre hajolt, mint én, majd
miután túl voltunk az egészen, nem tett semmi szemrehányást,
hogy megint mekkora baromságot csináltam, csak egy csendes
mosollyal megcsóválta a fejét, és összeborzolta a hajamat.
Pedig Ő a fiatalabb....
„One day itsu no hi ni ka mitsukaru sa precious one
sora miagereba hora ne hitotsu no shining star”
(Egy nap, megtalálod majd az egyetlenedet
Ha kutatod az eget, ott láthatsz egy ragyogó csillagot)
Miért nem maradhattunk örökre gyerekek? Szép lett volna abban
az ártatlanságban maradni, mikor még nem kellett vigyázni
minden egyes mozdulatunkra, vagy szavunkra. Mikor nem kellett
félni, hogy félreértik, hogy mindennek más jelentése is van.
Ha 14 évesen átkaroltam a válladat, mindenki ránk mosolygott,
hogy de jó barátok, de ha ma teszem ugyanezt, kéjes tekintetű
nők mérnek végig és boldogan sutyorognak össze.... Miért
nem lehet magánéletem? Miért nem szerethetek szabadon,
sutyorgás vagy bántó tekintetek nélkül? Miért kell
mindennek kis címkéket adnom, hogy igen, ezt azért tettem,
mert...
Mikor változott a pillantásom, mikor RÁD nézek?
„Tell me why doushite boku–tachi wa konna ni ai wo motomeru
no kana?”
(Mondd, miért, miért várunk ilyen hosszasan a szerelemre?)
Sokszor elgondolkozom, hogy hogyan történt és mikor. Melyik
volt az a pillanat, amikor leomlottak az utolsó falak is a
szívemről. Olyan furcsa, hogy nem emlékszem, melyik mosolyodba
szerettem bele... Abba a csendesbe, mikor mindenki, legalábbis
akinek nem kőből van a szíve, elolvad tőled? Vagy abba,
amikor szinte kirobban belőled a nevetés? A szemedben a kis
fénylángok, és minden porcikád ugyanarra a vidám ütemre
táncol. Olyan édes vagy ilyenkor... legszívesebben a karjaimba
kapnálak, és össze–vissza puszilgatnálak!
„Ahh... hoshizora wa shoujiki da ne yasashiku kirameki yoru
wo kazaru”
(Ahh, a csillagos ég őszinte, kidíszíti az éjszakát
ezzel a gyengéd ragyogással)
Ha jobban belegondolok, van egy mosoly, ami minden mást kenterbe
ver... az, amelyikkel rám nézel... A pillantásod ellágyul,
olyan végtelen gyengédséggel ölel magához... beleburkol egy
selymes takaróba, mely mindent elfeledtet velem. Mint ahogy most
is...
„Somewhere dokoka ni iru taisetsu na only one
You're not all alone anymore 1(hito)ri ja nai”
(Valahol, valahol ott van az én drága egyetlenem is
Nem vagy többé egyedül, nem vagy egyedül.)
Már az is majdnem megöl, hogy ezt énekeljük... minden egyes
porcikám érted kiált, de nem mehetek oda hozzád... nem
érinthetlek meg... De mellém jössz... és rám nézel...
megáll körülöttem az idő. Elveszek a pillantásodban, ami
lágyan mér végig, és nyugtatgat. Végtelen csókokat, és
szeretetteljes simogatásokat ígér... későbbre. Miért kell
titkolnom? Miért nem kiálthatom ki az egész világnak? Miért
nevezik tiltottnak, mikor olyan gyönyörű... Hogy lehet bűnös
egy olyan érzés, amely ennyire... ennyire gyöngéd, és
csodálatos? Te vagy az egyetlen, aki kell nekem, és elvennék tőlem??
„Someday itsuka aeru unmei no someone you'll love
futo ki ga tsukeba hora ne kimi no soba ni iru”
(Egy napon, egy napon sorsod lesz, hogy találkozz azzal, akit
szeretsz
Mielőtt felismernéd, már melletted lesz)
Vajon mivel érdemeltelek ki? Te olyan tökéletes vagy... S bár
minden szerelmes ezt gondolja, nekem van rá alapom...
Tökéletes énekes, tökéletes színész, tökéletes táncos
és... tökéletes barát.... amilyen hülye én vagyok, te
annyira nem. Bájos vagy, aranyos, és mindig meg tudod menteni a
helyzetet, ha arra kerül a sor. Ha valahol felléptünk, nem
kellett attól tartanunk, hogy illetlenül viselkedsz, épp az
ellenkezője. Ha megakadtunk, kisegítettél, ha nem akartunk
beszélni, te szóltál helyettünk... ha szomorúak voltunk,
megnevettettél minket... Beragyogod a nappalomat, és az
éjszakámat... Tudom, hogy szeretsz, de... félek...
„Tatoe million years toki ga sutemo
We never change No worries You'll be alright
Your precious only one kanarazu deaeru sa
One day you'll find kono ??(hoshi) de I believe in love
zutto”
(Még ha egy millió év telik is el,
Mi sosem változunk, ne aggódj, mi megleszünk
Tudom, hogy találkozni fogsz majd az egyetleneddel,
Egy nap meg fogod találni őt ezen a földön, Hiszek a
szerelemben
Mindig)
Százszor... ezerszer... milliószor megígérted, hogy örökké
velem maradsz. Mondtad úgy, hogy mélyen a szemebe néztél,
vagy csak épp belesuttogtad a fülembe, miközben karjaidban
feküdtem. Nem számít az idő, vagy a hely, tudom, hogy nekem
soha nem hazudtál ebben. Mégis, kísért néha egy álom... én
csak állok a szobában, ahol egykor együtt éltünk, de a
bútorok, és a sok kis dolog, ami otthonossá tesz egy lakást,
eltűnt... és én ott maradtam egyedül...
Ha elmondanám neked, csak mosolyognál, és kedvesen annyit
mondanál: Baka...
Persze nem mondom el, mert mikorra felébredek ebből a rémálomból,
te mindig ott vagy mellettem és a szuszogásod megnyugtat.
Elringat...
„Sometime toki ni nazeka mune ni semaru loneliness
I don't want to be all alone setsunakute”
(Néha, néha a magányosság elárasztja a szívemet
Nem akarok egyedül lenni, így olyan keserédes)
Nem értem magamat, hogy hiába vagy mellettem, szinte egész
nap, a szívemet félelem szorítja el. Félek a jövőtől... Ha
megjelensz valahol, sikoltozó lányok várnak, többet
szerepeltél eddig, mint mi többiek együttvéve, és tudom,
hogy nélkülünk is megállnál a lábadon. Félek, hogy az
emberek elvesznek tőlem... Félek, mert nem vallhatom be
mindenkinek, mit érzek, nem foghatom meg a kezedet, nem
csókolhatlak meg szabadon... Miért kell beszorítanom a
szerelmemet korlátokba? Miért kell betartanom egy csomó
szabályt, miért nem lehetek egyszerűen csak olyan, mint a többi
szerelmes... Miért súgja egy kárörvendő, gonosz kis hang
bennem, hogy nem maradhatsz örökké velem, hiába ígéred...
… Nem birtokolni akarlak... szeretni.
„Somewhere dokoka ni iru taisetsu na only one
You're not all alone anymore 1(hito)ri ja nai”
(Valahol, valahol ott van az én drága egyetlenem is
Nem vagy többé egyedül, nem vagy egyedül.)
Mintha megéreznéd kétségeimet, immár felém fordulsz, és
úgy énekelsz... sírni szeretnék... a szerelemtől, a hálától,
és bűntudatból, hogy már megint hülye vagyok... Látom a
szemedben, hogy csak NEKEM énekelsz, hogy szeretsz... hogy
hiszel bennem! Hogy bár az élet nem egy egyszerű játék, ha
rajtad múlik, ha bármit is tehetsz, TE meg fogod tenni, hogy
örökre együtt lehessünk...
...Olyan gyönyörű drága ritkaság, ha valaki megtalálja az
ő egyetlenét... és olyan sajnálatosan ritka, ha valaki meg is
tudja tartani...
„Someday itsuka aeru unmei no someone you love
futo ki ga tsukeba hora ne kimi no soba ni iru
kimi ga soba ni iru
You'll meet your only one”
(Egy napon, egy napon sorsod lesz, hogy találkozz azzal, akit
szeretsz
Mielőtt felismernéd, már melletted lesz
És te mellette
Találkozni fogsz az egyetleneddel)
Ismeritek azt a mondást, hogy az ember a saját boldogságának
elrontója? Hát... ez rám igaz. Oda képzelek farkast, ahol
csak egy szelíd kis nyuszi van, magamnak kreálok szörnyet az
ágy alá... Néha minden ember megszédül, és hagyja, hogy a
kétségek elárasszák... akkor is, amikor nincs rá oka. Bár
tényleg nem vagyok szabad a szerelmemben, enyém a föld egyik
fényes csillaga... Kame. S bár az utcán nem foghatom meg a
kezét, kárpótol bőven, mikor nem lát senki. De még ha ezer
ember vesz is körül, mint most, akkor is érzem őt... egyetlen
pillantása felér tíz öleléssel, és egyetlen cinkos mosolya
vagy öt csókot tesz ki.
Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, mert itt van
mellettem és gazdag vagyok, mert Ő csak az ENYÉM és ENGEM
szeret!
„Somewhere dokoka ni iru taisetsu na only one
You're not all alone anymore 1(hito)ri ja nai”
(Valahol, valahol ott van az én egyetlenem is
Nem vagy többé egyedül, nem vagy egyedül.)
» Vélemény
|