|
RyoDa (Ryo/Ueda) slashfordítás. Ryónak
születésnapja van... miféle meglepetésre számíthat? Nem is
mondanék többet, kellemes olvasást :)
Születésnap
Szerző: xozamael
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével
készült.
Hiába volt születésnapja, az arcáról le lehetett olvasni,
hogy nincs oda a felhőtlen örömtől. Persze nem azért, mert
megfeledkeztek volna róla: mindenki észben tartja Nishikido Ryo
szülinapját. A telefonja állandóan csörög, a
postaládáját jókívánságok árasztják el, mióta csak a
dátum november harmadikára váltott. De egyik üzenet sem
attól a személytől jött, akitől legjobban várta volna.
Éppen Osakában ünnepelte a jeles alkalmat közeli barátaival
és családjával. A Kanjani8 is ott volt, szokás szerint minden
tag születésnapját együtt tartották. Örülnie kellett
volna, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni.
– Yo, Ryo! Boldog szülinapot, tesó! — mondta Subaru
megveregetve a srác vállát, aztán leült az egyik
bárszékre.
– Kösz — jött az egyszerű válasz.
– Mi a baj? — kérdezte Baru, ahogy rendelt magának egy sört.
– Semmi — válaszolta Ryo fejét lehajtva.
– Általában nem szoktál ilyen kicsattanóan vidám
lenni, plusz ma van a születésnapod, szóval valami biztosan
nincs rendben, ha így viselkedsz.
Ryo csak szótlanul bámult maga elé.
– Hé, Ryo… talán ideje lenne szerezned egy barátnőt. Vagy
éppenséggel egy pasit. Akkor tuti nem lennél ilyen nyomott
ezen a jeles napon.
Ryo csak egy csúnya pillantással ajándékozta meg a
megjegyzésre.
– Ó, nézzétek! KAT–TUN! — mutatott Ohkura a falra erősített
hatalmas lépernyőre.
A srácok befejezték az éneklést, visszaültek a helyükre és
a műsorvezető kérdezgetni kezdte őket, főként a hamarosan
megjelenő új albumokról.
– Nos, köszönjük minna–san, hogy elfogadták a
meghívásunkat. Szeretnének üzenni valamit a képernyők
előtt ülő nézőknek? — kérdezte végül a férfi. Kame
már éppen válaszolni akart, amikor Jin közbeszólt.
– Az is rendben van, ha üzenek valamit a legjobb barátomnak?
Boldog szülinapot, Ryo–chan! — integetett Akanishi a kamera
felé.
– Ma van Nishikido Ryo–san születésnapja?
– Igen — vigyorgott Jin.
– Hát akkor gratulálunk Nishikido–sannak — bólintott a
férfi a kamera felé, aztán istenáldotta érzékkel fordult az
egyetlen személy felé a stúdióban, akihez semmiképpen nem
kellett volna. — Ueda–kun, az elmúlt években úgy tűnt, hogy
a rivalizálás kezdett elfajulni kettőtök között. Mi a
helyzet most? Van valami mondanivalód a születésnapján?
Ueda nem számított a kérdésre, így hirtelenjében azt sem
tudta mit válaszoljon.
– Ööö… ja, boldog szülinapot a világ legnagyobb
seggfejének. — mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott.
Amikor a saját szavai lecsengtek a fülébe, zavarában nevetni
kezdett, remélve hogy mindenki más is viccnek veszi a
megjegyzését.
Kame — hogy mentse a helyzetet — vállon veregette Uedát,
aztán ő is felköszöntötte — immár normális stílusban
— a NewS tagot.
– Hú, remélem ez nem idegesíti fel Ryót még jobban… –
motyogja Yoko, aztán barátja felé pillant, ám mindenki
legnagyobb meglepetésére Ryo magában mosolyog.
– Most meg mit bámultok?
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Nemsokára éjfél, és a Kanjani tagoknak nem kell
szégyenkezniük az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően.
A Sexy Osaka Man kedvetlenül leteszi a kezében tartott poharat,
megrázza magát aztán elindul az ajtó felé.
– Hé, Ryo, hova mész? — kérdezi Ohkura, miközben próbálja
megragadni Ryo kezét.
– Haza. A buli kezd unalmassá válni és fáradt vagyok.
– Nee, Ryo… omedeto!
– Már ezerszer elmondtad, de azért kösz, Tacchon. Aztán ne
üssétek ki magatokat nagyon… akarom mondani ennél jobban —
int feléjük búcsúzóul.
Amint visszaér a lakásába egy üzenet reményében rápillant
a mobilja kijelzőjére, de ismét csalódnia kell.
Becsukja az ajtót, ledobja a kabátját és felnéz a
faliórára.
11:45.
– Még mindig van 15 percem, ugye? — hallja meg Ryo az ismerős
hangot és a kanapéja felé fordul.
– Hercegnő?! — alig hisz a szemének. Talán már álmodozik
is… – Mit keresel te itt? — sétál közelebb az alak felé.
– Unatkoztam és gondoltam sétálok egyet — feleli Ueda a
legnagyobb természetességgel.
– Egészen Oszakáig? Szép hosszú séta lehetett — állt meg
Ryo a kanapé előtt. — És mit szándékozol csinálni a
maradék 15 percben?
A másik megjátszott morfondírozással kezdte simogatni a
száját.
– Hát… lássuk csak…
– Ó istenem, máris elpazaroltál egy percet — ragadta meg a
férfi gallérját, hogy felemelje magához. Amikor egy
magasságba kerültek, száját éhesen tapasztotta a szerelme
szájára. Ujjaik összefonódtak, ahogy a hálószoba felé
kezdtek botladozni, anélkül, hogy akár egy pillanatra is
elengedték volna egymást. Hirtelen mozdulattal az ágyra löki
az idősebb férfit, hogy a következő percben már újra
élvezhesse ajkainak formáját, ízét.
– Nincs túl sok időnk…
Ueda hangosan sóhajtozik, ahogy pillangó–csókok borítják be
a nyakát.
– Ryo, ne… holnap fotózásom van… – kéri, de a
megszólított oda sem figyel rá. Meg kell büntetnie az alatta
mocorgó alakot, amiért így játszadozott vele és úgy tett,
mintha elfelejtette volna a szülinapját.
– És ez engem mióta érdekel?
Ueda tiltakozni akar, de Ryo újra a szájára hajol, kezei gyors
mozdulatokkal gombolják ki az ingjét, aztán az övét és ő
pillanatokon belül meztelenül fekszik az ágyon.
– Azt hiszem új rekordot állítottam fel a levetkőztetésedben
— gratulál magának a fekete hajú.
– És éppen öt másodpercet pazaroltál el azzal, hogy ezt ki
is mondtad — jegyzi meg az idősebb.
– Ah… még mindig van időnk — és elkezdi nedves csókokkal
borítani Ueda mellkasát, lassan haladva egyre lejjebb. —
Esetleg megpróbálod megdönteni a rekordomat?
– Meghagyom neked a dicsőséget, hogy a lehető leggyorsabban
levetkőztesd magad.
– Lusta dög — válaszol, aztán saját ruhái felé nyúl.
Miután az összes akadálytól megszabadultak, semmi nem
foghatja vissza őket, hogy meztelenül simuljanak egymáshoz.
Ryo keze szerelme combján kalandozik, reszketeg sóhajt csalva
ki annak szájából.
– Tudom, hogy sietünk de nem felejtettél el valamit? —
kérdezi Ueda félig lezárt szemekkel.
– Ó, igazad van — csókot nyom a pihegő férfi szájára,
belenyúl az éjjeliszekrény fiókjába és kivesz egy apró
tubust. Jó adag síkosítót nyom a kezébe, aztán újra
kényeztetni kezdi a másikat, igyekezve a legkevesebb fájdalmat
okozni neki. Ueda felnyög és hátraveti a fejét, amikor egy
ujj hatol a testébe. Csukott szemekkel élvezi a rajta
átszáguldó gyönyört, ahogy Ryo újra és újra eltalálja
azt a pontot.
Ryo csodálattal figyeli a karjaiban vonagló alak
arckifejezését. Annyira hiányolta már ezt a gyönyörű
arcot, a vörösre csókolt ajkakat, a verítéktől csillogó bőrt,
a vállába kapaszkodó kezeket…
– Ryo? Azt hittem sietsz… – szakítja ki egy hang merengéséből.
– Oké, hercegnő — elmosolyodik párja türelmetlenségén,
kihúzza ujjait és elhelyezkedik a megfelelő szögben. Egyetlen
könnyed mozdulattal teszi magáévá kedvesét.
– Ryo, kérlek… – könyörög Ueda, és éppen erre van
szüksége a férfi nélkül eltöltött hetek után.
– Ne aggódj, hime, még van öt percünk — suttogja
csábítóan a fülébe, aztán végre mozogni kezd.
Ueda nyögdécselve fonja át karjaival az oszakai nyakát.
– Szerinted öt perc elég lesz?
Ryo elvigyorodik.
– A kérdés, hogy neked elég lesz–e — mondja, és tovább
fokozza a tempót. Felmordul, amikor érzi, hogy körmök
mélyednek a hátába. Tudván, hogy ez mit jelent csókolni
kezdi Uedát, egyik kezével megragadja a vállába maró kezet
és a párnára szorítva összefonja ujjaikat.
Nem sokkal később egymás szájába lihegve, egyszerre
élveznek el, éppen akkor, amikor az óra mutatója elüti az
éjfélt.
– Pont időben — nyögi ki Ryo, aztán az ágyra roskad kedvese
mellé.
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Számtalanszor szeretkeztek még aznap éjjel. Összeszedve
magát a legutóbbi kis akciójuk után, Ueda hirtelen felpattant
az ágyról és magára kapkodta a ruháit.
– Hova mész? — kérdezte Ryo ellazulva kiterülve az ágyon.
– Vissza kell mennem Tokióba, négy óra múlva fotózásunk
lesz — feleli és a tükörre pillant; a nyaka tele van vörös
foltokkal. – A francba, Ryo! Most mit mondok a sminkmesternek?
Ryo nem szól semmit, csak elvigyorodik. Csendben felkel az
ágyból és hátulról Ueda köré fonja a karjait. Ujjai az
inge szegélyével játszanak, aztán becsusszannak alá, hogy
megcirógassák a meleg bőrt.
– Mit csinálsz? — kérdezi Ueda, ahogy nagyot sóhajt, és
akaratlanul és hátradönti a fejét Ryo vállára.
– A következő vonat harminc perc múlva indul, húsz percbe
telik kimenni az állomásra — harapdálja a férfi nyakát.
— Tudod mit jelent ez? Még mindig van tíz percünk —
megfordítja Uedát és keményen csókolja a tiltakozásra
készülő ajkakat.
» Vélemény
|
