köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Cím: A cseresznyevirágok emléke
Író: Shiori-chan
Páros: Aoi (the GazettE) x Gackt
Történet: Létezik szerelem első látásra? Létezik örök szerelem? Aoi számára biztosan. A tavasz pedig messze a legtisztább szerelmeket rejtheti...
Figyelmeztetés: shounen-ai
Korhatár: +12
Megjegyzés: Aoi pov.


Aki nem járt még Japánban a cseresznyevirágzás alatt, nem érheti, miről beszélek. Aki nem volt még első látásra szerelmes, nem értheti, mit érzek. A cseresznyevirágzás számomra egy kedves, egyben szívbemaró emléket idéz fel. Sose hittem volna, hogy egy egyszerű Sakura- ünnepség, olyan meglepetéseket tartogat számomra, mint amilyeneket. Sose hittem volna, hogy egyszer az első igazi szerelmemet egy égő cigaretta szálhoz fogom hasonlítani. Pedig pont olyan volt. Égett, forró volt, aztán elhullott, mint a hamu. Legalábbis, ezt hittem sokáig, de a sors bebizonyította, hogy engem is szerethetnek, én is megérdemlem. Hogy érthető is legyen a történet és ne csak elégett cigarettákról beszéljek, elmesélem mi is történt.
két éve, egy kellemes tavaszi napon a bandával úgy döntöttünk, elmegyünk egy közeli parkba, hogy megnézzük a cseresznyevirágokat. A fiúk kicsit túlzásba vitték a dolgokat. Kai hozott pokrócot, Uruha italokat, Reita ételt. Ruki volt a sofőr, én pedig csak úgy mentem. Délután 6 körül mentünk ki, mert a stúdióból csak akkor sikerült elszabadulnunk. A nagy tömeg már lecsengett, így nem kellett félnünk a leleplezéstől. A fiúk jól elnevetgéltek, én pedig úgy döntöttem sétálok egyet a fák között. Kellemes idő volt, de a pulóvert elviseltem magamon. A hajamba olykor-olykor belefújt az esti szél, amitől kellemesen kirázott a hideg. A cseresznyefák virágzásának látványa megmosolyogtatott. A gyerekkorom jutott róla eszembe. Az édesanyámmal töltött időre emlékeztetett. Egyedül sétáltam, néha egy-egy ember elment mellettem, de nem zavartuk egymást. Egy hatalmas fa előtt álltam meg. Talán ezen voltak a legszebb virágok. Meg akartam érinteni az egyiket, de a szél kifújta a szirmokat a kezem közül. És a szél addig nem hagyta alább, míg le nem eresztettem a kezem. Pedig én csak a szirmokat akartam megérinteni.
- A szél úgy védi várágát, ahogy te véded az életed, a megújulásod... - a hang a hátam mögül halk, mégis tekintélyt parancsoló volt. Megfordultam, hogy lássam az idegent. De kisebb meglepettségemre, a Japán zenei élet egyik nagy alakjával találtam szembe magam. Nem lepődtem meg, mert Japánban mindenki ismer mindenkit, még ha nem is tud róla. A váratlan helyzeteket pedig jól kezeltem.
- Oh, Camui-san! — hajoltam meg előtte. A gesztust ő is viszonozta. Mosolyogva közelebb lépett.

- Csak Gackt, kérlek! Hagyjuk a formaságokat... Aoi! — pár másodpercig csak néztük egymást, majd Gackt mellém lépett és elgondolkozva nézett a virágzó fára.

- Kicsi voltam, le akartam szakítani egy virágot. Épphogy elértem, de a szél feltámadt és már nem értem el az ágat. Szomorú voltam. De később rájöttem, a szél úgy védi a virágait, ahogy tudat alatt én védem az életem. Igazán sosem érthetjük majd el, Aoi... - mondta, és ujjaival finoman végigsimított a virágokon. Mérhetetlen nagy tisztelettel néztem fel Gackt-ra. Fel néztem rá, mert mellette kicsinek éreztem magam, de nem rossz értelemben. Felnéztem rá, mert úgy éreztem, többet tud az életről, mint én... Sokkal többet.

- Gackt, te is a cseresznyevirágzásra jöttél?
- Igen. Minden évben eljövök, ha időm engedi. És te?
- Én most vagyok itt először.
- Sétálunk egyet?
Csak bólintottam és úgy mentem mellette, mintha egy óra alatt, mindent megtudhatnék tőle a világról. Csak lépkedtünk egymás mellett, zenéről, időjárásról, a városról beszélgetve. Nem figyeltem az időt, csak beszélgettem úgy, mintha egy ismerőssel beszélgetnék, közben Gacktot személyesen, csak egy órája ismerhettem. A telefonom a zsebemben megcsörrent. Ruki hívott.
- Aoi? Merre jársz? Vissza tudnál jönni, segíteni?
- Mi történt?
- Uruháék teljesen részegek, egyedül nem tudom őket bepakolni az autóba.

- Rendben. Megyek.

Visszamentem segíteni Rukinak. Uruháék tényleg nagyon leitták magukat. Még Kaiban is volt egy kicsi. Gackt addig az egyik közeli fa alatt várakozott.
- Hazavigyelek, Aoi? — kérdezte Ruki az autónál. Arra néztem, amerre Gackt állt.
- Nem kell köszönöm! — mosolyodtam el. — Holnap délután találkozunk. Jó éjt!
- Neked is! Vigyázz magadra! — azzal Ruki elhajtott a fiúkkal. Én pedig visszasétáltam Gackthoz. Már besötétedett, de közvilágítás szerencsére volt.
- Eléggé későre jár, de ha nincs ellenedre, felinvitállak magamhoz... - mondta Gackt miközben még mindig a fát támasztotta. Valami félmosoly bujkált az ajkain. Azt nem állítom, hogy Gackt fejében, nem az fordult meg, hogy csak egy ártatlan italra hív meg. De annyi bizonyos, hogy nem csak ez volt a szándéka.

Olyan forrón, olyan tisztán egy éjszakás szeretők nem szeretkeznek, ahogy mi tettük. Olyan volt, mintha hónapok óta együtt éltünk volna, és tiszta szívből szerettük volna egymást. Simogattam úgy, mintha már az egész testét ismertem volna. Ő pedig úgy csókolt, mintha tudná, hogyan őrjíthet meg vele. Talán az volt éltem második legjobb éjszakája. Az első... az első egy másik történet... majd később.

Reggel, amikor felkeltem, nem akartam kinyitni a szemem. Két okom is volt rá. Az egyik, hogy hiába volt elhúzva a sötétítő, a nap kegyetlenül akarta kiégetni a szemem. Másfelől, talán először életemben féltem a valóságtól. Féltem, ha kinyitom a szemem Gackt eltűnik, az éjszaka nem lesz sehol és kiderül, hogy csak álom volt. Lassan nyitottam ki a szemem, de Gackt ott volt. Nem tűnt el. Ő már ébren volt, mosolyogva köszöntött. Boldog voltam. Talán, szerelem volt első látásra, de onnantól kezdve tudtam, hogy Gackt az életem része lett. Délután nem akartam otthagyni őt, de Ruki megelőzött. Sajnos a fiúk eléggé másnaposak voltak, ezért a próbát elnapoltuk. Este csak egy-két váltásruháért ugrottam haza. Valami új csöppent az életembe és én minden percét élvezni akartam.

Így teltek el napok, hetek, hónapok. Én voltam a világ legboldogabb embere. Amint tudtam, Gackthoz siettem, vagy ő hozzám. Szerelmes voltam, igazán szerelmes. Majdnem minden tökéletes volt. Úgy ölelt éjszakánként, ahogy mindig is akartam. Megbeszélhettem vele mindent, amit akartam. Az életem volt. És fordítva... Egyedül a banda nem szívelte Gacktot. Vagyis nem Gackttal volt bajuk, hanem a kapcsolatunkkal. Én akkor még nem éreztem, csak a fiúk mondták, nekik pedig nem akartam hinni. Azt mondták, elhanyagolom a bandát, Gackt miatt. Nem olyan voltam, mint régen. Megváltoztam... Ők ezt mondták, de nem hittem el. Túl szerelmes voltam. Gackt néha próbált rábeszélni, hogy igenis foglalkozzak a zenével, hisz az életem... De nekem akkor Gackt volt az életem. Viszont öt hónap multán, az életem elhagyott...

Koncertünk volt, fáradt voltam, de egyből Gackthoz siettem. Tudtam, hol tartja a pótkulcsot, azonnal mentem is be. De rögtön az ajtón belül egy-két bőrönd fogadott. Végig gondoltam, de nem emlékeztem, hogy Gackt említette-e volna, hogy elutazik. Átrohantam a házon, a hálóban újabb bőröndökre találtam és Gacktra. Megkérdeztem, hova készül, ő pedig csak leültetett a fotelba.
- Yuu... Figyelj rám! Egy időre el kell utaznom. Amerikába... Intéznem kell az ottani fellépéseket, és amíg azok le nem zajlanak, nem jövök vissza.
- Mi?!
- Körülbelül 4 hónap, mire megint visszatérek Japánba.

A vérkeringésem felgyorsult, a karom megremegett. Az alsó ajkamba haraptam és elfordítottam a tekintetem.
- És gondolom, ezt nem ma tudtad meg... De nem mondtál semmit... Hagytad, hogy szépen beléd szeressek, aztán utána közlöd, hogy holnap elutazol és majd csak hónapok múlva jössz vissza. Ezt nem kellett volna említened?! Mondd jó volt...?

- Micsoda?
- Éjszakánként... Jó voltam? Jól teljesítettem?! — hangom hisztérikusan hatott a falak között, mert az is volt. Mérhetetlenül csalódott voltam. Úgy éreztem, az egész világ átvert. Hogy nem voltam elég jó Gacktnak, hogy megossza velem a dolgait, hogy akár beszélgessen velem. Nem sírtam, de ordítani, törni-zúzni tudtam volna. Egész éjszaka fent voltam és csak ültem, bámultam ki az ablakon.

Másnap aztán bementem a stúdióba. Még akkor is bent voltam, amikor nem volt dolgunk. Akkor jöttem rá, hogy mennyire el vagyok maradva és mennyire igazuk volt a többieknek. De, hogy hasznossá tegyem magam, igyekeztem mindent bepótolni. Segítettem a menedzserünknek, zenét írtam, gyakoroltam és a munkába temetkeztem. Nem akartam Gacktra gondolni. Nem akartam arra gondolni, hogy amilyen hamar jött, olyan hamar lett vége. Mert tudtam, azzal, hogy így elutazott, mindennek vége. Viszont, a kezdeti időszakban, amikor mindenki Gackt amerikai sikereiről beszélt, rájöttem, Gackt nem kart szándékosan megbántani. Ő is szeretett, és belátatta velem, hogy a zene az első. Végül megbocsátottam Gacktnak és szívből kívántam, hogy sikeres legyen. Nem tudtam haragudni rá.

Aztán teltek a hónapok, de a munka miatt észre sem vettem... Csak a magazin címlapjára figyeltem fel: Gackt újra Japánban! Nem vettem meg az újságot, nem voltam kíváncsi a részletekre. Az első pár hétben reménykedtem. De aztán valahogy... Ő nem keresett engem, én pedig féltem újra megtalálni. A fél évvel ezelőtti események immár csak álomnak tűntek... Egy szép álomnak.

Két év telt el... A Gackttal töltött hónapok már iszonyatosan távolinak tűntek. A banda sikeres volt, ahogy Gackt is. De nem beszéltünk azóta. Valahogy... elkerültök egymást. Végül a cseresznyevirágzáskor találkoztunk újra.

Ugyanakkor, ugyanabba a parkba mentünk. Kis idő után, megint elindultam sétálni. Bevallom, hajtott a nosztalgia. De nagy meglepetésemre, egy ismerő már ott nosztalgiázott. Egy pillanatra megtorpantam, majd elmosolyodtam.
- A szél úgy védi a virágait, ahogy te véded az életed... - mondtam, majd közelebb léptem hozzá. Meglepetten fordult hátra, mikor megfordult szemeiben hirtelen megláttam az összes emlékünket. Ő is elmosolyogta magát.
- Yuu... Jó újra látni! — egy pillanatra lehunytam a szemeim, olyan rég halottam a hangját.
- Téged is jó újra látni...
- Haragszol rám... amiért...?
- Nem. Megértettem, csak akkor... rossz volt...
- Sajnálom... Én tényleg szerettelek!
- Csak szerettél? — kérdeztem lágyan. Úgy gondoltam, ezen a kérdésen áll vagy bukik minden. Ahogy újra megláttam őt, tudtam, hogy képes lennék újra kezdeni, ha ő is akarná. Képes lettem volna elfelejteni azt a két évet...

Akkor este, ugyanolyan szenvedéllyel szeretkeztünk, mint először. Amikor Gackt házába beléptem, megnyugodtam, az otthon nyugalmát adta nekem. Újra boldog voltam. Gackt akkor éjjel válaszolt a kérdésemre... Szeret engem! A következő hónapokban ugyanolya boldog voltam, mint évekkel ezelőtt, de most már figyeltem a szerelem és a zene közti egyensúlyra. Én is úgy védtem ezt a két dolgot, ahogy a szél a virágait... Ahogy a szél a virágait...

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022