köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪
Névtelen Normál lap
Taiyou no Namida - RyoDa (Ryo's POV)


Örökké csak bántottam. Nem akartam fájdalmat okozni neki, hiszen tudom milyen az, ha valakit kegyetlenül ”bokszzsáknak” használnak. Tudom, milyen is az, ha inkább azt várod, hogy valaki megüssön, beléd rúgjon, csak szavakkal ne bántson… De, gyönyörű volt. Gyönyörű volt, mikor sírt. Legszívesebben mindig odamentem volna és a vállára tettem volna a kezem, mondván: "Nincs semmi baj."

De, igenis volt baj. Féltem attól, hogy mit mond majd. Így ez mindig elmaradt. Csak az örök sértegetés volt. Mert képtelen voltam kimondani, amit valóban gondoltam, amit valóban éreztem. Nem akartam semmi mást, mint bocsánatot kérni, kisírni neki a lelkem. A gondolatra is megborzongok. Sírni… előtte? Elment az eszem.

A hajamba túrok gondterhelten. Végülis… talán akkor látná, hogy én is csak ember vagyok. Mert nem vagyok több embernél, legfeljebb kevesebb. Egy féreg vagyok.
De, már évek óta nem tudok sírni mások előtt. Ha csak egyedül vagyok – ha egy évben egyszer adódik ilyesfajta lehetőségem az estéken kívül – folyton zokogok. Mert mindenkit bántok. Bántom azokat, akik fontosak. Ezt a legtöbben elengedik a fülük mellett… De, ő nem.

Gyenge volt és én nem bírtam megállni. Mint, amikor az ember lát valami simát, valami csodálatosan simát és egyszerűen nem bírja ki, hogy ne érjen hozzá, ne simítson végig rajta. Ő is ilyen volt. Gyenge és törékeny, a bőre pedig… a bőre tiszta volt és tökéletes. Ő más volt, mint a többiek. Nem bírta elviselni a legkisebb sértést sem.

Próbált néha nevetni, mivel tudta ez már inkább vicc volt. De, nem bírta sokáig. A legtöbbször sírva fakadt. Én hülye meg csak röhögtem.

Emlékszem, amikor véleményt kellett mondanunk egymásról… katasztrófa volt. Először mindenki nevetett. Én akkor inkább röhögtem; tiszta szívből, mélyről jövően kinevettem őt. Aztán sírni kezdett. Láttam. De, nem érdekelt. A többiek is csak nevettek. Miért pont én ne tettem volna? Aztán le kellett fogni, hogy ne verje szét a képem. Bár megtette volna. És én még akkor is nevettem… rajta…

Gondolatban nem egyszer képzeltem el, hogyan kérnék tőle bocsánatot. Mit mondanék neki. És, hogy ő mit tenne. Három variációt láttam rá: Vagy halkan elfogadná, mert teljesen mindegy komolyan gondolom–e; ő mindenképpen tehetetlen.
Második lehetőség, hogy ordítva nekem ront és addig üt, ameddig tud.
Reméltem, hogy ezt tenné.
A harmadik az, hogy nem mond semmit és tovább megy.

Akárhogy is. Most itt állok a KAT–TUN öltözője előtt és lélekben felkészülök rá, hogy bekopogjak.

Megtörtént. Várok. Jin nyit ajtót, látom, meg van lepődve. És nem csak ő. Ueda lehajtja a fejét, majd elfordul.
Kissé zavarban vagyok. Nem tudom tényleg akarom–e ezt. Nem egyszer elfutottam, most már nem lehet! Zavaromat leplezni próbálom és megköszörülöm a torkom egy kedves hang után kutatva.

– Ueda–san, kérlek gyere ki egy percre! — Hihetetlen de sikerült! Egy mondatot elmondtam úgy, hogy semmi sértés, semmi gúny, sőt talán még egészen lágyan is hatott.
Hirtelen felém fordul és egyenesen az arcomba mered, majd egy kisebb hatásszünet után megszólal.
– Minek? Hogy sértegethess? Akkor azt tedd meg most és hagyj békén! — Megérdemeltem. De, mikor lett ő ilyen bátor? Rendben, hogy gyakran akart nekem ugrani, de legalább három–négy sértést várt vele…
– Kérlek… Csak mondani akarok valamit. — nem értem miért ennyire lágy a hangom. Bár most ez kell, de ha eddig megpróbáltam… kudarc.
– Akkor mondd most utána pedig menj el, mert nem vagy éppen kellemes társaság! — szinte átfordul a hangja dühös – vagy inkább kétségbeesett? – kiabálásba.
– Sajnálom. — mondom halkan. – Ne haragudj, hogy mindig bántottalak. — a hangom szinte elveszik, de a csodálkozó tekintetekből ítélve mégsem eléggé.
Nem mond semmit, csak bólint. Én pedig egyszerűen elsétálok.

Könnyebb minden most, hogy kimondtam. De, mi biztosítja, hogy holnap nem sértem–e meg megint? Már nem egyszer megpróbáltam visszafogni magamat. De, legfeljebb kevésbé lélekig–hatoló sértés lett a vége.

Sajnálom, remélem, nem utálsz annyira, mint amennyire én utálom magamat.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022