köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Akame, erősen angst.

Ajánlom Julinak, a bűntársamnak.
Ajánlom Vikinek, aki először áldozatomul esett.
És ajánlom Csacának, ha erre téved, mert szereti az Akamét.

Életem első és egy darabig utolsó Akaméja.

Bétázásért köszönet Csacának.


Mindig is szerettem az esőt.
Szerettem, ahogy eláztatja a hajamat, végigcsorog az arcomon, befolyik a ruháim alá és lemossa rólam a JE összes mocskát.
Ahogy múltak az évek a kosz egyre nehezebben ázott le. Aztán egyszer csak már nem is kopott le, meg sem fakult. Rajtam maradt, örökre, megváltoztathatatlanul. Széttépett, elvett önmagamtól.
Nem építették meg rendesen a járdát, a fényesre suvickolt cipőm bele-beleragadt a sárba, de nem dühöngtem vagy szitkozódtam.

A furcsa páros végigrohant a folyosón, egyenesen el mellettem, az egyikük meg is lökött. Rögtön lefékezett.
- Tomo-chan! — kiáltott a társa után, aztán felém fordult. — Figyu, ne haragudj. Akanishi Jin vagyok.
- Kamenashi Kazuya — biccentettem alaposan végigmérve.
- Mi van? — érkezett vissza a Tomo-channak szólított. — Hát te meg ki vagy? Az én nevem Yamashita Tomohisa. — Nem várta meg a válaszom. — Jin, gyere már! Le fogsz róla késni, és akkor tutira nem kerülünk majd egy csapatba. Én meg nem akarok vadidegenekkel...


A többi elúszott. Nem is volt fontos. Yamapi — az akkori Tomo-chan — nem került Jinnel egy csapatba. Hét idegennel kellett az öltözőn osztoznia, miközben Johnny egy újabb ötletéből megszületett Akame.
Sokszor arra gondolok, hogy ott rontottunk el mindent, annyi évvel ezelőtt.
Vagy talán nem is a mi hibánk.
Talán azoké, akik összekényszeríttettek minket.
Talán az enyém.
Én tűrtem, örültem a rivaldafénynek, csendben maradtam, mikor mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a KAT-TUN valójában és legfőképp csak a KA-ról szól, amíg te kinyitottad a szádat.

- A csapatban hatan vagyunk, Johnny, emlékszik? Maga akarta a körítést, a bandát, rémlik? Ez nem csak Kaméról, nem csak rólam, hanem négy másik ember életéről is...

Mindig csodáltalak érte, ahogy a holnappal nem törődve felemelted a hangodat. Bátornak tartottalak, amiért nem játszod hibátlanul a rád kényszerített szerepet, lázadsz, kapaszkodsz önmagadba foggal-körömmel. Azt hittem, ebből nem lehet baj, izgattad a közönséget. Nem gondoltam, hogy idáig fog fajulni ez az egész.

Aznap is esett. Nem ilyen szelíd eső volt, hanem vad, viharos. Még soha nem láttam ennyire dühösnek Yamapit.
- Azt hiszed, ezzel mindent megoldasz? Akkor csak csináld, engem ugyan nem érdekelsz, te idióta! Gyűlöllek!
Kétségbeesetten tépte Jin ingjét; az átázott, gyűrött, fehér inget, és az eső csak ömlött le erre a mocskos, fekete világra. Néztem, ahogy valaki más próbál helyettem a lelkére beszélni a legszeretettebbnek, mert mi ketten, Yamapi és én, még nem tudtuk, hogy tényleg megteszi az utolsó lépést is.
Gyűlöllek — csak ez vízhangzott a házak felett amíg a mennydörgés el nem nyomta.
Tudnia kellett, hogy Yamapi, az ő Tomo-chanja, nem gondolja komolyan, csak nagyon fáj neki. Tudnia kellett abból, ahogy a mellkasának hajtja a fejét...


Nem volt még ott senki. Nem mintha elfelejtettek volna, hisz tudod. De csak a kiváltságosak tudhatták, hol laksz most.

- Mire volt ez jó?
Üvöltöttem, bele a telefonba, még jóval a tetős incidens előtt.
- Mert neked mindig lázadni kell, mi? Akanishi Jin, aki mindent megtehet ezen a kibaszott világon, aki magasról szarik a következményekre, meg a mocsokra is, amit maga után hagy...
- Fogd be, Kamenashi. Ha majd hazajöttem és ahhoz is lesz elég bátorságod, hogy a szememre vesd, amiért nem törődök bele, hogy folyton sztároljanak, na akkor üvöltözhetsz. Addig meg fogd vissza magad, és gondolkodj a saját hülyeségeden. Majd küldök egy lapot a nagy és csodálatos Amerikából — felelte higgadtan, mielőtt kinyomta a telefont.
Mikor hat hónap múlva hazajött csak megcsókolt.

- Jó volt az a csók, ugye? — mosolyogtam rád.
Nem is kellettek mellé szavak. Fél év alatt csak sikerült elfogadnod, hogy én soha nem leszek olyan bátor, mint te.
Az eső beszivárgott a kabátom nyakába.
Soha nem csókoltál meg azelőtt, pedig mind a ketten akartuk, hogy Akame igazi legyen.
Amerika után minden megváltozott. Az enyém lettél, csak az enyém, és amiért nekem adtad önmagad, én nem vetettem a szemedre, mikor a JE rácsait feszegetted. Csak magamban remegtem, miközben tudtam, hogy Yamapi még nálam is jobban félt téged. Mert miattam őt,a barátodat is otthagytad.

- Néha egészen olyan, mintha a halált tennéd próbára, Akanishi.
A szivar füstje a plafon felé szállt.
Engem már széttépett. Johnny egyetlen mondata elég volt hozzá, hogy összeomoljak.
De Jin csak ült és nyugodtan nézett bele az öreg szemeibe.
A T-TUN-ra nincs többé szükség.
- Én nem játszom a halállal.
Rámeredtem. Hogy lehet ilyen nyugodt a hangja?
- Ha itt lesz, önként adom neki oda magam.
Rémült voltam.
Nem hittem el, hogy azt mondta, amit hallottam. Mert azt nem mondhatta, ugye?
- Ejj, csak nem fenyegetőzöl, buta gyerekem?
- Kettőnk közül csak maga fenyegetőzik. Maga készül négy embert tönkre tenni, nem én.
- Nagy szavak...
- ... egy kis embertől, ugyebár. Ne dobálózzunk sekélyes közhelyekkel, Johnny. Oszlassa fel a KAT-TUN-t, csak tessék. De az lesz az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.
- És mit csinálsz? Kiszállsz? Hiszen minden ide köt.
- Majd meglátjuk.


Soha nem láttam, hogy ennyire megkeseredtél. Ha esténként hozzád bújtam, úgy tűnt, minden rendben van.
Én sem vettem észre, hogy a rád aggatott láncok még életedben megfojtottak, hiába próbáltad széttépni őket.
Már nem tudtál a JE nélkül létezni.
És nem is akartál.
Most meg mit mosolyogsz ilyen gúnyosan?

- Ide se figyelsz rám, mi?
Yamapi elengedte az ingjét.
- Te már régen gyűlölsz. Az, hogy én mit gondolok, már nem...
Hátralépett. Megrázta a fejét. Azelőtt soha nem láttam sírni.
- Jin...
Remegett a hangom.
- Gyere, menjünk be. Meg fogunk fázni, mind a hárman. Hideg ez az eső — kértem szelíden és felé nyújtottam a kezem.
- Csak egy lépés, Kame, és többé nem leszek beteg. Többé nem fáj majd semmi. Se neked, se nekem.
A szemem sarkából láttam, ahogy Yamapi összeesett.
Yamapi, aki végigasszisztálta a mi halott szerelmünket, aki akkor már tudta, amit Jin: az utolsó öt percben már csak a hideg józanság marad meg.
Én megnyugodtam, amikor felém lépett.
- Olyan lesz, mint velem volt. A zuhanás nem számít, csak az érkezés. Még minden rendben van, amikor zuhanok. Drukkolj, hogyha megérkeztem, akkor is így legyen — suttogta a számra, majd finoman, alig érintve az ajkaim, megcsókolt.
A bábuk elfoglalták a helyüket. Az utolsó lépésre volt már csak szükség. A bástya önfeláldozására.
Láttam, ahogy felmosolyog az égre.
Láttam, ahogy lelép a tetőről.
Láttam, ahogy eltűnik a szemem elől, mert már zuhan, a mély felé, megállíthatatlanul.
A zuhanás nem számít, csak az érkezés.
De te akkor érkeztél meg, amikor zuhanni kezdtél.
Nekem adtad önmagad. Aztán amit adtál azt el is vetted. Az is lehet, hogy tulajdonképpen soha nem is voltál az enyém...


Téged is csak képzeltelek.
Nem, nem. Tiltakozol. Hiszen itt vagy, kézzel foghatóan.
Letérdelek a sárba. Nem baj, ha piszkos lesz az öltöny.
Megcsókolom a hideg, fekete márványt, mint valamikor, nagyon régen, reggelente megcsókoltam a lehunyt szemeidet is. Mert ez a hideg kő is te vagy. Ez alá érkeztél csukott pillákkal, de már szabadon.
Te végül mégis eltépted azokat a láncokat, amiket még senki sem. De talán hamarosan nekem is sikerül majd. Én is leszek ilyen bátor.
Azt ígérted, nem fáj majd, olyan lesz, mint veled volt. Akkor miért nem kapok hónapok óta rendesen levegőt?
Toccsan a sár mellettem.
- Yamapi.
- Kértelek, hogy ne hívj így többé.
- Ne haragudj.
- Hogy vagy ma?
- Üresen, mint mindig.
Minden csók, minden érintés, minden szeretkezés alkalmával észrevétlenül elloptál belőlem valamit, még végül üres maradtam. És ez csak akkor tűnt fel, mikor itt hagytál.
Még mindig érzem az utolsó csókod ízét.
Azzal tépted szét ezt az üres porhüvelyt.
Széttéptél, engem. És ezen a világon már nem is lehetek soha többé ép és egészséges.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022