köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Egy novella Akanishi Jinról, és Kamenashi Kazuyáról. Egy novella arról, hogy néha a szerelem igenis fáj, még a boldogság közepette is... hogy vannak nehéz dolgok, amiket el kell fogadnunk, amiken nem szabad rágni magunkat, mert különben ezek fogják összetörni a boldogságunkat. Több hónapja hever a "fiókban" ez a történetem, de elérkezett az ideje szerintem, hogy megosszam veletek :) A dalszöveget én fordítottam le, amiért előre is bocsánatot kérek ^_^°


Precious One





Köszönöm bétáimnak: Arianának és Mazsinak :) Arianának különösen is, hiszen már bő egy éve hogy elviseli a hülyeségeimet, és az irományaimat :D (és azt, hogy hagyja hogy kitomboljam magamat nála és nem öl meg, ha spoilerezek neki XD)
Ajánlom... nem is tudom. TimSawyernek, mert nagyszerü barát és nagyon szeretem, és mert hagyta, hogy megfertőzzem a Kat–Tun mániámmal :D Arianának, mert még nem öl meg, és mert meghallgat. A BMXnek, mert megszépítik napjaimat. De persze legelsősorban Kaménak és Jinnek :D Mert vannak...

Olvasás előtt, alatt, után nézzétek meg ezt a videot. Erre írtam :)
http://youtube.com/watch?v=MpOrJ8kSl8s&feature=related





„Time goes by bokura wa ikutsumo no deai to wakare wo kurikaesu
Here I am dareka no yasashisa ni amaete nanika wo miushinatta”

(Az idő elszáll, találkozunk, majd elbúcsúzunk
Itt vagyok, valaki jóságára támaszkodva. Szem elől tévesztetem valamit)



A tömeg őrjöng... a tinik és a máskor oly szigorú anyukák egymás kezét szorongatva sikoltoznak, és ugrálnak, ahogy meghallanak, vagy meglátnak minket. Szemük könnybe lábad és szinte zokogva kiabálják nevünket... egyetlen intésünkre női sikolyok százai töltik be a Tokyo Dome–ot. Ezt akartam... ezt vártam annyi ideig. Végre debütáltunk! Kijött a lemezünk, híresek vagyunk és én... és én mégsem vagyok boldog... A szívem fagyott és legszívesebben üvölteni tudnék attól a fájdalomtól, ami a lelkemet rágja. Itt állok a hatalmas koncertteremben, magasan a tömeg fölé emelve, énekelek... de ha minden eltűnne hirtelen, és egyedül lennék, a földre rogynék és zokognék...


„Ima sugisatta kisetsu wo kazoe 1(hito)rikiri no yoru nani wo omou?”
(Mit gondolsz, amikor éjjel, magányosan visszarévedsz a múltba?)


Nem értem magamat... Hiába pörgetem vissza az idő kerekét, nem jövök rá, mikor romlott el minden... Gyermekkorom óta erre a napra készültem. Az a sok tánc és énekóra, az utóbbi három év tévés fellépései, a megannyi reklám, dorama szerep. De nem örülök. Csak... Rá nézek, és a szívem összeszorul...


„Sometime toki ni nazeka mune ni semaru loneliness
I don't want to be all alone setsunakute”

(Néha a magányosság elárasztja a szívemet
Nem akarok egyedül lenni, így olyan keserédes)



Mikor megláttam őt a legelső napon, már akkor éreztem, hogy valami megváltozott... Azonnal egymás mellé sodródtunk, még ha nem is lett volna semmi az egész Jonny's Junoir szereplésemből, vigasztalt volna, hogy Őt megismerhettem. Nyertem egy barátot, akire mindig számíthattam, és aki mindig velem volt a hülyeségeimben... segített kimászni a slamasztikákból, ha rossz fát tettem a tűzre, mert Őt... Őt mindenki szereti. Helyettem is bocsánatot kért, mélyebbre hajolt, mint én, majd miután túl voltunk az egészen, nem tett semmi szemrehányást, hogy megint mekkora baromságot csináltam, csak egy csendes mosollyal megcsóválta a fejét, és összeborzolta a hajamat. Pedig Ő a fiatalabb....


„One day itsu no hi ni ka mitsukaru sa precious one
sora miagereba hora ne hitotsu no shining star”

(Egy nap, megtalálod majd az egyetlenedet
Ha kutatod az eget, ott láthatsz egy ragyogó csillagot)



Miért nem maradhattunk örökre gyerekek? Szép lett volna abban az ártatlanságban maradni, mikor még nem kellett vigyázni minden egyes mozdulatunkra, vagy szavunkra. Mikor nem kellett félni, hogy félreértik, hogy mindennek más jelentése is van. Ha 14 évesen átkaroltam a válladat, mindenki ránk mosolygott, hogy de jó barátok, de ha ma teszem ugyanezt, kéjes tekintetű nők mérnek végig és boldogan sutyorognak össze.... Miért nem lehet magánéletem? Miért nem szerethetek szabadon, sutyorgás vagy bántó tekintetek nélkül? Miért kell mindennek kis címkéket adnom, hogy igen, ezt azért tettem, mert...
Mikor változott a pillantásom, mikor RÁD nézek?


„Tell me why doushite boku–tachi wa konna ni ai wo motomeru no kana?”
(Mondd, miért, miért várunk ilyen hosszasan a szerelemre?)


Sokszor elgondolkozom, hogy hogyan történt és mikor. Melyik volt az a pillanat, amikor leomlottak az utolsó falak is a szívemről. Olyan furcsa, hogy nem emlékszem, melyik mosolyodba szerettem bele... Abba a csendesbe, mikor mindenki, legalábbis akinek nem kőből van a szíve, elolvad tőled? Vagy abba, amikor szinte kirobban belőled a nevetés? A szemedben a kis fénylángok, és minden porcikád ugyanarra a vidám ütemre táncol. Olyan édes vagy ilyenkor... legszívesebben a karjaimba kapnálak, és össze–vissza puszilgatnálak!


„Ahh... hoshizora wa shoujiki da ne yasashiku kirameki yoru wo kazaru”
(Ahh, a csillagos ég őszinte, kidíszíti az éjszakát ezzel a gyengéd ragyogással)


Ha jobban belegondolok, van egy mosoly, ami minden mást kenterbe ver... az, amelyikkel rám nézel... A pillantásod ellágyul, olyan végtelen gyengédséggel ölel magához... beleburkol egy selymes takaróba, mely mindent elfeledtet velem. Mint ahogy most is...


„Somewhere dokoka ni iru taisetsu na only one
You're not all alone anymore 1(hito)ri ja nai”

(Valahol, valahol ott van az én drága egyetlenem is
Nem vagy többé egyedül, nem vagy egyedül.)



Már az is majdnem megöl, hogy ezt énekeljük... minden egyes porcikám érted kiált, de nem mehetek oda hozzád... nem érinthetlek meg... De mellém jössz... és rám nézel... megáll körülöttem az idő. Elveszek a pillantásodban, ami lágyan mér végig, és nyugtatgat. Végtelen csókokat, és szeretetteljes simogatásokat ígér... későbbre. Miért kell titkolnom? Miért nem kiálthatom ki az egész világnak? Miért nevezik tiltottnak, mikor olyan gyönyörű... Hogy lehet bűnös egy olyan érzés, amely ennyire... ennyire gyöngéd, és csodálatos? Te vagy az egyetlen, aki kell nekem, és elvennék tőlem??


„Someday itsuka aeru unmei no someone you'll love
futo ki ga tsukeba hora ne kimi no soba ni iru”

(Egy napon, egy napon sorsod lesz, hogy találkozz azzal, akit szeretsz
Mielőtt felismernéd, már melletted lesz)



Vajon mivel érdemeltelek ki? Te olyan tökéletes vagy... S bár minden szerelmes ezt gondolja, nekem van rá alapom... Tökéletes énekes, tökéletes színész, tökéletes táncos és... tökéletes barát.... amilyen hülye én vagyok, te annyira nem. Bájos vagy, aranyos, és mindig meg tudod menteni a helyzetet, ha arra kerül a sor. Ha valahol felléptünk, nem kellett attól tartanunk, hogy illetlenül viselkedsz, épp az ellenkezője. Ha megakadtunk, kisegítettél, ha nem akartunk beszélni, te szóltál helyettünk... ha szomorúak voltunk, megnevettettél minket... Beragyogod a nappalomat, és az éjszakámat... Tudom, hogy szeretsz, de... félek...


„Tatoe million years toki ga sutemo
We never change No worries You'll be alright
Your precious only one kanarazu deaeru sa
One day you'll find kono ??(hoshi) de I believe in love
zutto”

(Még ha egy millió év telik is el,
Mi sosem változunk, ne aggódj, mi megleszünk
Tudom, hogy találkozni fogsz majd az egyetleneddel,
Egy nap meg fogod találni őt ezen a földön, Hiszek a szerelemben
Mindig)



Százszor... ezerszer... milliószor megígérted, hogy örökké velem maradsz. Mondtad úgy, hogy mélyen a szemebe néztél, vagy csak épp belesuttogtad a fülembe, miközben karjaidban feküdtem. Nem számít az idő, vagy a hely, tudom, hogy nekem soha nem hazudtál ebben. Mégis, kísért néha egy álom... én csak állok a szobában, ahol egykor együtt éltünk, de a bútorok, és a sok kis dolog, ami otthonossá tesz egy lakást, eltűnt... és én ott maradtam egyedül...
Ha elmondanám neked, csak mosolyognál, és kedvesen annyit mondanál: Baka...
Persze nem mondom el, mert mikorra felébredek ebből a rémálomból, te mindig ott vagy mellettem és a szuszogásod megnyugtat. Elringat...


„Sometime toki ni nazeka mune ni semaru loneliness
I don't want to be all alone setsunakute”

(Néha, néha a magányosság elárasztja a szívemet
Nem akarok egyedül lenni, így olyan keserédes)



Nem értem magamat, hogy hiába vagy mellettem, szinte egész nap, a szívemet félelem szorítja el. Félek a jövőtől... Ha megjelensz valahol, sikoltozó lányok várnak, többet szerepeltél eddig, mint mi többiek együttvéve, és tudom, hogy nélkülünk is megállnál a lábadon. Félek, hogy az emberek elvesznek tőlem... Félek, mert nem vallhatom be mindenkinek, mit érzek, nem foghatom meg a kezedet, nem csókolhatlak meg szabadon... Miért kell beszorítanom a szerelmemet korlátokba? Miért kell betartanom egy csomó szabályt, miért nem lehetek egyszerűen csak olyan, mint a többi szerelmes... Miért súgja egy kárörvendő, gonosz kis hang bennem, hogy nem maradhatsz örökké velem, hiába ígéred...
… Nem birtokolni akarlak... szeretni.


„Somewhere dokoka ni iru taisetsu na only one
You're not all alone anymore 1(hito)ri ja nai”

(Valahol, valahol ott van az én drága egyetlenem is
Nem vagy többé egyedül, nem vagy egyedül.)



Mintha megéreznéd kétségeimet, immár felém fordulsz, és úgy énekelsz... sírni szeretnék... a szerelemtől, a hálától, és bűntudatból, hogy már megint hülye vagyok... Látom a szemedben, hogy csak NEKEM énekelsz, hogy szeretsz... hogy hiszel bennem! Hogy bár az élet nem egy egyszerű játék, ha rajtad múlik, ha bármit is tehetsz, TE meg fogod tenni, hogy örökre együtt lehessünk...
...Olyan gyönyörű drága ritkaság, ha valaki megtalálja az ő egyetlenét... és olyan sajnálatosan ritka, ha valaki meg is tudja tartani...


„Someday itsuka aeru unmei no someone you love
futo ki ga tsukeba hora ne kimi no soba ni iru
kimi ga soba ni iru
You'll meet your only one”

(Egy napon, egy napon sorsod lesz, hogy találkozz azzal, akit szeretsz
Mielőtt felismernéd, már melletted lesz
És te mellette
Találkozni fogsz az egyetleneddel)



Ismeritek azt a mondást, hogy az ember a saját boldogságának elrontója? Hát... ez rám igaz. Oda képzelek farkast, ahol csak egy szelíd kis nyuszi van, magamnak kreálok szörnyet az ágy alá... Néha minden ember megszédül, és hagyja, hogy a kétségek elárasszák... akkor is, amikor nincs rá oka. Bár tényleg nem vagyok szabad a szerelmemben, enyém a föld egyik fényes csillaga... Kame. S bár az utcán nem foghatom meg a kezét, kárpótol bőven, mikor nem lát senki. De még ha ezer ember vesz is körül, mint most, akkor is érzem őt... egyetlen pillantása felér tíz öleléssel, és egyetlen cinkos mosolya vagy öt csókot tesz ki.
Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, mert itt van mellettem és gazdag vagyok, mert Ő csak az ENYÉM és ENGEM szeret!


„Somewhere dokoka ni iru taisetsu na only one
You're not all alone anymore 1(hito)ri ja nai”

(Valahol, valahol ott van az én egyetlenem is
Nem vagy többé egyedül, nem vagy egyedül.)


» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022